33. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– El sem hiszem, hogy leérettségiztünk – mutatta a bizonyítványát Soffy.

– Ne vágj fel, hogy a tied jobb lett, meg hogy felvettek a rendőrakadémiára – öleltem magamhoz.

– Nem vágok fel, csak örülök.

– Hidd el én is – mutattam a szerelmes párra.

– Igen, többet nem fogom látni, ahogy andalognak. Már attól féltem, hogy hányni fogok.

– De, mert jóban vagyunk még velük.

– De nem annyira mint régen.

– Igen. Scott megy sport egyetemre, Tiffany meg bandát alapít és be akarja utazni a világot, te rendőr leszel, átveszed anyáék helyét. Én meg majd a szobámba fogok rohadni.

– Gyere velem.

– Nem akarok rendőr lenni, inkább bármi más.

– Próbáld meg, ebben nőttél fel, ez menne a legjobban. Szerinted én, miért csinálom. Nem csak azért mert szeretem, hanem, sokkal jobban ismerem mint bárki, aki ott lesz.

– Amúgy is késő a jelentkezni.

– De nem egy Tomlinsonnak – kacsintott.

Anyáék megjöttek, majd közösen nagyapa kíséretében elmentünk egy étterembe. Soffy köröl forgott szinte minden, hogy milyen jó, hogy tovább viszi a családi vállalkozást, engem meg kérdezgettek, hogy nem akarok én is vele menni, vagy talán máshova.

– Még ha menni is szeretnék lekéstük a jelentkezési határ időt.

– Jobb kifogást is találhatná, ez nem fogja meghatni apádat – suttogta anya a fülembe.

– Anyád el tudja intézni – mondta nagyapa.

– Majd kitalálom, de nem beszélhetnénk másról? – kérdeztem kétségbe esetten.

– Az egyik unokám nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. A lányom ilyenkor rossz útra tért. Nem akarom hogy veled is ez legyen – prédikált öregapám.

– Bízunk benne annyira, hogy ne csináljon ilyenek – kelt védelmemre apa.

– Ha nem haragszotok, bár nem nagyon érdekel – álltam fel.

Beszálltam a kocsiba, majd elmentem a legközelebbi kocsmához. Bent nem voltak sokan, csak pár eltévedt lélek kószált magányosan. Pont nekem való hely.

– Valami, ami elfejteti velem, hogy mennyire utálom a családomat – ültem le a pulthoz.

Elém tolt valami italt, aminek még a szaga is nagyon erős volt.

– Még egy pohár vizet is – mondtam fejemet rázva.

Oda adta mire bele dobtam a rezgő telefonom.

– Nagyon rossz napod lehet.

– Frissen érettségiztem, idáig azt hallgattam, hogy milyen jó a húgomnak, mert ő tudja mit akar, de én meg milyen szerencsétlen vagyok, mert nem.

Nem tudom milyen italt és mennyit ittam, de mosolyogtam tőle mint a vadalma.

– Szerintem most már nem kellene többet innod – mondta pultos.

– Nem is meséltem mennyire elbasztam a szerelemi éltem. Volt egy lány összejött a legjobb barátommal, közben én meg felszedtem egy csaj, hogy legyen. Erre meg beleszeretett valami énekesbe, és vele megy.

– Az ital nem old meg semmit – tette a kezét a vállamra.

– Maga nem, hogy éppen árulja?

– Lehet hogy árulom, de nem akarom, hogy a kórházba köss ki – vette el tőlem a poharat, a másikból meg kivette a telefonom. Miért kell nekem víz álló telefon. Semmit nem értem el azzal, hogy megúsztattam. Semmi nem jön össze az életembe. Szerencsétlen balfék vagyok.

Morogva otthagytam, majd a zakómat a vállamra dobtam és úgy totyogtam, botladoztam el a kocsiig. Több percbe telt mire kitudtam nyitni az ajtót.

– Steve vigyél nyaralóhoz – dőltem hátra az ülésbe.

– Azonnal Lucas – válaszolt vissza a csúcs modern gép, amit apa és anya tetetett be.

– Az anyja az apja meg a húga is többször hívta, üzenet is hagytak. Kívánja meghallgatni őket.

