10. rész

.:: Lucas Szemszöge::.

Több hét telt el a tragédia óta. Gyilkos még nincs meg, iskolába két hete nem voltam, és vissza költöztem, hogy egyedül legyek, míg otthon voltam nem találkoztam azzal a titokzatos Tiffanyval, de az nem érdekelt. Dep velem jött, Mex meg nem. Sőt senkivel nem fog menni, mert miközben nyomoztak lelőtték. Hiába akarták megmenteni nem sikerült. Szóval most kutya helyet egy szarvassal beszélgetek. Soffy volt velem pár napig, de ő ment vissza. Anyával kibékültek. Viszonylag most jó a kapcsolatuk. Szerintem csak miattam, hogy ne érezzem magam a padlón.

– Haza megyek – mondtam a telefonba anyának.

– Jó, elmenjünk a cuccaidért?

– Igen, meg az iskolába is benézek.

– Jó itthon találkozunk, ja nem akarlak elkeseríteni, de meg van Dep gazdája.

– Hol?

– Az állatkertből lopták el, csak idáig nem vették észre.

– Nem vettek észre egy szarvast?

– Ezek szerinte, de most leteszem, otthon találkozunk.

Letettem a telefont, majd a táskámat megfogtam beültem a kocsiba és irány az iskola. Lassan egy hónapja, hogy nem voltam iskolába. De valahogy leszarom.

Beléptem az épületbe, minden szem rám szegezett. Nem voltak szemem alatt karikák, ugyan úgy öltöztem, még is mindenki engem figyelt. 

– Lucas – kiabált utánam Amantha.

– Igen – álltam meg és bevártam a lányt.

– Jó végre látni – ölelt meg. Furcsálltam, de örültem neki, hogy törődik velem. Idáig csak a családommal beszéltem.

– Kellet egy kis idő.

– Ez csak természetes – engedett el.

Bementem a terembe, majd leültem a helyemre. Megkerestem a fülhallgatót kerestem egy zenét, bedugtam a fülembe. Ráhajtottam a fejem a padra.

– Lucas, kelj fel – szólalt meg idegen hang, de ismerős volt számomra.

– Maga ki? – vettem ki a fülemből.

– Helyettesítő tanár vagyok.

– Honnan ismer? – keltem fel.

– Nagyon nagyon szégyen, hogy nem ismered meg a saját rokonod.

– Tényleg, melyik ágról? – sétáltam oda a tanár asztalhoz.

– Apai.

– Hát tudod azt csodálom, hogy még élsz.

– Mit képzelsz magadról?

– Én inkább ezt tőlem kérdeznéd. Hogy-hogy nem hoztál magaddal senkit?

– Takarodj az igazgatóhoz.

– Te meg felejtsd el, hogy az unokád vagyok, örökre – vágtam be hangosan az ajtót.

Hirtelen egy lány futott felém, teljesen kétségbe volt esve.

– Bent van a tanár? – lihegte.

– Te vagy az úgy lány? – kérdeztem.

– Igen – hajtotta le a fejét.

– Nincs kedved velem jönni – mosolyogtam.

– Nem megyek sehova.

– Ugyan helyettesítő tanár van, egy vén szipirtyók, gyere velem – kacsintottam.

– Nem! – akart kikerülni, de én gyorsabb voltam nála és elé léptem.

– Tudom, hogy te is akarod – húztam mosolyra a számat.

– Felejtsd el – lökött meg, majd bement.

Nevetve mentem be az igazgató irodába. Mivel a diri elvolt foglalva a telefonnal ezért leültem az egyik fotelbe és vártam, hogy végre letegye a telefont.

– Hallgatlak – fordult felém.

– Miért vette fel a nagyanyámat? – kérdeztem élesen.

– Nem volt más angol szakos tanár.

– Én nem vagyok hajlandó bemenni az órájára.

– Akkor most mit csináljak veled.

– Küldjön haza.

– Nem, mert így is egy hónapig kerülted az iskolát. Szépen bemész órára és nem veszel róla tudomást. Nyomás – mutatott az ajtó felé, és már fordult is vissza a telefonjához.

Megvártam míg kicsengetnek, majd utána mentem vissza a terembe. Leültem a helyemre és nem foglalkoztam semmivel. Így gyorsan eltelt a nap, majd irány az otthoni magány.

9. rész

.:: Soffy Szemszöge::.

– Kérsz valami vacsorát? – ült le a kanapéra nagyapa.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Valamit enned kellene.

– Jó, csinálj egy müzlit.

– Valami laktatóbbat, mióta itt vagy nem ettél semmi rendeset.

– Rendben akkor rendelj egy dupla sajtos pizzát – csuktam le a gép fedelét.

– Azonnal – ment el telefonnal a kezében.

Eldobtam a könyvet ami a kezembe volt, majd kimentem a konyhába, hogy igyak valamit. Miközben a hűtőt fedeztem fel belülről, majd csalódottan csuktam be, mert csak egy citromot találtam azon is már kinőtt a szűr.

– Nincs itthon semmi innivaló? – kiabáltam ki.

– De, csak bent a szerkénybe.

– Akkor minek van hűtő?

– Dísznek – vonta meg a vállát.

Nem kellett sok és végre megjött a pizzánk. Nagyapa is rendelt magának egy ananászosat. Én kényelembe helyeztem magam a Tv előtt és ott csámcsogtam a kajámon. Nem voltam éhes, ezt is csak azért ettem, hogy ne tömjön meg.

– Soffia téged keresnek – jött be nagyapa a nappaliba.

– Ki? – tápászkodtam fel.

– Anyád – hagyott minket magunkra nagyapa.

– Mit akarsz? – kérdeztem tőle kicsit sem kedvesen.

– Olvasd el – adta oda a Lucas telefonját.

Mikor a vége értem a mosoly lefagyott az arcomról, még a telefon is kiesett a kezemből.

– Hogy van?

– Teljesen maga alatt, majdnem neki ment az ablaknak és magát hibáztatja senkivel nem akar beszélni. Egyedül akar maradni, de nem merjük egyedül hagyni. Jössz?

– Azonnal – kaptam fel a táskámat, majd megindultam anya után.

Beszálltam a kocsiba és egész út alatt mesélte a következményeket. Megkért, hogy maradjak vele. Elmondta, hogy a levélről csak mi négyen tudunk, mert nem akarja bemocskolni Josh nevét azzal, hogy kiderül a titka. Maradjon meg mindenki emlékében az ártatlan kis vagány gyereknek.

Ahogy megérkeztünk én már szálltam is ki a kocsiból. Azonnal befelé vettem az irányt. Ott megláttam Lucas-t. Semmibe bámult és ennyi. Nem csinál semmit.

– Lehiggadt, egy kicsit – mondta apa.

Odamentem hozzá, majd átöleltem. Ahogy vissza ölelt úgy kezdett el sírni. Hagytam, hogy áztassa a pólómat. Anya adott neki zsepit, miközben a levelet a zsebébe tette. Adott Lucas fejére egy puszit, majd felment végezni a munkáját.

– Ne feledjétek. A levelet soha nem láttátok – mondta apa, majd megölelte egyetlen fiát és elment.

– Hogy tudnak itt ilyen nyugodtan járkálni – szipogta.

– Saját rokonának a gyilkosságát megoldotta. De legalább biztos, hogy elkapják a szemetet, aki ezt csinálta – adtam neki egy zsepit.

– Mi van, ha itt lesz vége a siker sorozatnak?

– Ilyenre ne is gondolj, de gyere menjünk haza.

– Nem akarok gyalogolni.

– Nem is kell, csak add ide a kulcsot és maradjon a kettőnk titka.

– Nagyapa?

– Igen – bólogattam.

Lucas beült az anyós ülésre, majd csak üveges tekintettel figyelt. Néha pár könnycsepp lecsurgott az arcán, de azon kívül semmi más.

Mikor haza értünk felment a szobájába én vittem neki fel vizet, majd átugrottam a saját szobámba pár ruháért, majd vissza mentem a bátyámhoz. Viszonylag rendbe szedte magát, majd az ágyba feküdt és figyelte a plafont.

– Maradsz? – fordult felém.

– Igen – mondtam neki, majd befeküdtem mellé.

Rám kapta a tekintetét, majd vissza fordult a plafon felé és úgy nyomta el az álom. Szinte azonnal elaludtam én is. Csak egy kérdés kavargott a fejemben. Ki írta a levelet, mert ez nem Josh kézírása, ő sokkal csúnyában ír. Valaki szívat minket.

8. rész

.:: Lucas Szemszöge ::. 

Remegő kézzel nyúltam a telefonom után. Nem hittem még mindig a szememnek. Bíztam benne, hogy valami hülye vicc amivel meg akart ijeszteni, mert nem mondtam neki, hogy nem megyek iskolába. Már csinált hasonlót, de ilyen durvát még soha.

– Igen – vette fel anya.

– Ide tudnál jönni Josh házához? – kérdeztem remegő hangom.

– Mi történt?

– Csak gyere – tettem le a telefont.

Kimentem a ház elé és vártam, hogy valaki megjöjjön. Nem tudtam abba a házba bent maradni, még ha csak vicc is. Ez még poénnak is rossz.

– Szóval miért kellett ide jönnöm? – szállt ki a kocsiból.

– Emeleten jobbra az első ajtó – válaszoltam.

Anya előre ment utána meg én sétáltam és bíztam benne, hogy mire felérek kiderül, hogy az egész csak valami poén volt.

– Jézusom – kapott anya a szájához.

Szóval akkor nem csak álmodtam, hogy Josht és az egész családját lemészárolták a szobájába. Húgát, anyját, apját, meg őt is. Úgy bántak velük mint egy állattal.

Anya össze-vissza telefonált, majd nem kellett sok és apa is megjelent, majd egyre többen érkeztem meg az őrsről.

– Haza mész? – fordult felém, miközben oda nyújtott egy bögre kávét.

– Baj lenne ha maradnék?

– Igen, de úgy is maradsz, szóval mindegy – vonta meg a vállát.

Leültem a kanapéra, majd figyeltem a nyomozást. Mindent hallottam, sőt tudtam segíteni, mert rengeteget vagyok itt így ismerem a házat. Kaptam gumikesztyűt, hogy sehol ne hagyjak nyomot magam után.

– Lucas erről tudtál? – jött le anya egy nagy fadobozzal, ami masnik voltak, meg szívecskék.

– Mi van benne? – kérdeztem miközben elvettem.

Kinyitottam a dobozt, majd megtaláltam a képemet benne. Folyamatosan követett. Tudta minden lépésem, de nem is ez a legrosszabb hanem, hogy a képet több mint fele szívecskés keretben volt és a dobozra az volt írva, hogy szeretlek, miért nem vagy közénk való, utálom magam ezért aki vagyok.

– Kinél találtátok? – csaptam le a fedelét.

– Pontosan ez a levél mellett – nyújtott át egy zacskóban heverő lapokat. 

Kivettem belőle, majd olvasni kezdtem.

Kedves Lucas!

Nem tudom, hogy mondjam el amit el akarok mondani, de itt az ideje, hogy megtud ki is vagyok valójában. Te is sokáig titkoltad, hogy kik is a szüleid. Meg is értem. Nem lettem volna a helyedben ha megtudják, hogy kinek is vagy az egy szem fia. Nem hírességek Los Angelesben mindenki ismeri őket.

De most az sokkal fontosabb, hogy miért írom neked ezt a levelet. Elszeretném neked mesélni a találkozásunkat az én szemszögemből. El akarom mesélni milyen boldog voltam, hogy egymás mellé kerültünk még az első osztályba. Amikor oda ültél mellém, mert késve jöttél akkor valami furcsa érzés elkapott. Azt hittem ez azt jelenti, hogy mi barátok leszünk örökre, mint a filmekbe, de rájöttem, hogy nem. Sokkal többet jelent számomra. Amikor először oda fordultál felém, hogy köszönj, úgy éreztem magam mint egy szerelmes gyerek, csak akkor ezt még nem tudtam. Nem tudtam, hogy mi vagyok valójában, de mostanra tudom. De neked én soha nem kellenék mint pasi, neked csak egy barát vagyok, hisz téged a csajok indítanak be, amit nem értek. Hisz mind hisztitis és csak kihasznál. Én szeretlek tiszta szívemből, nem érdekelt, nem érdekel, hogy kik a szüleid, semmi sem csak te. 

Soha nem volt bátorságom, hogy megmondjam neked, de egyszer majd oda adom neked ezt a levelet. Majd ha leszek annyira bátor mint te. Bárkivel szembe szállsz, megverted a húgod volt pasijait, mert piszkálták. Behúztál egyet Stevennek amikor Amanthat hordta le mindennek. Rengeteg csaj áradozik rólad, te vagy a tökéletes pasi, de nem csak nekik.

Titokzatos vagy, sportos, jó tanuló ás bármire képes vagy ha valaki bajba van. Nem érdekel, hogy felnőtt vagy gyerek, te megmondod a magadét, csak hogy a szeretteid védjed.

Szerelmes vagyok beléd Lucas és nem tudom, hogy meddig tudom titkolni. Sokan rájöttek, hogy nem az vagyok akinek mutatom magam, nem tudom mi lesz a barátságunkkal ha kiderül, de ha nem lehetek veled akkor inkább megölöm magam.

Josh

7. rész

.:: Lucas Szemszöge ::. 

Egész nap az őrsön voltam. Egyszerűen zseni vagyok. Nincsenek rám szavak, tudom hogy kell meglógni az iskolából.

– Jössz? – fordult felém anya.

– Hova? – néztem fel a telefonomból.

– Haza, talán? – válaszolt apa.

– Ja igen.

Amúgy jól nézett ki, hogy hárman voltunk három kocsival. Hárman négy felé. De nagy nehezen mindenki haza ért.

– Hol voltál ilyen sokáig? – csodálkozott apa miközben kinyitotta anyának az ajtót.

– Fel sem tűnik nektek, ha elhagyjátok a fejetek – dobta meg apát a telefonjával engem meg a táskámmal.

– Látod elvesznénk nélküled – ölelte meg apa anyát, majd adott a hajára egy csókot.

– Tényleg akinek megölték a nagynénjét vele mi van?

– Szobádban van, vagy is nem, mert valahova elment.

– Akkor én hol leszek?

– Drága húgod oda van a nagyapjához, mert behisztizett és szerinte, csak ő szereti ezért megfogta magát és átcuccolt – mondta anya.

– Szóval akkor mi a jelen fel állás? – tértem a lényegre.

– Mész a szobádba és elgondolkozol azon, hogy mit keres egy szarvas a hátsó kertbe – mondta apa.

– Hát tudod ez úgy volt... – vakartam a nyakam. – Reggel úgy keltem, hogy...

– Ne nézz madárnak, nem veszem be, hogy reggel ott volt – kezdett vörösödni apa feje az övöltözéstől.

– Pedig így volt. Szerinted minek akartam felhívni, azt a cirkuszt ami valójában nem is létezik? Biztos, hogy csak hobbiból, sőt tudok jobbat ott hagyom az iskolát és beállok a vándor cirkuszba tűznyelőnek – emeltem fel a a hangom.

– Most hagyjátok abba – szólt ránk anya.

– Nem – vágtuk rá egyszerre.

– De – csapott minket tarkón. – Csend én vagyok a főnök – zárta le a vitát.

– Azt már most elfelejtetted, hogy két hétig látod a napvilágot, csak, akkor, amikor iskolába mész – mondta apa.

– Nem érdekel visszamegyek, akkor majd én döntöm el, hogy mikor hova megyek.

– Senki nem megy sehova, max a szobájába – állt közénk anya.

Apa fújtatott mint egy gőzmozdony, majd berontott a szobájukba és bevágta maga után az ajtót. Mikor csapódott az ajtó én indultam meg, jó hangosan bevágtam, és rázártam az ajtót.

Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Dep nyugodtam legeli anya virágait. Ezt még nagyon megszívom. Hallottam, hogy kopogtak az ajtón, de nem akartam senkivel sem beszélni.

– Lucas – hallottam meg apa hangját.

– Igen.

– Nyisd ki!

– Nem, le akarok feküdni.

– Hat óra van, szóval valami jobb indokot találj ki – oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd neki támasztottam a hátam az ajtó félfának.

– Mit szeretnél? – kulcsoltam össze a kezem a mellkasomon.

– Kész a vacsora.

– Nem vagyok éhes – vontam meg a vállam.

– Biztos nem jössz le?

– Nem elmegyek Joshoz, hogy elkérjem a házit.

– Nyolcra legyél itthon, mert szoba fogságba vagy.

– Miért is? – egyenesedtem ki.

– Egy hétig kerülted az iskolát. Tudod nincs ezzel baj, de ne az igazgatótól tudjuk meg, hogy átcsaptál iskola kerülővé.

– Nem vagyok iskola kerülő, de nem akarom azt hallgatni, hogy anyádék, hogy állnak a nyomozással? Apád elkapta már a gyilkost? Vagy a csoda kutyát csajt is tud keresni nem csak gyilkost? Köszönöm így nem megyek iskolába.

– Érdekes felfogás. Szar az élet, akkor nem csinálok semmit. Szerinted én szerettem iskolába járni. Nem, de még is kellett, szóval ezen nem lehet változtatni, sajnálom. - hagyott ott.

Felvettem a kulcsokat, majd egy pulóvert is magamhoz vettem és jó hangosan becsaptam az ajtómat, majd lementem. Beszálltam a kocsiba és meg sem álltam Josh házáig.

Nem kopogtam, mert tudtam hogy csak egyedül van otthon. Remélem, most nem hozott fel egyetlen egy csajt sem. Az elég gáz volt, amikor mondta nekem, hogy jöjjek át, majd egy csajjal az ágyban hancúroztak.

Bekopogtam az ajtaján, majd a fülem rátapasztottam. Semmi hang nem jött ki, ez jót jelentett. Vagy végeztek vagy még el sem kezdték, vagy nincs fent csaj.

Benyitottam a szobájába, majd azonnal be is vágtam, mert két pillanatnál tovább nem tudom nézni, vagy vissza jön a reggelim is.

6. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Már vagy egy hete kerülöm az iskolát. Eljátszottam a hattyú halálát az orvosnak, így élvezem a meghosszabbított nyári szünetem, lehet hogy volt közben pár nap amíg bent voltam az iskolában, de az nem vettem figyeltembe.
A napok nagy részében telefonálok a cirkusznak, hogy jöjjenek a fodrászukért. Már szinte mindenhova sapkában kellett mennem, hogy meg maradjon a hajam.

Anya egyik nap eljött és kifaggatott, hogy miért nem voltam hajlandó suliba menni. Mivel az igazgatónak eljárt a szája, pedig volt igazolásom. Pont az nap vittem be mikor Soffy hívott, hogy vigyem haza. Szerencséje volt.

– Kivel, és miért itt vagy, nem a tanterembe? – tette csípőre a kezét.

– Mert nem akarom hogy engem faggassak a gyilkosság miatt, főleg, hogy a osztályfőnökünk még mindig gyanúsított. Nekem kell úgy csinálnom, mintha nem tudnék semmit.

– Az nem megoldás ha menekülsz.

– Tudom, de mi mást tegyek, van elég bajon, nem kell a nyakamba egy hülye osztály is.

– Mikor költözöl vissza? – ült le mellém.

– Nem tudom, van még itt egy kis elintézni valóm.

– Ki vele most? – kapta rám azonnal a tekintetett.

– Nem.

– Lucas Malcholm Tomlinson – emelte fel a hangát, de most valahogy nem volt annyira félelmetes.

– Mi az? – tártam szét a kezem.

– Mit rejtegetsz? – nézett rá össze szűkült szemekkel.

– Semmit.

– Ha kiderül elbúcsúztatsz a szabadságtól.

– Vettem.

Megbeszéltük, hogy hétfőn suli után haza megyek. Szóval maradék időt egyedül tölthetem. Már csak pár apró baj volt a hétfővel. Mi lesz Dep sorsa ha nem jön érte a cirkusz?

Anyával történő beszélgetés szerdán volt. Csütörtök, péntek, szombat meg lementem a partra szörfözni. Josh mesélt, hogy mostani fogadás szerint nekem van a legnagyobb esélyem, hogy megfektettem az új csajt. Hát ez jó, úgy hogy nem is voltam az iskolába.

Vasárnap meg megpróbáltam rájönni mi legyen Dep sorsa. Végül arra jutottam, hogy ha itt hagyom akkor elpusztul. A cirkusznak nem kellett szóval, nem tudtam vele jobbat csinálni, csak elvinni haza.

Reggel arra keltem, hogy Dep bökdös az orrával. Ránéztem a telefonomra. Még volt fél órám, hogy megszólaljon az ébresztőm.

Nagy nehezen felkeltem, majd megindultam a fürdő felé. Ott rendbe tettem magam, majd mikor felkerült a szemüvegem csak figyeltem az álmos arcom. Nem kellett volna hajnalig fent lenni és xbox-on játszani.

Össze pakoltam minden cuccom, majd betettem a kocsiba. Béreltem egy ló szállított, majd nagy nehezen feltoltam rá Dep-et, majd Mex-et az anyós ülésre ültettem. Az első utam haza vezetett. Ott levezettem a fodrász, majd a hátsó kertben elengedtem. Remélem, hogy senkinek nem tűnik fel egy szarvas. Mit hazudok azonnal feltűnik nekik. Lószállítót vissza vittem, majd a rendőröshöz mentem.

– Helló – ültem fel anyám asztalára.

– Hát te? – nézett fel rám.

– Iskolába készülök.

– Nyolc óra – mutatott a falom lógó ocsmány órára.

– Készülök – vontam meg a vállam.

– Soha többet nem engedem meg neked hogy egyedül legyél.

– Juj akkor majd ha leköltözök jössz velem és fogod a kezem? – mosolyogtam mint valami idióta.

Anya a kezét a homlokomra tette, mikor rá jött, hogy teljesen egészséges vagyok fel támaszkodott az asztalra és szaggatottam vette a levegőt.

– Itt meg mi folyik? – jött be apa.

– Jaj képzeld el apuci, anyuci mindig fogni fogja a kezem nehogy elvesszek – tapsoltam.

– Még te sem voltál ennyire ütődött – tárta szét értetlenül a kézét.

– Mi? Jó, hogy nem rám kened, hogy ilyen ütődött lett.

– Pedig pont az csinálom.

Még jó egy órán keresztül vitatkoztak arról, hogy ki hibája amiért rám jött az öt perc. Én meg csak élveztem a műsort. Sokkal jobb mint a béna szappan operák.

Vitának anya telefonja vetett véget.

– Mrs. Tomlinson – vette fel. – igen tudok róla... családi okok miatt... nem adhatok ki információkat... viszlát.

– Ki volt? – lépett mellé apa, majd elkezdte a vállát nyomkodni.

– Diri – vonta meg a vállát. – megint felhívott, hogy mi van a nyomozással, meg szólt, hogy Lucas megint lóg.

– Nem is lógok, ülök – fontam össze a kezem.

– Nem tudom, hogy mit akarsz ezzel elérni, de ha abba hagyod akkor megkapod – alkudozott anya.

– Dehogy, sőt szobafogság – vágta rá apa.

– Nem, kiderítem – könyökölt fel anya és farkas szemez nézett velem.

– Ki kellene nyomozni, hogy hol van egy vándor cirkusz – vettem komolyra a formát.

– Minek neked vándorcirkusz? Be akarsz állni akrobatának? – ráncolta a szemét apa.

– Nem, csak akarok az igazgatójával beszélni, de ki tudjátok nyomozni.

– Ha van valami amiről elindulhatunk – fordult a gép fel anya.

– Itt egy állítólagos szám – nyújtottam oda a telefont.

– Most komolyan egy cirkuszt keresünk, nem egy gyilkos? – gördült oda apa a székével a kézében három kávéval.

– Látod – vette el anya tőle az egyik italt.