70. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Reggel egyedül ébredtem. Lépteket hallottam a folyosó felől. Felugrottam, majd elvettem a ruháimat, és berúgtam az ágy alá. Táskámat is hasonló sorsra rendeltem. Fürdő felől vízcsobogást hallottam, így megindultam oda. Ahogy én becsuktam az ajtót, úgy nyílt ki a másik.

- Nelson. - hallottam meg egy női hangot. Nem volt valami bizalom gerjesztő.

- Fürdőben vagyok. - jött a válasz a zuhany függöny mögül.

Beugrottam a függöny mögé, majd a kezem Nelson szájára tettem, mielőtt felkiálthatott volna.

Mutató ujjamat ott hagytam a szája előtt, mire bólintott egyet.

- Igen anya, mit szeretnél. - forgatta a szemét.

- Neked nem kellene iskolába lenned? - hallottam meg az anyja hangját.

- Nem, délután megyek be. De tegnap ha figyeltél volna miközben beszélek, akkor tudnád.

- Az anyád vagyok, nem beszélhetsz így velem. - csapódott be az ajtó.

Vettem egy hatalmas levegőt, és szinte összeestem a megkönnyebbüléstől. Ennyire közel még soha nem voltunk a lebukáshoz.

- Áldom magam amiért fehér pólót vettél fel tegnap. - kezdte el piszkálni a foltokba vizes ruhámat. Vizes részek a bőrömhöz tapadtak, azokon legeltette a szemét.

- Szemtelen vagy, egyre jobban. - fontam össze a kezem a melleim alatt.

- Sajnálom. Most már nem lehet féken tartani. Túl jó volt. - tette a kezét a fenekemre, majd óvatosan bele markolt. Az orrával megbökte az arcom, válaszképpen megráztam a fejem, ő csak erre felkacagott. Megharaptam a nyakát, mire csak jobban nevetett.

Leszedte a pólóját, és kilépett a zuhanyzóból. Kénytelen voltam az ő tusfürdőjét használni, így olyan volt minta mindig átölelne. Mikor kiléptem egy törülközött tartott felém, amit erősen magamra csavartam.

- Ha minden jól megy, akkor hamarosan elmennek, és nem fognak zavarni.

- Akkor jó. - mosolyodtam el, mire adott a homlokomra egy csókot.

- Van valami terved mára? - fogta meg a kezem.

- Nekem nincs, de neked nem kell bemenned?

- Nem, csak anyámnak hazudtam.

Forgattam a szemem, majd megindultam kifelé. A kezemet nem engedte el, szorosan mögöttem jött. Kihalásztattam vele a cuccomat az ágy alól. Fejemre csavartam a törölközött, és vártam, hogy odaadja. Felvettem a ruháimat, és kényelmes elterültem az ágyon. 

Nelson bezárta az ajtót, majd odafeküdt mellém.

- Mi van, ha nem mennek el?

- Akkor úgy csinálok mint hat éves. - csípett bele az arcomba.

- Ugye tudod, hogy nem egy kóbor kutya vagyok, és nem fogok ellenne egy dobozba az ágy alatt.

- Nem téged a zuhanyszóba rejtenélek el, fehér pólóba.

- Ennyire nem lehetsz szemét. - morogtam.

- Ez még nekem is fájt. - tette a kezét a szívére.

- Az a lényeg, hogy neked fájjon. - kopogtattam meg a homlokát.

- Majd visszafogom magam. Már amennyire tudom. - adott ajánlatot.

Válaszra sem méltattam. Vártam, hogy mikor mennek el itthonról a szülei, de egyszerűen soha nem akartak elindulni.

69. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Megfogta a kezem, majd bevezetett a szobájába. Az ágyra pillantottam, mire bele ugrottam a nyakába. 

- Én sokkal jobban. - adtam egy csókot a nyakára.

- Én mindennél jobban. - tette a kezét a fenekemre.

Letett, mire megszagoltam az egyik rózsát. Levette a gyertyákat, meg a rózsákat egy vázába tette. Mécseseket az asztalra állította, a redőnyök le voltak húzva, csak nagyon kevés fény jutott be rajta. A szobába a fényt, inkább a gyertyák biztosították. 

Elvette a rózsát a kezemből, majd oda tette a többihez. Odahúzott magához, majd elkezdte csókolgatni a nyakam. Neki dőltem, és hagytam. Leszedtem a pólóját, majd végig csókoltam a felső testét. Végig simított az oldalamon, majd a pólómra tette a kezét. Engedélyt kér a szemével, mire lassan bólintottam. Áthúzta a fejemen a ruhámat, közben magam megdicsértem, hogy a fekete melltartómat vettem fel. Elvörösödtem miközben megvizsgálta a fedetlen bőrömet. 

- Szeretkezni akarok veled. - suttogta a fülembe, majd utána megcsókolta a fültövemet.

Ahogy kimondta egy pillanatra lefagytam. Megijed hirtelen, de amikor megcsókoltam megnyugodott. Átölelt, a kezeit oldalt belecsúsztatta a nadrágom és a forró bőröm közé. Kigombolta a farmerom, majd lassan lehúzta rólam. Ügyetlenkedtem a gombjával, de végül sikerült leszednem róla a nadrágot. Végig simított a hajamon, majd kiszedte belőle a hajgumit, szabadon hullott a hátamra. 

Felbotlott a saját ágyába, elterültem rajta, mire hozzám mászott. Cikázott a pillantása rajtam, végül a melleimen állt meg. 

- Csodás vagy, nagyon tetszel így egy kicsit csapzott hajjal. - húzott le magához.

Fordított a helyzetünkön, kicsit megugrottam, amikor a hátamnak nyomódtak a hideg szirmok. Felkuncogtunk, majd elkezdte a nyakam szívni. Kezeivel támaszkodott felettem, közben egyetlen egy pillatanra sem hagyta abba, a nyakam kényeztetését. 

Megemeltem a hátam, mire kipattintotta a melltartómat. Éreztem a dudort a bokszerébe. Kicsit megrémültem, de nem hagytam abba a haja piszkálást.  

Lekerült rólunk az összes ruha, majd egyként forrtunk össze. Elterelte a figyelmemet a fájdalomról az édes, vigasztaló csókjaival. 

Mind a ketten leizzadtunk, szaggatottan vettük a levegőt.

- Jól vagy? - ölelt magához.

- Igen, csak szörnyen kell pisilnem. - bújtam ki az öleléséből. Jót nevetett rajtam, főleg azon ahogy próbáltam magam ügyetlenkedni a pólóját, így is kifordítva vettem fel. 

Visszajöttem a fürdőből, majd oda bújtam mellé az ágyba. Odahúzott magához, és adott egy csókot a fejemre.  

A lábammal átöleltem az ő lábát, a fejemet a mellkasára hajtottam, majd csak az egyenletes lélegzet vételére figyeltem. Az oldalamat simogatta, vagy a hajam csókolta.

- Szóval elmondod mi nyomja a kicsi lelked? - bökdösött az orrával.

- Tényleg semmi. - fordultam felé.

- Lehet, hogy nem vagyok hivatásos rendőr, de rájövök, hogy ha nem mondasz igazat.

- Neked ez volt az első?

- Mindenbe te voltál az első.

- Tudom, hogy hazudsz.

- Jó csókba nem, de minden másba. De miért?

- Hát.. - vörösödtem el.

- Ismerem a női anatómiát. - érintette meg az alhasam, mire azonnal elakadt a lélegzetem.

68. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

A nyár gyorsan el telt, sőt még az első pár hónapok is az akadémián. Nem szórakoztam megint azzal, hogy nem tanulok. Nem akarom, hogy apa újra megvonjon Nelson-tól. Lucas betöltötte a 22 valami eszméletlen nagy bulit tartott. Két napig nem volt józan. Én visszafogottan tartottam a 21 szülinapom, csak egy napig voltam teljesen másnapos. Nelson elvitt vacsorázni, a buli előtt. Annyira figyelmes volt, élveztem, hogy vele lehetek. A bulira nem tudott eljönni, mert az anyjáék haza rendelték. Bár lehet, hogy ő járt jól, mert mindenki, aki ott volt, teljesen szar állapotban került.

Ennyit a nyárról, az iskoláról, meg a szülinapokról. Most sokkal jobb nap van. Ma egy éve, hogy összejöttem Nelson-nal. Meg mondtam neki, hogy ne vegyen semmit, mert születés napomra valami nagyon drága nyakláncot vett. Olyan drágakő van benne, ami nagyit, és valami kimondhatatlan neve van. Nagyon tetszik, de rosszul lettem mikor utána jártam, hogy egy ilyen kő, mennyibe is kerül.

Reggel magamtól ébredtem fel. Felöltöztem, majd lementem, hogy meg igyam a szokott kávémat. Anya meg apa is lent itták az italukat. Érezhető volt rajtuk a feszültség, mintha valamin nagyon összevesztek volna. Nem néztek egymásra, látványosan kerülgették egymást. Meg akartam kérdezni, hogy mi miatt vesztek ennyire össze, de nem mertem. Így is rossz a napjuk nem akarom elrontani nekik.

Kétségbe voltam estem attól, hogy anya kopogtatta a körmét, apa meg hangosan lapozta az újságot, még meg is gyűrte a papírt.

Mind a ketten rám néztek, amikor megszólalt a telefonom. Felvettem az asztalról, majd kimentem a nappaliba, ne zavarjam őket.

- Szia. - köszöntem bele vidáman.

- Jó reggel, mit csinálsz, egy ilyen szép szombati napon?

- Semmit, bár van esetleg valami ötleted akkor hallgatom? - kezdtem el piszkálni a hajam.

- Boldog évfordulót. Meg lenne egy hatalmas kérésem.

- Mi az a hatalmas kérés?

- Gyere le, és egész nap legyél velem, sőt még este is.

- Örömmel.

- Várlak.

- De anyádék?

- Elmentek, csak holnap jönnek haza. Vagy este, de ők nem érdekelnek. A húgom van csak itthon, de Olivia megígérte, hogy lefoglalja míg eljössz. Csak a miénk lesz a ház.

