.:: Lucas Szemszöge ::.
Mindig megfogom, hogy ez lesz az utolsó alkalom amikor seggrészegre iszom magam, de mindig találok valami kifogást amivel meg tudom szegni az ígéretem. Főleg nagyba játszik be az az ígéretem megfogadásába, hogy elviselhetetlen fejfájás gyötör reggelenként.
Ahogy felkeltem, már meg is bántam megint a tegnapomat, vagy a mai napomat. Teljesen össze folytak. De nem is nagyon foglalkoztam a kosza emlékek megértésével, mivel az egész szobát szalonna és tojás lengte be. Az éjjeli szekrényen egy pohár víz volt meg két pirula. Nem foglalkoztam, egyszerűen csak megettem és vissza feküdtem. Még fél óráig feküdtem, amikor kezdtem érezni a hatását megindultam lefelé. A sarkon megálltam és megdörzsöltem a szemem, mert ha nem csal a memóriám csak egy lépcsőnk van, nem kettő egymás mellett. Mikor kitisztult a kép lementem. A konyha ajtónak dőltem és figyeltem Shelly-t. Nem vett észre hogy lejöttem. Zenét hallgatott, és táncolt rá, miközben kávét öntötte ki. Egy tálcára rakta a tojás, pirítós és a szalonna mellé. Mikor meglátott megállt a tánccal, még az egyik székre is le kellett ülnie. Odamentem a mellette lévő székhez, majd levágtam magam rá, és a fejem a konyha pultra dőltem.
– Tudnál adni valamit, hogy ne legyen ennyire kemény az asztal?
– Tojás jó lesz?
– Valami kevésbé ehetőt jobb lenne.
– Ennyire nem lehetsz rosszul. Megetted azt a valamit amit Nelson hozott.
– Igen, ezért tudtam lejönni.
– Nehogy már ez a kis ital kiüssön.
– Nem kicsi ital volt, fel sem tudom sorolni. Azt sem tudom hogy jutottam haza, pedig annyiszor megfogadtam, hogy nem iszok, erre tessék. Elegem van a húgomból.
– Miért lenne ő a hibás amiért ittál – tette a kezét a hátamra, majd körkörösen elkezdte masszírozni.
– Mivel ő állított be egy felbontatlan pezsgővel, tudhatta volna hogy az elsőnél nem fogunk megállni. Elvégre hányszor ittunk le magunkat seggrészegre. Valakiktől meg örökölni kellett, hogy bírjuk az italt. – Teljesen mögém jött és mind a két kezével a hátam meg a nyakam nyomkodta. – Még mindig részeg vagyok, vagy képzelem, hogy hozzám érsz.
– Nem képzelődsz, tudod ma mondtál valamit ami megfogott.
– Sajnálom, csak az ital beszélt belőlem, remélem nem sértettelek meg semmivel.
– Nem elgondolkoztam. Azt mondtad hogy "Nem is tudom mi lenne velem nélküled, annyira megszoktam, hogy az életem része vagy. Nehéz elképzelni, hogy ez meg tudna változni. Így tökéletes minden." Végig gondoltam, hogy mennyi mindent megtettél már értem, és mennyire természetes, hogy végig ott van mellettem, és nem akarom hogy ez elmúljon.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy...
– Nem akarom, hogy ez a valami ami közöttünk van vége legyen. De tudom, hogy te többet akarsz, ezért félre teszem a félelmeimet. Ki akarom próbálni milyen nem csak a lakótársadnak lenni.
– Ez azt jelenti, hogy hajlandó lennél magadra aggatni Lucas barátnője címkét?
– Igen.
– Most képzeld el, hogy felugrok is kiszorítom belőled a levegőt.
Kuncogott rajtam, és vissza ült. Kitámasztottam a fejemet, hogy legalább lássam, de nem bírtam sokáig.
– Nem akarsz inkább vissza feküdni?
– Csak rosszabb lesz. Kell egy kis idő, hogy nagyjából kitisztuljon a fejem akkor már jobb lesz.
– Nem kéred a reggelit?
– De csak megvárom, míg a villa egy helyben marad. Legközelebb nem iszok.
– Lesz Nelsonnal legény búcsúja?
– Tudtommal lesz, bár én annyira nem lettem még beavatva, de miért kérded.
– Mert gondolom ott nem teázni fogtok.
– Igazad van, akkor majd később fogadom meg.
Nagy nehezen le tudtam nyelni pár falatot, de nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne okádjam ki azonnal. Miután vettem egy hideg zuhanyt viszonylag helyre jöttem, és végre nem úgy éreztem magam mintha petárdát robbantottak volna fel a fejembe.
– Jobban vagy? – jött be Shelly egy bögre kávéval.
– Igen jobban – paskoltam meg magam mellett az ágyat. Lassan oda sétált mellém, átadta a kávét és leült mellém. Jobban magamhoz húztam és adtam a hajára egy puszit. Megfeszültek az izmai, de nagy nehezen elengedte magát és neki simult az oldalamnak.
A nap hátra lévő részébe végig szorosan magam mellett tartottam. Nem tudtam, hogy mikor gondolja meg magát vagy mikor fog besoklani. De este nem volt hajlandó ott maradni, átment a másik szobába. Rá fogom venni, még egyszer nem maradok egyedül ebbe a nagy ágyba. Elvégre sikerült megszereznem nem azért hogy nézegessem napközbe. Ideje megmutatnom neki milyen egy rendes párkapcsolat.
