128. rész

.:: Lucas szemszöge ::.

– Marley te meg mit csinálsz? – nézett Shelly csodálkozva a kutyára, aki a farkát rácsalta, hogy felhívja magára a figyelmünket.

– Szerintem mehetnéke van – keltem fel a kanpéról mire Marley mint valami örült megindult az ajtó felé.
– Menjetek én maradok itt – feküdt el a kanapén és feltette a lábait oda ahol előbb én ültem.
– Nem, nem! Kell neked egy kis friss levegő. Egész héten kibújtál a séta alól, de azért kimehetsz a városba hogy itt a bátyád. Úgy is csak a hotelbe van. Nem fog elvinni. Nem hagyom neki.
– Nem attól félek, hogy elvisz hanem lecsukat. Nem viselném el hogy ha a hősömnek miattam börtönbe kellene menni a jó cselekedeti miatt.
– Mondtam már hogy engem nem kell félteni. Legjobb nyomozó csapat dolgozik az ügyön.
– Gondolom egy vagyont kérnek.
– Dehogy anyámék meg a baráti társasága. Szinte örültek hogy végre tudnak valamit csinálni. Szóval még nekem köszönték meg hogy felkértem őket. Gyere drágám. Jót fog tenni egy kis friss levegő. Egy kellemes tavaszi napon, nincs se túl meleg hogy az legyen a kifogásod – fogtam meg a kezét majd elkezdtem húzni kifelé.
Rákulcsoltam a kezemet az övére és köztünk Marley-val megindult a legközelebbi parkba. Soffy sms meglepett, de szinte pofán vágtam, hogy nem nekem jutott eszembe ez a csodálatos ötlet.
Park kapujához érve Marley elvesztette a jól neveltségét és egyszerűen kámforrá vált a kutyák tömegébe. Shelly-vel leültünk egy közeli padra. Ő folyton kapkodta a fejét, nehogy véletlenül hátulról megközelítsen valaki aki a bátya. Mikor meguntam ezt a viselkedését megfogtam az arcát, majd magam felé fordítottam.
– Nyugi, minden kézben tartok.
– De... – akart volna valami kifogást találni de nem hagytam neki. Megcsókoltam mire beletörődött a sorsába és ráhajtotta a fejét a vállamra.
– Shelly? – vettem elő a dobozt a zsebemből.
– Igen? – nézett fel rám és várta mit akarok neki mondani.
– Tudod hogy szeretlek és mindent módom magam lettet akarlak tudni hogy megvédjelek minden démontól ami a múltadban kísért.
– Igen tudom, de hogy jön ez ide? Tudsz valamit amit el akarsz mondani? Nem fog sikerülni amit kitaláltál? Kénytelen leszünk elválni? Nem akarok vissza menni!
– Csend! – tettem mosollyal az arcomon az ujjam a szájára, mire csak még nagyobb pupillákkal még több értelmetlenséggel a szemében pislogott rám. – Végig mondhatom amit szeretnék anélkül hogy világkatasztrófákat forgatnál le a fejedben? – bólintott egyet, majd várta mikor folytatom. – Szóval ott tartottam hogy szeretlek és mindentől meg akarlak óvni. Nem így akartam megkérni a kezed – nyitottam ki a tenyerembe tartott dobozt –, de mivel nem tudnám elképzelni az életem hogy te nem vagy benne ezért minden módom megakarom mutatni a világnak hogy te vagy az én múzsám aki nélkül soha nem lett volna ilyen sikerem, aki mindig mellettem áll, és kizavar mert zavarom a Tv nézésbe. Hozzám jönnél? – ereszkedtem fél térdre előtte és felé nyújtottam a gyűrűt.
– Hogy akartad megkérni a kezem?
– Hamarosan megjelenő könyvem első oldalára írtam egy szívhez szóló szép üzenetet, majd a végén ezzel a kérdéssel hogy hozzám jössz? De most hogy itt a bátyád nem akartam válni. De mi a válaszod?
– Akkor nem csak azért akarsz elvenni hogy ne vigyen el.
– Nem Shelly azért akarlak elvenni mert nélküled üres az életem, te vagy a másik felem aki mellett jobb ember jobb író lettem.
– Akkor igen hozzád megyek – mondtam mosolyogva mire felhúztam az ujjára a gyűrűt. Feltette nyolcas volt rajta és a közepén egy kicsi kővel ami megcsillant a fényre. Körülöttünk álló emberek tapsoltak és gratuláltak nekünk.
Shelly tisztára bele pirult ebbe a nagy tömegben. Befúrta az arcát a mellkasomba, mire csak nevetve magamhoz húztam. Az egyik személy kivált a tömegből, majd kért tőlem egy autógrammot a könyvemre. Pár szót váltottam vele. Elmesélte hogy mennyire megtetszett neki és alig várja hogy a végére érjen. 
Két ujjamat a szám elé téve fütyültem egyet, mire minden kutya rám kapta a tekintett. Lehet kicsit hangosra sikeredett. Shelly nevetett a reakciójukon, majd kéz a kézben megindultunk a kapu felé. Mire oda értünk Marley is megjelent közöttünk, majd így mentünk vissza házhoz.
Marley elfoglalta a foteljét. Shelly is leült a kanapéra.
– Felmegyek, ha bármi van csak szólj.
– Nem lesz gond – mosolygott majd bekacsolta a Tv-t és megkereste a sorozata következő részét.
Felmentem a szobámba, majd tárcsáztam anyámat hogy közöljem vele elkelt a kisfia. Kicsit meglepődött először köpni nyelni nem tudod, de utána gratulált őszintén. Végre elfogadta hogy együtt vagyunk. Mondjuk sokat segített neki apa, meg Soffy. Sokkal jövök még a családomnak. Soffynak meg a sógoromnak küldtem egy üzenetet, hogy vegyék elő a telefon számokat, mert esküvőt fogunk hamarosan szervezni.
A szobába folytattam a könyvem írását, az elsó lépésnek kitöröltem az első oldalt. Már nem aktuális.

127. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

– Drágám, mi miért is jöttünk egy hotelbe? – néztem értetlenül rá az asztalon ülve. Ez volt a legtisztább, jobb azonnal rákérdezni mit forgat abba a nyomozó fejében, mint nekem kisakkozni valamit. Már rájöttem hogy nem sok eséllyel találom ki mire gondol pontosan.

– Állítólag itt szállt meg Shelly mostoha testvére. Kinyomozzuk azt megyünk.

– Miért a szabadnapunkon kell a családodnak drámáznia – másztam le, majd mellé léptem és feltettem az állam a feje tetejére.

– Mert amúgy unalmas lenne az életünk – akarta elvenni a fejét hogy ne használjam támasznak de nem sikerült neki.

– Görögbe nem csináltunk semmi és jó volt.

– Semminek nevezed? – fonta a kezét össze a melle alatt.

– Drágám a szex az nem semmi.

– Azért.
– De még mindig nem értem miért kell nekünk kinyomozni. Vagy is inkább azt nem értem hogy én mit keresek itt. Elvégre én csak egy orvos vagyok, biztos lebuktatnálak.
– Te vagy az alibim, feltűnő lenne ha egyedül szállok meg egy ilyen hotelbe. De így hogy ketten vagyunk nem annyira szembe tűnő. Elkönyvelnek hogy biztos most találkoztunk azt nem bírjuk ki egy percet se hogy ne a másikon legyünk, vagy csak egyszerűen megszöktünk valamitől. Ha fiatalabb lennék lehetne azt mondani hogy a szerelmemmel megszöktem otthonról, mert nem egyeztünk a szüleinkkel. – húzott le maga mellé az ágyba és adott az arcomra egy puszit. – Az a másik lehetőség hogy én itt kiütöm elég rendesen azt majd te a kórházba mikor kezeled kikérdezed miért jött ide.
– Nem ilyen nem lesz. Még egy hétig nem megyek a kórház közelébe. Ki vettem az összes szabadságomat, most hogy végre ki tudtam. Nem akarom hogy bent ragadjon. Elismerem nem volt rossz mikor oda adták a szabadságok árát, de azért jobban örülök hogy kettesbe tudok veled lenni, mint egy vastag bankszámlának. Amúgy is a ház teljesen kész. Meg kocsit sem kell szereznem, így hogy te szereztél egy másik mert a tied már túl öreg. Komolyan néha azt hiszem ha kocsikról vagy szó te vagy a pasi ebbe a kapcsolatba. Nekem elég az hogy gurul és amerre forgatom a kormányt arra megy. Nem kellene olyan nagy igények mint neked. Csúcs technika meg mit tudom én még mik. 
– Az egészről Lucas tehet ha múltkor nem adja oda a kocsiját és nem próbálom ki a legújabbat akkor nem akarok én is olyat. 
– Mindegy nekem. Én csak jól jártam, nem kellett a kocsi kereséssel szenvedni. De hallgatom nyomozó mi a terv.
– Semmi a szomszéd szobába van, és kihallgatjuk mit mond.
– Ez miatt kellettem ide? Hogy hallgatóz?
– Drágám, inkább búj ide hozzám és élvezzük hogy kettesbe vagyunk. Senki nem fog minket megzavarni mert ez egy magán akció.
– Magán akció? Nem hogy az egész családod erre az ügyre állt rá, sőt a volt kollégák is össze gyűltek hogy találjanak bármi bizonyítékot mielőtt a holnapi nagy találka megtörténik ügyvédekkel? Sőt ha jól tudom anyád a New Yorki ismerősei is ezen dolgoznak, hogy valami mocskot találjanak ennek a gyereknek a becsületén, de semmi olyat nem találtak a gyorshajtás tilosban parkoláson kívül ami terhelhető bizonyíték lenne. Rá meg nem tudják venni hogy mondja el hogy igazából mi történt abba a házba. Aki meg tudja már meg hallt. Shellyt elme bajosnak állította be és szerzett egy szak véleményt amivel alá tudja támasztani, bár az nekem nagyon gyanús, nem így szokott egy szak vélemény kinézni. Lehet ha szerzel egy példányt beszaladok vele holnap a kórházba zt megkérdem az egyik szakit hogy mennyire hivatalos ez. 
– Na az jó kezdés ha azt megtudnánk vétózni jó indok lenne nyomozást kezdeményezni.
– Amúgy Shelly hogy viseli ezt az egész zűr zavart ami körül veszi? – kérdeztem miközben a párnákat feltornyoztam a hátam mögött, hogy kényelmesen tudjam nézni a TVt Elég vacak műsorok vannak benne, de valami háttér zaj feltétlenül kell. 
– Nehezen, de Lucas el sem mozdul mellőle egy percre se nehogy akkor omoljon össze mikor nincs ott. Megmerem kockáztatni hogy jobban szereti Shellyt mint Tiffanyt mikor együtt voltak.
