88. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Nelson a karjaiba zárt, majd elaludt a vállamon. Felbökdöstem, mire elhúzott a kanapéig, majd ott leült. Odatelepedtem mellé, majd egy kicsit meglöktem, mire álmosan dőlt rá a vállamra. Felkeltettem, majd az ölemet megpaskoltam, mire belehajtotta a fejét. A hajával játszottam, ő meg hangosan vette a levegőt.
– Megmondtad neki? – kérdezte anya.
– Mit? – néztem rá értetlenül.
– Hogy hol voltál? – forgatta a szemét.
– Miért mondtam volna? – csavartattam a haját, mire úgy maradt haja.
– Te tudod – adott a homlokomra egy puszit, majd magunkra hagyott.
– Nem akarsz felkelni és felmenni? – suttogta a fülébe, majd adtam egy puszit a füle mellé.
– Nekem mindegy, csak aludni akarok – ásított, majd nyújtózkodva talpra tornázta magát. Odaálltam mellé és átöleltem a nyakát.
– Miért akkor vagyok hulla, amikor egyedül vagyunk itthon – takarta el a száját.
– Tudsz úgy valamit mondani, hogy ne kelljen ásítanod?
– Ha beszélsz róla, akkor csak megnehezíted a helyzetem – csókolgatta végig az arcom, közben a kezével magához hozott a csípőmnél fogva.
– Khm... elmentem – zavart meg minket anya. Szerintem ebből már sportot csinál. De nem olyan rossz mint apa, de jó nekem, hogy ilyen szeretettel megáldott szüleim vannak.
– Anya – kezdtem el hisztizni. Ez már nagyon jól ment, csak még semmit sem értem el vele.
– Már itt sem vagyok – emelte fel védekezően a kezét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött.
Nelson összekulcsolta a kezünket, majd megindultunk fel a szobámba. Elterült az ágyon, majd a derekamnál fogva oda húzott maga mellé.
– Mit mondott az orvos? – simította hátra a tincseit, így megpillanthattam okosan csillogó kék szeméit.
– Te küldted rám anyámat? – húztam össze a szemem, a homlokomat is ráncoltam.
– Nézd el nekem, kétségbe estem – simította el a ráncaimat a homlokomon. – Volt valami az orvosnál?
– Írt fel fogamzásgátlót...
– Remélem nem akarod szedni – dörgölte az orrát az enyémhez.
– Miért? – csodálkozom, de valahogy számítottam rá.
– Mert csak káros a szervezetedre, nem egészséges úgy gyógyszer szedni, hogy nincs semmi bajod.
– De... – egyszerűen nem értettem.
– Inkább lemondok a szexről, mint hogy ilyen szar pirulákat egyél.
Szerintem még a számat is eltátottam a döbbenetembe. Feltápászkodtam, majd megtartottam a testsúlyomat a kezemmel, és figyeltem a fekvő Nelsont.
– Még egyszer, szerintem nem értettem – ráztam meg a fejem mire hajamat elengedte a gumi.
– Nincs szex és nincs gyógyszer.
Kezeivel átölelte a derekam, és odahúzott a maga mellé. Felém fordult és egymás szemébe néztünk, és próbáltam megfejteni, hogy mi játszódhat le a fejébe.
– Annyira álmos vagy, hogy azt sem tudod mit beszélsz, vagy valamivel megitattak? – csavargattam az egyik kiálló hajtincsem.
– Nem teljesen magamnál vagyok, és tudom is mit beszélek – fogta le a kezem, így nem tudtam piszkálni a haját.
– Azt hittem nem tudsz meglepetéseket okozni, de sikerült. Remélem büszke vagy magadra.
– Igen, minden vágyom, hogy téged meglepjelek.
– Ebben nagyon jó vagy.
– Élvezem a veled való társalgást, de el fogok aludni miközben beszélek – fordította a fejét a párnába.
– Majd ha józan leszel, akkor előröl kezdjük ezt a beszélgetést.
– Akkor is ez maradt a véleményem.
Közelebb húzódott, majd a combomra hajtotta a fejét. Elvetettem a könyvet az éjjeli szekrényről, majd fellapoztam. Megsimítottam utoljára Nelson haját, majd bele temetkeztem a betűk világába. 

87. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soha nem másztam még ki ablakon. De ma reggel ezt is kipipálhattam a listámon. Kár hogy nem volt rajta, idáig tök jó elvoltam az ajtókkal. De szerintem maradok is ennél fajta ház elhagyási módszernél. Biztonságosabb. Nem esel fél méter, és nem kell utána elbújnod egy fa mögé, hogy Liam ne öljön meg.
Ahogy elmúlt a veszély beszálltam a kocsiba, és kifújtam a bent tartott levegőt.
"Legközelebb nem játszunk ilyet, fáj a fenekem" írtam üzenetet Tiffany-nak.
"Tanulj meg mászni, akkor nem fogsz leesni, de menj apának feltűnt, hogy sokáig áll itt egy kocsi. Ha ki megy és te leszel benne, tuti ki fog herélni " kaptam választ.
"Már itt sem vagyok, szeretem a tökeimet, mag használni is akarom még őket"
"Menj tökös :)"
- Lucas az anyja hívta, hogy feltétlenül kell a segítsége, lehetőleg minél hamarabb menjen el a megadott címre. - szólalt meg Steve.
- Elmondtad neki hol vagyok? - estem kétségbe.
- Nem is kérdezte.
- Hála istennek, egyáltalán miért is kell nekem a nőgyógyászhoz mennem? - néztem értetlenül a képernyőre.
- Nem kaptam más információt.
- Jól van, akkor megyek a nőgyógyászhoz. - vontam meg a vállam.
Az út alatt nem futottam semmi örülttel össze, ami meglepett. Nem szokott Los Angeles ennyire nyugodt lenni péntek reggel. Többségbe araszolni lehet a forgalomba, meg minden piros lámpát ki szoktam fogni. Most meg semmi, zöld lámpákkal találkoztam.
Most vagy úgy lesz a mai napom, hogy egy szar dolog történik velem, egy jó, majd egy nagyon rossz. Remélem nem, elvagyok én ezzel a kis örömmel is.
Leparkoltam anya és Soffy kocsija közé és bátran ki mertem jelenteni, hogy semmit nem értek. Minek kellek én ide, ha Soffy is itt van. Tudtommal pasi vagyok, nem értem akkor anyám miért rángatott egy nőgyógyászhoz.
- Mit keresek én itt, van egy lányod azt hordozgasd ilyen helyekre. - léptem be a bejárati ajtón, majd köszöntem anyámnak.
- Bent van. - bökött az ajtó felé.
- Akkor én minek kellek ide? - tártam szét a karom.
- Nem kell itt lenni ha nem tetszik. - mondta anyám mellett egy elég nagy hasú nő.
- Nem magával beszélgetek. - fordultam vissza egyetlen anyámhoz, várva a magyarázatot.
- Tudod, ha nem az asszonyodnál lettél volna. Meg talán fel vennéd az a rohadt telefont.
- Sajnálom, hogy élem az életem. 22 vagyok, nem fogok otthon ülni és a seggem vakarni. Meg milyen asszonyról beszélsz, mert engem érdekel. Pár napja dobtak lapára egy banda miatt.
Láttam a fején, hogy nem hitt nekem. De nem fogom neki megmondani, a végén még megtudja Liam, így elég nehéz Tiffany közelébe lennem, de még ha Liam is be jön a képbe, akkor nekem végem.
- Legalább a saját anyádat ne néznéd hülyének. - morogta.
- Mond meg, hogy miért kell ide jönnöm.
- Mert van egy makacs húgod, akit meg kellett volna állítani, ha ki akar rohanni.
- Szóval, már nem kellek, akkor megyek is vissza aludni.
- Ki mondta, hogy nem kellesz? - táncolta a szemöldökét.
- Mit kellene csinálnom?
- Apád.
- De jó nekem. - hagytam magára.
Már megint nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy el kell vonom apa figyelmét. Nem tudom mit csinált, már megint ez a lány, de én fogom lebaszni, nem apa. Még régen panaszkodtam rá, amikor hetente váltogatta a pasisait. Akkor nem volt vele ennyi baj, mikor a hatodik iskolába lett átírva, mert valamit mindig csinált, amivel kivívta, hogy ott ne lássák többet szívesen. Amióta szerelmes sokkal rosszabb, mint mikor lázadt. Kezd elegem lenni belőle, azt még rám mertek panaszkodni. Én csak el akartam költözni, hogy ez miért olyan nagy baj. Jó megértem őket. Ismerem magam és tudom ha külön költözök soha nem fogom befejezni az egyetemet, mert nem járnék be. Élvezném azt, hogy Tiffany-val lehetek töménytelen mennyiségbe.
De akkor is Soffy ezerszer rosszabb tőlem, és mindig én szívom meg.
Kapitányságon nem volt senki. Jó egy személy volt, az meg Liam, de hát nem éppen valami felhőtlen a kapcsolatunk, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele.
- Mit akarsz? - sóhajtott, fel sem nézve.
- Apát keresem.
- Elment anyádat nyomozta le, mert nem vette fel neki a telefont. Teljesen kétségbe van esve, mert tuti történt vele valami. Soha nem fogom megérteni.
- Mennyi is van neked hátra a nyugdíjból?
- Még két év, leszámolták múltkor, de hogy jön ez ide.
- Csak érdekel, hogy mikortól lesz nyugalmam.
- Soha, amíg én élek, te leszek a célkeresztem közepére kitűzve. Megbánod egy életre, hogy rá néztél a lányomra.
- Nem tudtam, hogy a te lányod. Meg nem csak ránéztem. - húztam féloldalas mosolyra a számat.
- Ha nem akarod, hogy lelöjelek, jobb ha el mész.
- Már itt sem vagyok, drága volt apósom. Bár még ki tudja mit hoz a következő hét lehet hogy kibékülünk.
Nem vártam meg, hogy válaszoljon azonnal kifutottam az épületből, majd küldtem anyának egy sms-t, hogy rettegjenek apa gyorsabb volt, mint én. Vissza már nem írt. Most vagy apa is ott van, vagy csak lusta nekem válaszolni.
Otthon csend fogadott, meg Marley. Amikor meglátott örömében feldöntött, majd összenyálazott. Nagy nehezen végre le tudtam magamról vakarni azt az ördögöt, aki mindenkinek szót fogad csak nekem nem. Lezuhanyoztam, majd egy mackó nadrágba leültem a konyhába egy bögre jó meleg kávéval. Ez hiányzott az én napomból azért volt, ennyire furcsa.
Magányomnak Nelson vetett véget, de ő sokkal rosszabbul nézett ki mint én. Mintha több hónapja nem aludna csak olvasna.
- Van még kávé? - támasztotta meg a homlokát a kezével.
Öntöttem, majd oda adtam neki. Ilyen lassan sem láttam még embert kávét inni. Komolyan a lassított felvétel gyorsabban itta volna.
Kinyílt az ajtó. Az egész család beözönlött rajta. Apa, meg anya azon vitatkoztak, hogy nem tudom, nem is érdekel. Soffy oda jött hozzánk hatalmas vigyorral az arcán.
- Nem. - suttogta Nelson fülébe, mire minden erejét összeszedve felemelte a fejét és magához ölelte a húgom. 

86. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Reggel nem valami kellemes arra ébredni, hogy anyád figyel. Rengeteg előnye van, hogy tartok egy pasit. Sok mindenre rátudom venni, és elég csak szépen néznem. De talán a legjobb oka, amiért meg is engedem, hogy itt lakjon az az, hogy nem törnek ránk anyáék. Ezek szerint ez a gondtalan élet is eddig tartott. 

- Mit akarsz? - húztam jobban magamra a takarómat. Ilyenkor kifejezetten örülök, hogy egyszemélyes paplanunk van. Csak sajnos ennek most az egyszer veszem észre a hasznos oldalát. 

- Több tisztelet az anyád vagyok.... - akarta volna folytatni, de én közbe vágtam.

- Mit szeretnél anya, állok rendelkezésedre. - forgattam a szemem.

- El kel kísérned az orvoshoz, apád nem ér rá.

- Ott van Lucas.

- Este nem jött haza, de mielőtt azt mondod, hogy hívjam fel, már megvolt. Azt mondta nem tud, mert nagyon fontos munkája van az új forgatókönyvével és már nem tudja tovább halasztani.

- Minden egyes alkalommal ezt mondta, szerintem hazudik.

- Kétlem, mert már volt az egyik története a Tv-be.

- Jól van, kérek 15 percet.

- Lesz az fél óra is, de siess időpontom van.

Megpróbáltam jó kedvel ehhez az egészhez hozzá állni, de valahogy nem ment. Péntekem szabad, hogy kitudtam pihenni az egész hét fáradalmait, erre anyám beállít a csodás ötletével, hogy menjek vele orvoshoz. Amibe jobban bele gondolva, még soha nem fordult elő. Sőt Lucas sem említette volna, hogy sofőr szerepet is szokott vállalni anyánknál, aki köztudott tény, hogy imád vezetni. Valami itt nagyon nem tetszik nekem, és még nem csalódtam a megérzéseimbe. 

Figyeltem Nelson-t ahogy alszik. Annyira fel akartam kelteni, megmondani neki, hogy anyám valamit szervezkedik a hátam mögött, de nem volt szívem tönkre tenni a pihenőjét. Hajnali háromkor még ez egyik kémia könyvet bújta, de már alig látott. Úgy vettem el tőle, hogy végre lefeküdjön. 

Adtam a szájára egy puszit, semmilyen reakciót nem váltott ki belőle. Nem lepődtem meg rajta. Bezárkóztam a fürdőbe, majd újra elkapott a kétségbe esés, hogy talán terhes vagyok. Kimostam a zuhannyal a fejemből az ezekkel kapcsolatos dolgot. Nem szenvedtem a hajammal, megfésültem és csak egyszerűen felkötöttem. Nem szeretem így hordani, mert látni engedi, az egyik részeg estém következményét.

De legalább nem úgy jártam, mint apám. Azt a történet elmesélte, hogy került a szarvasos tetoválás a kezére. Anyám nem vett róla tudomást, ezért elment a kocsmába, hogy megigya a bánatát, ahogy ő fogalmazott. Ez volt az utolsó emléke, utána reggel amikor fel kell a tükörből egy szarvas nézett vissza rá. Visszatérve a saját kis tetoválásomra, csak Lucas tud róla, mert vele voltam, amúgy meg senkinek nem mondtam el. Kell egy kis titok. Ebben a családban úgy sem marad semmi sokáig rejtve. De erre a lassan négy évre igenis büszke vagyok, hogy tudtam rejtegetni.

Szinte leestem a lépcsőről olyan gyorsan mentem. Szerencsétlenségemre még ráadásul Marley is ott volt a lépcső végén. De túl éltem, egyetlen egy karcolás nélkül, büszke is vagyok magamra.

Konyhába anya várt a reggeli fekete ital adagommal. Nagyon örültem neki, hogy végre hozzá juthatok. Mikorra megittam az egészet, kezdtem az érezni, hogy élek, és nem fogok összeesni a fáradtságtól.

- Akkor mehetünk? - csapta össze a kezét.

- Minek kell nekem mennem, idáig egyedül is eltudtál menni?

- Na szép mit ne mondjak. Ennyire ismered anyádat?

- Kövezz meg de nem értem miért kell mennem?

- Mert rosszul vagyok a vérvételkor.

- TE? - kerekedett el a szemem.

- Hát mindenkinek van valami gyengéje, nekem ez. De induljunk, mert még délelőtt haza akarok érni. Egyesekkel ellentétbe nekem nincs szabad péntekem.

- Majd három év múlva. - veregettem vállba.

- Mit ne mondjak, nagyon biztató. 

Beszálltunk a kocsiba, majd Steve azonnal mutatta is az utat, hogy merre menjek. Anya apával beszélgetett telefonon, mert valami papír eltűnt. Ez többségbe abból állt, hogy ott van, csak te vagy olyan szerencsétlen, hogy nem veszed észre. De úgy fél óra alatt csak meglett az a nyamvadt papír.

- Amúgy Steve is haza tudott volna hozni. - mozgattam meg újra az agy tekervényeimet.

- De a rendelőben is fel kell kaparni. - nézett rám.

Négyszer kapta rám a tekintetét, mire meggyőződött róla, hogy jól lát. Szólásra nyitotta a száját, de nem mondott semmi.

- Soha nem értettem, hogy miért hasonlítanak minket össze. Amikor ég és föld vagyunk, de kezdem elhinni. - fogta fel a haját.

Oda pillantottam és megláttam, hogy anyámnak is van egy titkos tetoválása, ami nagyon meglepett. Tud még mindig valami újat mutatni.

- Apa tud róla? 

- Nem. - nevetett - Gondolom Nelson sem tud róla.

- Ki tud róla?

- Iza, a tiédről meg Lucas? - kérdezett rá, mire csak bólintottam - Mond, hogy ő nem csinált egyetlen egyet sem?

- Akkor ott velem nem, de hogy utána? Kitudja milyen önarcképet tetováltatott a seggére.

- Ha olyan lesz mint az apja, akkor ha valaki nem fogja vissza nem lesz szabad bőr felülete.

- Apát vissza kellett fogni? - csodálkoztam.

- Igen, minden hülyeség után akart magára egy jelet, ami emlékezteti. Vagy csak egyszerűen részeg volt, az jó bulinak tűnt. De a végén már feladtam, hogy értelmet neveljek belé, úgy is esélytelen.

- Így beszélsz a férjedről, akiért az életed is kockára teszed?  

- Igen, hidd el ő is szokott a hátam mögött szidni. 

- Nem rossz érzés, hogy tudod, hogy kibeszél a hátad mögött?

- Nem, mert úgy is elmondja, hogy milyen hárpiának hordott el. 

- Elszokta mondani? - döbbentem le. Annyira, hogy majdnem átmentem egy piroson is. Steve legalább figyel az útra. Engem most lekötnek a szüleim titkos magán élete.

- Igen, megmondtam, hogy a pokolig küldhet, csak mondja el, hogy tette, én is akarok nevetni, ne csak azoknak legyen jó, akiknek szid.

- Érdekes gondolkozás. Én inkább nem akarok tudni, hogy mit mond rólam Nelson a hátam mögött. 

- Sokkal jobb ha tudod, higgy nekem. - tette a kezét a vállamra.

Válasz képen csak bólintottam egyet. Többet nem beszélgettünk, mert meg megérkeztünk az egyik magánrenderőbe. Nem figyeltem, hogy hova is jöttünk, csak mentem anya után, aki törte magának az utat. Bent a váróterembe csak egy 30 éveiben járó nő ült, és a telefonját nyomkodta. 

Leültem a sarokban lévő székre, majd én is elővettem a saját telefonom, hogy valamit csináljak. Nem vártam semmilyen fontos hívás, sms-t szóval csak összevissza húzogattam a kezemet a képernyőn, pótcselekedet az unalom ellen. Nem tudom hány perc telhetett el, mikor behívták az előttünk ülő nőt. Felpillantottam, majd meg akadt a szemem, hogy milyen orvoshoz is jöttünk pontosan. 

Az ereimbe a vér megfagyott. Fel akartam állni, hogy minél hamarabb kimeneküljek innen. De anya túlságosan is éber volt, így azonnal előttem termet így nem tudtam megszökni. Tudom, hogy gyerekesen viselkedem, de nem érdekel. Én nem akarok nőgyógyászhoz menni. 

- Nem fogok oda bemenni. - ráztam a fejem miközben az ajtó felé mutattam.

- De befogsz oda menni. - tette csípőre a kezét.

- Átvertél. - akadtam ki.

- Miért önszántadból eljöttél volna? - tette fel a költői kérdést, vagy inkább fölöslegeset úgy is tudta a választ rá, ami nem - Lehet, hogy már negyven vagyok, de nem akarok még nagymama lenni. Meg szerintem neked sincs a terveid között a gyereknevelés.  

- Elmondta? - akadtam ki.

- Ki, és mit? - nézett rám értetlenül.

- Nelson.

- Nem is beszéltem vele, de van valami amit nem mondasz el? - szűkült össze a szeme.
- Semmi, csak teszteltem, hogy mennyire lehet benne megbízni. - védtem magam.
- Nem tudsz hazudni egy profinak. Szóval mi az a kis titok, amit csak ti ketten tudtok?
- Nincs semmi jelentősége, de inkább menjünk haza. Nem akarok teherbe esni tudunk védekezni. Fölöslegesen hoztál csak el ide.
- Most szemét leszek, de Lucas kint áll és nem fog kiengedni. - dörzsölte össze a kézét, majd megigazította a szemüvegét.
- Az egész család felesküdött ellenem?
- Apádat nem vontam be. Remélem nem bánod. - vette fel az ördögi mosolyát.
- Soffia te jössz. - szóltak ki nekem az ajtóból.
- Ha most szépen bemész, akkor apád nem fogja megtudni. Jobb lesz mindkettőtöknek.
- Annyira utállak. - indultam meg befelé.
- Később majd megköszönöd. - csukta be utánam az ajtót.

85. rész

.:: Tiffany Szemszöge ::.

Békülős szexnek annyi. Apa tönkre vágta a hangulatot, amikor megjelent. Lucas-sal néma pillantással megbeszéltük, hogy senkinek nem mondjuk el, hogy mi is történt. Egy legyen a mi titkunk, hogy megint együtt vagyunk. Legalább nem kell hallgatnom apa tanácsait, hogy hagyjam ott, mert csak tönkre fog tenni. Talál majd egy másik csaj és azt sem fogja tudni, hogy ki is vagyok számára. Ezt a beszélgetést minden nap szinte megtörtént. Talán most, hogy azt hiszi, hogy nem vagyunk együtt talán leszáll a témáról.
- Megjöttem. - kiabálta apa.
- Hallottam a kocsid ajtaját úgy csaptad be, mintha süket lennék.
- Csak szar az ügy, de legalább az az utolsó. - sóhajtott fel.
- Várj ezek szerint, mindig itthon leszel, ha ennek vége? - estem kétségbe.
- Igen, jó mi? - röhögött a képemen.
- Ennyire látszódik?
- Kicsit, de legalább most már nem vagy együtt Lucas-sal. Bár azt sajnálom, hogy nem tudtam egész nap a nyakán lógni.
- Hagynál ezzel a témával?
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen érint a téma. Akkor sem zavart, amikor együtt voltatok.
- Apa nem nyitok vitát. Nem érdekel mi a véleményed. Ha nagyon el akarod mondani van ott egy szék beszélgess vele.
- Mit ne mondjak nagyon kedves vagy az öregedhez.
- Nincs kedvem hozzá. - indultam meg felfelé a szobámba.
Hangosan becsaptam magam után az ajtót, és neki döntöttem az ajtónak. Soha nem figyeltem meg igazán a szobámat és most a nagy hiszti rohamomba volt alkalmam erre. Falak tele falak tele vannak dalszövegekkel, vagy éppen csak gondolatokkal, amit egyszer fel akarok használni. Amikor apa meglátta, hogy alkoholos filccel neki esik a frissen festett halvény barna falnak azt hittem színinfarktus fog kapni. Szerencsére csak pár nap kellett neki, hogy megeméssze, hogy mi is történt az ő művével, amire annyira büszke volt. Szóval a falon már nem nagyon maradt szabad hely, így kénytelen vagyok maradni a papírnál, amit nem annyira szeretek. Nem látom rajta az összeset egyszerre. De talán a szobámba az az egy tetszik, ami nincs mindig itt. Lucas-t ahogy az ágyon ül, és engem figyel. Tudja, hogy felhúzott apa, nem is próbál hülye ígéretekkel lenyugtatni. Ezt mindig is szerettem benne. De néha valamilyen belső hang néha ráveszi, de szerencsére nem most.
Bezártam az ajtót, majd oda mentem mellé az ágyra. Valamelyik pletyka lapot olvasta, de nem érdekelt, hogy mit csinált. Nekem most nagyon gyorsan el kell felejtenem amit apa lent mondott nekem. Meg kell tudnom az igazat, tényleg el hagy majd, egy jobb csajért. Mert akkor minden pillanatot meg kell mostantól ragadnom. Mert ahhoz túl gyenge vagyok, hogy azt mondjam neki vége. Ennek a kapcsolatnak ha valaki véget vett akkor az csak ő lesz majd.
Oda feküdtem mellé, mire rám kapta a pillantását. Már készült volna valami mondani, de nem engedtem neki. Rálöktem az ágyra, majd elkezdtem harapdálni az ajkait, csókolni.
- Elhagysz, majd egy jobb nőért? - lihegtem a szájába.
- Tőled jobbat nehezen tudok elképzelni.
El sem lehet mondani, hogy mennyire örültem ennek a válasznak. Lehet, hogy majd megváltozik, de most még én vagyok neki a fontos.
- Miért kérdezted? - fordított a helyzetünkön, közben lenyomott az ágyra.
- Apámtól csak azt hallom, hogy egyszer majd találsz egy szebb, okosabb fiatalabb nőt és elhagysz, mert akkor már neked egy senki leszek. - döntöttem meg egy kicsit a fejem.
- Nagyon jól döntöttünk, hogy nem mondjuk meg senkinek, hogy megint újra együtt vagyunk. - adott egy puszit az orromra.
- Szerintem a húgodnak jobb ha elmondod.
- Miért? - csodálkozott.
- Szerinted ki biztosítja majd nekünk az alibit. Ki miatt fogok tudni, majd átmenni ha véletlenül még is otthon lennének a szüleid. - forgattam a szemem.
- Látod ezért is szeretlek, mert használod a kis buksidat. - adott egy csókot a homlokomra.
- Én a hajad miatt szeretlek. - ismertem be őszintén, amit ideáig nem mertem.
- A hajam? - csodálkozott.
- Igen, szeretek bele túrni, és te hagyod, sőt élvezed. - szabadítottam ki a kezem, majd belevezettem sűrű bozontjába, amit hajnak neveznek.
- Azt hittem azért szeretsz, mert olyan szexi vagyok. Meg persze nem utolsó sorban jó vagyok az ágyban. - morogta a fülembe, közben apró csókokkal borította a nyakam.
- Ezek sem rossz indokok, de akkor is a hajad tetszik a legjobban. - kezdtem el piszkálni a gondosan beállított séróját.
- Megengedem, hogy belemarkolj. - húzogatta a szemöldökét, közben meg a pulcsimat kezdte el rólam lehámozni.
- Csak nehogy nagyon meghúzzam. - túrtam bele az ujjammal. 

84. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

- MI? - kerekedtek ki a szemeim - Mióta? - vettem mély levegőt.

- Tíz napja. - fúrta bele az arcát a mellkasomba.

- Valaki tudja rajtam kívül? - simogattam a haját.

- Nem, és nem is akarom, hogy más megtudja. 

- Ha ezt szeretnéd. 

Beljebb húzódtam, majd hátulról öleltem át a derekát. Kapcsolgatta a Tv-t, majd egy sorozat ismétlésén állt meg. Én nem figyeltem rá, fejben teljesen máshol jártam. Azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Nem voltak a terveim között, hogy apa leszek, főleg úgy, hogy a csajom anyjáéknál lakom.
Mintha érezték volna, hogy róluk van szó. Nyitódott az ajtó, én meg óvatosan kimásztam Soffy mögül, aki már alig volt ébren.
- Nem akarsz véletlenül felmenni? - guggoltam elé.
- Lusta vagyok. - fordult el tőlem.
Térde alá nyúltam, majd a másik kezem a derekára tettem, egy gyors mozdulattal felemeltem. Megkapaszkodott a nyakamba. Nem foglalkoztam az apja rosszalló pillantásaival. Felmentem vele az emelte, majd letettem az ágyra.
- Ide bújsz? - húzódott arrébb.
- Még tanulnom kell, de utána igen. - vettem el az ágyról a könyvemet.
- Jó. - ásított.
Lerohantam a lépcsőn, majd leültem a konyhába. Hála istennek senki nem volt ott. Próbáltam a tanulásra figyelni, de nem ment, mindig vissza tértem a beszélgetésünkre. Nem akarok még apa lenni. Annyiféleképpen elképzeltem az életem, de egyikbe sincs az, hogy ez egyetem elvégzése előtt pelenkákat cserélgetek. Nem köszönöm én ezt nem kérem. Bár ha terhes lesz, akkor nem tudom mi lesz még. Egyszerűen nem értem, hogy lehet terhes, amikor védekeztünk, vagy ennyire szerencsétlenek vagyok. Valamelyik nap anyám talált meg, hogy engem elraboltak, és fogva tartanak, de ő kiszabadít. Hát csak röhögtem rajta, majd otthagytam, remélem azért utánam nem jött. Most meg lehet, hogy Soffy terhes. Miért büntet engem a világ?
- Minden oké? - kérdezte Louis.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ennyire szar az orvosi egyetem? - ráncolta a homlokát Zoe.
El kell mondanom neki, elvégre ekkora terhet nem tudok egyedül cipelni. Tudom, hogy Soffy meg fog érte haragudni, de amilyennek megismertem az anyját neki mindent el lehet mondani. Nem szerintem Zoe sokkal többet tud neki segíteni mint én. Tőlem csak a kétségbe esést kaphatja el semmi mást.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem tőle.
- Nem elég neked a lányom, még a feleségem is akarod? - kérdezte tátott szájjal Louis.
- Elég a lányod.
- Akkor jó. - ment ki.
- Szóval mit szeretnél? - ült le velem szembe.
- Nem is tudom, hogy mondjam el, főleg hogy nem nekem is kellene, sőt semmi közöm nem lenne hozzá. - kezdtem el piszkálgatni a könyv lapjait.
- Egyszerűen körítés nélkül? - kérdezte.
- De rohadt nehéz. - nyúltam el az asztalon.
- Akkor beszéljen belőled az orvos. - próbált segíteni.
Vettem egy mély levegőt, majd kimondtam, amit nem ebben a korban szerettem volna mondani, nem ilyen stílusba, de legfőképpen nem egyedül - Az ön lánya lehet, hogy terhes. - fújtam ki a bent tartott levegőt.
Zoe kiejtette a kezében lévő kávésbögrét, ha jól tudom pont a kedvence, és a földön szilánkosra tört és a fekete folyadékkal egy pacával keveredett össze.
- Mi történt? - rontott be Louis.
- Semmi, csak figyelmetlen voltam. - legyintette le a férjét, mire kiment - Gondolom nem akarja elmondani. Szóval találjak ki valamit?
- Az jó lenne. - támasztottam a fejem.
- Annyi gondot okoztok nekem. Ne kerülj a szemem elé. - hessegetett a kezével.
Felvettem a könyvemet, majd kiosontam Louis mellett. Felrohantam a lépcsőn, majd a könyvemet a földre dobtam. Odafeküdtem Soffia mellé, majd adtam az arcára egy puszit.
- Mi az? - pislogott rám.
- Jössz velem zuhanyozni? - húzogattam a szemöldököm.
- Nem. - fordult át a másik oldalra.
Megfogtam a derekánál fogva, majd a karjaimba vettem és megindultam vele a fürdő felé. Hála istennek nem ellenkezett, csak röhögött. A fürdőbe felültettem a kád szélére, megindítottam a vizet, majd elkezdtem leszedegetni róla a ruhákat, közben meg csókolgattam az egész testét.
- De semmi szex. - morogta a számba.
- Majd meglátjuk. - zártam el a csapot.
Ki jelenthetem, hogy az ő szava szent, vagy ő hordja a nadrágot. Nem tudom, hogy mi, de teljesítettem a kérését, most is meg szinte mindig.