– Töröld őket, és indulj – adtam ki az utasítást a biztonsági rendszerünknek.

32. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Add a telefond – mondta anya és közben nyújtotta a kezét.

– Minek neked a telefonom? – adtam oda neki.

– Csak kell és kész – dugta össze a gépet a telefonommal.

Valamit nyomkodott rajta, majd elvette Soffy telefonját is. Sajátjával és apával is csinált valamit. Visszaadta, majd apával teljese figyelmet szentelte a gépnek.

– Mit csinálsz? – hajoltam közelebb hozzá.

– Biztonsági rendszert.

Megvontam a vállam, majd felmentem a szobámba. Nem nagyon érdekelnek az ilyen dolgok. Ha ki tudok menni a házból, akkor nem is zavar.
– Ti meg mit csináltatok? – kérdeztem miközben neki dőltem az ajtómnak.

– Nevelem – nevetett fel.

– Mire, hogy öljön meg miközben alszok.

– Igen, arra – nevetett fel, majd letette az ágyról.

– Mesélj, hogy mi történt a bulin, mert nem mindenre emlékszek.

– Amikor megláttad, ahogy együtt vannak teljesen kétségbe estél és felhívtad Amandát, hogy...

– Igen azt hiszem, hogy innentől tudom, hogy mi történt.

– Szerintem beszélj vele – veregette meg a vállam.

– Lehet hogy elmegyek hozzá – gondolkodtam.

– Az jó lenne.

– Majd jövök – hagytam ott.

Lerohantam a lépcsőn, majd felvettem a kabáton, és megindultam a garázs felé.

- Anya, apa leléptem, majd jövök – kiabáltam, de választ nem kaptam.

Kinyitottam az garázs ajtót és szembe találtam magam anyával meg apával, ahogy szerelnek. Vagy is apa szerel anya meg hátra dől és a laptopon nyomkodott valamit.

– Mit csináltok? – néztem értetlenül.

– Biztonsági rendszer – ült be a kocsimba, majd indította. Bent valamit állítgatott, majd oda adta nekem a kulcsot.

– Minek ennyi biztonsági rendszer.

– Hidd el hamarosan tudni fogod – fordultak a másik kocsihoz.

Nem, jobb ha nem tudom meg. Itt igaz az a mondás, hogy a tudatlanság kincs.

Írtam Amandanak egy smst hogy szeretnék vele beszélni. Visszaírta, hogy otthon van.

Indítottam a kocsit, majd megindultam a virágbolt felé. Vettem egy csokor fehér rózsát, majd a cukrászdába egy szelet málnás tortát, mert ez a kedvence.

Kopogtam, és vártam hogy ajtót nyisson. Mikor kinyílt az ajtó a legbarátságosabb mosolyomat próbáltam magamra erőltetni.

– Gyere be – köszönt.

– Tartozok egy magyarázattal.

– Azt látom – vette el tőlem a csokrot, majd vízbe tette.

– Egy barom voltam, sajnálom, amit csináltam.

– Szerelmi bánat? – veregette meg a vállam.

– A lány, akit totyogós korom óta szeretek összejön a legjobb barátommal. Lehet ennél szerencsétlenebb szerelmi éltem.

– Süti segít – adott oda egy villát.

– Kösz, hogy nem vágsz minden a fejemhez, hogy milyen szemét vagyok.

– Én is vigaszt kerestem, szóval nem foglak ezért letolni, nem kell félned.

– Köszi, igazi barát vagy.

– Te is ott voltál, amikor apám ránk támadt.

– Azért a kettő között van egy kis különbség. Végül is ott csak beszélgettünk, nem ágyba vittelek.

– Ismerd el, hogy jobb volt mint beszélgetni – mondta mire azonnal oda kaptam felé a fejem.

– Igen az volt.

– De csak egyszeri – vágta rá azonnal.

– Te tudod – húzogattam a szemöldököm.

– Tomlinson – sóhajtott fel.

– Köszönöm, büszke is vagyok a nevemre, de mint minden Tomlinson előnyösön távozik, szóval most megyek. Még beszélünk – öleltem meg.

31. rész

.:: Tiffany Szemszöge ::.

– Jó reggelt – adtak egy apró csókot az arcomra.

