83. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Én értem először haza. Az egész ház kihalt volt. Csodálkoztam Lucas-nak itthon kellett volna már lennie, és Nelson-nak is. Bár őt nem bánom, hogy nincs itthon. Lehet, hogy behívták a kórházba. Már úgy kezelik, mintha orvos lenne. Sőt most örülök is neki. Kicsit egyedül akarok lenni, van elég bajom nem kell most még ő is. Elég lesz este beszélni vele, bár nem nagyon akarok.

Ledobáltam a cipőmet, majd eltettem a helyére, mielőtt megint kis előadást kellene hallgatnom anyától, hogy nem tudok magam után elpakolni. Kabátomat felakasztottam, majd a konyhába mentem. Csináltam magamnak egy szendvicset, ezután a Tv előtt megettem. Készítettem magamnak egy forrócsokit, majd a társaságába felmentem a szobámba.

Belöktem az ajtót, közben meg italomat kóstolgattam. Szobába Nelson-t találtam, ahogy az ágyon hasal több könyvvel körül véve, és a füléből meg zsinór lóg ki, ami a laptoppal van összekötve. Óvatosan csuktam be az ajtót, nem akartam megzavarni a tanulásba. Az ajtó csukásra azonnal felkaptam a fejét, majd mosolyogva felé, fordult.

- Hoztál nekem forrócsokit? - kérdezte miközben kihúzta a füléből a zsinórt.

- Magamnak szántam. - ültem le mellé.

- Még egy kortyot sem kapok? - nyúlt érte, de én felemelte.

- Neked is pont addig tart megcsinálni mint nekem.

- De nekem tanulnom kell. - ásított.

- Vagy inkább aludnod. - adtam egy puszit az okos buksijára.

- Ha ilyen szívtelen vagy, akkor csinálok magamnak. - állt fel.

- Nagyon helyes. - értettem vele egyet.

Boldogan döntöttem neki a hátam az ágytámlájának. Kortyoltam volna bele az italomba, mire Nelson kivette a kezemből. Szájához emelte a poharat, majd kortyolt belőle egy hatalmasat és visszaadta a kezembe. Döbbentem figyeltem minden tettét. Ő nem foglakozott vele. Visszafeküdt az ágyra, majd elkezdte a könyveket tanulmányozni.

- De szemtelen lettél. - panaszkodtam.

- Nem hiszem, kettő is van. - mutatott a szemeire.

Nem foglalkoztam vele, megittam az italom maradékát, majd az ablak melletti fotelbe vackoltam be magam. Megkerestem a könyvemet, és belevesztem teljesen másik világba. Csak akkor néztem fel, amikor Nelson megkopogtatta a vállamat.

- Parancsolj. - nyújtott felém egy bögre italt.

- Nem kérek. - ráztam meg a fejem. 

- Te nem kérsz forrócsokit, úgy hogy odaadják neked? - csodálkozott.

- Ma már ittam. Vigyáznom kell az alakomra. - mondtam mire hangosan felnevetett.

- Ez nagyon jó poén volt, még a könnyem is kicsordult. - törölgette a szemét.

- Halál komolyan gondoltam. - vettem rá a legcsúnyább nézésem

- Sok minden hülyeséget hallottam már tőled, de akkorát még soha sem. Parancsolj. - tette le a fotel melletti asztalra az italt.

- Szóval szerinted hülyeségeket mondok? - akadtam ki.

- Szoktál, de ezt is szeretem benned. - adott egy puszit a homlokomra.

- Most haragszom rád. - fordulta el tőle.

- Mi ez a negatív hangulat? Talán beteg vagy? - tette a kezét a homlokomra - Nem, akkor meg mi van? Megjött és azért van ilyen rossz kedved? 

- Semmi közöd hozzá, hogy mi van velem. - keltem fel és indultam meg ki a szobából.

- Soffy. - szólt utánam Nelson.

Nem foglalkoztam vele, lementem a nappaliba és a kanapéra ültem. A hátamra terítettem egy pokrócot, majd elkezdtem kapcsolgatni a Tv-t. Sajnos nem tudta elterelni a figyelmemet. Egy hete meg három napja másom sem rágódok, csak azon, hogy miért késik. Csak nem lehetek terhes, elvégre védekeztünk, de soha nem tudni. Nem akarok még ilyen fiatalon anya lenne. Még az akadémiát sem végeztem el. Annyi tervem volt, és az egyik közeli között sem szerepelt egy gyerek. Sőt még a távoliakba sem. Nem szeretem a kisgyerekeket. Csak a baj van velük, amikor kicsit. Nincs egy szabad perced sem, mert mindig rá kell figyelned, hatalmas teher nyomja a vállad. Ha nem figyelsz és történik vele valami, akkor akar le is csukhatnak. Sajnos hallottam ilyenről. Az anya telefonált, a kisgyerek meg kirohant a kamion elő. Az anyja volt a hibás, mert nem figyelt rá. Szerencsétlennek meg kellet azzal is küzdeni, hogy meghalt a kisfia, erre még üljön három évet a sitten. Csak azért három, mert látták mennyire érzelmileg van összetörve. 

- Szóval mi történt, ami miatta ennyire fel vagy dúlva? - ülte le mellém Nelson.

- TE. - fordultam el tőle. Nem akartam vele beszélni, az egész az ő hibája.

- Sajnálom, bármit is tettem, de nagyon megköszönném ha elmondanád, hogy mit is vétettem. - szorított magához, hogy véletlenül se tudjak menekülni. 

- Minden a te hibád. - dőltem rá a vállára.

- Nézd el nekem, sajnálom, hogy megbántottalak. - adott egy puszit a fejem búbjára.
- Azt sem tudod, mit csináltál, de már bocsánatot kérsz. - morogtam.
- Én hiszek neked, hogy az én hibám.
- De mi van akkor, ha nem?
- Akkor is bocsánatot kérek. - húzott bele teljesen az ölébe, majd elkezdte simogatni a derekam.
- Miért vagy ilyen rendes?

- Mert szeretlek. - csókolt meg. Megfogta a derekam, én meg mind a két kezem az arcára. El akart dönteni az kanapén, de én ellöktem magamtól. Hirtelen jött lökéstől hátra esett, és engem is magával rántott.
- Hallgatlak, mi miatta vagy ennyire ideges? - kezdte el csókolgatni a nyakam.
- Késik. - motyogtam.
- MI? - tágultak ki a pupillái.

82. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Voltam mind a két helyszínen, de nem nagyon érdekelt. Lélekben nem ott voltam. Többször is lejátszottam a fejemben a vitatkozásunkat, minden szót újra és újra, hátha akkor majd mást fog jelenteni, de sajnos hetvenszer is ugyan úgy fájt, mint először, sőt sokkal jobban.

Ott álltam az ajtaja előtt. Kopogtam, de semmi választ nem kaptam. A bejárati ajtó nyitva volt, gondolkodás nélkül mentem fel az emeletre a szobájához. Ott meg nem nyitotta ki az ajtót. Nem mertem megszólalni féltem, ha meghallja a hangomat, akkor még be is zárkózik. Újra kopogtam, hallottam, amint lépked a padlón.

– Ki vagy? – kérdezte csukott ajtón keresztül.

– Én – suttogtam, többre nem volt hangom.

Figyeltem a kilincset, hátha kinyílik. Amikor nem történt meg, a zár hangját vártam. Nem fog engem kizárni, nem azért jöttem ide, hogy visszamenjek anélkül, hogy megbeszéljük mi is van akkor. Mert ahhoz túlságosan is szeretem, nem fogom hagyni, hogy egy kis vita miatt vége legyen a kapcsolatunknak. Meghallottam, hogy próbálta a zárba illeszteni a kulcsot. Amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam az ajtót, és oda tettem a lábam, hogy még véletlenül se tudjon kizárni. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, nem akartam, még véletlenül sem megütni. Nem akarta rám csapni az ajtót, sőt nem is foglalkozott velem. 

– Sajnálom – léptem hozzá közelebb.

– Igaza volt apának – hátrált pár lépést, közben a fejét rázta.

– Nem volt igaza, bármit is mondott. Soha nem hazudtam neked. Az egész vita, csak azért volt, mert féltékeny voltam. Fölöslegesen húztam fel magam a szabályokon. Sajnálom, de olyan rossz volt, hogy csendre ítéltél.

