.:: Shelly Szemszöge ::.
Miután elment szétnéztem a házba. Teljesen üres volt minden, még a hűtő sem volt bedugva. Elvettem az asztalról a pénzt, majd bezártam magam után az ajtót.
Mire este korán értem – szatyrokkal felpakolva – teljesen elfáradtam. Betettem a hűtőbe a kaját, majd felkutattam a házat. Az első szobába behúztam a bőröndöm, és elmentem hogy vegyek egy forró zuhanyt. Felvettem Lucas pólóját és bebújtam a takaró alá.
Kipihenve ébredtem fel, lementem a konyhába, hogy igyak valamit. Csináltam egy bögre gyümölcsös teát, majd teljes csöndben elkortyolgattam. a nyugalmat az ajtó nyikorgása zavarta meg.
– Komolyan kijutott neked akkor a jóból. Nekem csak az esküvő szakadt a nyakamba. Bár nem panaszkodom azon, hogy vezeti le a feszültséget.
– Fúj a húgomról beszélsz, ehhez nem vagyok elég részeg, csak másnapos.
– Lucas te még részeg vagy úgy ahogy az egész családod, talán apád nem. Soffy már ki is dőlt a kocsiba, Anyád meg szerencsére otthon maradt. Apád meg így is meg akart ölni, mert nem iszom veletek, egyszerűen nem akartátok megérteni, hogy nekem munkába kell mennem, lehet hogy a zöld házból szököttekkel hamarabb megértettem mit akarok.
Beléptem mind a ketten konyhába, nekem meg a bögre megállt a kezembe.
– Shelly, Nelson vagyok, én már hallottam rólad, de te gondolom nem. Ez a hülye részegen nekem sírta el a bánatát, szóval bocs, de most rád kell hagynom. Nem olyan rugalmas a munka időm mint neki. Nem olyan jó, hogy akkor megyek be amikor akarok, sőt nem is kell sehova mennie. Bocs, rád hoztam a szívbajt? – fordult felém teljes testem, mire én csak egy aprót bólintottam. Alig tudtam felfogni, hogy mit mondott. Lucas panaszkodik rólam, semmi más nem maradt meg, de hogy Nelsonnal hívják.
– Képzeld sógor szeretem Shelly-t, de ő csak kikosaraz. Mindig valami hülye kifogása van, és én már unom. Nem értem miért nem szeret – csuklott össze, de szerencsére az egyik székre.
– Ha unod verd kupán, akkor lehetőleg be fog aludni. Kocsit visszahoztam, mást nem akartam mondani Majd ha végeztem visszajövök. Bírd ki addig, szia – lépett ki az ajtón.
– Mikor fogsz engem szeretni? – ölelte át a derekam.
– Kérlek engedj el – nyögtem fel fájdalmasan.
– Kérlek szeres. Azért ittam minden körbe, hogy megértselek, de nem jöttem rá. Kérlek nagyon nagyon jól fogok viselkedni, egy igazi hercegnőnek fogod majd magad érezni. Elmegyünk együtt valahova és ha azt szeretnéd titkolhatod az egész világ elől.
– Nem lehetne akkor megbeszélni, ha nem vagy részeg.
– Nem vagyok részeg, ma már aludtam, egy órácskát szóval másnapos vagyok.
– Kérsz gyümölcsös teát, lehet segít.
– Rajtam csak a szerelmed segíthet.
– Igyál valamit és üljünk le a kanapéra.
– Jendben anya – ölelt megint magához.
Öntöttem magamnak is, meg természetesen neki is és lehúztam a kanapéra. Leültetem és bekapcsoltam a Tv-t.
– Marley hol van?
– Anya vigyázz rá. Így kénytelen vagy velem beérni. Tudom, hogy Marley-t szereted és engem meg nem, ez azért szemétség.
– Téged is kedvellek, csak idd meg – nyomtam a kezébe a bögrét.
– Köszönöm életem, szeretlek, olyan gondoskodó vagy. Nem is tudom mi lenne velem nélküled, annyira megszoktam, hogy az életem része vagy. Nehéz elképzelni, hogy ez meg tudna változni. Így tökéletes minden.
Végre nem mondott semmit és mivel zavart ez a csend visszanyomtam a hangot a Tv-re. Éppen azt hallgattam, hogy milyen aranyos új állat született, amikor Lucas eldőlt és a fejét az ölembe hajtotta.
– Mennyire vagyok elviselhetetlen?
– Kicsit, de ha kialudnád magad jobb lenne. Vagy is ezt szokták mondani. Nem vagyok nagyon benne ebbe a részeg gondozásba.
– Nem kellett volna arra innunk, hogy haza jöttem. Pedig csak egy üveg pezsgő volt, utána egyre több minden került elő és egyre jobban ártott. Én ittam a legtöbbet, az meg nagyon sok volt, rengeteg, hatalmas pohárral kellett meginnom, ha nem iszom meg akkor én leszek a család szégyene. Nem akart a család szégyene lenni. Szeretem a családomat.
– Jól van Lucas aludj.
– Piszkálod a haja, hogy el tudjak aludni? – pillantott fel rám.
– Ha az segít.
– A te érintésed csak segíteni tud.
Elkezdtem a kívánságára piszkálni a fekete haját és vártam, hogy elaludjon és ki tudjak szabadulni a párnája szerepéből. Ahogy elég mély álomba merült úgy kulcsolta rá a kezeit a combomra. Semmi esélyem sem volt, hogy ott hagyjam a kanapén. Ráhúztam egy pokrócot, majd elkezdtem válogatni csatornák között. Megálltam ott ahol valami film kezdődött.
A fele lemehetett, amikor mozgolódást hallottam az ajtó felől. Visszafordultam a Tv-hez, biztosan Nelson jött vissza, ahogy ígérte, ezért nem akartam felkelten Lucast, legalább csendben maradt.
– Lucas elhoztam Marley-t, szerencsétlen bedepresziozott – kiabált be egy teljesen idegen hang. Utána azonnal meg is jelent a hang tulajdonosa, aki hasonlított Lucasra, így biztos az apja lehet.
Fel akartam kelni, de Lucas nem engedte el a combom, és Marley is oda ért, így nem volt esélyem felkelni a kanapéról.
– Helló – biccentett nekem döbbenettel a szemében, próbálta leplezni, de nem sikerült neki.
– Jó napot – bólintottam én is felé, ezután azonnal be is állt a kínos csend. Az ajtó tokjának támaszkodva várta, hogy megszólaljak. Én meg a kanapéról figyeltem mit fog mondani.
– Izé... én megyek most majd izé mond meg neki, vagyis Lucasnak, hogy izé kerestem. Mond, hogy én Louis vagy is az apja. Majd hívjon fel ahogy hazaért vagy is felébred. Akarok neki mondani valamit.
– Rendben megmondom neki.
– Akkor viszlát vagy valami – kezdett el tolatni kifelé.
– Viszlát.
Én is elaludtam míg a Tv-t néztem. Arra riadtam fel, hogy Lucas elkezd mozgolodni. Felkeltem az oldaláról, majd kinyojtottam a kezeim. Ő fejét fogva ült fel.
– Mit csináltam?
– Semmit, csak követelted, hogy piszkáljam a hajad. Meg panaszkodtál, hogy Marleyt jobban szeretem, mint téged.
– Baszod Marley-t otthagytam.
– Apád már elhozta és mondta, hogy hívd fel.
– Steve tárcsázd – morogta és fejét fogva megindult a konyha felé.
– Ki? – néztem értelmetlenül rá, és követtem.
– Az apja éppen alszik, keltsem fel, vagy csak hagyjak neki egy üzenetet? – szólalt meg egy kicsit gépies férfi hang a semmiből.
– Ne keltsd fel, esetleg anya?
– Ő fent van, mit üzen neki?
– Hogy mondja meg az egyetlen férjének, hogy köszönöm, hogy elhozta Marleyt és akarok vele beszélni arról, hogy milyen kiegészítővel nem dicsekedtem, pedig ez az egyik legjobb a kocsiba.
– Át adom, a kocsiját a garázsba parkoltam le. Reggel hánykor óhajt indulni.
– Kilencre kérem a kávémat. Jó éjt Steve.
– Viszont.
– Ez meg mi volt? – akadtam ki.
– Steve, minden berendezést amire csatlakozott vagy tud csatlakozni irányítani tud. Kapitányságon is ő irányítja az adatbázist. A telefonom is rajta van, és ezzel a memória kártyával bármelyik gépre pillanatok alatt feltelepíthető – emelte meg egy kicsit a nyakláncát.
– Miért STV van rajta?
– Anyám csinálta, mert mindig elhagytam. Utoljára így adta, ráadásul víz álló, szóval le sem kell vennem.
– Ez az okos valami mióta van meg?
– Három éve talán, de mindig fejlesztik. Főleg Soffy meg anyám. Ők értenek hozzá, én csak használni tudom, bár volt olyan amikor kifogott rajta. De az jobban érdekel, hogy miket mondtam részegen.
– Sok újat nekem nem, Nelsont kérdezd neki panaszkodtál. Nekem csak a szokásos szöveget adtad le.
– Sajnálom nem így terveztem. Holnap elhozom a maradék cuccomat is anyáméktól. Vagy ma délután? Egyáltalán milyen nap van? Mikor értünk mi ide.
– Kedden értünk ide, és mindjárt csütörtök. Nappal aludtunk.
– Bocs, hogy rajtad feküdtem.
– Nem zavart – zavaromba felkarjaimat markoltam.
– Azta, tuti részeg vagyok még.
– Nem csak este gondolkoztam és arra jutottam, hogy fontos vagy nekem.
– Ha tudom, hogy részegen haza jövök és így reagálsz hamarabb csinálom meg.
– Tisztába vagy vele, hogy nem ezért?
– Igen, de jó hallgatni, hogy... inkább hagyjuk most a beszélgetést nem vagyok jól – tette a kezét a szája elé.
– Feküdj le.
– Nem hiszem, hogy tudnék aludni.
– Akkor majd nézed a plafont, de előbb igyál egy pohár vizet – öntöttem neki egy jó nagy pohárral, majd elétettem.
Annak ellenére, hogy azt mondta miszerint ő nem álmos nagyon hamar elaludt. Én még kicsit dögönyöztem Marley-t majd befeküdtem mellé. Nem tudom, mit rejteget számomra mellette a jövő, de csak nem lesz olyan rossz mint a múltam, attól minden csak jobb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése