.:: Shelly Szemszöge ::.
Kábulatból magamhoz tértem, miközben nyújtózkodtam a kezem neki ütközött valakibe, aki erre felnyögött. Átfordultam a másik oldalamra ahol Lucas ásítozott.
– Te jöttél át, vagy engem hoztál vissza?
– Hoztalak, ha már így összefújt minket a szél, ide is bújhatnál – emelte meg a kezét.
Ráfeküdtem a mellkasára, ő meg elkezdte a hajam piszkálni, én meg a hasát simogattam. Rá kulcsolta a kezét arra a kezemre amivel a kidolgozott hasán volt. Felemelte a kezem, és egy csókot adott rá. A hajamról elvette a kezét és végig simított az oldalamon, majd ott hagyta a derekamon, végén még egy puszit is adott a hajamra.
– Délután megyek be a központba, van kedved velem tartani?
– Mit fogunk ott csinálni?
– Be kellene vásárolni, nem maradt itthon már semmi. Meg még nem is láttad a várost, azt is be szeretném mutatni már ha érdekel?
– Benne lennék, de előbb együnk valamit – ültem fel az ágyon, majd nyújtózkodtam egyet.
– Öltözz, tudok egy nagyon jó helyet – kelt fel ő is, majd oda lépett a szekrényhez és kivett belőle pár ruhát. Combját vakarva kiment a szobából, de még az ajtóba is vissza fordult.
– 10 perc elég?
– 30 legyen, le szeretnék zuhanyozni.
– Lent várlak.
Nagy nehezen ki tudtam kelni a puha ágyból, gyorsan lezuhanyoztam, majd kivettem a szekrényből a ruháimat. Nem én pakoltam ki őket, hanem gondolom éjszaka Lucas. Átnéztem minden polcot fiókot, hogy tudjam legközelebb melyik ruhámat hol kell keresnem.
Felkötöttem a hajam, majd lementem a konyhába ahol Lucas valamit írogatott papírokra.
– Indulhatunk? – kérdezte rám sem nézve, majd valamit firkált a papírra és bedobta az egyik fiókba. Válaszul csak hümmögtem neki.
– Azt mondod megpróbálod, ugye? – kérdezte felém fordulva, mire csak bólintottam. – Akkor gyere ide – paskolta meg a térdét mire oda sétáltam és megálltam előtte.
Hirtelen kinyúlt és kicsit meglökte a térdem mire elvesztettem az egyensúlyom és beleültem az ölébe. Erősen összeszorítottam a szemem és vártam, hogy fog elhordani, mert még ennyire sem telik tőlem, hogy meg tudjak állni a saját lábamon.
– A térdem paskoltam meg nem a padlót – suttogta a fülembe, majd adott bele egy puszit, mire fancsali képpel megráztam a fejem. Kacagott rajtam és neki támasztotta a homlokát a halántékomnak. – Nem tudom hányszor kell elmondanom de az ismétlésbe csak nem fogok belehalni. Nem a bátyád vagyok, nem akarlak és nem is foglak bántani soha, ezt próbáld megjegyezni.
– Nehéz – karoltam át a nyakát.
– Tudom, de majd segítek, csak bíz meg bennem.
– Rendben, valami mást szeretnél még mondani.
– Igen, csókolj meg.
Ahogy ki mondta elfelejtettem levegőt venni és hatalmasakat pislogtam rá. Nem értette a döbbenetemet, de nem tette szóvá.
– Gyerünk ki vele, mi nyomja a lelked? – kezdett egy hajtincsemet csavargatni az ujjai között, nem is tűnt fel, hogy mikor felkötöttem kimaradt egy.
– Lényegtelen.
– Még mindig félsz? – kezdte el az arcom simogatni, én meg egy aprót bólintottam.
Oda húzta a fejem, majd adott az arcomra egy puszit. Fel akart már állni, de minden erőmet bátorságomat összeszedve felé fordultam, és a szemüvegét levettem. Összecsuktam majd az asztalra raktam. Pajkos csillogást láttam a szemében, mire egy kicsit felbátorodtam. Oda hajoltam hozzá és egy hosszú puszit nyomtam a szájára. Már vissza akartam húzódni, mikor az egyik keze a tarkómat tartotta, míg a másik kezével derekamra csúsztatta és még közelebb húzott magához.
Ki merem jelenteni hogy ez volt életem legelső igazi csókja, és nagyon élveztem. Soha nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de Lucas teljesen felforgatta már így is az életem.
– Mehetünk, meg tudsz állni a lábadon? – kacsintott, miközben elengedte a derekam.
– Húha! – néztem fel rá, mire nevetve megfogta a kezem, és elkezdett kifelé húzni. Míg Lucas bezárta az ajtókat addig kinyitottam Marley-nak a hátsó ajtót. Én is beültem és bekötöttem az övemet, és éreztem ahogy tisztul ki a fejem.
Lucas beült mellém, majd teljes testtel felé fordult és adott egy rövid csókot. Vártam tőle valamiféle magyarázatot, de egész úton mosolygott.
Elmentünk abba a reggelizőbe, amit Lucas reggel említett, és igaz volt, tényleg nagyon finom volt minden, de a legjobb a palacsinta volt. Soha nem ettem reggelire palacsintát, de hozzá tudnék szokni.
Rengeteg helyre berángatott, és akármennyire tiltakoztam megvette nekem azt a farmer rövid nadrágot ami megtetszett.
Kellemes napunknak a telefonja vetett véget, amikor kapott egy üzenetet, ahogy elolvasta már kezdett is a zsebében turkálni.
– El kell mennem, de itt a kocsi menj haza sietek – adta oda a kulcsot, meg egy puszit nyomot a hajamra.
– Nem tudok vezetni.
– Nem is kell, elég annyit mondanod miután beültél hogy haza, elvinnéd Marley-t is? – nyújtotta felém a pórázt mire átbújtattam a kezemen. – Sietek haza – húzott oda magához egy gyors csókra, majd ott hagyott egyedül.
Miután feldolgoztam a sokkot miszerint a kocsi saját magától ment – kellett hozzá úgy fél óra – kipakolásztam a csomagtartóból és leültem a Tv elé. A híreket mondták be pont. Egy bakrablást közvetítettek élőbe, nem érdekelt ezért addig kapcsolgattam míg valami elfogadhatót nem találtam.
– Te jöttél át, vagy engem hoztál vissza?
– Hoztalak, ha már így összefújt minket a szél, ide is bújhatnál – emelte meg a kezét.
Ráfeküdtem a mellkasára, ő meg elkezdte a hajam piszkálni, én meg a hasát simogattam. Rá kulcsolta a kezét arra a kezemre amivel a kidolgozott hasán volt. Felemelte a kezem, és egy csókot adott rá. A hajamról elvette a kezét és végig simított az oldalamon, majd ott hagyta a derekamon, végén még egy puszit is adott a hajamra. – Délután megyek be a központba, van kedved velem tartani?
– Mit fogunk ott csinálni?
– Be kellene vásárolni, nem maradt itthon már semmi. Meg még nem is láttad a várost, azt is be szeretném mutatni már ha érdekel?
– Benne lennék, de előbb együnk valamit – ültem fel az ágyon, majd nyújtózkodtam egyet.
– Öltözz, tudok egy nagyon jó helyet – kelt fel ő is, majd oda lépett a szekrényhez és kivett belőle pár ruhát. Combját vakarva kiment a szobából, de még az ajtóba is vissza fordult.
– 10 perc elég?
– 30 legyen, le szeretnék zuhanyozni.
– Lent várlak.
Nagy nehezen ki tudtam kelni a puha ágyból, gyorsan lezuhanyoztam, majd kivettem a szekrényből a ruháimat. Nem én pakoltam ki őket, hanem gondolom éjszaka Lucas. Átnéztem minden polcot fiókot, hogy tudjam legközelebb melyik ruhámat hol kell keresnem.
Felkötöttem a hajam, majd lementem a konyhába ahol Lucas valamit írogatott papírokra.
– Indulhatunk? – kérdezte rám sem nézve, majd valamit firkált a papírra és bedobta az egyik fiókba. Válaszul csak hümmögtem neki.
– Azt mondod megpróbálod, ugye? – kérdezte felém fordulva, mire csak bólintottam. – Akkor gyere ide – paskolta meg a térdét mire oda sétáltam és megálltam előtte.
Hirtelen kinyúlt és kicsit meglökte a térdem mire elvesztettem az egyensúlyom és beleültem az ölébe. Erősen összeszorítottam a szemem és vártam, hogy fog elhordani, mert még ennyire sem telik tőlem, hogy meg tudjak állni a saját lábamon.
– A térdem paskoltam meg nem a padlót – suttogta a fülembe, majd adott bele egy puszit, mire fancsali képpel megráztam a fejem. Kacagott rajtam és neki támasztotta a homlokát a halántékomnak. – Nem tudom hányszor kell elmondanom de az ismétlésbe csak nem fogok belehalni. Nem a bátyád vagyok, nem akarlak és nem is foglak bántani soha, ezt próbáld megjegyezni.
– Nehéz – karoltam át a nyakát.
– Tudom, de majd segítek, csak bíz meg bennem.
– Rendben, valami mást szeretnél még mondani.
– Igen, csókolj meg.
Ahogy ki mondta elfelejtettem levegőt venni és hatalmasakat pislogtam rá. Nem értette a döbbenetemet, de nem tette szóvá.
– Gyerünk ki vele, mi nyomja a lelked? – kezdett egy hajtincsemet csavargatni az ujjai között, nem is tűnt fel, hogy mikor felkötöttem kimaradt egy.
– Lényegtelen.
– Még mindig félsz? – kezdte el az arcom simogatni, én meg egy aprót bólintottam.
Oda húzta a fejem, majd adott az arcomra egy puszit. Fel akart már állni, de minden erőmet bátorságomat összeszedve felé fordultam, és a szemüvegét levettem. Összecsuktam majd az asztalra raktam. Pajkos csillogást láttam a szemében, mire egy kicsit felbátorodtam. Oda hajoltam hozzá és egy hosszú puszit nyomtam a szájára. Már vissza akartam húzódni, mikor az egyik keze a tarkómat tartotta, míg a másik kezével derekamra csúsztatta és még közelebb húzott magához.
Ki merem jelenteni hogy ez volt életem legelső igazi csókja, és nagyon élveztem. Soha nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de Lucas teljesen felforgatta már így is az életem.
– Mehetünk, meg tudsz állni a lábadon? – kacsintott, miközben elengedte a derekam.
– Húha! – néztem fel rá, mire nevetve megfogta a kezem, és elkezdett kifelé húzni. Míg Lucas bezárta az ajtókat addig kinyitottam Marley-nak a hátsó ajtót. Én is beültem és bekötöttem az övemet, és éreztem ahogy tisztul ki a fejem.
Lucas beült mellém, majd teljes testtel felé fordult és adott egy rövid csókot. Vártam tőle valamiféle magyarázatot, de egész úton mosolygott.
Elmentünk abba a reggelizőbe, amit Lucas reggel említett, és igaz volt, tényleg nagyon finom volt minden, de a legjobb a palacsinta volt. Soha nem ettem reggelire palacsintát, de hozzá tudnék szokni.
Rengeteg helyre berángatott, és akármennyire tiltakoztam megvette nekem azt a farmer rövid nadrágot ami megtetszett.
Kellemes napunknak a telefonja vetett véget, amikor kapott egy üzenetet, ahogy elolvasta már kezdett is a zsebében turkálni.
– El kell mennem, de itt a kocsi menj haza sietek – adta oda a kulcsot, meg egy puszit nyomot a hajamra.
– Nem tudok vezetni.
– Nem is kell, elég annyit mondanod miután beültél hogy haza, elvinnéd Marley-t is? – nyújtotta felém a pórázt mire átbújtattam a kezemen. – Sietek haza – húzott oda magához egy gyors csókra, majd ott hagyott egyedül.
Miután feldolgoztam a sokkot miszerint a kocsi saját magától ment – kellett hozzá úgy fél óra – kipakolásztam a csomagtartóból és leültem a Tv elé. A híreket mondták be pont. Egy bakrablást közvetítettek élőbe, nem érdekelt ezért addig kapcsolgattam míg valami elfogadhatót nem találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése