116. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Nagy nehezen sikerült kimásznunk az ágyból. Ritkán van olyan nap, hogy mind a kettőnknek reggel ugyan arra az időpontra kell beérnie, mint nekem. Együtt zuhanyoztunk, ami szintén régen volt, és megint sok idő telt el az utolsó alkalom óta mikor a tükör előtt egymás mellett álltunk, fogmosás közben.
– Hánykor végzel? – adta oda nekem a melltartómat. 
– Tudtommal végeztek hat körül, te?
– Ötkor végzek, hozzak valami kaját? – tartotta felém az ingem, hogy fel tudjam felhúzni.
– Igen. De azért előtte hívj, hogy mikor fogok haza érni – adtam oda neki a nadrágját.
– Rendben – adott egy puszit az arcomra.
Míg megcsináltam a hajamat, addig ő a kávét készítette el. Nappaliba a hírek közben ittuk meg az italunkat, és még közben megbeszéltük az utolsó simításokat a jövő hétvégi esküvő miatt. Most szombaton fogják majd tartani a legény és a lány búcsút, félek mit lesz belőlük.
– Indulunk? – kelt fel, majd felvette azt az átkozottul béna fehér köpenyét. 
– Igen, csak megiszom az utolsó korty kávémat.
Bejárati ajtóban elváltunk egymástól egy csókkal, és mind a ketten mentünk a saját munkahelyünkre. Ott köszöntem a titkárnőnek, aki szerintem bele akart fojtani a kávéba, mert nem tudom miért is. Beszálltam a liftbe és sajnos nem maradtam egyedül, mert megjelent az egyik társam. Katrin, az egyetlen nő rajtam kívül. A vörös hajával a bűnözök azonnal kiszúrják, de a lehetetlen magassarkúja miatt általában csak bent maradt, mert azokban a gyilkos eszközökben nem lehet közlekedni. 
– Cross jegyes.
– Idegesítő vörös. 
Mikor a lift csilingelve kinyílt, azonnal kiléptem belőle. Leültem az asztalhoz, mire Dean ült fel rá. Még nem adta fel, hogy magába bolondítson. Elismerem jól néz ki azzal a fekete hajával, de az én szívem akkor is Nelsonért dobog. 
– Hogy vagy, Soffia?
– Meg voltam idáig, te még nem adtad fel? Pár hét múlva férjhez megyek, akkor sem adod fel.
– Soha nem adom fel, a házasságok több mint fele válással végződik, vigyázatok itt jön a főnök – ugrott le az asztalról, és átment a helyére, majd úgy csinált mintha dolgozna.
– Nem veszem be Dean, ezt a trükköt még a tanulok sem veszik be – csapta meg anya a fejét, mire jobban összehúzta magát.
– Kapitány, kész a papírmunka, van valami új? – jött oda Josh, aki kopasz és tetovált. Még mindig inkább bűnőzőre hasonlít mint egy rendőrre.
– Papírmunka mindig van, látod azt a nagy kupacot, csináld meg – hagyott ott minket anyám.
– Utálom hogy csak a papírokat kell tologatnunk – sóhajtott fel Katrine.
Megint mi kaptuk az alja munkát, de már kezdek bele törődni, de legalább valami izgalom történt az ebéd szünet után. Ugyan is Lucas és apám jelent meg az ajtóba kávézgatva.
Apa intett nekünk, majd bement a kihallgatóba, ahol anyám is volt. Lucas oda jött hozzám, majd felült az asztalomra. Oda nyújtott nekem egy kávét, és összeborzolta a hajam.
– Hogy vagy Soffy, rég hallottam rólad.
– Meg vagyok Lucas, veled mi van?
– Halmozom az élvezetetek. 
– Ezek között van valami? – suttogta mögöttem Katrine Joshnak.
– Biztos nem tetszik neki Cross hírnév, jobban érdekli egy Tomlinson család. Végül is, itt többet tud elérni ezzel a névvel – ezzel egy időben Lucas rám kacsintott, mire csak bólintottam.
– Van kedvenc négyszemközt beszélni? – kelt fel és felem nyújtotta a kezét közben úgy kacsintott, hogy ezt mindenki lássa.
– Persze, vonuljunk el – fogadtam el a kezét és elkezdtem behúzni abba a kihallgatóba amiben anyámék voltak. A többiek úgy sem figyeltek erre, azzal voltak elfoglalva, hogy pletykáljanak rólam.
– Ti mit kerestek itt? – nézett rám csodálkozva apa.
– Éppen titkos légyottba keveredünk – mondta boldogan Lucas.
– Akarom tudni?
– Nem hiszem, nem annyira fontos. 
– Igazán megmondhatnád, hogy Tomlinson vagy, megkönnyebbítenéd az életét, használd ki a nevem.
– Hé az enyém is – lökte meg anya apámat.
– Igaz.
– De mit kerestek itt? – néztem rájuk értetlenül.
– Behívtam segíteni, Lucas meg oda megy ahova akar. 
– Van egy jó ügy – vonta meg a vállát a bátyám.
– Hát nekem csak a papírmunka jutott.
– Ne hibáztass, te akartad ezt az egészet. Elmondtad volna, hogy Tomlinson vagy nem kell végig másznod a ranglistát.
– De puncsos sem akarok lenni, akkor meg azért lennék én akit kiközösítenek. Kire fogom rá sózni a papírmunkát ha nem rájuk. Elég ha azt hiszik, hogy a bátyámmal csalom Nelsont.
– Igen ez sokkal jobb, ilyet mondanak a kicsi lányomról, és ezt nekem tűrnöm kell? 
– Igen apa, kénytelen leszel.  
– Soha ne legyen gyereketek csak a baj van velük – csapta magát homlokon majd inkább visszafordult a dossziéhoz.

115. rész

.:: Shelly szemszöge ::.

– Kösz, hogy haza hoztál – fordultam Nelson felé.
– Végül is majdnem egy helyről indultunk, de tisztába vagy vele, hogy már nincs semmi baja ő is el tudott volna menni a szemüvegéért.
– Tudom, de én törtem össze. Meg akart valami még szervezni a legénybúcsúval kapcsolatba, ezért elmentem érte én. 
– Mér félek mit talált ki. Soffy mesélt pár partiról, amit Lucas csinált. Tiff is lelkiekben felkészített a legrosszabbra.
– Mindenki annyit beszél erről a Tiffanyról. Azt anyjáék is emlegetik, meg a múltkor azt hiszem az apja emlegette, hogy olyan jó a lánya meg ilyen jó. Lucas találkozgatott vele míg New Yorkba voltunk. 
– Elmondok valamit, de ha vissza mered mondani Lucasnak, eladom a szerveidet.
– Nem fogom elmondani, ígérem.
– Tiffany volt az első szerelme. Óvodás kora óta oda volt érte, több évig nem látták egymást, majd össze sodorta őket a szél, de nem tudták összeegyeztetni az új életüket. Tiff ment kornyikálni Lucas meg firkálni. Barátságban váltak el, ezért is kell azt a részt lenyelned, hogy jóba vannak, beszélgetnek, de tudod nem az a fontos, hogy ki volt az első szerelme, hanem ki az utolsó, aki tiszta firkász szívével szert. 
Bele vörösödtem abba amit mondott. Tudtam, hogy igaza volt, de attól még féltékenyen voltam, bármennyi is távol álltak tőlem az érzelmek. 
– Miért hívod firkásznak,
– Tól sokat voltam az anyjáékkal ők hívták így, főleg az anyja mikor padlón volt, mert elment az egyetlen kicsi fia. Tudom, hogy rossz neked erről beszélgetni, de kaptál egy új családot, amit úgy lehet jellemezni, hogy ritka érdekes. Nekem sem volt a legjobb családom, de hidd el az szeretet, amit ők adnak kárpótol, vagy éppen őrületbe kerget. 
– Ez meg a másik, te tudod az egész történetet, nekem nem mondott el még mindent. Ismered az én katasztrofális életem, de én semmit nem tudok a tiédről.
– Anyám apám azt hitte csak akkor nézek rá, majd a nőkre, ha lediplomázok; nem így lett, ez soha nem bocsátják meg nekem. Soffy családjáról azért tudok ennyit, mert megközelítőleg négy éve vagyunk együtt. Ebből ott laktam náluk kicsivel több mint egy évet, és kettő hosszú éve lakok együtt. Ezek miatt tudok ennyit, de még nálam is vannak foltok. Az anyja húgáról annyit tudok, hogy balesetben meghalt, de biztos más is volt még, amiről nem tudok, vele kapcsolatba. Z és Louis közös múltjáról sem tudok sok minden, de majd ha Lucas megírja akkor legalább többet fogok tudni róluk, meg téged is alapul fog venni. Már kezd az agyamra menni a folyamatos faggatásával, hogy jó, élethű karaktereket csináljon. Bocs eltértem a tárgytól. Az egésznek az a lényege, hogy adj neki időt, hogy minden családi núltba bevezessen, nem annyi, hogy ülnek és nézik ahogy a fű növekszik – pillantott oldalra, és megakadt a szeme egy hasonló kocsin, mint Lucasé. – Jé itt a jegyesem! – derült fel az arca mire értelmetlenül néztem rá, hogy tudja megkülönböztetni a négy szinte ugyan olyan kocsit. – Igen, ez az övé. Rendszám alapján lehet csak tudni, hogy mi van itt.
Kiszálltunk a kocsiból, majd szétnéztünk lent, de sehol nem találtunk a Tomlinson testvéreket.
– Lucas! – kiabáltam fel.
– Gyertek! – hallottuk meg fentről Soffy hangját. 
Felmentünk az emeltre, és besétáltunk a szobába, de ott nem voltak. Fürdő nyitva volt és motyogást hallottunk onnan. Összenéztünk, majd beléptünk a famintás fürdőbe. 
A kádban Lucas ült – úgy a hasáig érhetett a víz, de szerencsére a habok takarták, ami ruhának kellett volna –, és előtte egy asztal amin egy sakk készlet. Sakktábla másik oldalán Soffy törökülésben ült a földön, a feneke alatt egy nagyobb párnával. Mellette egy félig üres boros üveg meg egy megtöltött pohár. Másik pohár a kád sarkára volt felrakva, de annak csak az alján volt egy kis vörösbor. Lucas nem nézett ránk, csak megfogta a fekete futót és oda rajta helyére a fehér parasztot. 
– Bele foglak fojtani a kádba – motyogta Soffy és újra töltötte a poharát vörös nedűvel és azonnal ki is itta. Nelson odament mellé és súgott valamit a fülébe, mire Soffy-nak felcsillantak a szeme és lépet a királynőjével.
– Hé! Segíteni nem ér – ült fel, de még így is takarta az ágyékát a hab, bár attól nekem még mindig tiszta vörös vagyok, szerintem még a kis lábujjam is belepirult. – Shelly tudsz sakkozni? 
– Igen – nyögtem ki nagy nehezen.
– Tökély, csücsülj ide mellém, megverjük őket – ütögette meg a kád sarkét és a poharat a kezébe vette.
– Hozok poharat, meg egy új üveg bort, addig ne lépj, le fogjuk őket alázni – fordult ki Nelson.
Tiszta vörös fejjel leültem a kád szélére, addig Lucas lépett és Nelson is megjelent két pohárral meg egy felbontott borral. Öntött nekem is, majd leült Soffy mellé és motyogva megbeszélték, hogy a bástyát előre hozzák pár mezővel.
– Van valami jó ötleted? – emelkedett meg kicsit, hogy bele tudjon súgni a fülembe.
– Igen, öltözz fel. Zavar, hogy egy száll semmiben ülsz a kádban és közben sokkaozol a húgoddal meg a jegyesével.
– Nem így terveztem, megjelent itt és mondta, hogy tereljem el a gondolatait. Szóval hozta a sakk készletet meg a bort. Amúgy is miért is zavar? Talán azt szeretnéd, hogy kettesbe legyünk? Elküldhettem őket.
Felvette az arcom a bor színét és inkább nem válaszoltam semmit. Nem szerettem az alkoholt, de most ez volt az egyetlen menekülésem, ha iszok. Amikor befejeztem a pohárt nem voltam annyira zavarban és végre tudtam a játékra figyelni. Amiben szarrá vertek minket.
– Megjöttem! – hallottam egy idegen hangot számomra, de a többieknek a mosolyából ítélve ismerős volt.
– Fent vagyunk – kiabálta Soffy, mi meg a fülünket fogtuk az éles hangtól.
Nem mutatták be, de még is tudtam, hogy Tiffany jött be a melírozott hajával és tökéletesen kihúzott szemeivel, amit a döbbenetét még jobban kiemelték.
– Megakarjam tudni miért sakkoztok a fürdőbe?
– Lényegtelen Tiff ő Shelly – hajolt el az oldalamtól, majd vissza tette a fejét a derekamra. 
– Szia, de megyek csak beköszöntem – intett, majd szorosan combjára tapadó farmerjével elsétált.
– Ez az utolsó kör, de most le fogunk alázni titeket – csókolta meg Lucas a csupasz bőröm, amibe bele borzongtam.
Az ötlet maga jó volt, még a kezdő lépést is megkaptuk, de megint elvertek minket. Győzelem ittasan levonultak és a készletet is a helyére vették, meg a jó pár üres üveget a poharakkal együtt levitték.
Ott akartam hagyni Lucast, de átkulcsolta a derekam és még közelebb húzott magához. Megkapaszkodtam a kád szélében, de így is vízben kötöttem ki. Combjain ültem és lábam a kádból lógott kifelé és kalimpált.
– Bocs, nem akartalak bele rántani, ez tényleg véletlen volt. Ha már agy vele estél maradsz? – erre a kérdésre minden izmom megdermedt, még levegőt is elfejetettem venni. A kellemes bor miatt bizsergést sem éreztem már a fejembe. – Tudod nagyon jól, hogy semmit nem erőltetek, csak azt szeretném, hogy idebúj, még a ruháidat is magadon hagyhatod.
Kiengedtem a bent tartott levegőt és rádőltem a vállára. Átölelte a derekam és adott a hajamba egy csókot. Kigomboltam az ingem is miközben hatalmasat nyeltem kidobtam. Szoknyámat is lehúztam, majd az ingem után hajítottam. Térd zoknit is leszedtem, de ez volt az utolsó anyag amit leszedtem magamról. 
Arrébb csúszott mire mellé feküdtem, a lábaimmal átöletem az övéit és vissza dőltem a vállára. Annyira kényelmes volt, hogy már majdnem elaludtam, de nagyon nyomott a melltartóm. Kipattintottam a csatot majd azt is átdobtam. Szaggatottan vette a levegőt, és abba hagyta az oldalam simogatását. Megszorította a derekam és bele morgott a hajamba.
– Ki megyek – kezdett el mozgolódni, de mikor nem szálltam le róla visszadőlt.
– Te akartad, hogy ide feküdjek melléd, most meg ki akarsz szállni? 
– Őszintén mondom azt hittem kiugrasz a kádból és megint nem szólsz hozzám egy napid.
– Csak azért volt egy nap, mert veled lakom, meg elegem volt, hogy folyamatosan idétlen kérdéseteket tettél fel.
– Nem is értem miért sértődtél meg, csak fogat mostam te meg a függöny mögött zuhanyoztál. Nem mentem be, pedig nagyon tetszett a sziluetted a függönyön. De tényleg kimegyek már vagy üt órája a kádban ázok.
Felült majd kilépet a kádból és míg magára nem tekert egy törölközőt a fenekét figyeltem. Leszedtem az utolsó ruha darabot és engedtem hozzá meleg vizet. Lucas szennyesbe dobta a ruhákat, majd magamra hagyott a kádba. Az egész napnak az a tanúsága, hogy ne igyak, mert akkor hülyeségeket csinálok.

114. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Megálltam a kórház előtt és megcsörgettem Nelsont. Nem sokkal ezután meg is jelent az anyós ülésen. Nem indítottam a kocsit, vártam mikor fog nekem dalolni, gondolom tudja, hogy beszéltem anyámékkal.
– Gondolom beszéltél velük, ők már elmondták, én nem fogok semmit mondani, beszélj velük.
– Azért érdekel, hogy miért kellett elfutnod?
– Nem köpöm be a bátyádat, majd ha akarja ő elmondja.
– Mit titkoltok?
– Nem az én dolgom, menjünk haza, feküdjünk le, hosszú éjszakám volt.
Felsóhajtottam és egyszerűen indítottam a kocsit. Otthon lepakoltam, és felbökdöstem a mellettem lévő orvost. Nyújtózkodott mellettem, majd kinyitotta előttem az ajtót. Felakasztottam mind kettőnk kabátját és bementem utána a konyhába. Már feltette a vizet forrni, és megpaskolta a térdét, hogy oda tudjak ülni.
– Miért nem akarod elmondani? – adtam egy puszit az arcára és átkaroltam a nyakát.
– Mert nem rám tartozik, ha akarja elmondja.
– Amúgy nem kellene elmennünk meglátogatni, bár nem hiszem hogy kedvem van anyámhoz, ő miatta maradtam bent éjszakára. Ha nem akart volna haza menni akkor ő maradt volna ott, de ő rávett, hogy én rohadjak bent. Szar ha egyszerre anyád és főnököd.
– Végül is két év és nyugdíjba megy, akkor majd csak az anyád lesz és lesz egy olyan főnököd akit bátran mersz majd köcsögnek nevezni.
– Azért néha anyámat is köcsögnek hívom, bár burkoltam a szemébe mondom.
Nevetett, majd átölte és letett a földre. 
– Teát kérsz?
– Igen.
– Megengeded a vizet, és elkortyoljuk ott?
– Benne vagyok, de ne csináld megint túl sok citrommal.
– Rendben – adott egy puszit az arcomra, majd oda fordult a vízhez.
Feltotyogtam a lépcsőn, és megengedtem vizet, öntöttem bele izom lazított, majd felültem a szélére.
Mire megtelt a kád, Nelson is megjelent. Letette a bögrét a kád melletti asztalra, majd felém fordulva elkezdett levetkőztetni. Gyorsan ledobáltam róla a ruháit, majd előbb ő ült be a kádba, ezután én is beszálltam. Felé fordulva megcsókoltam, majd neki támasztottam a hátam a mellkasának. Elvettük a bögréinket.
– Mi volt a kórházba?
– Megjelent valami új pornó oldal vagy mi és pár nap alatt elég felkapott lett.
– Nem azt kérdeztem mit találtam a neten, hanem a kórházban mi volt. Nem akarom tudni, milyen beteg pornó oldalt találtál.
– Nem láttam, de köze van a történtekhez. Szóval valami nyakatekert póz volt benne és sok hülye ki akarta próbálni. Érdekel milyen lehetelne pózokban jöttek be, vagy inkább kíméljelek meg azoktól a pillanatoktól amiket átéltünk? Még nem tudom röhögjek mert ennyire hülyék, vagy sírjak mert ezt csinálták. Még nekem is fájt, pedig csak pár pillanatra néztem rájuk.
– Nem akarom tudni.
– Mi történt veled az őrsön?
– Kiderült, hogy egy Cross a jegyesen, az egész őrsnek nekem kellett kávét szállítanom, kihallgattam egy beszélgetést, mikor legközelebb megyek be, ki akarnak küldeni, hogy tereljen a forgalmat, és keressek táskás tolvajokat.
– Sajnálom, hogy Cross vagyok – ölelt magához.
– Nem te tehetsz a szüleidről.
– Ne vedd fel a nevem.
– MI? – fordultam felé döbbenten,
Gondoltam rá, jó pár szór megfordult a fejembe, de soha nem hoztam fel ezt neki, inkább elviselem a basztatást, minthogy elhagyjon.
– Nekem mindegy, hogy írod alá a papírokat, meg tudom mennyire fontos neked, hogy magasabbra mássz a ranglétrán. Nem a névvel kötlek magamhoz, bízok benne, hogy szeretettem elég.
– Köszönöm – hajoltam oda az ajkaihoz, majd adtam egy rövidke csókot az ajkaimra. – Midig meg tudsz leni. Szeretlek – bújtam bele az ölelésébe. 
Neki vetettem a hátam a mellkasának és kicsit lejjebb csúsztam a kádban. Oda adta a bögrémet, másik kezével – amiben nem a saját bögréje volt – meg a combomat masszírozta, ott ahol pár napja felakadtam az asztal sarkába.
– Tervezünk mára még valami? – csókolta meg a hajam.
– El kellene boltba menni. Samponom is kifogyott, nincs ehető kaja itthon csak a tegnapi pizzás doboz, minden készlet kifogyott.
– Akkor térjünk vissza a régi málnás samponodra, ez a almás vagy mi nem a te illatod.
– Tudom már hallgattam párszor, de azt a málnásat már nem gyártják, szóval akkor keresni kell egy másikat ami neked is megfelel.
– Köszi – elvette tőlem a bögrémet, és elkezdte a nyakam masszírozni. Még egy darabig áztunk a kádba, majd minden erőnket összeszedve kikeltünk a kellemes meleg vízből. Lefeküdtünk egy órácskára a pihe-puha ágyba és végre felöltözve viszonylag kipihenten eljutottunk az egyik nagy bevásárlóközpontba.
Magam előtt toltam a kocsit, Nelson mögöttem jött és kezeit az enyém voltak, ezért mögöttem araszolt, mint valami rabszolga.
– Nem valami kényelmes így menni.
– Nem baj én átkozottul élvezem, de arra menjünk szerezzünk neked egy rendes sampont.
– Másik sorban van.
– De erről a sorról is kell valami – terelt be a közepére, majd pár másodperc alatt kiválasztotta a más megszokott kotont.
– Miért mindig ugyan azt vesszük? – figyeltem a dobozt mire családi kiszerelés volt írva; még mindig nem értem miért.
– Ez itt felsorakozottak közül ez bizonyul a megbízhatóbbnak.
– Komolyan utána néztél?
– Gyógyszerészek mondták, amikor nálam csőveltek.
– Annyira büszke vagy arra a kis lyukra, csak te nevezed irodának.
– Én vagyok a legfiatalabb akiknek saját irodája van, még jó hogy büszke vagyok rá. Csak anyád miatt, ha nem vágja szét szilánkokkal a combját. De ha nem tetszik az irodám, akkor a szüneteimbe a műanyaggal feltöltött nővérkékkel kell ebédelnem, vagy csak lazítanom. Igen szóval, hogy anyádat összevarrtam, meg a bátyádat és egyikük sem panaszkodott, meg látványosan szenvedett, hogy bent kell lennie, kivívtam a tiszteletüket. Nekik köszönhetem azt a lyukat.
– Legközelebb majd engem is összevarrhatsz.
– Szeretném ha felvennéd a nevem és irányítanád a forgalmat, vagy papírmunkát elválhatod. A utóbbi nem tudja annyira elvágni a kezed, hogy későn érjenek be veled a mentősök.
– Elcsaphatnak miközben terelem a forgalmat.
– Irodai munkát válasz, nem akarok özvegy lenni hetven éves korom előtt.
– Mi az? Ha betöltöd hetvenet elpatkolhatok, kösz, hogy megengeded, azért várja más napig vagy aznap feldobhatom a papucsom.
– Neked aztán nem lehet semmit mondani, nem veszed benne észre a másodlagos tartalmat, csak azzal foglalkozol mit jelent. 
– Feltűnt a másodlagos is csak az első zavart.
– Jaj Tomlinson – sóhajtott fel fájdalmasan.
– Nézd a jó oldalát, ha nem veszem fel a neved akkor ezt tudod folytatni.
– Végül is ez igaz. Akarsz menni a bátyádhoz?
– Kellene, meg akkor legalább megtudom miért engedted egyedül haza. Tudom, hogy te írtad alá a papírokat.
– Nem engedünk egyedül beteget haza soha, ha nincs hozzá tartozója, akkor kijelölünk melléjük egy segédet. 
– Ki lett neki jelölve egy segéd, ha igen hogy az nem volt fel írva, az volt ráírva, hogy hozzátartozó.
– Megvárom míg leseik és ha megyünk hozzá mond, hogy rájöttél magadtól.
– Azzal a csajjal van akivel még NY-ban találkozott, csak nekem nem mondott róla semmit. De te – böktem meg a mellkasát –, és Tiff tudtok róla mindent. Ki ó?
– Ha akarja elmondja az életét, nekem nincs hozzá semmilyen jogom.
– Ki ez, hogy ennyire rejtegeti?
– Szarabb szülei voltan neki mint nekem, ezért is nem mondta, hogy vele jött. Sőt ezért nem mondta el nektek. Esküvő előtt akarta csak bemutatni. Úgy is megyünk, akkor majd megtudod, inkább kérdezd meg tőle, hogy kell-e neki valami innen.
– Innen biztos kell neki valami – mutattam az óvszerekre.
– Egy jó darabig biztos nem – motyogta. Úgy tettem mintha nem is hallottam volna meg.
Leadta üzenetbe a rendelését, beszereztük neki amit kért, meg a saját készleteinket is feltöltöttük. Előbb haza mentünk kipakolni, majd átmentünk az egyetlen szeretett, hülye, titkolózó és neveletlen bátyámhoz.