2. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Megszunnyadtam a Tvn és arra riadtam fel hogy kivágódott az ajtó, majd becsörtetett rajta az egyetlen családom.
– Sziasztok! – mondtam kicsit nagyon komásan, közben kinyújtottam a kezeim.
– Örülök hogy fel ébredtél – vágta le magát mellém Soffy.
– Miről maradtam el – dörzsöltem a szemem, mert kettőt láttam belőle. Testvérből egy is sok nem hogy kettő, főleg egy ilyen lehetetlen személyiségből. Hatalmasak pislogtam miközben figyeltem, ahogy mosolyog. Kettő dolog zavart meg egyszer, hogy őszintén mosolyog – már nagyon régen láttam ennyire vidámnak –, másodszor meg reggel amikor szétváltak útjaink még nem ilyen volt a haja.
– Mióta is vörös a hajad? – kérdeztem.
– Reggel befestettem.
– Értem – bólogattam.
Felment a szobájába, és hallani lehetett, hogy bekapcsolja Tvt ahogy max hangerővel nézett valamilyen sorozatot.
– Miért engedted meg neki? – akadt ki anya, közben meg lerogyott mellém a kanapéra.
– Mit ártok vele ha befesteti a haját? – emelte fel a hangját apa, közben a karját széttárta értetlenül.
– Minek nézik majd?
– Anya állj le – keltem fel mellölük és lenéztem rájuk a kanapéra. – Inkább örülj, hogy most őszintén boldog. Nagyon régen volt mikor utoljára így mosolygott.
– Ebben igaza van – mondta apa, majd magához ölelte anyát, valamit bele motyogott a füléből, abból csak annyit hallottam ki, hogy a kedvencre hallgass.
Automatikusan elfordultam, mire hallottam hogy felnevetnek. Nem tehetek róla nincs hozzá gyomrom, nagyon örülök, hogy ilyen jól meg vannak, de engem nem érdekelt hogy andalogtak.
– Jóga van tudni, hogy lesz még egy testvére – hallottam meg anya suttogását.
– Mond el neki te – motyogta apa.
– Itt vagyok fél köpésre, mindent hallok – fordultam feléjük. – Szóval terhes vagy? – kérdeztem anyát.
– Nem – nézett rám csúnyán közben megrázta a fejtét.
– Akkor mi az, hogy testvérem lesz?
– A nyomozás, ami most folyik Mrs. Henderson-nak volt egy nevelt lánya. Az anyja meghalt a nagyszülei nem élnek, apja ismeretlen senki nem tud róla semmit sőt semmilyen rokont nem találtunk és mivel lehet, hogy ő volt a valódi célpont ezért húzással eldöntöttük, hogy kihez költözik addig amíg a nyomozás tart.
– Hol fog aludni?
– Itt kezdődtek a bajok.
– Hol a nyaraló kulcsa? – kérdeztem.
– A helyén, de minek az neked? – nézett értetlenül apa, közben még a szemöldökét is össze ráncolta.
– Anya elviszem a kocsid – indultam meg a szobámba.
– Hova készülsz? – jött utánam apa.
– Elmegyek arra az egy hétre és lakhat a szobámba.
– Az iskolával mi lesz?
– Be tudok menni – vontam meg a vállam, majd lementem a pincébe, hogy előkeressek egy bőröndöt.
– Nekem nem tetszik – rázta a fejét apa. – Egyedül leszel ott? Mi van ha valaki betör vagy meg akar ölni?
– Apa nem vagyok két éves hogy fogd a kezem, tudok magamra vigyázni. Másik meg, hogy senki nem tudja hogy ott leszek.
– Vidd Mex-et, addig sem leszel egyedül – mondta anya, mire az emlegetett azonnal felült és várta a következő utasítást.
– Te csak így elengeded? – akadt ki apa.
– Igen.
– Mi lett veled Zoe? – ebből nem fog semmi jó kisülni.
Lassal eloldalaztam, majd gyorsan bepakoltam ami kellhet majd nekem, Mex-nek is hoztam pár cuccot, majd amilyen gyorsan csak tudtam bepakoltam a kocsiba, majd irány Los Angeles legnyugatibb pontja. Volt ott egy családi nyaraló a tenger mellett. Itt rengeteg vad bulit tartottam.
Az út egy órás így mire megérkeztem már nagyon sötét volt. Bezártam minden ajtót, majd felmentem a szobámba és bedőltem aludni. Arra még emlékszek, hogy Mex is fel jött az ágyra.

1. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Ébredj! – bökdösött meg a húgom, majd felhúzta a redőnyöket, így semmi esélyem nem volt, hogy vissza tudjak aludni.
– Hány óra?
– Hét – vágta be maga után az ajtót.
Nagy nehezen feltornáztam magam az ágyon, megkerestem a szemüvegem, majd a fejemre tettem. Mikor már láttam rendesen megindultam a fürdő felé, vettem egy gyors zuhanyt, majd felvettem valami kényelmes ruhát. Egy farmerre meg egy ingre esett a választásom.
– Anyáék? – kérdeztem.
– Elmentek – vonta meg a vállát, majd tovább ette a kajáját, ami megint az az undorító csokis gyümölcsös müzlije volt narancslével volt nyakon öntve.
– Hova?
– Nem tudom, Iza volt itt, hogy szóljon nekik, hogy valami megint van. Mondták, hogy menjünk iskolába és ennyi, ehetek tovább? – nézett rám unottan.
– Bocs hogy élek – tettem fel a kezem védekezően.
Nem szóltunk többet egymáshoz, inkább csináltam magamnak egy kávét. Megittam, így valamennyire magamhoz tértem, majd a táskát a hátamra kaptam és irány az iskola. Nem foglalkoztam azzal, hogy a tanár külön kérte, hogy hamarabb érjek be.
A garázsból elővettem a gördeszkát, majd azon gurulva indultam meg az oktatási intézmény felé. Miközben a folyósokon sétáltam mindenki rám kapta a tekintetét. Valami megint mit történt?
A szekrényembe tettem a deszkát, és megindultam az unalmas mindig fehér falú terem felé. Ott fel ültem a padomra, majd elővettem a telefonom és minden figyelmem neki szenteltem.
– Lucas most azonnal szállj le az asztalról – kiabált rám a tanár, mire leültem a székemre, majd ott olvasgattam tovább.
– Telefont is tedd el.
– Valamit csinálhatok? – néztem fel.
– Igen, maradj csendbe és figyelj az órán.
Keresztbe tettem a kezem, majd lecsúsztam a széken, a fejemet a támlának döntöttem, és csukott szemmel élveztem tovább az órát.
A fülem egy jellegzetes kopogás ütötte meg, amit szinte minden nap hallok. Azonnal fel pattantam majd az ajtóra szegeztem a figyelmem. Nem tudtam elképzelni, hogy mit keresnek itt, de nem fogok belőle jól kijönni, ez már biztos. Rajtam kívül mindenki a táblát figyelte, amin bonyolultabbnál bonyolultabb képletek voltak. Rémült tekintettel figyelik a tanár kézmozdulatait, pedig ez csak a tavalyi anyag ismétlése.
– Mit nézel? – bökött meg Josh.
– Kuss – szóltam rá, le nem véve a pillantásom az ajtóról, végzetem fog ott besétálni, nem akarok róla lemaradni.
– Bocs hogy élek – morgott.
– Maradj már csöndbe – emeltem fel a hangom. páran rám pillantottak, de inkább fordultak vissza a táblához.
Kopogtak az ajtón, mire az osztályfőnök kiszólt. Ahogy meghallották azonnal be is jöttek.
– Miben segíthetek? – kérdezte a tanár.
