123. rész

.:: Shelly szemszöge ::.

Arra riadtam fel, hogy az ajtó előtt Marley ugatott. Lucas morogva közelebb húzott magához. Mikor tudatosult benne mi miatt érzem furcsának magam, arrébb húzódtam és felültem, közben magamhoz fogtam a takarót. 

– Mi az? – ült fel ő is, majd megdörzsölte a szemeit és nyújtózkodott egyet. Ezzel a lendülettel vissza is feküdt. – Shelly, mi az? – fogta meg a kezem mikor nem válaszoltam az első kérdésére, de erre sem akartam. – Nem szeretnél erre most válaszolni? – simogatta a kezeim, mire egy aprót bólintottam. – Vissza fekszel? – megráztam a fejem, de ennek ellenére visszadőltem az ágyra, és rátettem a fejem a mellkasára. – Mikor akarod elmondani?

– Majd, csak kell egy kis idő.

– Bökdös fel, ha el akarod mondani. Túl hosszú volt az éjszaka meg rövidek az italok.

– Iszákos.

– De legalább bírom.

– Úgy kellett apádnak elrángatnia.

– Jó volt a buli – húzott még közelebb magához és adott a fejemre egy puszit.

Nem sokáig maradtam a karjaiban, nagy nehezen ki tudtam szabadulni az szorításából. Gyorsan felvettem az ágy lábánál lévő pólóját, majd bementem a fürdőbe, engedtem magamnak egy kád vizet, és nyakik elmerültem benne.

Biztos megszunnyadtam, mert arra ébredtem fel, hogy Lucas simogatja az arcomat, aki már teljesen fel volt öltözve, de még a haja is vizes volt. Nagyon fáradt lehettem, ha még arra sem ébredtem fel, hogy mellettem zuhanyzik.

– Bocs – ültem kicsit feljebb.

– Nincsen semmi, Kiszállsz? 

Csak bólintottam, mire leakasztotta a köntöst és felém tartotta. Felsegítette rám, majd elém állt, megigazította a szélét és egy csomót kötött a hasamra. Adott egy puszit a homlokomra. 

Míg a fogom mostam, addig ő a kád szélén ült és telefonját nyomkodta.

– Mire vársz? – pillantottam rá a tükörből, majd folytattam a hajam felkötésést.

– Rád?

– Miért is? – fordultam felé.

– Beszélgessünk.

– Miről?

– Öltözz fel előbb.

Nagyon nem tetszett ez a hűvös hangnem. Lehet, hogy elege lett belőlem, meg a félős természetemből? Megunta, hogy rám kell várni és inkább kidob, mint tovább szenvedjem felem. Az anyja utál és követelte, hogy dobjon ki különben kitagadja a családból? Soffy vagy Tiffany elmondtam neki amit nem akartam, hogy megtudjon?

– Shelly, nem akarok semmi rosszat, csak beszélgetni – megfogta a kezem és elkezdte masszírozni az ujjaimat. 

– De miről?

– Szeretném, ha elmondanád mi zavar.

– Zavar? – pislogtam rá értetlenül.

– Igen, tudom, hogy vannak dolgok amiket senki nem nyel le, szeretném ha ezeket elmondanád nekem.

– Miért?

– Mert beszélgetünk.

– Én ezt nem értem – ráztam meg a fejem.

– Beszélgetést, okos vagy te tudod hogy kel beszélgetni, most is azt csináljuk.

– De miért akarod, összezavartál.

– Valami nyomja a lelked és azt szeretném ha nekem is elmondanád.

– Nem fontos.

– De nekem igen ennyit igazán megtehetnél. Szeretném ha elmondanád mi a baj, mi zavar ebbel a kapcsolatban. Bármi, míg ha zavar, hogy jobbra fésülöm a haja és nem balra. Mindent. Szeretném a fenét akarom, hogy ez működjön közöttünk.

– Én is szeretném.

– Akkor elmondod mi szúrja a szíved meg én is.

– Kezd te – tördeltem a kezeimet.

– Jó, de utána a tényleg elmondod. Engem egy valami zavar, de abba te is és más is hibás.

– Irritál, hogy mikor valamit nézek a tévében, te mellettem gépelsz. Tudod mennyire zavar, hogy közben motyogsz, nem tudok a filmre figyelni.

– Ez zavar?

– Igen, nagyon.

– Akkor miért nem mondtad?

– Nem akartam vitatkozni.

– Nem feltétlenül lenne belőle vita.

– Miért vagy ebben olyan biztos?

– Miért ne lennék?

– Ez nem a könyved, hogy minden úgy legyen ahogy te akarod.

– Tudom nagyon jól, de ha elmondtad volna felkelek és arrébb megyek. Ebből szerinted hogy lett volna vita?

– Én ezt honnan tudjam?

– Ismerhetnél, hogy tudok alkalmazkodni.

– Nekem ezt honnan kellene tudnom?

– Nem tűnt fel, hogy mennyi mindent csinálok úgy, hogy neked jobb legyen.

– Ez kedvesség nem alkalmazkodás.

– Legalább észre vetted ezeket.

– Igen észre vettem.

– Én tudod mit vettem észre?

– Ha kipillantottál a könyvedből. Hát nem is tudom. Talán az italokat amiket most ittál.

– Bocs, hogy ez a munkám, de tudod mi zavar, de kurvára?

– Hallgatlak, úgy is sértéseket vágunk egymáshoz.

– Mi a bajod a szüleimmel?

– Semmi – ültem le.

– De van valami, kerülöd őket – halkította le a hangját, majd oda ült mellém.

– Anyádék nem egy ilyen senki lányt képzeltek melléd mint én.

– Ezt már rég megbeszéltük. Ők is elfogadták, hogy melletted vagyok igazán boldog, de ez csak neked nem megy. Pedig nem olyan lehetetlen feladat.

– Én úgy érzem, hogy ők még mindig nem fogadtak el.

– Mert menekülsz előlük.

– Mert, hogy találkoztam velük először? Nem volt valami zökkenő mentes.

– Legalább nem egy unalmas vacsora mellett mutattalak be téged. Gyere ide – tárta ki a karját mire bele vackoltam magam az ölébe. – Jobb már? – motyogta a nyakamba, majd utána meg is csókolta.

– Igen sokkal.

– Csak volt benned felgyülemlett feszültség, ez az egyik jó módja hogy levezesd, a másikat majd később.

Bele vörösödtem ebbe a kijelentésében és vissza bújtam a válla és a nyaka közé. 

Ezt a csodálatos pillanatot a telefonja zavarta meg. Fél karral végig simogatta a vállam miközben beszélgetett. Sajnos be kellett mennie a kiadóhoz, hogy meg legyen a végleges borító. Így maradtam Marleyval édes kettesbe.

122. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Lucassal álltam az oltár mellett és szét izgultam magam. Anyámék még is eljöttek, ez volt egyszer az idegességem oka, a másik, hogy Soffy késett. Tudtam, hogy azért mert elszakadt valami a cipőjén, de attól még bennem volt egy kis félsz, hogy gondol egyet és megindul világot látni.

Hatalmas kő esett leba szívemről amikor 10 perc késés ellenére megjelent az ajtóban az apja oldalán.

Nagyon csábítóan nézett ki ebben a rövid tűlős menyasszonyi ruhában, de a legszebb rajta a mosolya volt.

– Bocs a késésért – suttogta mikor elém ért és megfogta a kezem.

– Megérte várni. Nagyon tetszik ez a ruha - kacsintottam, mire nevetését próbálta palástolni, de nem nagyon sikerült neki. Pár pillanat múlva elérte a célját, megnyugtatta az arcizmait, több kevesebb sikerrel, egy mosoly mindig az arcát díszítette.

Mind a ketten elrontottuk a fogadalmunkat, elfelejtett igent mondani, csak bólogatva és mosolyogva hümmögött, de szerencsére elfogatták ezt is.

Meghozták a tortát amin olyan pár volt, hogy a pasi doktori köpenybe volt össze bilincselve mellette lévő rövid szoknyás rendőrnőhöz.

– Lucas rendezte a tortát? – ült le mellém Soffy pirospozsgás arccal.

– Igen, de rosszabb is lehetne – nyújtottam oda neki a poharát, vagyis kicseréltem olyanra amiben víz volt. Kortyolt egyet belőle, de fancsali képpel lerakta. – Miért van benne víz?

– Mert fel kell vágni a tortát. Legalább előtte egy kicsit józanodj.

– Te kis figyelmes, szeretlek – adott egy puszit az arcomra. Hajolt volna el, mire elkezdtek a poharakkal meg a tányérokkal csörömpölni. – Szerintem mióta ismerlek nem csókoltalak meg annyiszor mint ma.

– Nekem nincs ellenemre. – Teljesítettem a vendégek kívánságát, hogy vissza húztam magamhoz egy hosszú csókra.

Sikerült felvágni a tortát, de tiszta hab lett a fejem, mikor Soffy kedvesen bele markolt, és szétkente az arcomon. Lucassal próbáltuk levakarni a fejemről, de kurva nehéz volt, mire végeztünk a bőröm felső hámrétege is lejött.

– Anya! – örültem meg neki. Tuti csak a pezsgő beszélt belőlem.

– Mit szeretnél?

– Táncolni, jössz? – nyújtottam felé a kezem, amit vonakodva elfogadott.

– Mennyit ittál?

– Mértékkel, tesztelem a májam. Orvos vagyok tartom a mértéket.

– Csak tudnám miért ezt a Tomlinsont választottad a saját családod helyet.

– Szeret, nem irányít, nem akar megváltoztatni. Tanulhatnátok tőle.

– Több tisztelettel az anyád vagyok.

– Igen ilyenkor tudod mondani, de nem voltál ott velem míg felnőttem. De valamit nem értek, a húgom miben más mint én?

– Nem lázad, érdekli mit csinálunk ő követni akarja a példánkat.

– Nem is lázadtam annyit, nektek meg nem mindegy hogy mit akarok csinálni? Más családokba nem foglalkoznak annyit ezzel, hogy a kölyke azt csinálja amit a szülő akar. Majd megtanulja a saját hibájából, hogy mit baszott el. Többet tanulnak azokból amit a saját bőrükön tapasztalnak meg.

– Meg akartalak ettől kímélni.

– Meg az átlagos élettől?

– Nem akartam, hogy átéld azokat a csalódásokat amiket én szenvedtem el – pillantott az apósom elé.

– Nem tudsz mindenkitől megvédeni.

– Igen erre rájöttem, legalább te szereted?

– Sokkal jobban mint lehetne. Végre várom, hogy haza érjek a kórházból.

– Amúgy meddig titkoltátok, hogy együtt vagytok?

– Akkor pont egy éve. Évfordulónk másnapján buktunk le.

– Akkor ezért volt az a ruha darab ott.

– Igen meg nem kellett annyiszor a kórházban lenne. Meg volt az az eset mikor egy hétig oda voltatok, akkor például végig nála voltam. Őszintén megmondom, kicsit élveztem, hogy ott volt a lebukás veszélye. Adott az egész kapcsolatnak egy kis adrenalint. De ez nem annyira fontos, kérdezni akarok valamit.

– Mit akarsz tudni?

– Mi ez a agy viszály a két család között?

– Régen nagyon régen Louis anyja megpróbált minket összehozni. Másik meg gy alap vita, a rendőrök meg az ügyvédek soha nem jöttek ki jól egymással.