Megijedtem, hogy ki feküdhet mellettem, mert csak a bulinak az elejére emlékszek.

"Miután megbeszéltük, hogy mikor tartsuk a bulit, mindenki szétszéled. Én Soffyval a szobákat rendeztük át, még Lucas és Scott elmentek italokért. Fiatalabb testvérrel meg átrendeztük a házat, lezártuk a felső szintet, hogy oda csak mi tudjunk felmenni. 

Fiúk megjöttek és hozták a piákat, meg hoztak mellé ebédnek pizza-t. Elpakoltunk magunk után mindent, majd mentek az smsek meg az e-mailok, hogy buli lesz. 

Este nyolcra a ház megtelt vendégekkel, mindenki hozott magával piát volt, aki többet is. A zene hangosan dörömbölt. Mindenki táncolt, vagy ivott. A pia úgy fogyott mint a levegő, de mindig jöttek így nem kellett félni hogy elfogy.

– Gyere táncolni – fogta meg a kezem Scott.

Megcsókolt, mire a véremben lévő alkohol nem hagyta, hogy abba hagyjam. Egymásnak estünk, majd az egyik szobába kerültünk.

– Legyél a barátnőm – mondta Scott miközben levette a pólómat.

– Ezer örömmel. "

Most már mindenre emlékszek. De én nem akarok Scotttal együtt leni, nem szeretem, csak részeg voltam.

– Gyere menjünk le – kelt fel, majd felvette a nadrágját, majd oda adta az ingét.

Felvettem a fehér neműimet, majd az inget begomboltam. Lent Soffy és Lucas valamiről beszélgettek, de abba hagyták. Nem mondtak semmit, segítettünk elpakolni. Már éppen lélegeztem fel amikor megjelent Zoe.

– Szóval milyen volt a buli? – ül le a kanapéra.

– Jó – morogta Lucas.

– Valami nagyobb lelkesedést elvégre most voltál 18.

– Attól még lehetek morcos.

– Legyél, de menjünk, mert van egy hullánk, meg az őrsre is most kötik be az új gépeket.

– Milyen gép?

– Majd meglátjátok – legyintet le minket.

– Engem az érdekel, hogy miért jöttél? – kérdezte Lucas.

– Másnaposan ne vezess szóval ezért, attól, hogy nem kapsz egy hónap szobafogságot, még nem örülök neki, hogy lógtatok, meg buliztatok, a szomszédok is panaszkodtak.

– Szóltunk nekik, azt mondták, hogy nem zavarja őket.

– Nem is a közeli szomszédok panaszkodtak.

– Nem járhat mindenki jól – morogta Lucas.

– Szeretnék veled beszélni majd, szóval indulás.

Felvettünk a táskáinkat. Féltem, amikor megláttam, hogy apa kocsija áll kint. Lucas oda adta az anyjának a kulcsot, majd mind a hárman eltűntek. Csak én meg Scott maradtunk.

– Nekem végem, nem szóltam apának, hogy ide jövök, ott helyben megöl, majd bezárat.

– Szerintem meg nem, szóval menjünk – fogta meg a kezem, majd beültünk a kocsiba.

– Szia apa – motyogtam.

– Örülök, hogy tudod ki vagyok – mondta miközben indította.

– Sajnálom.

– Azt gondoltam.

Nem szólt hozzánk többet. Haza vittük Scottot, majd elkezdett kioktatni, hogy mennyire vagyok felelőtlen, hogy nem szóltam neki. Hogy erről az egészről Zoe és Louis tehet, mert az ő elkényeztetett gyerekei csinálják folyamatosan a baj. Meg annyira el vannak kényeztetve mint oda-vissza New York. Csak mondta és mondta. Egy hónap szobafogságra ítélt, és még a gépemet is elvette. Szerencsére a telefont megtarthattam.

Fel akartam hívni Lucas, de folyamatosan hangpostára kapcsolt. Soffy sem vette fel. Írtam egy smst Scott-nak hogy egy hónapig nem látom a napvilágot, majd leültem, hogy olvassak. Szerencsére a könyveimet nem vette el.

