107. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

- Ébredj, el fogsz késni. - kezdett el bökdösni Nelson, majd levette a ocsmány zöld ruháit.

- Nem megyek be, az orvosom azt mondta, hogy pihennem kell, hát most fogok. Tegnap éjfélig papírokat csináltam, mert senki nem volt hajlandó bevinni a gépbe az adatokat. Tudod milyen hülye kifogással vettek rá. Steveben már úgy is bent vagyok csináljam meg én. De az volt az egészben a legrosszabb hogy én szerencsétlen be is vettem.

- Akkor meg menj arrébb. - kezdett el lökdösni.

Arrébb másztam, mire befeküdt mellém és el is foglalta azonnal az ágy több mint felét. A hasán feküdt én meg a lapockáira tettem az arcomat. Motyogott valamit, de nem foglalkoztam vele. Álmos voltam aludni akartam, de gondolom ő is mert nem foglalkozott azzal, hogy nem hallottam a válaszát. Biztos kifárasztotta az éjszakai műszak, nem lennék a helyébe. Hiába tud lefeküdni, bármikor ugraszthatják, hogy most van egy beteg azonnal meg kell nézni. De ő akarta a sürgéségire menni, senki nem kényszerítette. Lehet volna egy nyugodt házi orvos, de ő a pörgést akarta, hát egészségére. Bár én mondom aki nem tud nyugodtan maradni és nem elégszik meg azzal, hogy nyomozó legyen a legjobb legyen, én aki a különleges ügyekhez akarok bekerülni. Mind a ketten munka mániások vagyunk, sőt a legrosszabb fajta.

A fülem melletti hortyogásra ébredtem. Arrébb lökdöstem az alvó társamat, és még jobban magamra húztam a takarót. 

- Mennyit az idő? - motyogott a hajamba.

- Steve? - ásítottam.

- Délután kettő. Érdekesség, a bátya most lépett be a családi nyaralóba, óhajt valami üzenetet át adni neki?

- Nem. - nyújtózkodtam, majd megpihentem Nelson mellkasán.

- Mi volt a kórházba? - hunytam le a szemhéjam.

- Érdekel vagy csak aludni akarsz? 

- Kicsit mindkettő. 

- Emlékszel a nővérre aki úgy egy hete jött. 

- Mit csinált az a hárpia. - támaszkodtam a könyökömre. 

- Nem adta fel még mindig. Hiába lebegtettem meg előtte az esküvői meghívómat, nem volt hajlandó elfogadni. Kijelentette, hogy úgy is el fogok válni mint minden rendes Amerika és akkor majd ő ott lesz, hogy ki... Fúú mit is mondott... Talán azt, hogy kibasszam magamból a bánatot. Igen ezt mondta.

- Mit mondtál neki erre?

- Képébe röhögtem, Dr. Hart meg kijelentette, hogy nem a putriban vagyunk, hogy így beszéljen, ha nem akarja, hogy holnaptól felmosson, akkor tanuljon meg nővérhez méltón viselkedni. Veled történt valami, vagy csak kihasználtak?

- Csak kihasználtak, nekem nem kell faragatlan rendőröket lekoptatnom, nyugis a munkám, ha azt nem nézem, mennyire kell tepernem, hogy a legjobb csapatba legyek benne. Ha azt a helyet megszerzem miénk a legfurcsább ügyek.

- Neked miért jó ha megkapod őket?

- Mert nem fogok soha unatkozni. 

- Tudok sokkal jobb módot arra, hogy ne kelljen unatkoznod. 

- Akkor menjünk el zuhanyozni. - ültem fel mire megroppantak a csigolyáim.

- El kellene menned egy csontkovácshoz, túl sokat ülsz egy helybe. 

- Kérj idő pontot, neked hamarabb adnak. Csak szólj mikorra kell mennem.

- Majd beszélek Natasha-val ő a legjobb nálunk. - ült oda mellém.

- Meg sem lepődök rajta, hogy nők vesznek körül.

- Ez van, túl jó képű vagyok. Tapadnak rám a nők. - húzott bele az ölébe, majd felemelt és az ölébe vitt be a fürdőbe.

Keresztbe tettem a lábam és neki dőltem a konyha szigetnek. Nelson oda adta a frissen lefőzött kávét, majd letelepedett a mellettem lévő bárszékre. Lábával közelebb húzta a széket, és adott egy puszit a hajamra. Neki dőltem és a bal karjával átkarolta a derekam. Csendben, ölelkezve ittuk meg a fekete italunkat.
Telefonom rezegni kezdett, anya küldött egy üzenetet, hogy Lucas haza érkezett. Biztos a nyaralóba pihent egy kicsit, mielőtt anyám letámadja. Nem irigyeltem szerencsétlent. Hiába volt itthon pár napot az elmúlt évbe, anyám egyetlen kicsi fia, ezt soha nem tudja lemosni magáról.
- Akarod köszönteni a bátyád?
- Kellene, de olyan jó az, hogy nem csinálunk semmit.
- Kávé után?
- Fetrengjünk utána egy kicsit a kanapén, Lucas most már itthon marad. Tegnap egész este dolgoztam te meg éjszakás voltál. Jár nekünk a pihenés. Amúgy meg Lucas tudja hol lakunk.

- Írj neki sms-t, hogy majd jöjjön el, úgy este felé, addigra kipihenjük magunkat.
- Mi van ha még sms-t írni is lusta vagyok?
- Akkor holnap beszélünk vele.
- Rendben. - keltem fel és elvánszorogtam a kanapéhoz, majd arccal előre bele dőltem. Nelson is mellém dőlt ő is arccal előre. Bekapcsolta a Tv-t hogy legyen valami zaj amire tudunk aludni.