– De ez nem csak egy ki pisil messzebbre verseny. Ez valami komolyabb.

– Apád meg én védtünk Emma Watson-ot.

– Az ki?

– Aki átszikkasztatta magát Zoére, majd az igazit meg akarta ölni és Louist csak magának megtartani. Meg elégé bele folyt az Goot maffia is, majdnem az egész családod is kiirtotta.

– Ti védtetek sorozat gyilkost? – akadtam ki ezen az információn, tudtommal ők a válással foglalkoznak, nem a gyilkosokkal.

– Van a Petterson családnak nagyon sok rossz akarója. Mikor először megkaptuk az ügyet nem tudtunk semmilyen háttér történetet. Mikor meg kiderült, hogy mennyire súlyos dolgokat csinálsz. Vissza akartuk utasítani, de busásan megfizettek.

– Mit értetek el?

– Rávettünk mindenkit, hogy tudat hasadása van. Pedig nincs, így egy szanatóriumba került. A másik lehetőség a halál büntetés volt. Így fen áll a lehetősége, hogy megszökik, főleg hogy már több próbálkozása is volt, és egyre messzebb jutott.

– Ez miatt van a családok között vita?

– Igen ez az ok, és mivel a rendőrök kiállnak egymás mellett az egész kapitányságon utálnak minket.

– Kösz, hogy elmondtad nekem.

– Én meg köszönöm a táncot. Remélem egyszer megtudod bocsátani, hogy minden mindentől tiltottunk.

– Megbocsátom, de el nem felejtem.

– Köszönöm – pillantottam meg egy könnycseppet a szeme sarkán –, de mi megyünk, mert csak beszélni akartam veled.

– Eljöhettek, felhívhattok. Nem meghaltam, csak a saját életem élem.

– Majd egyszer megnézem milyen az élted.

Elköszönt az egész Cross család és nagyon megcsappant a vendégek száma. Már csak a rendőrök maradtak.

– Gyere – fogta meg a kezem Tiffany, Lucas meg Soffyt húzta a terem közepén oda ahova engem állítottak. Mindenki felénk fordult és figyeltek minket.

– Tőlünk kapjátok – mondta Lucas, Zoe és Louis meg egy-egy bőröndöt adott nekünk. 

– Kapunk fejenként egy táskát. Remélem arany rudak vannak venne, talán gyémántok, de ha fukarok vagytok kápéval is beérem – jegyezte meg Soffy.

– Egyik sem – rázta meg Louis nevetve a fejét, majd megfogta Zoe kezét és kicsit arrébb mentek.

– Ez az igaza ajándékotok – adott oda Soffynak egy borítékot Tiffany.

Feleségem félve nézet borítékba, oda adta nekem. Tiffany és Lucas nyakába ugrott bele. Végig ölelte őket, bele néztem az ajándékba. Két jegy volt benne a ma este induló európai útra.
– Minden le van rendezve, nektek csak indulni kell – lépett mellém Lucas.
Magamhoz öleltem a sógoromat, majd kerek 10 perc hálálkodás után elküldtek a francba. 
A francot mi úgy értelmeztük, hogy Görögország partjai.

121. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

Reggel amikor felültem vártam, hogy a másnaposság ledöntsön, de teljesen jól éreztem magam. Nem fájt semmim, teljesen kipihent voltam, talán a nyakam de az már tegnap reggel fájt. 

– Szép jó reggelt – mosolygott mellettem Soffy –, de milyen volt az este?

– Jó, már amire emlékszem belőle.

– A másik két jó madár meddig bírta?

– Nem sokkal az előtt vitték el őket mikor hívtatok. De miért is kellett jönnünk?

– Soha nem láttalak részegen, nem hagyhattam ki. Nem tudni mikor lesz újra ilyen.

– Ha Lucas emlékszik a fogadásunkra akkor fogok még inni.

– Miben fogadtatok? – könyökölt fel, mire én is követtem.

– Ha kiadják a könyvét iszunk. Részegen még rosszabb ötleteim vannak.

– Tisztába vagy, hogy már elfogadták a könyvét, a megírt fejezeteket már átnézették a lektorral. Mérget lehet rá venni, hogy ki fogják adni, csak az idő kérdéses. Az is azért, hogy a nyomdába milyen gyorsan csinálják. Öt fejezet van csak hátra neki, már ha nem írta meg mióta utoljára beszéltem vele. Lehet azóta már el is fogadta a borítót. Hülye vagy hogy ilyenbe bele mentél.