Az ágyán ült és folytatta a sírást. Felvettem egy zsepit az asztalról, majd oda ültem mellé. Megfogtam az állát, majd felemeltem az arcát. Letöröltem az elfolyt szemfestékét, adtam a homlokára egy csókot. Értetlenül pislogott rám, de nem foglalkoztam vele. Magamhoz húztam, majd szórósan átöleltem. Hagytam, hogy a mellkasomon sírja el a bánatát, amit én okoztam neki.

Megfogtam a kezét, majd behúztam a fürdőbe. Leültettem a kád szélére, ezután oda ültem mellé a sminklemosójával.

– Nekem még így is csodás vagy – tűrtem hátra pár szál haját.
Végre elmosolyodott. Felvettem egy vatta pamacsot, majd elkezdtem törölgetni a festékét. Végeztem a fölösleges sminkét leszedésével, majd magamhoz öleltem.

– Soha nem fogom meg érteni, hogy mire jó ez a festék. Sokkal szebb az arcod nélküle.

– Csak azért mondod, hogy megbocsátsak.

– Miért még nem bocsátottál meg? – ráncoltam a homlokom.

– Azért nem fogok megbocsátani, mert eljöttél és mondtál pár kedves szót.

– Nem csak mondtam, gondoltam is – tártam ki a karom. Vártam, hogy oda vackolj magát ahova tökéletesen illik. A karjaimba. – Komolyan nem hiszed el, hogy minden amit mondtam és komolyan is gondoltam?

Mosolyogva megrázta a fejét és összekulcsolta a karjait a melle alatt. Imádom, amikor ezt csinálja annyira beindít.

Odaléptem elé, majd kezeimet rátettem a fenekére. Tudom, hogy megbocsátott, ha nem akkor nem nevetett volna. 

– Tudod miért jó veled vitatkozni? – húzogattam a szemöldököm.

– Békülős szex – csókolt meg.

81. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Lucas és Tiffany elviharozásán meglepődtem, de nem éreztem késztetést, hogy valamelyik után menjek. Hátha kint kulturáltan tudnak majd beszélgetni.

– Szép dolog a szerelem -–dőlt hátra apa, oda húzta magához anyát, majd adott a szájára egy puszit.

– Ja a szerelem – mondta Liam, majd Izát figyelte ahogy lassan kortyolgatta a poharából. Harry meg feszülten ült felesége mellett.

Remélem nem kezdődök újra a kisebb néma vita. Ebből soha senki nem jött ki jól. Iza még mindig érezett valami Liam iránt, csak nem merte bevallani. Ezzel az a baj, hogy mindenki tudta. Tapintható volt a feszültség, főleg a szerelmi háromszög környékén. Mindenki csöndben figyelte, hogy mi fog történni.

Megváltás volt amikor megszólalt apa telefonja. Pár másodperc múlva anyáé is megcsörrent.

– Hallgatlak – mondta apa komoly hangon. Ezek szerint valakit megöltek.

– Mond – anya is hasonló hangszínt ütött meg.

Mind a ketten a kocsikulcsukat keresték, közben meg hümmögtek, hogy a vonal másik végén lévő tudja, hogy még figyelnek. Egyszerre tették le a telefonjaikat, de csak anya beszélt.

– Több hullánk is van – mondta, és közben a telefonján csinált valamit.

– Harry, Niall jöttök velem? – kérdezte apa, és vette is fel a kabátját.

Szó nélkül indultak utána. Anya rám nézett, én tovább néztem Nelsonra, nem akartam magára hagyni.

– Menj nyomozóm – adott egy csókot, majd kicsit megcsapta a fenekem.

Felvettem a kabátomat, ezután beálltam anya mellé. Nelson is jött velem, hogy ki tudjam tenni. Steve elküldte az adatokat, hogy hova is menjek pontosan. Otthon csalódottan vettem tudomásul, hogy Lucas nincs otthon. Megcsörgettem Tiffanyt, de csak azt mondta, hogy nem érdekli a bátyám, tőle aztán meg is halhat. Szóval akkor ott sincs.

– Majd megpróbálom felhívni – ajánlotta Nelson.

– Köszi. Megyek, mert le fogok maradni a legjobb részekről.

– Nem tudom, hogy lehetsz ezért oda.

– Én azt nem tudom te hogy lehetsz azért oda, hogy valaki felvágnak a szemed láttára és turkálnak benne.

– Döntetlen – bólintott rá. Adtam az arcára egy puszit, majd magára hagytam.

Kórház előtte területre érkeztem. Szalagokkal már el volt kerítve, és pár újonc állta útját a kíváncsi tömegnek meg az napra kész újságíróknak. Holnap ezzel lesz tele a internet, kíváncsi vagyok melyik talál ki nagyobb hülyeséget. Az tömegben fel ismertem pár osztálytársamat. De jó, alig várom, hogy értetlenül nézzenek rám. Oda léptem a szalaghoz, mire Liam felemelte, hogy át tudjak alatta menni.

– Mit keresel itt? – kérdeztem Barbarától.

– Én inkább tőled kérdezem. Minket oda sem engednek, erre te megjelensz és szinte kitárják az ajtót.

– Hívtak – vontam meg a vállamat védekezően, majd felhúztam a kesztyűmet.

– Ha már ilyen nagy a gyakorlatod, akkor miért jöttél az akadémiára?

– Kell egy jelvény, anélkül nem tudok kihallgatni senkit. Meg ott a fegyver is.

– Csak ezekért? – csodálkozott.

– Igen, minden mást csináltam már eddig.

– Inkább menj és nézd meg a hullát, ha már neked lehet.

– Majd találkozunk a suliba – intettem neki a szexi fekete kesztyűmben.

Beléptem a bűnügyi helyszínre. Fényképező gépek folyamatosan kattogtak. Anya meg Liam egy hordágy mellett álltak. A hordágyon a hulla le volt takarva.

– Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte anya.

– Beszélgettem, itt vannak az osztálytársaim.

– Nem is csoda valamilyen tömeggyilkosokkal van dolgunk – ahogy mondta úgy vettem észre, hogy nem csak egy hord ágy volt hanem vagy 10 meg hulla zsákok is sorakoznak. – Két helyen öltek meg közel 20-30 embert, pontos adatok még nincsenek. Ketten vagy többen lehetek, de akár egyedül is csinálhatta.

– Lucasnak biztos tetszeni fog. Az előző olyan jól sikerült, akkor ezt megírja akkor megkapja a lehetőséget, hogy részeket írjon az egyik krimibe – gondolkodtam hangosan.

– Apád már hamarabb gondolt  rá. Ő a plazánál van, de gondolom ide is átjön.

– Ott hány embert öltek meg? – húztam lejjebb a cipzárt, hogy megnézzen mi történt velük. Lövést kapott a vállába, lassan kínszenvedés között hallhatott meg.

– Fél órával hamarabb lőtt le megközelítőleg 30 embert és még 10-et megsebesített. Kórháznál nem marad túl élő – válaszolt rá azonnal Liam.

Az áldozatok változatos helyeken lőttek meg. Volt aki azonnal meg volt, sajnos voltak akik nem voltak úgy mond ilyen szerencsések.

80. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Nelson sétált be a nappaliba, majd leült az egyetlen szabad helyre, ami köztem és apa között volt. Fájdalmasan felsóhajtott, majd rádőlt a térdére és a homlokát masszírozta.

- Sokáig bírtad. - veregette meg apa a hátát.

- Milyen témával üldöztek el? - kérdezte Niall.

- Mire lehet rávenni egy pasit. Nem vártam meg, hogy ki mivel dicsekedik.

- Sajnos van mivel dicsekedniük. - sóhajtott fel fájdalmasan apa.

- Megéri egyedül élni. - nevetett fel Liam.

- Attól még Iza tud rólad mesélni. - vágott vissza Harry, mire Liam fájdalmasan felsóhajtott.

- Kurva életbe. - csapott bele a fotel karfájába.

- Majd szólj, hogy tartsunk neked egy kiselőadást, hogy megértsd pár dolgot. - mondtam Nelson-nak.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem egy egyszerű történet lesz. Mennyire legyek friss, hogy meg is értsem?

- Nagyon. - vágták rá egyszerre.

- Bevezetésnek elég annyi, hogy 2 nap múlva ne kérdez semmit Zoe-tól. Majd elfog neked mindent magyarázni Soffy. - mondta apa mire Nelson bólintott egyet.

- Gól. - kiabálta Liam.

- Mikor? Hol? Kilőtte? - tették fel egyszerre a kérdést, és fordultunk a Tv felé.

Mutatták újra a gólt. Nelson csak hátra vetette a fejét és lecsukta a szemeit.

- Fárasztó volt az éjszaka? - löktem meg, mire gyilkos tekintettel nézett rám. Először nem értettem ezután észre vettem apa gyilkos pillantásait.

- Csak nem szeretem a focit. - próbálta magát sikertelenül kivágni.

- Még számolunk. - mondta halkan, hogy más ne hallja. Erre Nelson egy hatalmasat nyelt.

Megráztam a fejem, majd felálltam. Az asztalról elvettem a poharamat, majd töltöttem magamnak kólát. Neki dőltem a falnak és ott kortyolgattam. Közben Tiffany-t figyeltem, aki hallgatta a többiek beszélgetését. 

- Nem unod még? - kérdezte oda sem fordulva.

- Nem, köszönöm jól szórakozok. Elvégre nem szeretsz mutatkozni velem nyilvánosan. Biztos árt a hírnevednek. - kezdtem el forgatni a kezembe a poharat - Vagy csak egyszerűen nem akartad össze törni a pici lelkem, mert most sikerült.

Szét néztem nem csalódtam most sem a családomba, meg a barátokba. Kukoricát pattogtattak és figyelték ahogy mi marakodunk. Nem, hogy kettesben hagynának, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. Nem ők élvezik, hogy mi szívjuk egymás vérét. De amint látom a Drágámat nem zavarja, akkor engem sem.

- Nem akartam, hogy elgyere.... - kezdett bele, de nem találta a megfelelő szavakat.

- Mi az, nehéz kitalálni, hogy mit hazudj?

- Faszt elegem van a hisztiidből. Nem azért nem akartam, hogy gyere, mert fontos a karrierem. Az, de nem ez volt az igazi indok.

- Hát akkor mi, valami jót találj ki, hogy el is higgyem.

- Turnéról volt szó.

- Milyen turné? - akadtam ki teljesen. Egyre jobb lesz a vita. A végén tényleg szakítunk, mert már nagyon úgy néz ki.

- Ami jövő hónapban lesz. Amiről semmi sem biztos. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot. Nyugat Amerikába lesz. De már említettem, mivel volt már róla szó, csak a dátum nem volt biztos. Na emlékszel rá, vagy csak azon jár az eszed, hogy szed le rólam a ruhát.

- Annyit mondtál, hogy jövőre lesz egy turné. - vágtam vissza neki, védve magam. Érzékenyen érintett, amit a végén mondott. Figyeltem mindig rá. Sok mindenre megkért, és szó nélkül megcsináltam. Szeretem, nem vagyok képes kihasználni.

- Januárba indulunk és olyan másfél hónap lesz.

- Erről is csak én nem tudok, gondolom.

- Nem, csak apa tud róla, mert nem akartam megint vitatkozni vele.

- Igen helyette velem fogsz vitatkozni, ez volt az eredeti terved is, vagy csak gyorsan kellett rögtönöznöd?

- Nem pont a próba után akartam elmondani, de nem tudtam, hogy be fogsz hisztizni. Ezért is nem akartam, hogy ott legyél mikor erről beszéltünk.

- Óóó már minden értek. - tettem, hogy megértem.

- Még mindig nem hiszel nekem? - kérdezte. Ha nem ismerném annyira nem tudnom, hogy mennyire is van kétségbe esve. Én is kétségbe vagyok esve. Nem akarom elveszíteni, de nem értem miért nem lehet nyíltam megmondani.

- Nem. - bólintottam.

Felvettem a kabátomat, majd megindultam kifelé. Meglepődtem amikor Tiffany elém vágott. Becsapta előttem az ajtót. Morogva kinyitottam, majd még hangosabban becsaptam. Beültem a kocsi, és azonnal semmibe vettem az irányt. Nem akartam haza menni.

Ennyi mára elég volt a társaságból. Egyedül akarok lenni, az én szerencsétlen életemmel. Vele megértetem magam, ő is olyan szar helyzetben van mint én.