– Ezt majd legközelebb Shelly előtt is mond. Jót fog neki tenni ha ezt hallja, mert úgy is a béke segge alatt van az önbizalma azt mikorra már kezdte volna magát össze szedni megjelent a mostoha bátya. Félek hogyha hivatalos azok a papírok el tudja érni hogy vele menjen. Bár szerintem a pénz hajtja azért csapott most le a húgára, mert megtudta hogy gazdag a pasija. Vagy is most hogy már mindenki tudja hogy gazdag az a jobb megfogalmazás. Mit akartam kihozni elterelted a figyelmem, hogy levetted a pólódat.
– Jaj Nelson – forgatta a szemét, majd felvett egy melltartót és leakasztotta egy eléggé feltűnő koktél ruhát. – Arról volt előtte szó, hogy ha igaziak a papírok elviheti Shellyt New Yorkba.
– Jah igen. Szóval ha igaziak akkor lehet hogy nem maradhat gondviselő nélkül. Gondolom ő a gondviselője. Hova készülsz így kiöltözve.
– Meg lehet ezt a gondviselősdit kerülni valahogy? Te is jössz, öltözz.
– Meglehet ha Lucas elveszi akkor a férj lesz a gondviselő, kicsit a törvényt megkerülve kérünk egy papír hogy az is plusz alibi legyen ha panaszkodna a házasságra és bebetonoznánk Shelly helyét a családba. Hova megyek én is, mit kellene felvennem?
– Lement a póker terembe, ezért követni fogjuk és oda illik kicsípni magad. Hoztam öltönyt meg inget fel van akasztva a szekrénybe. Szóval jó lenne ha holnap összeházasodnának és anyámék rendeznének egy papírt végszükség esetére.
– Igen, bár nem tudom mennyit lenne jó az hogy az egyik pillanatról pont a találka előtt házasodnának össze. Az is feltűnő. A papírt meg lehet másik dátummal kiállítani az tűnik az egyetlen megoldásnak – nyitottam ki a szekrényt, majd kivettem a ruhát ami ki lett adva hogy abba kell megjelenem.
– Jó akkor szólok neki hogy ne várjon sokat jegyezze el – vette elő a telefonján és már küldte is az üzenetet. – A gyűrű úgy is meg van neki, csak az alkalmat várta hogy elmondja mennyire fontos neki hogy vele jött és a többi és a többi. Nem éri meg írókat ismerni. Olyan leírást adott, az érzelmeire hogy majdnem bele szerettem én is.
– Megvette már a gyűrűt. Nekem nem is mondta. Nem is tudom most sértődjek meg? Idáig mindig nekem mondta ha volt valami Shelly-vel – néztem bánatosan az levetett ruhámra. Pedig olyan jó volt a tudat hogy van ami én tudok meg hamarabb nem Soffy.
– Csak azért én tudom, mert elkaptam az ékszerésznél. Mentem megtakarítani a gyűrűinket és ott volt. 
– Akkor ezért kérdezte hol csináltattam a jegygyűrűdet. Mikor kérdeztem miért csak kerülte a választ. Segítesz megkötni a nyakkendőt? – nyújtottam felé az említett darabot, mire elvette. Mögém lépett majd a nyakamba megkötötte és megigazította a galléromat, majd adott egy csókot a fülemre és a táskáját felvéve az ajtóban várt. 
Felvettem a telefonomat, majd példáját követve a gyűrűmet oda tettem az övé mellé a fiókba. Felvettem a mellette található valamit aminek a nevét az istenért nem fogom megjegyezni. Annyit tudok hogy csúcstechnika és a fülembe kell dugni.
– Miért is kell az a vacak nekem? – rázott ki a hideg mikor a hideg fém hozzá ért a fülemhez.
– Mert szétválunk és keressük azt a mocskot, majd valahogy ki kell belelő valami használható infót csikarni És ezen keresztül tudunk kommunikálni. Meg a nyakkendődbe van egy hangrögzítő, ha mondani valami ami használható akkor legyen bizonyíték.
– Akkor kapjuk el azt a mocskot, drágám! – adtam egy csókot neki, majd benyomtam a lift gombot. 
– Kezded átvenni a családi szokásokat. Végén te is rendőr leszel.
– Az soha, valakinek össze kell foltoznia titeket – adtam egy puszit a feje tetejére és elengedtem mert kinyílt a lift ajtó. Biccentett egyet, majd megindult jobbra mire én balra kezdtem el menni.
– Hallasz? – zúgott a fülembe az édes hangja.
– Igen hallak.
– Akkor hajrá.
– Sok sikert, azért ha valaki nagy rád mozdul ebbe a ruhába koptasd le. 
– Aranyos vagy mikor féltékenykedsz. De attól hogy nincs rajtam gyűrű még férjnél vagyok. 
– Akkor jó – fújtam ki a bent tartott levegőt.

126. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

magányosan ébredtem és erre egy jó ideje nem volt példa. Reggel bármikor is keltem valaki mindig volt az ágy környékén. Vagy Lucas pihent, olvasott mellettem, vagy Marley fetrengett valahol. De még üzenet sem volt sehol a szobába hogy hova tűnhetett a két pasi. Körbe járta a házat hátha másik szobába hagyott üzenetet nekem, de nem találtam. Ez se jellemező rá, hogy minden szó nélkül lelép.

- Izé Okos otthon vagy hogy hívnak? - beszéltem a semmibe. Mikor nem érkezett választ kezdtem azt érezni hogy megörültem, hogy a semmibe beszélek.

- Steve - hallottam meg egy kellemes lágy férfi hangot. Úgy rémlett hogy mikor utoljára hallottam robot hangja volt és szaggatottan beszélt. De lehet hogy csak a félelem miatt emlékszem így rá.

- Lucas nem hagyott üzenetet? - kérdeztem miközben körbe forogtam a szobába, kerestem azt akivel beszélek.

- Nem hagyott, de mindjárt értesítem hogy felébredt.

- Nem kell, csak érdekelt hogy mondott-e valamit.

- Lucas azt üzeni, hogy maradjon otthon mindjárt itt van. Ne kapcsolja be a Tv-t. Mindent meg fog magyarázni pár perc múlva.

- Mit kell megmagyaráznia?

- Erről nem adhatok információt.

 Lucas-nak szót fogadva nem kapcsoltam be a Tv-t hanem leültem a konyhába és ittam egy bögre kávét és elvettem egy péksütit a tálból. Nem tudtam hogy vannak ilyen házhoz szállítjuk a péksütit és ott hagyjuk az ajtó előtt. azt hittem ilyenek csak a filmekben vannak.

Lucas bevágta maga után az ajtót mire azonnal oda fordultam.

Meglepett hogy öltönyben bolt. Akkor szokott így kiöltözni ha dedikálásra kellett mennie, vagy tárgyalni. Esetleg ha beült a bíróságra hogy meghallgasson egy két eset lezárását.

- Jó reggelt - állt meg mellettem, majd adott a homlokomra egy csókot.

- Kérsz kávét, most főztem.

- Nem bent az őrsön ittam.

- Mi miatt nem kapcsolhatom be a Tv-t.

- Mutatom - fogta meg a kezem és elhúzott a nappaliba. Leültünk a kanapéra. Ő kigombolta az öltönyét, majd a fotel karfájára tette fel. Nyakkendőjét kilazította és hátra dőlt a kanapén.

- Miért öltöztél ki? - fordultam fel, majd egy rakoncátlan tincset 

- Úgy volt hogy bemegyek egy tárgyalásra, de közbe jött valami.

- Miért vagy ilyen titokzatos.

- Nézd meg a híradó ismétlését.

- Nem lenne egyszerűbb ha elmondod? - néztem rá értetlenül. De választ nem kaptam így kénytelen voltam a Tv felé fordulni.

A Tv-ben az én egyetlen és utált mostoha bátyám volt. Arról szólt az interjú, aminek a fő szereplője volt. Hogy elraboltak tőle. Valami galád pasi elvitt tőle, és most látott a könyv bemutatón és feljelentette Lucast mint emberrablót. Körözést is adtak ki rá. Valami ocsmány előnytelen kép volt megadva.

- Ugye nem fognak lecsukni?

- Nem. Azért több kell ettől hogy börtönbe menjek.

- Akkor megnyugodtam. Sajnálom hogy ennyi bajt okoztam.

- Nincs semmi baj drágám. Nem te tehetsz róla. 

- De hibásnak érzem magam. Elvégre az én mostoha bátyám.

- Ne is gondold hogy ez a te hibád. Ő dobott ki, mintha egy megunt bútordarab lennél. Szóval ha még egyszer meghallom hogy saját magad hibáztatod.

- Akkor mi lesz? - tártam szét várakozóan a karom. - Nincs semmim amit el tudsz venni.

- Nem lesz több jégrém és péksüti. csak is egészséges és undorító kajákat fogok neked hozni.

- Jó ez egy elfogadható fenyegetés. De mi lesz vele. Hogy fogod leállítani.

- Két lehetőség van. Idejön és kinyíratom azokért amiket veled tett. A másik lehetőség ott marad és lecsukatom azokért amiket veled tett. Meg fogja bánni egy életre hogy egy Tomlinsonnal húzott ujjat.

- Kinyíratod? - akadtam ki.

- Van ismerősöm a maffiánál. Ha nyomos okkal járulok a volt főnök elé biztos kisegít.

- Maffia. Hova kerültem.

- Egy kis családi drámába. De ne is foglalkozz ilyenekkel.

- Nem akarok többet megtudni a családodról. Elég nekem a boldog tudatlanság. Anyád és apád egy nagyon kedves nyugdíjas pár akik szeretik a krimit, mert régen a rendőrségen nyomoztak. Jó ennyi nekem elég. Nem kell hogy ki ölt meg kit és melyik maffia feje a nagyapád.

- De el találtad.

- Nem akarok semmit hallani - tettem a kezeimet a fülemre. Mire kacagva felém fordult és figyelt engem.  

Kivételen én kezdeményeztem. Megfogtam a nyakkendőjét és oda húztam egy csókra. Meglepődött, de gyorsan kapcsolt és mosolyogva csókolt vissza. Kanapén maradtunk össze bújva és tettetett érdeklődéssel figyeltem ahogy azt ecsetelte melyik az ügynek a tárgyalásról maradt le.