– Rendőrség kérem jöjjön velünk – mondta apa, jelvényét megmutatva, de csak egy pillanatig, majd vissza is tette a zsebébe.
– Miért? – kérdezte rémültem Miss Picket.
– Kihallgatásra – válaszolt unottan anya, biztos már unta ezt a kérdést.
Az osztály egy emberként figyelte a fejleményeket, ha már az első nap ilyen akkor vajon mi lesz a többi nap? Neki megy az iskola egy jéghegynek, bombát sütnek a menzán? Komolyan ezek után nem lepődnék meg semmin.
– Mivel vádolnak? – remegett a hangja, szerencsétlent sajnálom, folyamatosan piszkált, de csak azért mert a viselkedésemmel kihívtam az elején a figyelmét. Ennyire azért nem érdemli meg ezt a szörnyű véget, vagy mit.
– Robin Henderson meggyilkolásával.
Hirtelen megjelent az igazgató is. Sőt még a szomszédos termekből a tanárok is, meg volt ott egy idegen diáklány is. Soha nem láttam még az iskolába, de gólyához meg túl idősnek nézett ki. Vajon ki ő, miért nem láttam még soha?
– Mi folyik itt? – kérdezte az igazgató, kicsit kivörösödött fejjel, nem szerette ha bárki megzavarta a tanítást.
– Gyi-gyi-gyilkossággal vá-vá-vádolnak – dadogta a tanárom, közben magára mutatott.
– Mik a bizonyítékok?  – keltem fel a helyemről. Soha nem szeretettem az ha engem is bevontak a nyomozásba, de ez kifejezetten érdekelt. Amúgy az osztály és a szüleim kapcsolatáról annyit, hogy... érdekes. Az osztályban senki nem tudta hogy ki az anyám meg ki az apám, meg tartottam magamnak ezt a titkot. Minél kevesebben tudják annál jobb nekem.
– Ujjlenyomat – mondta anya, felém sem fordulva.
– Te teljesen megörültél? – akadt ki Josh, még meg is rántotta az ingem ujját, hogy nyomatékot adjon a szavainak.
– Nem – hagytam ott, majd oda mentem, ahol az események zajlanak, már nem érdekel, hogy megtudják.
– Lucas ülj vissza a helyedre – mondta az osztályfőnök. Érdekes, ha engem kellett lebaszni akkor azonnal vissza szállt a hangjába az él, azért ennyire nem kezdődött kilencedikben rosszul a kapcsolatunk.
– Kihagyom – ráztam meg tagadóan a fejem, majd neki támaszkodtam a falnak összekulcsolt kezekkel.
– De mi lesz az órákkal? – kérdezte a tanár, mindig csak ezen járt az agya, megvádolták gyilkossággal, de attól még megtartja az órát. Nem tudom elképzelni hogy gondolta, egy képlet nekünk, egy vallomás anyáméknak, vagy hogy?
– Elmaradnak – mondta az igazgató, majd vissza ment az irodájába, a tanárok is elmentek de az ismeretlen diáklány ott maradt. Nem tetszik nekem, ha nem az osztályunk tagja akkor mit keres itt?
– Jössz? – kérdezte anya, miközben a tanárom mellett sétált.
– Majd, előbb elmegyek egy helyre.
– Rendben – hagyott ott. Mex is itt maradt velem.
Hirtelen apa vissza rohant, majd mondott valamit az ismeretlennek hosszú és barna hajó lánynak, aki követte. Én odamentem a szekrényemhez, kivettem belőle a deszkát, meg a múltkor itt hagyott pórázt. Rácsatoltam Mex-re, majd az osztállyal együtt kiléptünk a szabadba.
– Ilyen napom sem volt – mondta az egyik osztálytársam, amúgy Amada, akinek rövid vöröses szőke haja volt és szeplős pisze orra.
– Nekem se, kíváncsi vagyok tényleg ő ölte meg a nőt – mondta Josh, dörzsölte össze a hatalmas kezeit, majd beletűrt a szőke hajába, mivel csak még jobban tönkre tette.
– Tuti, hogy nem – vontam meg a vállam, de utána még a fejem is megráztam ezzel is nyomatékot adva az igazamnak.
– Mitől vagy olyan biztos? – kérdezte Paul, aki a drogok miatt megizmosodott, és kopasz lett a nyár alatt.
– Kicsi korom óta a gyilkosok után nyomoznak a szüleim, tudom hogy mikor hazudnak és mikor mondják az igazat a vádlottak. Látszódik a szemükön.
– Soha nem mondtad hogy a szüleid nyomozok, ráadásul elégé híresek – mondta a csendes Amanda.
– Senki nem kérdezte, én meg nem úgy mutatkozok be, hogy Lucas vagyok és a szüleim nyomozok. Amúgy meg a Tomlinson miatt leeshetett volna – forgattam meg a szemem unottan.
– Három év alatt nem jöttünk rá – rázta a fejét Tom, aki az osztály, fekete csajozó gépje volt, szinte mindent mozgó tárgyat megdugna, nem zavarta a kor, de hála istennek csak a nők érdeklik.
– Ez nem az én hibám, de ha megbocsátotok én megyek – álltam rá a deszkára. Erősen megfogtam a pórázt. – Gyerünk! – mondtam, mire Mex azonnal megindult.
Az őrsre mentünk. Ott volt mindenki és a tanáromat hallgatták ki. Leültem az egyik fotelre, majd elővettem a telefonom és a neten nézelődtem a legújabb bulvár hírek között kutakodtam.
– Hogy-hogy itt vagy? Nem hogy suliban kellene lenned? Anyád tudja hogy lógsz? – kérdezte nagyapa a botjára támaszkodva.
– Most hallgatják ki a tanárom ezért elmaradtak az órák.
– Akkor mindent értek – hagyott magamra.
Mikor kijöttem apáék megkérdeztem tőlük, hogy meddig maradnak, amikor biztosítottak afelől, hogy sokáig megindultam haza. Otthon csak Alex várt.
– Mi a helyzet? – vágódtam le a kanapéra.
– Éhes vagyok – repült a vállamra.
Elláttam húgom szerint az egyetlen legjobb barátját, majd a Tv előtt töltöttem a napom hátra lévő részét.

Bevezetés

.:: Lucas Szemszög ::.

– Anya! – kiabáltam, fel-alá járkálva a szobámban és vártam hogy mikor érkezik meg. – ANYA! – emeltem fel a hangom.
– Igen? – jött be magára csavart törölközővel.
– Hol az ingem? – kérdeztem kétségbe esetten.
– Minek neked ing? – ráncolta a szemöldökét.
– Mert ma van az évnyitó – juttattam eszébe sokadjára.
– Igen este ötkor,  most meg... – nézetett a kézére, amin nem volt óra, majd törülközőbe is megnézte, hogy nem rejti-e telefonját, végül a falra vándorolt a tekintete. – 10 óra van – fejezte be.
– Tényleg? – néztem az órára.
– Más valami?
– Nincs semmi.
– Akkor vissza megyek zuhanyozni.
Mivel még jócskán volt időm ezért elővettem a laptopot, majd felmentem a világhálóra. Csak olyan kiírásokat láttam, hogy milyen szar, hogy holnap már suli lesz, meg hogy nem akarok menni.
Én örülök, hogy iskolába kell mennem, nem kell a nap 24 órájában elviselni a húgom, nem kell hallgatni hogy anya meg apa kiakadnak azon hogy nincs meg a gyilkos.
A családom igen ritka talán ez a legjobb szó rá. Szüleim nyomozók, de nem ilyen egyszerű a történet. Anya elmesélte a gyerek korát meg a kamasz korát, hogy milyen törvényeket, hogy szegett meg, az ő húga is vele együtt csinált minden törtvényen kívülit. Apa elejétől fogva volt a jófiú. A nagyszülők meg hát hogy is mondtam, a melyik a rosszabb nagymama szerepért holtversenybe nyernének. Anyai ágról az a szipirtyók többször mászott rá az apámra. Apai ágról meg a szeretett öreg banya meg még mindig hozza az új feleség jelöltetek. Richard, anya igazi apja, mint nyugdíjas rendőr és unatkozó volt maffiavezért többségben itt rontja a levegőt, vagy be megy apáéknak segíteni. Egy biztos, hogy a családom színes meg szerencsés, két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor volt halál közeli élmenyünk, még nekem is. Még kicsiként nem néztem szét az úton csak rohantam és az utolsó pillanatban tudott elrántani egy koma az útról, hogy ne én legyek az új kamion orrdísz.
Délben a családi ebéd elmaradt, mert volt egy hullát találtak a közeli erdőben, a húgom meg lelépett valamelyik barátjával valahova.
Háromkor elkezdtem készülődni, szerencsére megtaláltam a ruhámat. Felvettem a kényelmetlen inget, majd a nyakkendőt a nyakamba akasztottam, és megkerestem a szemüvegem.
Mivel utolsó voltam, aki elhagyta a házat ezért bezártam magam után, majd gyalog indultam meg az iskola felé. Már csak egy év és mehetek tovább az egyetemre. Sokat gondolkozok azon, hogy mi lesz majd, ha elvégzek a gimnáziumot, csak annyit tudok biztosra, hogy rendőr nem leszek. Érdekel a nyomozás, de tudom, hogy van papír munka is a világon.
– Lucas – kiabált oda egyik haverom, talán az a legjobb, de azért ő sem tud rólam mindent.
– Josh szia – fordultam felé, már akarta feltenni a kérdést, de azonnal bele is fojtottam a szót. – Egy, évnyitóra nem hozhatom....
– Rendőrkutya bárhova bemehet és lehet vele csajozni, csak az a kutya miatt van barátnőm.
– Kettő, meg a kapitányságon van.
– Picsába – csapott bele a kezébe.
– Nem értem minek akarod hogy hozzam Mex-et, amikor van csajod.
– Mert dobni akar – vonta meg a vállát.
– Szólj, mikor sajnáljalak meg.
– Nézzenek oda az okos tojás is megjött – állta el az utam Paul.
– Arrébb mehetnél – mondtam neki unottan.
– Mert ha nem mi lesz, kihívod anyucit meg apucit – mondta mire a haverjai röhögni kezdtek.
Történetünk még általános iskolába nyúlt vissza egy nagyon rossz és hosszú délutánra, amit próbálok elfelejteni.
Kikerültem őket, majd beléptem a suli kapuján. Elmentem a teremhez, amibe most kezdtem meg a negyedik és egyben utolsó évem, és még mindig ugyan olyan unalmas, és kórház látszatot kelt mikor belépek.
– Végre mindenki itt van – sóhajtott fel a tanár, rövid szőke hajú, ráadásul még alacsony Miss Picket, aki a harmincas évei elején járhatott.
– Nem késtem – vontam meg a vállam, majd leültem a helyemre.
– Nyakkendőd hogy áll? – igazított meg a szemüvegét, közben csúnyán nézett rám.
– Jól – vontam meg a vállam.
– Pár perc múlva amikor megszólal a hangos bemondó, akkor lemegyünk, mindenki kulturáltan meghallgatja az előadást, utána meg mehettek haza. Holnap reggel nyolcra mindenki itt üljön a helyén, még te is Lucas.
– Soha nem késtem – védtem meg azonnal magam.
– Jó akkor te gyere háromnegyedre – hagyott ott minket.
Tényleg nem kellett sok idő és recsegve megszólalt a hangszóró. Bemondták hogy menjünk le. Ott meg kezdettét vette egy unalmas műsor.