– Kösz, így is tudtam, hogy kár egy Tomlisonnal fogadnom.
– Igen hülye vagy. Megtanulhattad volna hogy velünk nem érdemes fogadni? Elittad a maradék eszed is.
– Kösz jól indul az esküvőnk napja – dőltem vissza az ágyra.
– Még van esélyed elfutni.
– Minek mennék? Elfogadtam a hülye rigolyáiddal együtt.
– Nincsenek ilyenjeim – háborodott fel és a hátát fordította felém.
– Soffy ezt te sem hiszed el – öleltem magamhoz a derekánál fogva, és be vackolt magát a karjaimba. Bele csókoltam a nyakába, mire kirázta a hideg és egy apró sóhaj elhagyta a torkát.
– Jó talán van pár, de tényleg csak pár. Szinte észre sem lehet venni – bújt ki az ölelésemből, majd szembe fordult velem.
– Jól van drágám, ha ezt akarod hinni, hidd, de tud nincs igazad.
– Hazudhatnál nekem, sokkal jobb lenne.
– Észre vennéd ha hazudok, meg nem is szereted. Akkor meg minek próbálkozzak vele? – kezdtem el csavargatni az egyik tincset ami még a tegnap este óta viselt kontyból szabadult.
Csengő válaszolt helyette. Felvette a köntösét majd lement ajtót nyitni. Mikor visszaért az anyja jött be mögötte egy kávét kortyolgatva.
– Te mit keresel itt? – csodálkozott.
– Itt lakom – ültem fel, majd a kezemet összekulcsoltam az ujjaimat a fejem felett, majd kinyújtottam a karjaimat. 
– Azt tudom, de úgy volt Lucasnál éledezel. Bár mivel majdnem felbuktam Scottba, gondolhattam volna, hogy az egyetlen iszákos fiam is itt van valahol.
– Kanapén láttam utoljára – mondta Soffy miközben a szekrénybe hajolt be és a ruhái között válogatott. 
– Fölöslegesen öltözöl fel. Késésben vagyunk így is.
– MI? – ugrott meg és indult az ajtó felé, majd megfordult és oda hajolt hozzám. – Majd az oltárnál találkozunk – adott egy puszit az arcomra és egyszerűen eltűnt.
Mire leértem a nappaliba a lányok eltűntek a házból. Nappaliban Scott terült el, a lábai a folyosóra lógtak. Ha Zoe nem mondta volna, hogy majdnem felbukott benne, akkor tuti neki esek az ajtónak. Kiöntöttem magamnak a kávét, majd leültem az egyik szabad fotelba. 
Lucas jött le egy alsógatyában, majd megrugdosta Scottot, mire arrébb mászott pár centivel és Lucas levágta magát a felszabadult helyre. 
– Te megdugtad az exem a húgom kanapéján? – kérdezte Lucas, mire felszaladt a szemöldököm.
– Igen, miután elvonult mindenki kipróbáltuk milyen – paskolta meg maga mellett az húzatót. – Hát nem azért de ezt nem légyottra találták ki. Túlságosan keskeny hozzá.
– Ezt nem akartam hallani. Lehet el kellene inkább égetni – néztem a bútorra, amit idáig nagyon szerettem.
– Finnyás orvos – röhögött Scott.
– Lesz még folytatás vagy csak egyszeri alkalom volt? – rúgta meg Lucas Scott lábát.
– Ki tudja, nem beszélgettünk – nevetett a saját poénján.
– Mi miatt nem lettem különben másnapos. Valamit itattál velem amire nem emlékszem? – tereltem másfelé a beszélgetést, és bíztam benne, hogy Lucas tudja rá a választ.
– Igen. Vizet, orvos vagy és nem tudod, hogy így lehet elkerülni a másnaposságát, hogy sokat iszol. Na nem alkoholt, bár akkor soha nem leszel másnapos csak részeg. Tiszta víz a legjobb.
– Tényleg mivel az alkohol fokozza a szomjúságot, nem nem képes csillapítani ezért ha elég...
– Na most hagyd abba, én másnapos vagyok, józanul sem értem ezt a fajta halandzsát – vágott a szavamba.
– Nem is ez a lényeg, az hogy fel kellene öltöznöm – gondolkodott hangosan Scott.
– Még van négy óra az esküvőig – néztem a falon logó órára.
– Akkor pihenjük egy kicsit, nem akarok csúnyán kinézni a képeken – dörzsölte a hasát Scott majd nyújtózkodott.
Mind a ketten furcsán néztünk rá, de inkább nem mondtunk neki semmit. Jobb dolgokat magunkba tartani, meg ha nem reagálunk rá akkor csendben marad.

120. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

Lucas Soffy házánál rakott ki, mivel Tiffany ide szervezte, azzal az érvel, hogy akkor nem kell részegen haza mászni. Remélem ez valami vicc volt csak.

Én voltam az első így segítettem Tiffanynak a poharak kipakolásával, ráadásnak még pár bútort is arrébb toltunk.

– Lucas miért mondta hogy hergeljelek fel? – fordult felém Soffy értetlenül miközben már a sokadik pohár italát itta.

– Szerinte nem vezetem le a bennem felgyülemlett dühöt, ezért kitalálta hogy felhúz mint valami gyerek játékot.

– Egy pohárkával, gyenge. Kezdőknek való ital – nyújtotta felém Tiffany, összeszedtem a bátorságomat és lehúztam az italt. Marta a torkomat, de szó nélkül tűrtem.

– Szép volt, mintha csak én ittam volna – mondta büszkén Soffy majd egy újabb italt tartót felém, csak ez már árán színű volt. Ennek a torok marását nem tudtam figyelmem kívül hagyni ezért prüszkölve nyúltam a vízért amit Tiff tartott felém.

– Kibasztál vele rendesen.

– Bírnia kell, Lucassal jár. Az írók mind alkoholisták, csak valamennyik titkolja, míg a másik felvállalja.

Szerencsére ennek az eszme cserének végett vetett a csengő. Fel akartam állni, hogy kinyissam, de a lábaim nem engedelmeskedtek nekem.

– Hányan jönnek? – kérdeztem Soffyt mikor magunkra maradtak.

– Nem voltam egy népszerű kölyök az iskolákban, egyikben sem. Az akadémiás lakótársam is barátaink vagy is valami hasonlók beugranak, de nem fognak sokáig maradni. Pár kör és mennek haza. Ezt teszi az életeddel a Tomlinson név. Tudják hogy a szüleid rendőrök ezért a menő vagy bizonyítasz, hogy neked nincsen szabály, ez volnék én. Elég zűrös kölyök voltam. A másik véglet meg a bátyám aki felvágott vele, hogy ebben a kis városban ismerik őket. Ő nékik akart bizonyítani, én meg csak ellenszegültem.

– Nektek legalább van rendes családotok. Nekem ez sem jutott ki.

