133. rész

.:: Lucas szemszöge ::.

– Na túl éltétek az első hetet – jött be apa, a kezén Alex-szel.

– Nem hittem volna – jelent meg mögötte anya is.

Nem rég érkeztek meg az éves nászútjukból. Ami pont akkor esett mikor Shelly szült. Haza akartak jönni és elnapolni az évfordulójuk ünneplését, de nem hagytam nekik. Mindig ilyenkor menni. Menjenek csak lehet nem otthon laktunk már, de attól mindig is élvezték hogy ki tudnak szabadulni egy kicsit a hétköznapi mókus kerékből.
– De ne itt fecsegjetek hagy nézzem meg a harmadik unokámat – lépett el mellettünk anya.
– Mi nem is mondtunk semmit – mondta apa, mire csak megvontam a vállam. Az ő felesége az ő baja.
– Soffyék össze szedik az apró népséget és átjönnek ide – mondtam a nappaliban ülőknek, de nem is foglalkoztak velem. Anya teljesen bele veszett Tina gügyögésébe.
Fél óráig csodálták a lányomat, mikor nagy hangzavarral megérkeztek a család hiányzó tagjai. Mia és Thomas adta az alá festő zenét ahogy beléptek az ajtón. Mindenki oda kapta a fejét, mert a keserves sírásukból arra következtetett az ember hogy földön húzzák őket nem hordozóban ülnek.
Felvettem Miát mire abba hagyta a sírást és mosolyogva figyelt rám. Thomast meg apa kapta fel hogy abba hagyja a folyamatos oknálküli panaszkodását. 
– Pont olyanok mind a hárman mint ti kiskorotokba. Csendben voltatok ha valaki a kezében tartott – vette át tőlem anya Miát.
Thomast Nelson átvette majd leült Shelly mellé a kanapéra aki Tinát ringatta.
– Ha őszinte akarok lenni azt hittem hogy Soffyt téged le fognak csukni egyszer. Lucas meg nálunk fog csövezni, mert mindenki kidobja.
– Köszi apa, érzem a törődést – mondtuk egyszerre a húgommal.
– Hé nézzétek a jó oldalát, megcáfoltátok. Komolyak, sikeresek letettek és egy szerető család vesz bennetek körbe. Én vagyok a legboldogabb hogy nem jött be a jóslatom.
Az egyik karjával engem húzott közelebb a másikkal meg Soffyt és megszorongatott minket. Anya is oda jött és részt vegyen a nagy családi ölelésbe, de vissza ment hogy az unokáival tudjon lenni.
– Élvezi nagyon ezt a nagymama szerepet – figyelte Soffy ahogy bele veszik a dédelgetésbe.
– Igen, mert addig kell elviselni a gyerekeket míg akarja. Ha nem bírja a hisztit haza megy – mondta apa, és fájt belátni de igaza volt és mocskosul lettem volna a helyében. 
– Mindegy úgy is a ti nyakatokba lesznek varrva ha már nem bírjuk idegekkel – vonta meg a vállát Soffy majd oda ült Nelson mellé és adott egy nagy cuppanós puszit az arcára, mire kapott egy mosolyt cserébe.
Szépen össze gyűlt a kis család a nappalinkban. Marley meg Alex a kanapén feküdtek egymás mellett. Anya és apa egymás mellett dajkálták az unokáikat, bírtak egyszerre hárommal is. Soffy Nelsonnak dőlve pihent a kanapén. Shelly meg nekem dőlve figyelte anyámékat.
Hát igaza volt apának én se gondoltam volna hogy egyszer ilyen életem lesz.

-Happy End-

132. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Irodámba várom a műszakom végét, fiókomból elővettem a zugi piát, mert Soffy jön be kontrollra mikor az én műszakomnak vége lesz. Már nem sír mindenen, hanem rosszabb. Azért megvártam mindig hogy a műszakom leteljen. Munkámat ez miatt nem akartam elveszteni. Mindenkit utált aki hozzá szólt, és folyamatosan engem hibáztat hogy tönkre tettem mert felcsináltam. Ezt naponta meghallgattam párszor. Lucas és Louis meg lelki támaszként elkísérnek hogy felöntsek a garatra, addig az anyja nyugtatja. 
Mire megszületik a fiam meg a lányom az apjuk egy lecsúszott alkesz lesz. Szép jövő kép. 
Az önmarcangolásomat egy kopogás zavarta meg. Eltettem az italomat majd kiszóltam a zaklatómnak.
– A sógora meg a felesége jöttek be, gondoltam szólok.
– Köszönöm Kloé – indultam meg kifelé, közben felvettem a köpenyemet.
Lucassal kezet fogtam, aki valamiért nagyon kicsípte magát, majd beengedtem őket az egyik kezelőbe. Shelly ahogy felült az ágyra azzal a lendülettel ugrott is le és rohant a mosdóba.
– Szóval nem tudjátok hogy valamivel elrontotta a gyomrát vagy terhes? – ültem fel Lucas mellé a kezelő ágyra. Jobban bele gondolva soha nem ültem fel ide.
– Idáig a terhesség meg sem fordulta fejembe. Azt hittem a tegnapi sushival volt a baj. Mert mondtam hogy ne egye meg mert nem volt valami bizalom gerjesztő, de ő ragaszkodott hozzá. Azt hittem csak a nyers hal miatt van.
– Veszünk vért és holnapra meglesznek eredmények, hogy miért van rosszul.
– Nincs valami gyorsabb módszere?
– Ultrahang de az nem biztos hogy megmutat bármit. De egy próbát megér – léptem vissza az asztalhoz, majd elvettem egy kesztyűt és felhúztam.
Mire Shelly vissza ért a mosdóból előkészítettem mindent, hogy le vegyem a vért. Mire végeztem ezzel meg az általános kérdez felelek résszel egy nővér meghozta a kért ultrahang gépet.
Bekentem a hasát a géllel, mire ugrott egyet a hideg miatt. Nem kellett sok és megtaláltam azt a kis elváltozást ami minden baj forrása. Feléjük fordítottam a monitort hogy tudjak nekik mutogatni.
– Látjátok ott azt a kis elváltozást? – mutattam a képernyő közepére.
– Igen mintha egy csomó lenne ott – mondta azonnal Lucas.
– Na az a csomó ahogy te hívtad egy körülbelül 10 hetes magzat. Ott van mint a két keze – nagyítottam rá amennyire tudtam –, ott meg láthatjátok a lábait. Az a nagyobbacska meg a feje. Bízzunk benne hogy Shelly eszét örökölte és nem az apjáét.
– Gyerekünk lesz! – hagyták figyelmem kívül az utolsó beszólásomat, mert sokkal jobban el voltak foglalva a boldogságukkal. Lucas letörölte Shelly hasáról a zselét, majd egy idegig a hasán pihentette a kezét.
Soffy jelent meg az ajtóba. Az egyik kezét a hasa alatt össze kulcsolta, ahogy becsukta maga után az ajtót azonnal a másikkal is megtámasztotta az egyre nagyobb hasát. Látszódik hogy öt hónapos terhes ikrekkel, de szerencsére csak a hasa nőt máshova nem szaladtak fel plusz kilók.
– Hát itt meg mi van? – lépett oda mellém. Vettem egy mély levegőt és készültem a lebaszásra. Régen még arra panaszkodtam hogy mindenen sírt, az sokkal jobb volt.
– Kiderült hogy Shelly terhes – nyújtottam felé a karám hátha hagyja hogy megöleljem. Az utóbbi pár napba hozzá se érhettem, mert akkor ki kelt magából, még a hálóból is ki lettem zavarva, mert nem fért el az ágyon állítása szerint,
– Szerencsétlen.
– Soffy neked legalább ne rontsd el! – szóltam rá azonnal mielőtt másik gyerek várását is tönkre tenné a negatívírásával.
– Hogy érted hogy nekik? – fogta meg a kezem, mire rá kaptam a szemem és értetlenül néztem rá. Ez biztos valami csapda. Ha erre a kérdésre válaszolok a házból is ki leszek tiltva. Nem nem, ez a kérdés a levegőben fog lógni. – Ennyi elviselhetetlen voltam? – rogyott le a mögötte lévő székre, és húzott magával, így előtte álltam a lábai között.
– Igen – vágtuk rá mind a hárman.
– Sajnálom Nelson, csoda hogy nem hagytál e – döntötte neki a homlokát a combomnak és közben a kezeivel a lábam ölelte.
– Csak menjünk jó, időpontod van – tettem a kezem a vállára, de nem akart elengedni. – Shelly neked esetleg kérjek időpontot, vagy majd ti rendezitek? – fordultam feléjük.
– Azt megköszönném, de mi most megyünk – hagyták el gyorsan a termét.
– Sajnálok mindent, legnagyobb szemét voltam. Elvettem tőled a boldogságot hogy szülők leszünk, csak azzal foglalkoztam hogy mennyire fájt a hátam, vagy dagadtak fel a lábaim. Annyira sajnálom hogy önző dög voltam, soha na hagyd hogy újra elő jöjjön ez az énem. Ugye nem fogsz elhagyni? – nézett rám fel hatalmas könnyektől csillogó szemekkel.
– Dehogy hagylak el te buta, dilis hormontúltengéses hisztis picsa.
– Na – nézett rám csúnyán.
– Kizavartál a szobánkból, nem hagytad hogy hozzád érjek mindenkinek elpanaszkodtad hogy felcsináltak és ezzel tönkre tettelek, ez a minimum. 
– Ha legközelebb elő jön ez az oldalam tégy valamit hogy eltűnjön.
– Írásos ígéretet kérek, hogy felhatalmazol – húztam fel a kezénél fogva.
– Minek kell írásos? – akart megölelni de a hasa miatt nem tudott közelebb jönni. 
– Nem bízok semmit a véletlenre. Ma már aludhatok a saját ágyamba vagy még számuzve vagyok egy másikba? 
– Nem vagy számuzve – adott a számra egy puszit. Vissza húztam egy csókra. Már több napja nem csókoltam meg, már hiányzott, minden porcikája.
– De menjünk, mert tényleg nem szereti ha késnek tőle. Azt majd az ebédlőbe azt kell hallgatnom hogy pontatlanok vagyunk.
– Jó menjünk – nyújtotta felém a kezét, mire össze kulcsoltunk az ujjainkat és megindult a lift felé, majd fel a vizsgálóba ahol mindent zökkenő mentesen ment.

131. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

– Készen állsz, hogy végre bemenjünk? – kérdeztem a kocsiban hátra dőlve. Már fél órája itt ülünk és várjuk hogy össze szedje magát. Terhesség egy nagy síros nőt csinált belőle. Remélem hamar átmegy rajta ez a korszak, ettől még az is jobb ha ok nélkül hibáztat, mert az ellen tudnák mit tenni, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Hiába vigasztaltam nem sikerült. Mivel az orvostól jövünk aki közölte velünk a hírt hogy ikrek, azóta folyamatosan sír. Folyamatosan azt mantrázza, hogy szeret nem akar elveszteni.
– Igen össze szedtem magam – csapott a műszerfalra és vett egy mély levegőt.
– Ahogy belépünk el fogod magad sírni, mi? – vettem elő egy zsepit, majd letöröltem a könnyeit.
– Nem határozott vagyok és nem fogok sírni.
– Viszek zsepit – szálltam ki a kocsiból, majd kinyitottam előtte az ajtót. Belém karolt, majd megacélozta az arcát és megindult a bejárati ajtó felé.
Bekopogtunk az ajtón, mire Louis jelent meg. Soffy ezzel a lendülettel elvesztette minden erejét.
– Nem ölheted meg, szeretem! – fogta meg Louis ruháját és nézett fel rá, miközben potyogtak a könnyei. 
– Sziasztok – köszönt és közben tőlem várta a magyarázatot mi történik. Már kezdtek fehéredni az ujjai olyan erősen markolj az apja ruháját, aki próbálja csitítgatni, de Soffy csak ismétli magát.
– Gyere drágám – töröltem meg a szemét, majd adtam neki egy másik zsepit. Végre elengedte az apja ruháját, aki azonnal menekülőre fogta és megindult befelé. Megfogtam a kezét és elkezdtem a nappali felé húzni. – Ügyes vagy! Gyere üljünk szépen ide le – vezettem a kanapé felé. Köztem a másik kezemmel integettem a hátam mögött Zoénak hogy hozza a csoda csokiját, mert meg kell valahogy nyugtatni a lányát. – Parancsolj itt van még egy zsepi, mondtam miközben leültettem a kanapéra. Adtam a fejére egy puszit és a másik kezembe megéreztem a bögrét amit Zoe nyújtott nekem. – Nézd hoztak neked csoda csokit – adtam a kezében a bögrét, mire újra rá kezdett.
– Ezt csak nekem?– kérdezte hatalmas szemekkel a szüleitől, mire mosolyogva bólogattak. – Köszönöm – mondta szipogva, majd elvette tőlem a felé nyújtott zsebkendőt.
Alex a helyéről átment Soffy vállára és onnan figyelte az eseményeket. És szeretett feleségem erre is elsírta magát. Szerencsétlen apósék meg könyörögtek hogy mondjak már valamit.
– Soffy? – néztem rá, mire csak sírva bólintott.
– Most már mondjatok valamit. Kezdek aggódni – fogta meg Zoe Louis kezét.
– Ikreket várunk – mondtam ki egy szuszra, mire felszaladt a szemöldökük utána azonnal mosoly terült szét az arcukon.
– Gratulálok – kelt fel Zoe majd megölelt – nem is mondtátok hogy tervezitek.
– Volt róla szó, csak időpontot nem tudtunk.
Louis is felállt hogy gratuláljon nekünk, mire Soffy felpattant és átolt oldalról és dühösen nézett az apjára.
– Nem bánthatod szeretem – szorított meg még jobban. Nagy nehezen kitudtam szabadítani a karomat, hogy magamhoz tudjam ölelni. Adtam a fejére egy puszit, majd a másik kezemmel elfogadtam Louis felém nyújtott kezét.
– Nem értem Soffy miért bántanám – vártam tőlem a választ, mert tudta hogy beszámíthatatlan a lánya.
– Mert mikor ide költöztem akkor valamikor megfenyegettél hogyha elveszem a szüzességét kinyírsz, és ez eszébe jutott, és mióta megtudta, hogy terhes ez miatt sír, hogy ki fogsz nyírni. 
– Jaj drágám – ölelte meg a lányát, aki végre nem akarsz a szeretetével megfojtani. – Nem fogom megölni a férjed. Meg szerintem már akkor ki kellett volna nyírnom mikor megfenyegettem. Meg már nem akarom elzavarni a családomból ő is tagja lett. Bebizonyította nekem hogy szeret és ez elég ok, hogy megkíméljem az élettét. Te megkeseríted neki így is.
– Ez nem igaz – mondta szemét törölgetve, mire mind a hárman kinevettük. Mosolygott rajtunk, majd megölelte az anyját aki ölelésre tárta a karját, mire oda fordult és ott folytatta a sírást.
Marley rohant be az ajtón utána meg a két gazdája levakarhatatlan vigyorral az arcán. Na nekik jól telt az éjszakájuk én csak fent voltam és a síró feleségem nyugtatgattam. Reggelre meg hiába nyugodott meg az orvosnál újra rákezdett.
– Lemaradtunk a nagy bejelentésről? – kérdezte Lucas a konyhából jövet. Hozott ki nekünk poharakat, meg egy üveg töményet, meg alma levet a húgának.
– Ikrek – mondta a bátyának Soffy mire Lucas csak eltátotta a száját.
– Jól bele húztatok nem apróztátok el – bökött meg és perverzen rám vigyorgott, mire csak a szemem forgattam. Legalább nem mondott semmit. – De nézd a jó oldalát, ha kicsit meg akartok lépni tőlük nem fogunk anyáékkal össze veszni, hogy ki akar rájuk vigyázni. Minden párnak jut egy-egy gyerek –  kezdte el tölteni az italokat.
– Jaj fiam menthetetlen vagy – paskolta meg Zoe Lucas fejét, majd elfogadta a felé nyújtott italt.
Koccintottunk az egyezségünkre, majd ketté vált a csapat. Lányok bementek a konyhába, mert Zoe pont főzőt valamit és mentek segíteni neki. Mi meg maradtuk a kanapén. Valaki bekapcsolta a Tv-t és valami hülye sport esemény ment rajta.
– Komolyan ennyire maga alatt van, és fél hogy kinyírlak? – kérdezte az apósom miközben adott egy üveg sört. 
– Igen azóta ezt mantrázza, hogy meglátta a teszten a pozitív eredményt.
– Hát kitartást, ha ilyen lesz végig akkor meghúzhatod magad nálunk ha nem bírsz vele – mondta Lucas.
– Esetleg elzavarod ide, hogy legyen egy kis nyugtod – ajánlotta Louis.
– Már csak 6 és fél hónap kibírom. Ha otthagynám azt kellene végig hallgatnom. Inkább elviselem azt az időt mint hogy utána egy életen át azt hallgatom hogy otthagytam.
– Olyan bölcs vagy. Ha valami kapcsolati gondom lesz hozzád fordulok – koccintatta össze az üvegemet a sajátjával Lucas.
– Ha kell segítség mi itt leszünk – mondta mind a két Tomlinson egyszerre.
– Köszönjük, szerintem kelleni fog a segítség – néztem a konyha felé ahol Soffy zokogását hallottam meg. – Mennem kell vagy elbírnak vele? – ittam bele az italomba és figyeltem az ajtót.
– NELSON! – hallottam meg Shelly hangját.
– Csak hat és fél hónap – húztam le a maradék italom és bementem a konyhába hogy megvigasztaljam az én terhes feleségem.

130. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

El sem hittem. Végre pontot tudtunk Shelly bátyának az ügyére tenni. Nelson felvételének, a pincérnek hála megnyertük az ügyet. Mondjuk kicsit meglepett a sógorom mikor benyújtotta az este számláját, de nekem mindent pénzt megért hogy megtarthatom a múzsámat. 

– Szökjünk meg – mondtam neki a kocsiban.

– Miért szöknénk meg? – nézett rám értetlenül? – Megnyertük a pert nincs hatalma a bátyámnak felettem. Sőt börtönbe megy. Nincs okunk menekülni.

– Szökjünk meg és házasodjunk össze. 

– Így értetted a szökést.

– Igen. A gyűrűk megvannak. Ha nem akarsz nagy felhajtást akkor menjünk és házasodjunk össze.

– Nem kell a felhajtás.

– Akkor benne vagy? – csillant meg a szemembe a remény, hogy még hamarabb megszerezhetem magamnak. Megfogtam a kezét és úgy vártam mit mond nekem.

– Menjünk.

– Akkor menjünk haza. Steve foglal nekünk idő pontot míg átöltözünk. Szólok a családomnak hogy mikor és hol legyenek. Csak az a kérdés kit szeretnél tanudnak.

– Soffy nem fog megharagudni ha Nelson kérem meg.

– Biztos nem fog. Akkor menjünk és házasodjunk össze.

Mire haza értem szóltam nekik hogy csípjék ki magukat és egy órán belül jelenjenek meg a megadott címen. Felvettem egy öltönyt Shelly meg felvett egy fehér nyári ruhát. Gyűrűket zsebre vágtam, majd Marley kísértében megindultunk.

– Szóval nem csaptok nagy hephajt? – kérdezte Nelson mikor kiszálltam a kocsiból.

– Nem birok magammal – vontam meg mosolyogva a vállam, majd kinyitottam Shelly ajtaját. Marley is ott ugrott ki.

– Lehet ti csináljátok jól.

– Nelson leszel a tanum? – kérdezte Shelly mire Nelson pár percre lefagyott, majd mosolyogva bólogatott.

– Soffy de rosszul nézel ki – léptem a húgom mellé, majd a kezemet a homlokára tettem, de nem éreztem volna hogy forró lenne.

– Tudom nem kell mondani. Pár napja nem vagyok jól.

– Mit mondott rá Nelson.

– Hogy menjek orvoshoz, amit nem akarok. Vannak dolgok amiben nem értünk egyet.

– Ne sértőd meg, de – tettem a kezem a vállára és bele néztem a szemébe – felszedtél pár kilót.

– Ez hogy jön ahhoz, hogy rosszul vagyok.

– Lehet terhes vagy, és szeretném hogy te legyél a tanum. Amúgy lehet ezért akart elküldeni annyira orvoshoz hogy kiderüljön.

– Nem az nem lehet. Igen leszek. Ilyet el kell mondani nem csak megkerülni. NELSON! – indult meg a férje felé, mire Shelly oda lépett hozzám.

– Mi történt? – nézett értetlenül rám miközben átölelte a derekam.

– Hát lehet Nelson teherbe ejtette a húgomat. 

– Na gratulálok nekik, ha igen.

– Ne mond előttük. Szerintem még ők se emésztették meg – néztem a pár ahogy normál hangnembe erősen gesztikulálva, mutogatva magyaráznak egymásnak.

Anya és apa is befutottak, mikor kérdeztem min vitatkoznak csak hebegtem habogtam valami olyasmit hogy nem tudom mire ide értem már vitatkoznak. Mikor meg nem vették elmondtam hogy én nem fogok ezzel most foglalkozni éppen nősülni készülök. Nem érek rá a családi drámákra. Bevált nem kérdeztek többet.

Mire mi kerültünk sorra sikeresen megnyugodtak a kedélyek így mondhatni semmi nem rontotta el a villám esküvőnket. Sajnos Elvis nem ért rá így egy sima anyakönyv vezető adott össze minket. De nem ez a fontosa hanem hogy Shelly végre csak az enyém. Felvette a Tomlinson nevet, nem volt semmi vita belőle, sőt örült hogy végre elszakadhatott a volt családjától.

Mikor elköszöntem anyáméktól oda léptem Soffy mellé aki egy kicsit maga alatt volt, meg még tetőzés képen rosszul is volt.

– Amint van eredmény hívj fel – szorítottam meg a kezét, mire rám borult. Átöleltem és kicsit nyugtattam. Hiába mondtam bármit azonnal leteremtett hogy ne beszéljek hülyeséget.

– Szedd össze magad Tomlinson vagy az istenért nem küldhet padlóra senki – toltam el magamtól és kicsit felemeltem a hangom hogy végre meg is hallja azt amit mondok, ne csak a tagadáson járjon az agya.

– Mi a francot fogok csinálni. Ahogy egyre többet gondolkozok rajta annál valószínűbb hogy igazad van – vette szaggatottan a levegőt.

– Nem vagy egyedül Nelson ott van melletted. Ha kell segítség mi is itt vagyunk – mondtam mire Shelly azonnal vadul elkezdett mellettem bólogatni hogy megerősítse a szavaimat. – Anyáék is biztos segíteni fognak. Egy pillanatig se ess kétségbe, minden meg lesz oldva, minden a legnagyobb rendben.

– Úristen apa ki fogja nyírni Nelson.

– Miért nyírna ki? – jelent meg Nelson mögötte. Derekára tette a kezét, majd óvatosan maga felé húzta, hogy az ő vállán folytassa a kétségbe esést.

– Mert felcsináltál.

Shelly meg én alig tudtunk vissza tartani a nevetést, de erős voltam és sikerült. Shellynek meg az oldalába csíptem így nem nevetett fel. Nem akartam nagy hatalmas felesleges bulit amit senki nem felejt el. De buli nélkül is emlékezetes lett ez a nap nem csak nekünk hanem nekik.

– Nem fog megölni. De gyere menjünk haza. Majd szólók ha meg van az eredmény. Esetleg ha nem bírok vele valami jó tipp? – nézett át Soffy válla felett közben meg a hátát simogatta.

– Csokival meg tudod nyugtatni, az segít. Anyát környékezd meg hogy mondja meg neki a kedvenc italának a receptjét. Az elég hatásos.

– Köszi Lucas. Sok boldogságot nektek – fogta meg Soffy kezét majd behúzta a kocsiba.

– Szerinted terhes?

– Hát mondtam neki hogy felszedett pár kilót meg ez a rosszul lét se jellemző rá. De ki tudja majd kiderül, szerintem mi leszünk az elsők akik megtudják. Na de róluk egyenlőre elég ennyi. Hol szernéd a mézes heteket tölteni?

– Mézes heteket? – nézett rám csodálkozva.

– Nászútra hova szeretnél menni. Valami sziget csoport vagy esetleg egy Európai nagyváros körűt, mond mit szeretnél és mehetünk.

– Csak menjünk haza – fogta meg a kezem.

– De elmehetünk valahova – nyitottam ki a hátsó ajtót hogy Marley be tudjon ülni. – Nekem nincs most függőben lévő munkám. Ha Soffy tényleg terhes akkor hamarosan segítenünk kell nekik. Most van lehetőség menni. Jól gondold meg. Mondj bármilyen helyet és oda viszlek – nyitottam ki neki a kocsi ajtót, mire beült.

– Csak menjünk  haza és bújjunk össze – adott az arcomra egy puszit miután beszálltam.

– Biztos ezt akarod?

– Igen ezt akarom. Veled kettesbe lenni az otthonunkba. Esetleg csinálhatunk valamit amihez kevesebb ruha kell.

– Már itt sem vagyunk – indítottam a kocsit mire csak egy szívből jövő kacajt kaptam válaszul.

129. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

Rájöttem arra hogy nincs szerencsém. Amit kaptam zsetont azt csak elvertem így inkább a bárpultnál támaszkodtam és figyeltem ahogy Soffy egyre több és több zsetont húz maga elé. Hát igen tényleg ő örökölte a híres Pettershon szerencsét, amivel nem kis vagyonra szert tudna tenni. Remélem azért nem pártol át erre a sötét oldalra. Szeretném ugyan úgy, csak akkor még több veszélynek lenne kitéve, de ha ezt szeretné nem állíthatom meg. Nem én akarok az lenni aki tönkre töri az álmait.
De nem csak én figyeltem rá. Mindennek egyszer megfordult a látó mezejében. Nők irigykedve figyelték milyen jól kiemeli az alakját, és a férfiak meg kéj sóvárogva legeltették rajta a szemüket.
Rendeltem egy alkohol mentes italt magamnak meg neki és oda léptem az asztalhoz.
– Meghívhatom a csodálatos ruhás hölgyet egy italra? – kocogtattam meg a vállát és közben oda nyújtottam neki az italt.
– Ne is álmodj róla, mindenkit vissza utasított – rázta meg tagadóan a fejét a mellette ülő öreg csóka. De nem ú került a figyelmem közepébe hanem pár székkel arrébb ülő személy. David is ennél az asztalnál játszott. Annyira Soffy-ra koncentráltam hogy észre sem vettem, hogy a célszemély is itt tartózkodik.
– Elfogadom köszönöm – vettem el az italt és közben kicsit megérintette a kezem. Másik kezét megfogtam majd adtam rá egy kézcsókot. Kacsintott majd bele kortyolt az italába és vissza fordult nehogy lemaradjon valamiről.
– Maga itt marad és elmondja milyen bűvös igéket mondott erre a szépségre hogy elfogadta magától az italt.
– Nem árulhatom el a titkom. Sok sok éves tanulmány. Örültem a találkozásnak mylady – csókoltam újra kezet neki, mire csak nevetett a cselekedetem. 
– Maga egy mágus – jött utánam az öreg koma. Teljesen megbabonáztam azzal, hogy a feleségem elfogadott tőlem egy italt. 
– Nem vagyok mágus csak ismerem mit kell mondani mikor.
– Ez elképesztő azonnal megbízott magában egy pillanatnyi kételyt nem láttam a szemében. Pedig egy ilyen helyen senki nem szokott senkiben bízni.
– Megszerzem magamnak ezt a csodálatos tehetséget. Higgye el hamarosan gyűrű lesz az ujján, mert elkötelezi magát mellette.
– Azért ennyire ne legyen biztos magában. Elvégre csak egy italt fogadott el.
– Ohh tudom mire vagyok képes. Holnap mikor elhagyom ezt a hotelt. Ez a csodálatos nő lesz mellettem és mind a kettőnk ujján ott lesz egy karika gyűrű, hogy a világ tudja milyen szerencsés fickó vagyok.
– Hamarabb eszem meg a kapalom mint ezt teljesüljön, fiam.
– Akkor kedves ismerten holnap legyen lent a hallba. Délelőtt mikor elhagyom a szállodát le fog esni az álla.
– Akkor a maguk szeme előtt fogom elfogyasztani a kalapom.
– Jó étvágyat a kalapjához – mondtam nevetve majd megindulta a célszemély felé. 
– Mindenét elvesztette. Itasd le és szedj ki belőle valami használhatót. Jah és elégi piszkos játszmát játszottál szerencsétlen öregemberrel – hallottam meg a fülembe Soffy hangját, mire automatikus felé fordultam. Halkan beszélt, mert senki nem kapta rá a tekintett, hogy mit mond nekik.
– Ennyit megérdemlek elvégre én szabadságomat tölteném.
– Hidd el megéri neked.
– Készülj ha elkapjuk fel kell avatni azt a hotel ágyat, ha már egy vagyont fizettünk érte.
Nem válaszolt vissza csak mosolyra húzta a száját és rám kacsintott. Pára oda fordultak az asztalától, mire feléjük emeltem a poharam és vissza fordultam a bárhoz.
– Valami jó erős italt neki. Most vesztette el mindenét – nyújtottam egy papír pénzt a pincérnek. – Mondaná azt hogy a ház ajándéka. Nem szereti a barátom tőlem elfogadni a vigasz italokat.
– Persze – vette le a pénzt és már töltette is ki valami minőségi ütős italt. Remélem nem kell az egész havi fizetésemet lenyomnom a torkán hogy daloljon. Bár ha igen akkor meg benyújtom számlát Lucasnak. Lófaszt benyújtom neki a hoteltért is, meg amit a kaszinóba elvesztettem. Úgy kő gazdag, meg híres. Hozzá képest egy csóró orvos vagyok. Ettől a gondolat menettől felpezsdülve rendeltem még egy italt a köcsögnek. Igya csak hátha nem tudja hogy arccal merre van előre. 
Negyedik ilyen kör után oda ültem mellé, mert már láttam hogy kicsit kóvályog a feje.
– Te is elveszetted mindened? – intettem a pincérnek hogy hozzon egy újabb kört nekünk. Ugyan azt kértem mint amit eddig ittam, ami annyit jelent nincs semmi alkohol benne, Davidébe meg annyi van hogy egy elefántot kiütni.
– Egy csaj nyerte el tőlem mindenem. Komolyan elegem ezekből. A világ jobb lenne nélkülük csak a baj van velük. Most is egy hülye ribanc miatt vagyok itt – húzta le húzóra az italát. Nagyon maga alatt lehet ha ennyire mindegy mit csak igyon valamit.
– Szerelmi bánat? 
– Nem a hülye mostoha húgomat keresem.
– Ne miért hívod így a húgodat. Nekem is van húgom, lehet néha megfolytatnám de attól nem hívom ribancnak.
– Mert gondolom a te húgod nem egy elmebajos díva.
– De az, de attól a húgom és szeretem.
– Jah én is szerettem mikor jó kislány volt és hagyta hogy apával vele játszunk. Azok voltak a szép napok. De neki milyen hülyeséget ki kellett találni. Állítása szerint megerőszakoltuk. Ez hülyeség, attól hogy ő nem szerette a játékot, mi még élveztük. Nekünk szükségleteink voltak, de ezt a hülye fejével nem tudta felfogni. Mindenkinek azt terjesztette hogy verjük otthon, meg megerőszakoljuk. Pedig csak akkor kapott pár pofont ha nem tudta hol a helye. Ha nem jött ki a szobájából akkor nem volt semmi baj. Mi bementünk mikor akartuk megkaptuk amit akartunk és már jöttünk ki. Megúszta volna pofonok nélkül. De miikor kiderült hogy milyen mocskot terjeszt a családunkról elértünk hogy elmegzavarodottnak nyilvánítsák. Nem is tudom hogy gondolta hogy van hatalma felettünk. Szóval most meg kell keresnem, mert valakinek meg kell állítani mielőtt bemártja a szüleimet. Pedig mik anyámék meghaltak nem dobtam ki azonnal az utcára. De megelégeltem hogy folyton meg akart szökni. Hát hagytam neki. Hagy fagyjon meg New York hideg utcáin. Nem kerestem addig míg meg nem tudtam hogy felszedett valami gazdag pasit. Nem tudom hogy volt képes rá, de ideje vissza vinnem mielőtt mások életét is tönkre teszi.
– Nem semmi kis történet.
– Jah, de megyek holnap még meg kell harcolnom azzal a bolonddal. Gondolom neki is beadott valami mesét azt nem fogja egyhamar megérteni hogy intézetben a helye – megitta a következő italát, majd lecsapta a poharat az asztalra és ott hagyott. 
– Azt a kurva – néztem csodálkozva a csaposra aki egyet értett velem.
– Sajnálom szerencsétlen lányt. Remélem nem kell vele menni.
– Esetleg kaphatnék egy telefon számot, hogy mint tanu beidézzük a bíróságra mikor azért harcolunk hogy ne vigye magával a mostoha húgát? 
– Persze – elővett egy papírt majd felírta a számát, majd zsebre vágtam a papírt és megindult a póker asztalhoz.
– Mylady – álltam meg Soffy mellett mire rám kapta a tekintetét. – Megtisztelne a jelenlétével?
– Amint ennek a körnek vége van magával tartok.
Gyorsan vége lett a körnek segítettem felmarkolni a nyereményét, amit azonnal be is váltottunk. Lehet én mindent elvesztettem de legalább Soffy megtriplázta az ő részét. Hm ha anyagi gondjaink lesznek elküldöm játszani, gyorsan megoldódnának.
– Csodálatos voltál. Hallottam mindent, meg okosan elkérted a pincér számát. Ha a felvétel nem elég meg a te szavad még ott a pincéré is. Imádlak – ölelte meg a nyakam már a szobába.
– Most már mehetünk ágyat avatni? – kezdtem el csókolgatni a nyakát. 
– előbb lementjük a gépre a felvételt és utána csak a tied vagyok.
Mivel egy hacker vagy mi a fene pillanatok alatt meg volt ezzel. Kivettem a fülemből a vackot, majd a fiókból kivettem a gyűrűinket. Vissza húztam az ujjára, ő meg feladta rám a sajátomat, majd végre megkaptam a jutalmam amiért lebuktattam azt a disznót. 
Másnap mikor mentünk a koma nem kicsit lepődött meg mikor megmutattam neki a gyűrűs ujjainkat. Döbbenetében tényleg levette a kalapját és csak bámult hatalmas szemekkel. Soffy csak fájdalmasan rázta a fejét, de inkább nem mondott semmit.

128. rész

.:: Lucas szemszöge ::.

– Marley te meg mit csinálsz? – nézett Shelly csodálkozva a kutyára, aki a farkát rácsalta, hogy felhívja magára a figyelmünket.

– Szerintem mehetnéke van – keltem fel a kanpéról mire Marley mint valami örült megindult az ajtó felé.
– Menjetek én maradok itt – feküdt el a kanapén és feltette a lábait oda ahol előbb én ültem.
– Nem, nem! Kell neked egy kis friss levegő. Egész héten kibújtál a séta alól, de azért kimehetsz a városba hogy itt a bátyád. Úgy is csak a hotelbe van. Nem fog elvinni. Nem hagyom neki.
– Nem attól félek, hogy elvisz hanem lecsukat. Nem viselném el hogy ha a hősömnek miattam börtönbe kellene menni a jó cselekedeti miatt.
– Mondtam már hogy engem nem kell félteni. Legjobb nyomozó csapat dolgozik az ügyön.
– Gondolom egy vagyont kérnek.
– Dehogy anyámék meg a baráti társasága. Szinte örültek hogy végre tudnak valamit csinálni. Szóval még nekem köszönték meg hogy felkértem őket. Gyere drágám. Jót fog tenni egy kis friss levegő. Egy kellemes tavaszi napon, nincs se túl meleg hogy az legyen a kifogásod – fogtam meg a kezét majd elkezdtem húzni kifelé.
Rákulcsoltam a kezemet az övére és köztünk Marley-val megindult a legközelebbi parkba. Soffy sms meglepett, de szinte pofán vágtam, hogy nem nekem jutott eszembe ez a csodálatos ötlet.
Park kapujához érve Marley elvesztette a jól neveltségét és egyszerűen kámforrá vált a kutyák tömegébe. Shelly-vel leültünk egy közeli padra. Ő folyton kapkodta a fejét, nehogy véletlenül hátulról megközelítsen valaki aki a bátya. Mikor meguntam ezt a viselkedését megfogtam az arcát, majd magam felé fordítottam.
– Nyugi, minden kézben tartok.
– De... – akart volna valami kifogást találni de nem hagytam neki. Megcsókoltam mire beletörődött a sorsába és ráhajtotta a fejét a vállamra.
– Shelly? – vettem elő a dobozt a zsebemből.
– Igen? – nézett fel rám és várta mit akarok neki mondani.
– Tudod hogy szeretlek és mindent módom magam lettet akarlak tudni hogy megvédjelek minden démontól ami a múltadban kísért.
– Igen tudom, de hogy jön ez ide? Tudsz valamit amit el akarsz mondani? Nem fog sikerülni amit kitaláltál? Kénytelen leszünk elválni? Nem akarok vissza menni!
– Csend! – tettem mosollyal az arcomon az ujjam a szájára, mire csak még nagyobb pupillákkal még több értelmetlenséggel a szemében pislogott rám. – Végig mondhatom amit szeretnék anélkül hogy világkatasztrófákat forgatnál le a fejedben? – bólintott egyet, majd várta mikor folytatom. – Szóval ott tartottam hogy szeretlek és mindentől meg akarlak óvni. Nem így akartam megkérni a kezed – nyitottam ki a tenyerembe tartott dobozt –, de mivel nem tudnám elképzelni az életem hogy te nem vagy benne ezért minden módom megakarom mutatni a világnak hogy te vagy az én múzsám aki nélkül soha nem lett volna ilyen sikerem, aki mindig mellettem áll, és kizavar mert zavarom a Tv nézésbe. Hozzám jönnél? – ereszkedtem fél térdre előtte és felé nyújtottam a gyűrűt.
– Hogy akartad megkérni a kezem?
– Hamarosan megjelenő könyvem első oldalára írtam egy szívhez szóló szép üzenetet, majd a végén ezzel a kérdéssel hogy hozzám jössz? De most hogy itt a bátyád nem akartam válni. De mi a válaszod?
– Akkor nem csak azért akarsz elvenni hogy ne vigyen el.
– Nem Shelly azért akarlak elvenni mert nélküled üres az életem, te vagy a másik felem aki mellett jobb ember jobb író lettem.
– Akkor igen hozzád megyek – mondtam mosolyogva mire felhúztam az ujjára a gyűrűt. Feltette nyolcas volt rajta és a közepén egy kicsi kővel ami megcsillant a fényre. Körülöttünk álló emberek tapsoltak és gratuláltak nekünk.
Shelly tisztára bele pirult ebbe a nagy tömegben. Befúrta az arcát a mellkasomba, mire csak nevetve magamhoz húztam. Az egyik személy kivált a tömegből, majd kért tőlem egy autógrammot a könyvemre. Pár szót váltottam vele. Elmesélte hogy mennyire megtetszett neki és alig várja hogy a végére érjen. 
Két ujjamat a szám elé téve fütyültem egyet, mire minden kutya rám kapta a tekintett. Lehet kicsit hangosra sikeredett. Shelly nevetett a reakciójukon, majd kéz a kézben megindultunk a kapu felé. Mire oda értünk Marley is megjelent közöttünk, majd így mentünk vissza házhoz.
Marley elfoglalta a foteljét. Shelly is leült a kanapéra.
– Felmegyek, ha bármi van csak szólj.
– Nem lesz gond – mosolygott majd bekacsolta a Tv-t és megkereste a sorozata következő részét.
Felmentem a szobámba, majd tárcsáztam anyámat hogy közöljem vele elkelt a kisfia. Kicsit meglepődött először köpni nyelni nem tudod, de utána gratulált őszintén. Végre elfogadta hogy együtt vagyunk. Mondjuk sokat segített neki apa, meg Soffy. Sokkal jövök még a családomnak. Soffynak meg a sógoromnak küldtem egy üzenetet, hogy vegyék elő a telefon számokat, mert esküvőt fogunk hamarosan szervezni.
A szobába folytattam a könyvem írását, az elsó lépésnek kitöröltem az első oldalt. Már nem aktuális.

127. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

– Drágám, mi miért is jöttünk egy hotelbe? – néztem értetlenül rá az asztalon ülve. Ez volt a legtisztább, jobb azonnal rákérdezni mit forgat abba a nyomozó fejében, mint nekem kisakkozni valamit. Már rájöttem hogy nem sok eséllyel találom ki mire gondol pontosan.

– Állítólag itt szállt meg Shelly mostoha testvére. Kinyomozzuk azt megyünk.

– Miért a szabadnapunkon kell a családodnak drámáznia – másztam le, majd mellé léptem és feltettem az állam a feje tetejére.

– Mert amúgy unalmas lenne az életünk – akarta elvenni a fejét hogy ne használjam támasznak de nem sikerült neki.

– Görögbe nem csináltunk semmi és jó volt.

– Semminek nevezed? – fonta a kezét össze a melle alatt.

– Drágám a szex az nem semmi.

– Azért.
– De még mindig nem értem miért kell nekünk kinyomozni. Vagy is inkább azt nem értem hogy én mit keresek itt. Elvégre én csak egy orvos vagyok, biztos lebuktatnálak.
– Te vagy az alibim, feltűnő lenne ha egyedül szállok meg egy ilyen hotelbe. De így hogy ketten vagyunk nem annyira szembe tűnő. Elkönyvelnek hogy biztos most találkoztunk azt nem bírjuk ki egy percet se hogy ne a másikon legyünk, vagy csak egyszerűen megszöktünk valamitől. Ha fiatalabb lennék lehetne azt mondani hogy a szerelmemmel megszöktem otthonról, mert nem egyeztünk a szüleinkkel. – húzott le maga mellé az ágyba és adott az arcomra egy puszit. – Az a másik lehetőség hogy én itt kiütöm elég rendesen azt majd te a kórházba mikor kezeled kikérdezed miért jött ide.
– Nem ilyen nem lesz. Még egy hétig nem megyek a kórház közelébe. Ki vettem az összes szabadságomat, most hogy végre ki tudtam. Nem akarom hogy bent ragadjon. Elismerem nem volt rossz mikor oda adták a szabadságok árát, de azért jobban örülök hogy kettesbe tudok veled lenni, mint egy vastag bankszámlának. Amúgy is a ház teljesen kész. Meg kocsit sem kell szereznem, így hogy te szereztél egy másik mert a tied már túl öreg. Komolyan néha azt hiszem ha kocsikról vagy szó te vagy a pasi ebbe a kapcsolatba. Nekem elég az hogy gurul és amerre forgatom a kormányt arra megy. Nem kellene olyan nagy igények mint neked. Csúcs technika meg mit tudom én még mik. 
– Az egészről Lucas tehet ha múltkor nem adja oda a kocsiját és nem próbálom ki a legújabbat akkor nem akarok én is olyat. 
– Mindegy nekem. Én csak jól jártam, nem kellett a kocsi kereséssel szenvedni. De hallgatom nyomozó mi a terv.
– Semmi a szomszéd szobába van, és kihallgatjuk mit mond.
– Ez miatt kellettem ide? Hogy hallgatóz?
– Drágám, inkább búj ide hozzám és élvezzük hogy kettesbe vagyunk. Senki nem fog minket megzavarni mert ez egy magán akció.
– Magán akció? Nem hogy az egész családod erre az ügyre állt rá, sőt a volt kollégák is össze gyűltek hogy találjanak bármi bizonyítékot mielőtt a holnapi nagy találka megtörténik ügyvédekkel? Sőt ha jól tudom anyád a New Yorki ismerősei is ezen dolgoznak, hogy valami mocskot találjanak ennek a gyereknek a becsületén, de semmi olyat nem találtak a gyorshajtás tilosban parkoláson kívül ami terhelhető bizonyíték lenne. Rá meg nem tudják venni hogy mondja el hogy igazából mi történt abba a házba. Aki meg tudja már meg hallt. Shellyt elme bajosnak állította be és szerzett egy szak véleményt amivel alá tudja támasztani, bár az nekem nagyon gyanús, nem így szokott egy szak vélemény kinézni. Lehet ha szerzel egy példányt beszaladok vele holnap a kórházba zt megkérdem az egyik szakit hogy mennyire hivatalos ez. 
– Na az jó kezdés ha azt megtudnánk vétózni jó indok lenne nyomozást kezdeményezni.
– Amúgy Shelly hogy viseli ezt az egész zűr zavart ami körül veszi? – kérdeztem miközben a párnákat feltornyoztam a hátam mögött, hogy kényelmesen tudjam nézni a TVt Elég vacak műsorok vannak benne, de valami háttér zaj feltétlenül kell. 
– Nehezen, de Lucas el sem mozdul mellőle egy percre se nehogy akkor omoljon össze mikor nincs ott. Megmerem kockáztatni hogy jobban szereti Shellyt mint Tiffanyt mikor együtt voltak.
– Ezt majd legközelebb Shelly előtt is mond. Jót fog neki tenni ha ezt hallja, mert úgy is a béke segge alatt van az önbizalma azt mikorra már kezdte volna magát össze szedni megjelent a mostoha bátya. Félek hogyha hivatalos azok a papírok el tudja érni hogy vele menjen. Bár szerintem a pénz hajtja azért csapott most le a húgára, mert megtudta hogy gazdag a pasija. Vagy is most hogy már mindenki tudja hogy gazdag az a jobb megfogalmazás. Mit akartam kihozni elterelted a figyelmem, hogy levetted a pólódat.
– Jaj Nelson – forgatta a szemét, majd felvett egy melltartót és leakasztotta egy eléggé feltűnő koktél ruhát. – Arról volt előtte szó, hogy ha igaziak a papírok elviheti Shellyt New Yorkba.
– Jah igen. Szóval ha igaziak akkor lehet hogy nem maradhat gondviselő nélkül. Gondolom ő a gondviselője. Hova készülsz így kiöltözve.
– Meg lehet ezt a gondviselősdit kerülni valahogy? Te is jössz, öltözz.
– Meglehet ha Lucas elveszi akkor a férj lesz a gondviselő, kicsit a törvényt megkerülve kérünk egy papír hogy az is plusz alibi legyen ha panaszkodna a házasságra és bebetonoznánk Shelly helyét a családba. Hova megyek én is, mit kellene felvennem?
– Lement a póker terembe, ezért követni fogjuk és oda illik kicsípni magad. Hoztam öltönyt meg inget fel van akasztva a szekrénybe. Szóval jó lenne ha holnap összeházasodnának és anyámék rendeznének egy papírt végszükség esetére.
– Igen, bár nem tudom mennyit lenne jó az hogy az egyik pillanatról pont a találka előtt házasodnának össze. Az is feltűnő. A papírt meg lehet másik dátummal kiállítani az tűnik az egyetlen megoldásnak – nyitottam ki a szekrényt, majd kivettem a ruhát ami ki lett adva hogy abba kell megjelenem.
– Jó akkor szólok neki hogy ne várjon sokat jegyezze el – vette elő a telefonján és már küldte is az üzenetet. – A gyűrű úgy is meg van neki, csak az alkalmat várta hogy elmondja mennyire fontos neki hogy vele jött és a többi és a többi. Nem éri meg írókat ismerni. Olyan leírást adott, az érzelmeire hogy majdnem bele szerettem én is.
– Megvette már a gyűrűt. Nekem nem is mondta. Nem is tudom most sértődjek meg? Idáig mindig nekem mondta ha volt valami Shelly-vel – néztem bánatosan az levetett ruhámra. Pedig olyan jó volt a tudat hogy van ami én tudok meg hamarabb nem Soffy.
– Csak azért én tudom, mert elkaptam az ékszerésznél. Mentem megtakarítani a gyűrűinket és ott volt. 
– Akkor ezért kérdezte hol csináltattam a jegygyűrűdet. Mikor kérdeztem miért csak kerülte a választ. Segítesz megkötni a nyakkendőt? – nyújtottam felé az említett darabot, mire elvette. Mögém lépett majd a nyakamba megkötötte és megigazította a galléromat, majd adott egy csókot a fülemre és a táskáját felvéve az ajtóban várt. 
Felvettem a telefonomat, majd példáját követve a gyűrűmet oda tettem az övé mellé a fiókba. Felvettem a mellette található valamit aminek a nevét az istenért nem fogom megjegyezni. Annyit tudok hogy csúcstechnika és a fülembe kell dugni.
– Miért is kell az a vacak nekem? – rázott ki a hideg mikor a hideg fém hozzá ért a fülemhez.
– Mert szétválunk és keressük azt a mocskot, majd valahogy ki kell belelő valami használható infót csikarni És ezen keresztül tudunk kommunikálni. Meg a nyakkendődbe van egy hangrögzítő, ha mondani valami ami használható akkor legyen bizonyíték.
– Akkor kapjuk el azt a mocskot, drágám! – adtam egy csókot neki, majd benyomtam a lift gombot. 
– Kezded átvenni a családi szokásokat. Végén te is rendőr leszel.
– Az soha, valakinek össze kell foltoznia titeket – adtam egy puszit a feje tetejére és elengedtem mert kinyílt a lift ajtó. Biccentett egyet, majd megindult jobbra mire én balra kezdtem el menni.
– Hallasz? – zúgott a fülembe az édes hangja.
– Igen hallak.
– Akkor hajrá.
– Sok sikert, azért ha valaki nagy rád mozdul ebbe a ruhába koptasd le. 
– Aranyos vagy mikor féltékenykedsz. De attól hogy nincs rajtam gyűrű még férjnél vagyok. 
– Akkor jó – fújtam ki a bent tartott levegőt.

126. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

magányosan ébredtem és erre egy jó ideje nem volt példa. Reggel bármikor is keltem valaki mindig volt az ágy környékén. Vagy Lucas pihent, olvasott mellettem, vagy Marley fetrengett valahol. De még üzenet sem volt sehol a szobába hogy hova tűnhetett a két pasi. Körbe járta a házat hátha másik szobába hagyott üzenetet nekem, de nem találtam. Ez se jellemező rá, hogy minden szó nélkül lelép.

- Izé Okos otthon vagy hogy hívnak? - beszéltem a semmibe. Mikor nem érkezett választ kezdtem azt érezni hogy megörültem, hogy a semmibe beszélek.

- Steve - hallottam meg egy kellemes lágy férfi hangot. Úgy rémlett hogy mikor utoljára hallottam robot hangja volt és szaggatottan beszélt. De lehet hogy csak a félelem miatt emlékszem így rá.

- Lucas nem hagyott üzenetet? - kérdeztem miközben körbe forogtam a szobába, kerestem azt akivel beszélek.

- Nem hagyott, de mindjárt értesítem hogy felébredt.

- Nem kell, csak érdekelt hogy mondott-e valamit.

- Lucas azt üzeni, hogy maradjon otthon mindjárt itt van. Ne kapcsolja be a Tv-t. Mindent meg fog magyarázni pár perc múlva.

- Mit kell megmagyaráznia?

- Erről nem adhatok információt.

 Lucas-nak szót fogadva nem kapcsoltam be a Tv-t hanem leültem a konyhába és ittam egy bögre kávét és elvettem egy péksütit a tálból. Nem tudtam hogy vannak ilyen házhoz szállítjuk a péksütit és ott hagyjuk az ajtó előtt. azt hittem ilyenek csak a filmekben vannak.

Lucas bevágta maga után az ajtót mire azonnal oda fordultam.

Meglepett hogy öltönyben bolt. Akkor szokott így kiöltözni ha dedikálásra kellett mennie, vagy tárgyalni. Esetleg ha beült a bíróságra hogy meghallgasson egy két eset lezárását.

- Jó reggelt - állt meg mellettem, majd adott a homlokomra egy csókot.

- Kérsz kávét, most főztem.

- Nem bent az őrsön ittam.

- Mi miatt nem kapcsolhatom be a Tv-t.

- Mutatom - fogta meg a kezem és elhúzott a nappaliba. Leültünk a kanapéra. Ő kigombolta az öltönyét, majd a fotel karfájára tette fel. Nyakkendőjét kilazította és hátra dőlt a kanapén.

- Miért öltöztél ki? - fordultam fel, majd egy rakoncátlan tincset 

- Úgy volt hogy bemegyek egy tárgyalásra, de közbe jött valami.

- Miért vagy ilyen titokzatos.

- Nézd meg a híradó ismétlését.

- Nem lenne egyszerűbb ha elmondod? - néztem rá értetlenül. De választ nem kaptam így kénytelen voltam a Tv felé fordulni.

A Tv-ben az én egyetlen és utált mostoha bátyám volt. Arról szólt az interjú, aminek a fő szereplője volt. Hogy elraboltak tőle. Valami galád pasi elvitt tőle, és most látott a könyv bemutatón és feljelentette Lucast mint emberrablót. Körözést is adtak ki rá. Valami ocsmány előnytelen kép volt megadva.

- Ugye nem fognak lecsukni?

- Nem. Azért több kell ettől hogy börtönbe menjek.

- Akkor megnyugodtam. Sajnálom hogy ennyi bajt okoztam.

- Nincs semmi baj drágám. Nem te tehetsz róla. 

- De hibásnak érzem magam. Elvégre az én mostoha bátyám.

- Ne is gondold hogy ez a te hibád. Ő dobott ki, mintha egy megunt bútordarab lennél. Szóval ha még egyszer meghallom hogy saját magad hibáztatod.

- Akkor mi lesz? - tártam szét várakozóan a karom. - Nincs semmim amit el tudsz venni.

- Nem lesz több jégrém és péksüti. csak is egészséges és undorító kajákat fogok neked hozni.

- Jó ez egy elfogadható fenyegetés. De mi lesz vele. Hogy fogod leállítani.

- Két lehetőség van. Idejön és kinyíratom azokért amiket veled tett. A másik lehetőség ott marad és lecsukatom azokért amiket veled tett. Meg fogja bánni egy életre hogy egy Tomlinsonnal húzott ujjat.

- Kinyíratod? - akadtam ki.

- Van ismerősöm a maffiánál. Ha nyomos okkal járulok a volt főnök elé biztos kisegít.

- Maffia. Hova kerültem.

- Egy kis családi drámába. De ne is foglalkozz ilyenekkel.

- Nem akarok többet megtudni a családodról. Elég nekem a boldog tudatlanság. Anyád és apád egy nagyon kedves nyugdíjas pár akik szeretik a krimit, mert régen a rendőrségen nyomoztak. Jó ennyi nekem elég. Nem kell hogy ki ölt meg kit és melyik maffia feje a nagyapád.

- De el találtad.

- Nem akarok semmit hallani - tettem a kezeimet a fülemre. Mire kacagva felém fordult és figyelt engem.  

Kivételen én kezdeményeztem. Megfogtam a nyakkendőjét és oda húztam egy csókra. Meglepődött, de gyorsan kapcsolt és mosolyogva csókolt vissza. Kanapén maradtunk össze bújva és tettetett érdeklődéssel figyeltem ahogy azt ecsetelte melyik az ügynek a tárgyalásról maradt le.

125. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

- Eljössz velem a könyvem megjelenésére? - kérdeztem Shellyt miközben a kanapén feküdtünk és a sorozat egyik ismétlését néztük.

- Anyudék is mennek?

- Meg kellene barátkoznod velük. Amúgy is annyiszor elmondtam hogy nem utálnak.

- Nem hiszek neked. Látom rajtuk hogy utálnak.

- Lehet anyám nehezen nyeli le a keserű pirulát hogy már felnőttem és nem vagyok többé a kicsi fia, de itt az ideje hogy megeméssze. 

- Biztos jobban örült mikor Tiffany volt a csajod - motyogta. Azt hitte nem hallom, de sajnos nem jött ez a kis csel össze neki.

- NE hasonlíthasd magad Tiffanyhoz - toltam el egy kicsit magamtól, hogy bele tudjak nézni a szemébe. Hátha akkor megfejtem milyen kosza gondolatok kavarognak a fejében.

- De még mindig érzel iránta valamit.

- Igen ő volt a gyerekkori szerelmem, ez nem fog soha elmúlni. De csak a szép emlékek iránt vannak érzelmeim. Azokkal meg nem tudok mit tenni. De higgy nekem Shelly. Nem rángattalak volna át az államokon ha nem szeretnélek. Nem veled tervezném a jövőmet ha nem érzek irántad semmit. Meg már rég kiszerettem az exeimből, most már csak érted táplálok gyengéd érzelmeket. A másik ami még mellettem szól. Hogyha annyira szerettem volna Tiffanyt nem szeretek ki belőle, és nem lopja el a szívem egy fagyos szent. - Mosollyal az arcán fogadta a kis monológom, majd még jobban hozzám bújt.

- Elmegyek veled, de csak a háttérben leszek. 

- Rendben Drágám, nekem úgy is tökéletes. Akarod folytatni a sorozatot vagy menjünk fel aludni? - csavartam meg egy hajtincsét, majd a füle mögé igazítottam.

- Menjünk fel, már fáradt vagyok.

- Menj előre én beengedem Marleyt lehet már egy ideje az ajtó előtt vár - csaptam a combjára majd ezzel a lendülettel fel is álltam.

A hátsó kertből beengedtem a drága kutyámat, aki tiszta víz volt. Fel sem tűnt hogy idő közben elkezdett szakadni az eső. Szereztem neki egy törölközött, majd amennyire tudtam szárazra töröltem és felvezettem a fürdőbe, hogy ott megszárítsam. Shelly furcsán nézett rám mikor benyitott a fürdőbe és annyit látott hogy a kutya ül a széken és tartja a lábát hogy azt is szárítsam meg. 

Kicsit van csak elkényeztetve, és dolgozunk rajta. 

Miután teljesen megszárítottam őfelségét, gyorsan lezuhanyoztam, hogy ne legyen ázott kutya szagom. Vissza mentem a szobába egy magamra csavart törölközővel, mire Shelly teljesen bele pirult. 

- Megszokhattad volna hogy így rohangálok - mondtam miközben elővettem egy boxert és gyorsan bele is léptem.

- Nem fogom soha megszokni, hogy ennyire az ellentétem vagy.

- Nem vagyok csak annyira szégyenlős mint te, ennyi köztünk a különbség Drágám. Majd egyszer te sem fogod így érezni.

- Tudom.

- Nem siettetlek.

- Ezt is tudom.

- Akkor mindent megtárgyaltunk? - emeltem fel a takarót hogy be tudjak mellé bújni.

- Igen, bár ha vissza térünk a kanapés beszélgetésünkre.

- Melyikre gondolsz? - fordultam felé miután lekapcsoltam a villanyt.

- Arra hogy anyád utál.

- Komolyan Shelly. Megfoglak győzni valahogy hogy nincs igazad.

- Sok sikert a tényeket nem tudod megváltoztatni.

- Ehhez túl fáradt vagyok. Meg holnap úgy is korán kell kelnünk.

- Miért kellene korán kelnünk. Nem kell menned sehova. Már csak egy hét és kiadják a könyved. És semmi dolgod vele. Nekem tegnap ezt mondtad.

- Fodrászhoz megyünk.

- Fodrászhoz? - könyökölt fel és nézett le rám. Ezt mind csak a hangokból meg a mozdulatokból következtettem ki.

- Igen valamikor említetted hogy elmennél már, mert nagyon törik a vége. Nekem meg túl hosszú azt állandóan viszket tőle a nyakam. Így mikor időpontot kértem magamnak rád is gondoltam.

- Nem akarok rajtad élősködni.

- Komolyan megint kezded? - nyúltam hátra hogy felkapcsoljam a villanyt.

- Minden egyes nap ezt érzem annak ellenére hogy nem mondom.

- Én meg akkor ezentúl minden egyes nap el fogom mondani hogy nem vagy élősködő - simogattam meg a bánatos arcát, mire egy kis mosoly jelent meg rajta. - Te vezeted az egész háztartást. Mióta együtt vagyunk egy poharat nem tudtam elmosni, mert kivetted a kezemből, hogy majd te megcsinálod. Az egész házba rend van, és még főzni is szoktál rám. Fel is szedtem pár kilót mióta vissza jöttünk. Szóval nehogy azt merd mondani hogy élősködsz, mert eltartalak.

- De akkor is ezt érzem. Annyi mindent vettél nekem. Ruhákat, cipőket. Meg kb bármit amire csak egyszer rápillantottam, és azt hitted tetszett.

- Az csak egyszer fordult elő. Azt hittem tetszeni fog az a kacsás mamusz. Annyi ideig nézted.

- Igen hogy milyen elvetemült vesz ilyet magának.

- De ne foglalkozz ilyenekkel. Megtehetem. Ha akarnék vehetnék neked egy külön házat a szomszédba, vagy bárhol. Nem kis vagyont örököltem. Nem fizet rosszul az írói állás sem. Így is annyira rossz hogy nem fogadod el a telefont. Így sehogy nem tudlak elérni ha nem vagyunk egy helyen.

- Úgy is itthon vagyok. Itt meg az okos otthon vagy mi tud beszélni hozzám.

- Steve.

- Hogyhogy most nem szólalt meg?

- Tudja hogy nem parancsot akarok adni hanem csak megemlítem.

- Ez nekem túl modern.

- Azért egy év alatt lassan bele szokhattál volna.

- Nem megy olyan gyorsan az alkalmazkodás.

- Nem baj. Időnk mint a tenger - adtam egy puszit a homlokára.

Hátra nyúltam és lekapcsoltam a villanyt. Hátamon feküdtem, ő meg a homlokát neki támasztottam a vállamnak és közben ölelte a karomat. Így nyomott el minket az álom.