101. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Apró ütögetésekre ébredtem fel. A bal kezem lelógott az ágyról és a párnám tiszta nyál volt.

- Mi az? - motyogtam miközben megfordítottam a párnámat.

- Szörnyen horkolsz. 

- Idáig még senki nem mondta, hogy horkolok.

- Higgy nekem nem valami jó hallgatni.
Fordított nekem hátát és még a takarót is nyakig felhúzta.

Mér majdnem vissza tudtam aludni, de újra arra ébredtem hogy apró lábak lökdösik a hátam. Felkapcsoltam a villanyt és Shelly felé fordultam.

- Még vissza aludni sem tudtam, nem hogy horkolni. - támaszkodtam a bal könyökömre.

- Ha nem te horkoltál akkor meg ki? - dőlt neki az ágy támlájának és össze fonta a kezét a mellkasán. 

- Marley. - mondtuk egyszerre és közben az ágy lábához fordultunk. Ott feküdt a hátán, a szájából kilógott a nyelve és hortyogott néha. Megpökdöstem a lábammal, mire eldőlt, de legalább abba hagyta az alvásunk zavarását. Lekapcsoltam a villanyt és végre tudtam aludni. 

Soha nem fogom megérteni, hogy nekem miért nem lehet arra felébrednem hogy kialudtam magam. Nem nekem vagy arra kell ébrednem hogy Marley ki akar menni, vagy arra hogy a kurva telefon teljes hangerővel csörög, de most már azt is hozzá adhatom hogy Shelly annyira forgolódik, hogy erre is felébredek. Nem tudom, hogy milyen farkas horda üldözi, vagy mi elől menekül álmába, de alig várom, hogy vége legyen. Végre eljött az a perc amikor nem futkározik helyben, már mosollyal az arcomon fészkeltem magam bele a pihe puha párnába, de a varázst a telefon csengése törte meg. Mikor megláttam, hogy a húgom hív azt hittem, hogy telefonon keresztül fogom megölni.

- Nem igaz, hogy ilyen rohadt korán kell hívnod, időeltolódás rémlék, hogy mi az? - köszöntem a telefonba.

- Tudod nem kellene felhívnom, ha tudnám, hogy pontosan hol is tartózkodsz, hogy elküldjem a meghívódat.

- Tudtatok egyeztetni a Cross családdal? - döbbentem le, ezzel együtt minden álmosság kiment a szememből.

- Nem, hanem egyszerűen nem fog érdekelni a véleményünk. Elküldjük nekik is a meghívót, hogy mikor és hol lesz, majd eldöntik, hogy jönnek vagy nem. Nekem már az elsőnél legem volt, de Nelsonnak tegnap lett végleg elege a szüleiből, meg a hülye nem tetszik, hogy Tomlinson vagyok hisztijükből. 

- Azt hittem, hogy sokkal hamarabb fogja fel adni. 

- Nem tudom mi lett volna vele, ha továbbra is velük szenved. Így is nagyon kivan. Azt hazudtam a főnökének, hogy nagyon rosszul van. Tegnap hajnalig panaszkodott, most meg még fel sem bírt kelni. 

- Nem lettem volna a helyébe.  

- Nem is tudod elképzelni mennyire viselte meg, hogy a saját szülei ennyire lekezelően bántak vele. Olyan mintha még mindig egy öt éves taknyos kölyök volna, aki egyedül nem tud döntéseket hozni. Nem beszéltek velük sokat, de mindegy egyes szót amit kimondtak sütött róla a gúny és a megvetés.
- Nem tudom én mit csinálnék ha anyáék ilyenek lettek volna. Bele sem akarok gondolni. - mondta, és láttam a lelki szemeim előtt ahogy kirázza a hideg.

- Lehet hogy jobb is ha nem jönnek el. Gondolj bele ott milyen jelenetet rendeznének? 

- Nincs esküvő balhé nélkül. De amiért hívtalak az az, hogy itt van a meghívód a kezembe.
- Milyen kedves elmehetek az esküvödre?
- Megengedem, de valami nagy és drága ajándékot hozz nekem. A szabadság szobor megfelel. - nem láttam, de a hangján hallottam, hogy a nevetését próbálja vissza tartani.
- Megszerzem, holnap leugrok Párizsba és megbeszélem, hogy csináljanak még egyet. Amúgy van valami szép üzenet a meghívón. Anya múltkor fél órán keresztül panaszkodott rá, hogy nem tudtatok választani.
- Igen, tiéden főleg.
- Jaj nem fogom kibírni olvasd fel. - tettem a kezemet a szívemhez.
- Kedves Lucas meghívjuk Önt és titokzatos társát akiről már két embertől hallottam, de nekem még nem mondtál semmit.
- Most már mindent értek, amúgy tényleg ez van rajta, mert tőled kitelik.
- Igen, ezt írattam rá, de mesélj ki az akiről már Nelsontól meg Tiffanytól is hallottam.
- Nem telefon téma. Úgy is haza megyek esküvő előtt egy hónappal. Amit Nelson mondott a munka társairól, azoknál a legény búcsú egy tál kaviárral kezdődik. Itt az ideje, hogy a te barna herceged megkóstolja az alkoholt.
- Április 25 szombat, minél hamarabb gyere haza te vagy a tanúm, nem telefonon akarom az utolsó részletek egyeztetni.
- Értettem, de mikor mentek nászútra?
- Meg sem fordult ilyesmi a fejembe, se nekem se Nelsonnak nincs ideje ilyenekre.
- Nászút a legjobb dolog az esküvőbe nem hagyhatjátok ki.
- Hát pedig az lesz. Nem fognak szabad napot adni sem nekem sem neki. Így is csoda hogy a saját esküvőjére elengedték.
- Még több ok, hogy ne legyen orvos.
- Erre nem mondok semmi, mindketten sokkal jobban járunk, de leteszlek, mert az egyik nagy okos aki azt hiszi, hogy csak akkor voltam az őrsön amikor itt voltak óráim.
- Alázd le őket Megan.
- Meg lesz Malcolm. - tette le a telefont.