Megértem miért óvott, de ennyire nem kellett féltenie. Értem én, hogy most tudta meg, hogy volt egy lánya, de akkor is nem kell mindenért bezárnia. Én élni akarok, és ezt tudtam is csinálni míg anyával értem. Őt nem érdekelte, hogy kivel barátkozom vagy mit csinálok. Bár azt sem érdekelt, hogy eszek valamit egész nap vagy csak a levegőn élek. Még meg kell szoknom ezt az új rendszer, nem vágyok vissza a régibe.

30. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Reggel egyedül ébredtem ruha nélkül az szoba padlóján. Felvettem a bokszerem, majd ahogy megtaláltam a farmerom azt is magamra kaptam. A szobában egyedül voltam, de a többi ruhámat nem találtam meg.

Ahogy kiléptem a folyosó meglepően nagy rend fogadott. Csak pár pohár volt szétdobálva, meg volt pár ruha darab ami magányosan állt. Az én pólóm még mindig nincs meg.

Ahogy leértem a nappaliba a szívinfarktus kerülgetett. Tele volt minden konfektivel, meg szalaggal, poharakkal és minden party kellékkel. Meg persze több üres üveg szétdobálva, meg pár női fehérnemű. A pingpong asztal fel van állítva és tele volt sörös poharakkal. Erre emlékszem, mert én én ötletem és Scott-ot hívtam ki, de nyertem. Más sem maradt meg az estéről.

Leakartam dőlni a kanapéra, mert szörnyen fájt a fejem. Ahogy elfeküdtem feljajdult a kanapé.

Leugrottam róla, mire Soffy került elő, csak nem vettem észre a pokróctól.

– Mi történt? – fogta a fejét.

– Buli volt – vontam meg a vállam.

– Azt tudom, de te mit keresel itt?

– Miért ne lennék itt.

– Mert Amandaval voltál egész este, sőt kézen fogva mentetek fel a szobába, mert teljesen össze voltál törve.

– Mitől voltam letörve? – ültem le mellé.

– Hogy Scott és Tiffany teljesen egymásba gabalyodtak.

– MI? – néztem rá hatalmas szemekkel, most már nem vagyok másnapos.

– Tuti, hogy most is együtt vannak – paskolta meg a vállam.

– Ugye tudod, hogy ez nem segít – néztem rá.

– Tudom, de ha ez vigasztal, nem csak neked esik szarul.

– Te is? – néztem rá, mire csak bólintott egyet.

– Szar mi? – kérdezte, mire bólintottam.

– Ez van, nem lehet mindenki szerencsés, de takarítsunk ki, mert nem akarom, hogy ez legyen életem utolsó napja.

– Szerintem csak kiherélnek – vonta meg a vállát.

– Inkább a halál.

– Pasik – kell fel.

Kerestünk szemetes zsákokat, majd mindent bele dobáltunk, de megtaláltam a pólómat, de tiszta Whisky volt a szaga alapján, így inkább maradtam ruha nélkül.

– Vedd fel ezt – dobott egy ruhát Soffy.

– Kié? – tartottam a kezembe a tiszta darabot.

– A volt pasimé, azt hitte, hogy két szép szó és az ágyba kötünk ki.

– Szóval nem? – kérdeztem rá.

– Nem, fogok pár szép szó után szét tenni a lábam.

– Ne is tedd – öleltem magamhoz, majd adtam a hajára egy puszit.

– Furcsa ezt egy pasi szájából hallani.

– Megverem az aki megbánt, ne lepődj meg ilyeneken, meg ne legyél olyan mint az osztályom többi tagja.

– Mert ők milyenek.

– Csak hívni kell őket.

– Ilyen az osztályod, még nem vettem észre rajtuk.

– Mert még nem láttad, hogy mit is csinálnak valójába, amúgy meg lehet hogy rosszabb is, mert az egyik börtönbe van, mert megölte a másikat, szóval került őket.

– Jó – hagyott ott, majd elkezdte az üvegeket gyűjteni.

Minden szemetet kivittünk, mire a két turbékoló pár végre lejött elégé lenge öltözetbe.

– Ne mondj semmit, amit később megbánhatsz – súgta a fülembe.

– Megpróbálom – morogtam, majd szétszakítottam egy párnát idegességembe.

– Kitartás.