41. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már vagy két órája ülünk a kocsiba és isszuk a kávét. Vagy kő-papír-ollót játszottunk.  Be lett bizonyítva azaz állítás is, hogy a férfiak túlnyomó többségbe először követ mutat. Niall és Harry csak azt mutatta. Végig olvastam az összes magazint, amit a közeli árustól szereztünk, de semmi nem történik. Legalább egy zsebtolvaj lenne itt. Még tanultam is, ennyire soha nem szoktam kínlódni.

– Mindig ilyen unalmas a megfigyelés? – fejeltem le az ülés fejfáját.

– Igen, de volt már rosszabb. Amikor egyedül vagy. Az a legszörnyűbb – tette fel a lábát Harry.

– Vedd le a lábad, Rose kinyír ha tönkre teszed a kocsiját – lökte le a lábát Niall.

– Az asszony kocsijával jársz, ha ezt tudom, akkor az enyémmel jövünk – nézte le a barátját Harry.

– Ott van valaki – mutattam a boltbejáratára. 

Mind a hárman oda néztünk, de csak egy nő ment ki. De legalább valami történt.

– Követem – szállt ki Harry.

Vártuk hátha szól Harry, hogy talált valamit, de semmi  életjelet nem adott.

– Megnézem mi van vele. Ne szállj ki a kocsiból. Ha látod a férfit akkor üsd el, de előtte szólj nekünk – dobta nekem a kulcsot.

Bólintottam mire azonnal el is ment a társa után. Előre mentem, majd teljes figyelmet az üzletre helyeztem hátha meglátom a férfit. Saját magam hívta ki egy szkander versenyekre. Volt amikor legyőztem Magam kő-papír-ollóba. Igen tehetséges vagyok. Gondolkodtam azon, hogy mit kellene tanulnom az akadémián. Végig gondoltam, hogy egyáltalán a lányok kivételével szinte senkivel nem beszélek. Néhány szót azért váltunk, de úgy istenesen soha nem társalogtunk. De szerencsére nem kellett több tettemről gondolkodom, mert megcsörrent a telefonom.

– Igen – vettem fel.

– Elkaptuk a szemetet, gyere Bellagio Roadra.

Indítottam a kocsit, majd Steve elnavigált, hogy pontosan hol is vannak. Amikor odaértem éppen a falhoz szorították, miközben a földön az a nő ült, aki nem olyan rég vásárolta magának az arckrémet.

– Jól van? – guggoltam le elé. 

– Igen, csak megijedtem – remegett a hangja.

– Most már nincs baj – nyugtattam meg.

– Maradsz vele, mi elvisszük a szemét ládát, a kocsid hamarosan itt lesz – mondta Harry.

– Igen, utána haza viszem.

– Köszi Soffy – hagytak magamra.

Furcsán hangzik, de szerencsére sokkos állapotban volt a nő, így nem vette észre, hogy a kocsiba nem ült egyetlen egy ember sem. Hazavittem, majd ott kiraktam, megvártam míg beért a házba, majd én is haza mentem. Éjfél volt mire átléptem az otthon küszöbét.

Fotelbe apa ült és az ölébe anya aludt.

– Ügyes voltál – suttogta.

– Köszönöm – bólintottam.

Hatalmas puffanásra kaptam fel a fejem. Mind a ketten oda néztünk, még anya is, akiről mintha eltűnt volna a fáradtság. Megnyugodtunk mind a hárman amikor láttuk, hogy csak a szeretett bátyám esett le a kanapéról. Nem ébred fel rá, még a saját horkolására sem. Addig bökdöstem lábbal, míg az oldalára nem fordult, ilyenkor van csak csöndbe. A kanapé másik felén meg Scott aludt, a rég nem látott barátunk.

Anyát figyeltem ahogy közelebb bújik apához. Lestem apa örömét, ahogy magához ölelte anyát. Annyira jól megvannak. Vajon nekem mikor lesz ilyen társam? Vagy én szerencsétlen leszek, és örökre egyedül maradok?

Kitöröltem egy könnycseppet a szememből, majd felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra, majd vártam, hogy az álom elnyomjon.

40. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Tudom mi a közös az áldozatokba – mondta Soffy.

– Mi? – fordultunk felé mint a hatan.

– Arckrém.

– Mi van? – néztem bambán.

– Mindegyik áldozaton, ugyanaz az arckrém van. Méreg drága, ezért néz ki az arcuk úgy, mint a babáké. Lehet, hogy ez alapján válassza ki a gyilkos kit fog megölni – mondta, ami csak számára volt értelme.

– Szóval ha megvan ahol árusítják, ott megszerezzük azoknak a nevét, aki vett ilyen krémet? – próbálta Harry.

– Nem, szerintem nézi, hogy ki jön ki, azzal a krémmel – jött rá a lényegre anya.

– Akkor figyeljük a boltokat.

– Steve kérem a listákat ahol árusítják a Gyöngyöt – adta parancsot apa.

– Ez a neve? – csodálkozott Harry.

– Nem valami francia akármi, amit ki sem lehet ejteni. De eredeti gyöngy van benne, szóval röviden gyöngy – mondta Soffy.

– Egy üzletbe lehet kapni – szólalt meg Steve.

– Akkor mi megyünk is, hátha látjuk – indult meg Niall és Harry.

– Várjatok, veletek megyek – szaladt utánuk Soffy. – Én már láttam.

– Gyere – karolta át Niall.

Liam elment az irodájába, majd a gépe felé hajolt. Én már boldogan fütyörészve indultam meg haza felé, de anya elkapta a ruhám nyakát.

– Akarunk beszélni veled – mondta apa.

– Mondhattátok volna. Nem kell fojtogatni.

– Egy másik osztag pont téged akar.

– Miért?

– Nem tudjuk, titkos akció, ezt mondták, hogy adjam oda – nyújtott át egy borítékot.

– Mi van benne? – kezdtem el kibontani.

– Csak te tudhatod – hagytak ott.

Zsebre tettem a levelet, majd megindultam kifelé. Remélem nem akarnak vissza hívni. Beültem a kocsiba, majd megindultam haza felé. Otthon elterültem a kanapén, majd felnyitottam a levelet.

Valami szép rajzolt betűket vártam. Erre kaptam egy címet ami nyomtatva volt.

– Komolyan, csak ennyi? – akadtam ki Marleynak. – Látod ezt ennyi az egész, valami csodát vártam, nem ilyen kis fecnit.

– Rég hallottam, hogy a kutyáddal beszélsz, már hiányzott – hallottam meg egy ismerős hangot.

Odafordultam és Scottal találtam szembe magam. Teljesen megváltozott, úgy nézett ki, mint egy szőrös majom. Minél közelebb van annál nagyobbnak tűnik a szakálla.

– Mi van nem vittél magaddal borotvát? – löktem meg.

– De, csak a csajok erre buknak – simogatta az arc szőrzetét.

– Csodásan nézel ki, inkább tedd a fejed elé – dobtam meg párnával.

– Visszajöttem, mert már elegem volt a zöldfülűekből, erre te meg itt szórakozol.

– Erre valók a barátok – löktem le a kanapéról.

– Rendben, végeztem veled – akart kimenni az ajtón.

– Steve zárd le a házat – álltam mögé.

– Van komornyikod? – csodálkozott.

– Sokkal jobb – legyintettem.

– Hallgatlak, mit csináltál miután elmentem. Becsajoztál?

– El sem fogod hinni – dőltem hátra kanapén.

39. rész

.:: Soffy szemszöge ::.

– Soffy nem jössz velünk, elmegyünk szórakozni – mondta Nina.

– Mehetek – keltem fel az asztaltól. Majd a négytagú társaság felé fordultam.

Avril a szőke cica baba, de azóta szánta el magát a bűnözés ellen, amikor az apját kirabolták, és késsel megvágták. Túlélte, de az arcán állítólag még mindig ott van egy kis heg. Barbara azért választotta az életet, mert jó pasik vannak. Nina meg csak úgy gondolta, hogy jó lesz neki ez. Dina meg azért választotta ezt az iskolát, mert a barátja is ide jött. Amikor mi kerültünk össze, akkor úgy mond összeszoktunk. Én megtűröm őket, ők megtűrnek engem.

Átöltöztem, majd kimentem a szoba ajtajához. Ott vártak rám. Egy közeli szórakozó helyre mentünk. Ők elégé felöntöttek a garatra. Annyira részegek voltak, hogy azt sem tudták, hogy mi a rendes nevük. Én is ittam, de én megőriztem a józanságom, és még görbén sem megyek.

– Ideje menni – mentem oda hozzájuk.

– De még tart a buli – hisztizett Nina.

– De mára ennyi elég volt – kezdtem el őket kifelé húzni.

Ahogy kiértünk egy kicsit össze-vissza imbolyogtak, de azért sikerült a járdán maradniuk. Az akadémia utcájába, egy öreg koma sétált ki, botra támaszkodva. Túl nyugodtan, ilyenkor ha valaki egyedül van, sokkal gyorsabban akar biztonságos helyen lenni.

Benéztem a kis utcába, ahol egy nyikorgó ajtó volt. Közelebb mentem, majd elégé érdekes dologgal találtam szembe magam. Mögöttem a lányok felsikoltottak. Csöndre intettem őket, majd közelebb sétáltam.

– Steve szólj anyáéknak.

A lányokat hátrébb toltam, majd vártam mikor érkezik meg a nyomozó sereg. Meglepetésemre Lucas ért ide először.

– Hogy értél ide ilyen gyorsan.

– Városba voltam, éppen ünnepeltem – simogatta a borostáját.

– Ünnepeltél mi? – löktem meg, mire neki esett a falnak, éppen meg tudta tartani magát.

– Részeggel ne kötözködj – helyezte vissza a súlypontját.

Pár perc múlva megjelentek a rendőrök, majd anyáék is jöttek. Többiek tátott szájjal figyelték, ahogy közelednek felénk komás fejjel.

– Mond hogy van kávéd – nyöszörgött Liam.

– Nincs, este nincsenek nyitva, de a kocsiba még van egy kis Whisky.

– Én kérek – ment el érte Harry.

– Lányok mit látatok? – fordult feléjük apa.

– Soffy te ismered őket? – csodálkoztak.

– Igen, amúgy semmit, mert a falat tartották, de én láttam kijönni egy öreg, botos faszit.

– Arc, valami amivel elkaphatjuk? – próbálkozott Niall.

– Nem, kapucni volt rajta.

– Visszavisszük a lányokat, majd elkérlek, kellesz te is – mondta anya.

Már nem voltak annyira részegek, elvezettem őket a szobájukba, majd anya felverte az igazgatót, hogy elkérje a kamerák felvételét hátha lát valamit, meg megmondta, hogy nem leszek a héten, sőt addig amíg meg nincs a gyilkos. Végre egy kis pihenés, bár nem ilyen ok miatt kellene kihagynom az iskolát.