– Nem tudok semmit az elő történetedről. Ez nagyon felbasz. Se a jegyesem nem mondja el, se a bátyám, de még a legjobb barátom sem osztja meg velem a titkos. Rendőrségi adatbázisból eltűntél. Semmit nem tudok a múltadról és ez idegesít.

– Engem nem Örülök neki, hogy nem tudjátok a szörnyű gyermek éveimet. Én is szeretném elrejteni.

– Igyál az egy kis időre elfeledteti veled, hogy milyen rossz volt . nyújtotta megint azt az aranyszínű italt, de most nem torzult fintorba az arcom. Fejlődő képes vagyok.

A négy lány tényleg nem maradt sokáig, a holnapi esküvőre is csak beköszönés képen fognak megjelenni. Így maradtunk hárman tíz személynek elegendő alkohollal.

– Ezt mind nekünk kell meginni? – csodálkoztam a nem kicsi tornyon, ami a kanapé mellett volt felállítva.

– Elhívhatjuk a fiúkat, ők tuti segíteni fognak eltüntetni a nyomokat.

– De nem láthatod az urad az esküvő előtt.

– Majd becsukom a szemem, csak hívjátok. Lucas már tuti leitatta és én még nem láttam részegen. Látni akarom.

– Már írok is nékik hogy jöjjenek. Úgy is rég láttam Scottot.

– A mi házunkba nem fog megdönteni.

– Hülye... Bár van igazság alapja. Jó majd elmegyünk az egyik bokor mögé.

– Azt se, akkor inkább fent, szeretem a bokraimat, olyan bokrosak. Meg olyan szép zöld és sárga levelük van, mondtam már hogy szépek?

– Igen, de adjál abból az italból kezd homályosodni apám hogyan emelt rám kezet és anyám hogyan szarta le.

– Nem akarod elmesélni, úgy sem fogok rá holnap emlékezni.

– Szerintem elmondhatod neki, nem fog attól másképp tekinteni rád. Egy lesz, aki ha megtudja rád fog akaszkodni és az Zoe. De ha megnyugszik és megtudja amit akar békén hagy.

– Jah... Anyám köcsög Lucas csajaival az elején. Apa meg Nelsont nem bírta, de négy év vagy öt? Hány valaki nem tudja? Lányok, mondjátok meg mióta vagyok együtt Nelsonnal. Régen volt és azért nem emlékszem rá? Valaki eszi belűről a fejem és minden elfejtek? Miért nem emlékszem az első zoknimra?

– Nyugodj meg és igyál, az segíteni fog.

– Kösz – ivott bele a felé nyújtott üvegből . szóval akkor elmeséled milyen volt a gyerekkorod.

Az alkohol miatt, vagy mert megbíztam Soffyban elmeséltem mindent neki, meg persze az idegesítő exnek is. Olyan részleteket is mondtam amit soha nem akarok Lucasnak elmondani, nem akarom látni az ő arcán is a szánalmat és sajnálatot.

– Teljesen megértem miért nem akarod elmondani, de most már ez a családod. Bízz meg nekünk . ölelt meg Soffy, utána meg Tiffany.

– Meg van még egy sérelmem és vagyok olyan részeg hogy ezt el is mondjam.

– Féltékeny vagy arra, ahogy Lucas hozzám viszonyul  mondta Tiffany mire hatalmasra tágultak az így is alkoholtól nagy szemeim.  Erre azonnal rájöttem, de Luc tuti fel sem fogta, hogy ilyen van. Pedig a történeteiben nem egyszer merül fel a két főbb szereplő között minden komolyabb értelem nélkül. De itt a valóságba ha szembe jön vele integet, köszön de még be is mutatkozik, akkor nem ismeri fel. Remélem most hogy kan társaságban volt végre kilépett egy kicsit a saját világából. Akkor is el volt varázsolva még mikor régen együtt voltunk, de nem ennyire. De megszeretnélek nyúgtattni a részeg mindig igazat mond, ezért is higgyél nekem, hogy nem fogok Lucassal újra összejönni, de hogy szeretni fogom az biztos. Az első akivel együtt voltunk ezt nem lehet kitörölni a fejemből, de nem is kell újra. Az ocsmány szőrős hátával együtt a tied lehet.

–Nem szőrős a háta.

– A dög legyantáztatta, de mikor én mondtam, hogy tégy meg akkor nem nevetett rajtam. Na még annyira sem kell, tied lehet a gyantázott hátú.

Mintha csak tudták hogy róluk van szó, mert ezzel egy időben meg is jelentek. Azt hittem legalább az egyiket támogatni kell, de teljesen maguktól jöttek viszonylag józanul, vagy is nekem az már józan aki meg tud állni a lábán mert nekem az sem megy. Lucas levágta magát a Földre, majd a fejét az ölembe hajtotta. A többiek a kanapén foglaltak helyet.

119. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Megbeszélt bár előtt találkoztam sorommal mellette meg két orvos rezidens állt. Scott is befutott. Mi fogjuk ezeknek a jól nevelt finnyás kis lánykáknak megmutatni hogy kell whiskyet vedelni, vagy úgy bármit aminek tényleg van alkohol tartalma.

– Készen álltok? – dörzsölte boldogan Scott a kezét. Mi legalább értékelünk egy jó szórakozó helyet, ahogy minden folyamatosan pörög.

– Egy életre megbánom, hogy te csinálod a legénybúcsúmat. Holnap lesz az esküvőm, úgy úgy érzem a Másnaposok filmet fogjuk újra írni.

– Nekem nincs füves sütim. Ismerem a legjobb módszert a másnaposság elkerülése érdekébe. Nem kell félnem – ölelte át Nelson vállát Scott.

– Nekem végem – nyögött fel, mire Scottal összepacsiztunk. 

A bárba volt nekünk lefoglalva egy asztal, amihez azonnal kettő alul öltözött pincérnő jött.

– Mit hozhatok nektek? – hajolt közelebb a asztalhoz. A két doktor, Ivan és Dan le sem tudták venni a szemeiket a csupasz keblekről. Scott a fenekét stírölte. Nelson próbált a lány szemébe nézni, én meg élveztem a szenvedését.

Kikértem négy kurva erős italt meg hozzá ásványvizet. Soffynak megígértem, hogy nem lesz másnapos, de egyszer igazi tombolós bulin kell részt venni ahol senki nem emlékszik semmi, akkor nincs mit megbánni. 

Mikor először marta a torkukat az alkohol a kis köpenyesnek köhögtek mint a bagósok. Nem elé oda toltam a vizet, mire megkönnyebbültem felsóhajtott.

A pincérek folyamatosan hozták az ütősebb italokat, amikor valaki megtalálta a kedvencét az mellett kötött ki. 

Én a jól bevált techilát ittam Scottal. Ő tovább fokozta, hogy az egyik pincérnő karjáról nyalta le a sót, majd a szájából vette ki a lime darabot. A két kis köpenyes is megpróbálta, de csöppet részeg volt így nagyon nem ment nekik. 

Nelsonnal már a második liter vizet ittam, de szerintem már nem is tudta mit iszik.

– Köszönöm, hogy te csinálod ezt a bulit. Soha nem hittem, hogy ennyire finom italokat nem ismertem. A picsába orvos vagyok tesztelem a májam strapabírását.

– A húgom kívánsága volt, én meg nem utasítok vissza egy alkalmat, hogy igyak. Scott mivel elvállalta így még jobb az alkalom, hogy jöjjek. Tudtad, hogy Soffynak tetszett Scott, nekem Tiffany tetszett és ez a bunkó pöcs a saját szülinapi bulimon megdugta, majd egész évben azt hiszem tanévben együtt voltak. Sok italt kell azért fizetned, hogy ezt elfelejtsem.

– Hozom is kapsz valami durvát – ment el. 

Visszatért valami extra alkohol tartalmú orgazmust előidéző itallal. Mikor megittam kijelentettem, hogy ez a pohárka fel sem ér az én Shelbym puha aprócska és óvatosan mozgó kezeivel.

Itt csapott át dicsekedésbe az buli, ezzel vita kerekedett ki. Mindenki mondott valamilyen témát és aki nem tudta kontrázni ivott. Tömören az ivott akinek egyszerű volt a szexuális élete. 

Itt kicsit megnyugodtam, hogy Nelson itta a legtöbbet, így tudom hogy semmi bizarr dolgot nem csinált a húgommal. Másik amire rájöttem, hogy nagyon bizarr dolgokat képesek az orvostan tanulok csinálni a csajaikkal, és remélem még egyszer nem kell ezt meghallgatnom. 

– Legdurvább hely? – kérdezte Ian.

– Csajomnál az anyja fürdőjébe miközben a rokonjai lent voltak és kávézgattak – mondta Scott, mire senki nem próbált meg rákontrázni és inkább nyúlt a poharáért.

– Semmi? Mi az ti csak az ágyat ismeritek?

– Ismertem a konyhát – kezdtem el a felsorolást.

– Még az is jó mikor a mosógépen mosás közben, plusz élvezet – mondta Nelson, mire az én számat is elfejtettem becsukni mikor mondta.

– Figyelj sógor, nem akarom tudni hogy mikor, hol és miért dugtad meg a húgom.

– Rendben, bár furcsa így bele gondolni, hogy ezt neked mondom. 
– Akkor ezzel ketten vagyunk.
– Tökély beszéljük valami kevésbé intim témáról.
– Jó tárgyaljuk ki, kinek mekkora a valószínűsége, hogy valamilyen örökletes betegséget hordoz magába – dobott fel egy témát Dan, mire csak még jobban pislogtam.
– Na erről azt végkép nem tárgyalunk – jelentette ki Scott.
– Támogatom – értettem egyet vele, majd vettem fel az újabb poharat, mert ez olyan mondat volt, amire azonnal innom kellett.
Könnyebb témák következtek, de az italok ugyan olyan erősek maradtak. 
Meglepődtem mikor az egyik telefon megcsörrent és a lányok szóltak, hogy menjünk át hozzájuk, mert érdeklő őket, azt már nem tudtam mi, nem maradt meg.

118. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

Meglepett Soffy amikor közölte, hogy szeretné azt, részt vegyek a lánybúcsúján is. Akiket ismert Soffyn és Ms. Tökéletes hang meg smink volt, kedves volt amikor beszélgettünk, meg mesélt az új pasijáról is, de nem tudom egyszerűen megérteni miért dobta el Lucast és választott helyére valakit aki csak másod osztály. Nelson tanácsára ellátogatott pszichologikus szerint azért vagyok rá féltékeny, mert nem bízok meg saját magamba. Talán van valami igazság alapja, mert nekem semmi féle erőm nincs. Azt nem merem elmondani Lucasnak hogy mennyire idegesít ha mellettem gépeli a történetet miközben én filmet néznék a Tvben. Nem akarom neki elmondani, mert utálok vitatkozni és inkább eltűrőm, minthogy elveszítsem. Ennek nem örült a doktor, de nem nagyon érdekelt akkor is így lesz. Azt csodálom, hogy sikerült bevallatnia velem, hogy szeretem Lucast. Mikor ezt Lucas megtudta madarat lehetett vele fogatni, de azzal is jött vissza. Röstellte, hogy ilyen fontos dolog után le kell lépnie, de tényleg fél órán belül egy piros madárral a kezén jött be. Adott neki valami papírt majd eltűnt a nyitott ablakon. Akkor mondta hogy ez az anyja madara és csak tesztelik, hogy vénségére haza talál vagy utána kell menni. Erre az egészre még értelmetlenebbül pislogtam mint a többi furcsa hóbortra.

– Elvigyelek? – nyitott be Lucas nem foglalkozva azzal, hogy esetleg kopogjon.

– Kimennél? – takartam el a fehérneműmet előle.

– Nem – ült le az ágyra mellem és teljes testével felém fordult.

Már nem féltem attól, hogy meg üt tudom nagyon jó, hogy ő nem a bátyám ezért nem is húztam magam össze mikor így nézett rám. Arra még képtelen vagyok hogy le feküdjek vele, de ezt hála istennek teljesen megérti, sőt még viccet is csinált belőle. Kijelentette hogy míg meg van mind a két keze tudja magát kontrollálni, csak hagyjam magára a fürdőben. Azt hittem az elején hogy viccel, nevettem is rajta, de mikor közölte, hogy komolyan gondolja a torkomon akadt a szó.

– Tudom, hogy olyat tett amit nem szabad, de aggódott érted.

– Ki?

– Dr Honey.

– Mit mondott neked? – estem kétségbe. Mondta ha szerinte segítség kell nekem el kell mondani valakinek és én kértem ha valaki akkor az Lucas legyen, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez.

– Hergeljelek fel.

– Mit? – néztem értetlenül rá, de nem akart semmilyen magyarázattal elő állni, csak a hajammal játszott.

– Hagyd abba és kérlek válaszolj – fogtam le mind a két kezét.

– Annyit mondott ha ajtót akarok neked hergeljek fel, mert neked erre van szükséged lehetőleg minél hamarabb.

– Nekem nincs szükségem arra hogy mérges legyek. Nekem az kell hogy kimen hogy fel tudjak öltözni.

– Láttalak meztelenül, nem fogok kimenni.

– Meddig hánytorgatod még?

– Szoktam esténként zuhany alatt rágondolni – kacsintott mire nem csak az arcom hanem az egész testem tiszta piros lett. Ő nagyon jót nevetett rajtam meg a szégyenlősségemen. Úgy próbálta ezt az egész helyzetet fokozni, hogy végig csókolgatta a vállaim. Egyszerűen ledöntött az ágyon majd perverz vigyorral felém mászott.

– Mit akarsz csinálni? – néztem fel rá kicsit ijedve.

– Arra gondoltam, hogy mutatok neked valamit, ami remélem tetszeni fog.

– Mit?

– Az meglepetés. Benne vagy drágám? – adott egy csókot a hasamra, majd elkezdte szívni a bőrt.

– Ha nemet mondok?

– Akkor most azonnal foglak felhergelni nem az esküvő után.

– Bízok benned, mit akarsz mutatni?

– Csak dőlj hátra és élvezd – tette a kezét a fenekemre mire levegőt visszafojtva vártam mi lesz a következő lépés.

– Hogy érzed magad? – mászott vissza hozzám és megcsókolta a nyakamat.

– Soha nem éreztem így magam – felé fordultam, majd feltettem a fejem a mellkasára. Azonnal szembe tűnt a farmeron keresztül dudorodó férfiassága. Végig simítottam a hasán, amit szerencsére nem takart semmi fölösleges anyag. Már a nadrágja szélén volt a kezem mikor visszahúzta és összekulcsolta a kezeinket.

– Arra gondoltam, hogy viszonzom a kedvességed.

– Nem kell.

– De mi van ha én akarom – támaszkodtam meg a mellkasán majd onnan néztem le rá.

– Egy szörnyet teremtettem. Imádom! – húzott le egy csókra, majd elengedte mind a két kezem.

– Most már tényleg menjünk – ült fel az ágyon ezután feláll is felhúzta a nadrágját. Vissza adta a bugyimat, amit a farmer zsebéből vett ki.

Segített felvenni a ruhámat, egyedül is ment volna, de ahogy csókolgatta a nyakam nem akartam elzavarni.

Ha ő is akkor én is alapon segítettem felvenni neki az ingét. Minden egyes gomb után megcsókoltam.

– Tényleg menjünk, mert a végén eldurvul itt a helyzet.

– Mi van akkor, ha én azt akarom?

– Megkérdezem mennyit ittál?

– Egyetlen aprócska kortyot sem.

– Akkor tényleg jobb ha most megyünk – fogta meg a kezem majd kihúzott a szobából.

Nevettem rajta, tiszta szívből. Nem is emlékszem mikor volt ilyen a múltamban. Nem is tudnám már elképzelni az életem Lucas nélkül. Beültünk mind a ketten a kocsiba, ez sokkal nehezebb volt mint hangzik. Marleyt alig lehetett vissza tartani, hogy ne ugorjon be a nyitott ajtón. Mikor sikerült visszazárni az udvarba, mi is el tudtunk indulni.

– Lemondták arról, hogy felhergelj? – fordultam felé, az övet kicsatoltam, hogy figyeljem.

– Nem, azt mondta rengeteg minden felgyülemlett benned főleg a harag és le kellene valahogy vezetned.

– Nincs bennem harag – ráztam meg tagadóan a fejem.

117. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Ritkán történt meg vele, hogy haza zavarnak a kórházból, hogy soha nem veszem ki a szabadságom. Ezért is végeztem jó három vagy négy órával hamarabb. Hívtam Soffyt, de nem reagált semmit. Shellyt megvártam, mert megígértem neki, hogy a kórház előtt találkozunk. Tanácsomra felkeresett egy pszichologikust és egyre jobban nyit a világ felé. De ezt Lucas tudja legjobban megmondani. Szerinte ez a rövid idő alatt többet elért vele a doki, mint amíg vele volt.