- Megpróbálom, de nem ígérek semmit. Apáék összevesztek szóval remélem attól még nem fognak engem is bezárva tartani.

- Akkor én megyek, de leteszlek most mennek. Várlak. - bontotta a vonalat.

Elettem a telefon, majd visszamentem a konyhába. Pontosan ugyan azt csinálták, mint mikor eljöttem.

- Elmehetek Nelson-hoz?

- Minek? - nézett rám apa.

- Mert meghívott magához.

- Menj. - mondta anya.

- Én nem engedtem el. - szólalt fel apa.

- Apa elmehetek? - kérdeztem tőle.

- Igen. - intett le, majd anyának szentelte a figyelmét.

Mielőtt elkezdtek vitatkozni, én gyorsan leléptem. Összeszedtem a cuccaimat, nem tudtam, hogy mit akar, ezért fürdőbe bezárkóztam és gyantával megszabadultam a fölösleges szőrszálaktól. Gyalog megindultam. Mikor az utcába fordultam, akkor hívtam fel, hogy mindjárt ott vagyok. Megkönnyebbültem, hogy már csak egyedül van otthon. Ahogy bekopogtam azonnal kinyitotta az ajtót, majd adott egy forró csókot.

67. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soffy hívott, hogy vegyem fel az iskolánál, mert vége van az évzárónak. Végül is sikerült neki nem lett a legjobb, de az élmezőnybe végzett. Apa nem mondta neki, de ő a legbüszkébb rá.

- Szóval hova vihetlek? - kérdeztem miközben beült.

- Haza, le akarom venni ezt a szerencsétlen ruhát.

- Délután mit csinálsz?

- Szerinted? - nézett rám értetlen tekintettel.

- Jó, akkor úgy kérdem, nem jöttük a csúszdaparkba.

- Talán, majd beszélek vele. - kezdte el kigombolni az ingét.

Otthon kitettem, azonnal megindultam Tiffany-ért. Bekopogtam mire Liam-mel találtam szembe magam. Mikor meglátott, vett egy hatalmas levegőt, majd beengedett.

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.

- Eddig jó voltam.

- Nem hiszem, hogy nem szeretsz. Hiszen tegnap is itt voltam, meg az előtte is meg.

- Tudom, adj úgy hatvan évet és elfogadom, hogy pont az én lányomat szemelted ki.

- Rendben, nekem mindegy. Tiffany?

- Fent van a szobájába, éppen az álmát valósítja meg.

- Ááá szóval zenél.

- Igen, de már nem is érdekel. - ment vissza a konyhába.

Felmentem a szobájába. Neki dőltem az ajtónak és figyeltem, ahogy a hangszerrel egyre jobb és jobb dalokat alkot.

- Új dal? - léptem mögé.

- Megijesztettél. - tette a kezét a szívére.

- Sajnálom. - csókoltam meg a nyakát.

- Amúgy meg igen, akarunk csinálni egy klipet. De nincs hozzá jó dal. Majd lesz valami.

- Szóval akkor megyünk?

- Igen, csak össze pakolok.

Leültem az ágyra és figyeltem, ahogy össze-vissza rohangál. Valamit bele tesz a táskájába, majd kiveszi, mert mégsem jó. Legvégén felvette a fürdőruháját, meg rá egy nyári ruhát.

- Végre. - sóhajtottam fel.

- Ide szóltál volna hamarabb, akkor már rég kész lettem volna mire ide érsz.

- Majd legközelebb így csinálom.

Elköszönt az apjától, majd végre beült mellém a kocsiba.

- A többiek már tuti ott vannak. - morogtam.

- Ne várd, hogy pillanatok alatt pakoljak be.

- Vettem észre.

- Ne legyek ezért is én a hibás.

- Nem vagy. - nyomtam jobban meg a gázpedált.

Igazam lett. Mire mi is oda értünk már mind ott voltak. Tiffany meg Nelson teljesen kétségbe volt este.

- Mit nézek annyira? - kérdeztem tőle.

- Négy ugyan olyan kocsi van egymás mellett, szinte kísértetiesen egyenlő távolsággal. Szóval ez zavar. Hogy tudjátok megkülönböztetni?

- Rendszám kezdőbetűje. - mutattam rá.

- Miért M?

- Malcolm, L már foglalt volt.

- Tomlinson-ok én már rég fel adtam, hogy megértsem őket. - vágta rá Nelson azonnal.

Bementünk, a lányok azonnal lefeküdtek napozni, anya meg apa elmentek a wellnes részlegbe. Nelson Soffy mellett volt és valamiről beszélgettek.

- Nem jössz be? - kiáltottam oda Tiffany-nak.

- Nem, jó itt nekem.

Nem foglalkoztam azzal, hogy neki mi jó. Kiugrottam a vízből, majd fölé hajoltam. Mérgesen nézett rám, de én nagyon jót szórakoztam rajta. Felkaptam, majd berohantam vele a vízbe. Össze-vissza kapálózott, de nem tudott kiszabadulni a szorításomból.

- Utállak. - nyomott a víz alá.

- Tudom. - csókoltam meg.