Ahogy felkeltem, már meg is bántam megint a tegnapomat, vagy a mai napomat. Teljesen össze folytak. De nem is nagyon foglalkoztam a kosza emlékek megértésével, mivel az egész szobát szalonna és tojás lengte be. Az éjjeli szekrényen egy pohár víz volt meg két pirula. Nem foglalkoztam, egyszerűen csak megettem és vissza feküdtem. Még fél óráig feküdtem, amikor kezdtem érezni a hatását megindultam lefelé. A sarkon megálltam és megdörzsöltem a szemem, mert ha nem csal a memóriám csak egy lépcsőnk van, nem kettő egymás mellett. Mikor kitisztult a kép lementem. A konyha ajtónak dőltem és figyeltem Shelly-t. Nem vett észre hogy lejöttem. Zenét hallgatott, és táncolt rá, miközben kávét öntötte ki. Egy tálcára rakta a tojás, pirítós és a szalonna mellé. Mikor meglátott megállt a tánccal, még az egyik székre is le kellett ülnie. Odamentem a mellette lévő székhez, majd levágtam magam rá, és a fejem a konyha pultra dőltem.
– Tudnál adni valamit, hogy ne legyen ennyire kemény az asztal?
– Tojás jó lesz?
– Valami kevésbé ehetőt jobb lenne.
– Ennyire nem lehetsz rosszul. Megetted azt a valamit amit Nelson hozott.
– Igen, ezért tudtam lejönni.
– Nehogy már ez a kis ital kiüssön.
– Nem kicsi ital volt, fel sem tudom sorolni. Azt sem tudom hogy jutottam haza, pedig annyiszor megfogadtam, hogy nem iszok, erre tessék. Elegem van a húgomból.
– Miért lenne ő a hibás amiért ittál – tette a kezét a hátamra, majd körkörösen elkezdte masszírozni.
– Mivel ő állított be egy felbontatlan pezsgővel, tudhatta volna hogy az elsőnél nem fogunk megállni. Elvégre hányszor ittunk le magunkat seggrészegre. Valakiktől meg örökölni kellett, hogy bírjuk az italt. – Teljesen mögém jött és mind a két kezével a hátam meg a nyakam nyomkodta. – Még mindig részeg vagyok, vagy képzelem, hogy hozzám érsz.
– Nem képzelődsz, tudod ma mondtál valamit ami megfogott.
– Sajnálom, csak az ital beszélt belőlem, remélem nem sértettelek meg semmivel.
– Nem elgondolkoztam. Azt mondtad hogy "Nem is tudom mi lenne velem nélküled, annyira megszoktam, hogy az életem része vagy. Nehéz elképzelni, hogy ez meg tudna változni. Így tökéletes minden." Végig gondoltam, hogy mennyi mindent megtettél már értem, és mennyire természetes, hogy végig ott van mellettem, és nem akarom hogy ez elmúljon.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy...
– Nem akarom, hogy ez a valami ami közöttünk van vége legyen. De tudom, hogy te többet akarsz, ezért félre teszem a félelmeimet. Ki akarom próbálni milyen nem csak a lakótársadnak lenni.
– Ez azt jelenti, hogy hajlandó lennél magadra aggatni Lucas barátnője címkét?
– Igen.
– Most képzeld el, hogy felugrok is kiszorítom belőled a levegőt.
Kuncogott rajtam, és vissza ült. Kitámasztottam a fejemet, hogy legalább lássam, de nem bírtam sokáig.
– Nem akarsz inkább vissza feküdni?
– Csak rosszabb lesz. Kell egy kis idő, hogy nagyjából kitisztuljon a fejem akkor már jobb lesz.
– Nem kéred a reggelit?
– De csak megvárom, míg a villa egy helyben marad. Legközelebb nem iszok.
– Lesz Nelsonnal legény búcsúja?
– Tudtommal lesz, bár én annyira nem lettem még beavatva, de miért kérded.
– Mert gondolom ott nem teázni fogtok.
– Igazad van, akkor majd később fogadom meg.
Nagy nehezen le tudtam nyelni pár falatot, de nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne okádjam ki azonnal. Miután vettem egy hideg zuhanyt viszonylag helyre jöttem, és végre nem úgy éreztem magam mintha petárdát robbantottak volna fel a fejembe.
– Jobban vagy? – jött be Shelly egy bögre kávéval.– Igen jobban – paskoltam meg magam mellett az ágyat. Lassan oda sétált mellém, átadta a kávét és leült mellém. Jobban magamhoz húztam és adtam a hajára egy puszit. Megfeszültek az izmai, de nagy nehezen elengedte magát és neki simult az oldalamnak.
A nap hátra lévő részébe végig szorosan magam mellett tartottam. Nem tudtam, hogy mikor gondolja meg magát vagy mikor fog besoklani. De este nem volt hajlandó ott maradni, átment a másik szobába. Rá fogom venni, még egyszer nem maradok egyedül ebbe a nagy ágyba. Elvégre sikerült megszereznem nem azért hogy nézegessem napközbe. Ideje megmutatnom neki milyen egy rendes párkapcsolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése