102. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Három hete annak, hogy megmentettem a halálra fagyástól. Még nem értettem meg miért fél az érintéstől, de még azt sem tudtam hogy került az utcára. De azt tőlem tudta meg, hogy örökbe fogadták; annyira letört volt, de valahol belül állítása szerint örült, mert így értemet nyert az egész gyerek kora. Megértette a szülei minden tettét; de velem nem osztotta meg, hogy mit voltak azok a tettek. De minden nappal egy kicsit közelebb kerülök, hogy megértsem minden tettét, akkor lehet, hogy értelmet nyer számomra is a félelme. 

- Shel kezdődik jössz? - kiabáltam fel az emeltre.

- Rohanok. 

A három hét alatt kialakult egy szokásunk. Minden este megnézetem vele az egyik részt amit én írtam. Az elején nem tetszett neki, hogy sorozatokat kezdtem el vele nézetni, de amikor meglátta a nevem bal alsó sarokba, furcsán nézett rám, de nem szólt semmit, csak nézte tovább.

Külsőre is rengeteget változott, felszedett pár kilót; hasznára vált, főleg nekem. Kikerekedett mind a fenek mind a melle. Az arca most már nem csontos és megtelt élettel. A haja is sokat változott, nem értek hozzá, de jól néz ki. A szeme meg sokkal vidámabban csillogott, de még mindig ott volt a szomorúság benne.

- Kihozod a popcornt? - mondtam neki miközben a lépcsőn jött lefelé. 

- Valamit hozzak még? - hajolt ki a konyhából.

- Kólát.

Lekapcsoltam a villanyokat, a kukoricát közénk tettem, és elindítottam a harmadik éved záróját, ami dupla részes. Végig nézettem vele az előző ketté évadot is, hogy legyen fogalma a szereplők kapcsolatáról; én csak a harmadik évadtól írom. Bár én csak a gyilkolós résszel foglalkozom a szereplők közti szerelmi szálat a régi forgatókönyv író írja. Nem valami felemelő a kapcsolatunk. De mivel soha nem találkozott velem élőbe, csak e-mailon zaklat, ott meg Steve azonnal kitörli. 

Mire kezdődött volna a második része a kukorica is elfogyott, meg Shelly is elaludt. Elfeküdtem a hatalmas kanapén, majd magam elé húztam, szerencsémre nem ébred fel. Míg ő a bal karomat párnának használta addig én őt néztem.

Mennyi mindent tud változni három rövid hét alatt. A sovány törékeny lányból egy sokkal erősebb magabiztosabb nő lett. Bár a legidegesítőbb szokásától még most sem akar szabadulni. Minden nap amikor csak tehet megkérdezi miért. Próbálom kikerülni a választ; vagy azzal, hogy amit éppen csinálok azt indoklom meg. Gondolok itt ilyenre hogy azért fekszek az ágyon, mert fáradt vagyok. Azért gépelek, mert ez a munkám. Szerintem csak megrázza a fejét és folytatja a cselekedeteim figyelését. El is felejtettem ezt az idegesítő szokását. Amikor otthon vagyok és egy szobába vagyunk, ami nagyon ritka szokott lenni. Ő általában fent az emeleti szobába van, de ha környezet változás kell neki akkor le szokott jönni a nappaliba. Akkor minden mozdulatomat figyeli, és kérdez. Van amikor olyan apróságokat, hogy mit írok most, vagy mi a kedvenc kajám. Ez csak a kedvesebb része, volt arra is példa amikor arról kérdezett, hogy hány kapcsolatom volt, éltem-e át halálközeli élményt. Még tett fel olyan kérdést, hogy miért nem vagyok rosszul a véres téthelyektől?

Bezzeg amikor én kérdezek nem szoktam kielégítő választ kapni. Mert én minden kérdésre válaszoltam, ráadásul nem is ferdítettem az igazságon. De ő mindig ki kerüli amikor a családjáról kérdezem. A bátyáról egyszerűen semmit nem akar elmondani azon kívül, hogy David-nak hívják. Családjáról annyit mondott, hogy nem akar róluk beszélni. Remélem azért idővel valamit elárul róluk, hogy mit csináltak amitől ennyire megutálta őket.

Mély álmomból arra riadtam hogy, Shelly minden izma megfeszül körülöttem, és próbál kimászni a karjaim alól. Szaggatottan vette a levegőt, remegett az egész teste.

- Csak én vagyok. - suttogtam a fülébe, mire mozdulatlannál dermedt - Lucas vagyok nem foglak bántani.

Megfordult a karjaimba, majd teljesen bele temette a fejét a mellkasomba. Halkan szipogott közben meg a hátát simogattam. Az első érintés után megfeszült minden izma, de pár másod perc múlva ellazult.

- Mond el mi zaklat fel ennyire, kérlek. - suttogtam a fülébe.

- Nem akard, hogy visszaemlékezzek arra mit tett velem a bátyám. Ne akard, hogy újra a fejembe kússzanak a emlékeke arról mit csinált velem amikor még kicsi voltam. NE akard, hogy megint eszembe jusson milyen arcot vágott, amikor kidobott az utcára, mert megunt. Kérlek Lucas ne akard, hogy a fájdalmas múltam újra vissza térjen. - közbe végig a szemembe nézett.
- Nem akarok neked rosszat, csak meg akarlak érteni.
- Egyszerűen nem értem miért foglalkozol felem, én el vagyok már rontva.
- Mindent meg lehet javítani csak idő, türelem kell hozzá, meg persze egy jó alkatrész.
- Te vagy a jó alkatrész? - húzta fel a szemöldökét. 
- A legjobb. 
Megforgatta a szemét, majd magamra hagyott és bement a konyhába. Én is utána mentem, miután magamhoz vettem az üres üvegeket, meg a tálat. Beledobtam a mosogatóba, majd Shelly kezét megfogva felhúztam az emeltre. Mire lezuhanyoztam addigra ő már az ágy ráeső felében aludt. Felé fordulva figyeltem ahogy alszik.