Elmentem az egyik pizzéria mellett megvettem az anyja kedvencét ami szerintem undorító. Kis ártatlan halak figyeltek róla. Soffy legalább olyat szeret aminek nincsenek szemei, csípős csirke falatkák és rengeted sajt volt rajta. Shelly magának egy vegásat kért, de legkisebbet. Nem eszik sokat, de hála istennek nem ilyen anorexiás vékony lányka. Magamnak bolonyaiit választottam, majd a a három dobozzal, plusz ráadásnak egy egyszerű sonkással ültünk be a kocsiba és indultunk meg az őrs felé.

Az egész épületbe csak a titkárnő bír, ő mindig mosolygott rám és kedvesen köszönt nekem. Még most is kinyitotta nekem a liftajtót. Mikor kiléptem a liftből mindenki felénk fordult. Először amint megpillantottam az a tömény utálat a következő meg, hogy valami átkozottul vicces. Ezek után észrevették Shellyt mögöttem és ezekhez az érzelmekhez még az értelmetlenség is társult.
– Soffy? – fordultam Katrine felé, mire vidáman felém fordult. Valami történhetett, mert rám soha nem mosolygott. 
– Ott van hátul – bökött az egyik ajtóra egy nagyobb örömmel.
Értetlenül néztem össze Shellyvel, egy vállrándítás kíséretében megindultam arra amerre irányítottak.
Meglepődtem, mikor megláttam a teljes Tomlinson családot itt a kihallgató másik oldalán. Talán a túl oldalon hallgatott ki az apja jó pár éve. A régi szép idők, másnap meg egy papagájra voltam féltékeny.
– Gyorsan csukd be! – szólt ránk Lucas. Shelly becsukta azonnal az ajtót és értetlenül pillantott rájuk.
– Most csallak meg a bátyámmal – világosított fel Soffy, mire Zoe csak bólintott, mikor tőle vártam, hogy ezt az egészet tagadja.
– Miért is? – ült fel Lucas mellé Shelly.
– Kintiek ezt hiszik – vonta meg a vállát Louis.
– Akkor ezért mosolyogtak rajtam.
– Igen nagy rá a valószínűség – paskolta meg Soffy mellette lévő üres asztalrészt. 
Nem foglalkoztam vele. tudom, hogy ez az egész csak a vezeték nevek miatti harc. Inkább felnyitottam a Pizzás dobozokat és csaptunk egy rögtönzött ebédet a kihallgatóba. A plusz pizzát a társainak hoztam, de Lucasnak és Louisnak tökéletesen megfelelt és még így is lopkodtak másikakból.
– Meddig kellene még bent maradni? – kérdezte Soffy az utolsó dobozt összegyűrve a kukába dobta.
– Nem tudom, de nagyon durván megcsaltuk a párjainkat. Vagy ez a hatos fogat így nem számít annak? 
– Lucas! – szólt rá az anya azonnal.
– Mi van? Gruppen család. Elmenni valami pornófilmbe is.
– Ilyet gondolsz a saját anyádról meg a húgodról? – akadtam ki.
– Nem én gondolom ezt. Csak a kintiek fogják ezt hinni. Béna nyomozok, de ilyenről van szó nagyon tudnak figyelni. Dean mikor megcsalta a barátnőjét a volt titkárnővel azonnal rájöttek. De azt képtelenek megfejteni, hogy kell feltörni a rendszert, hogy kiderítsék a vezetékneved. Nekem egy percig sem tart és ugyan azt a programot használjuk. Őket csak az érdekli kit kivel csalnak meg. Magánnyomozók foglalkoznak ilyennel nem a gyilkosságiak. 
– Ne is mond ők az utánpótlás, de nagyon bénák. Nem is bénák hanem szarnak az egészbe – értett egyet a fiával Louis.
– Össze kellene hívni a régi csapatot hogy megnézzék ők, hogy dolgoznak a profik. Szerintem ha kapnak valamilyen példaképet jobban fog menni – gondolkozott hangosan Shelly. 
– Te ez jó ötlet – kiáltott fel boldogan Louis.
– Zseni vagy – adott az arcára egy puszit Lucas, mire elmosolyodott és az arca is kezdett pirosodni. 
– Mikor kellene megcsinálni? – vette elő a telefonját Louis, majd kikereste a naptárat.
– Minél hamarabb. Kint alig van pár emberünk – vette el a férjétől a telefont.
– Jövőhéten meg lehetne csinálni, ha mindenkinek megfelel – nézett körbe Soffy.
– Nem jó mi nem leszünk – vágta rá azonnal Zoe.
– Mert hova mentek? – lepődött meg Lucas.
– Meglepi út az egyetlen feleségemnek – adott Louis Zoe arcára egy puszit, mire Z csak rákacsintott. Valamit eltitkolnak, de nem vagyok nyomozó hogy rájöjjek.
– Akkor utána csináljuk. Hányra legyek itt? – dörzsölte boldogan Lucas a kezét.
– Te? – csodálkoztam.
– Ilyet ki nem hagyok. A vének elbánnak a fiatalsággal. Ez kell nekem.
– Vének? – akadt ki Zoe és Louis egyszerre.
– A ti felállásotokban valaki vagy vén vagy fiatal.
– Büdös kölyök – morogta Zoe.
– Tudom, hogy szeretsz – ölelte meg az anyját.
– Mi megyünk – fogta meg Shelly kezét. – Majd még tárgyalunk erről. Sietnek kell, ha estig nem küldöm át az új részt kirúgnak és még csak a fele van meg. – Lucas elrohant Shellyvel kézen fogva.
– Mi is lépünk, majd valamelyik nap beszélünk. Még egy kettő simítás van hátra az esküvővel kapcsolatban.
– Még mindig van? – nyögtem fel fájdalmasan.
– Igen.
– Holnap ha jó mindenkinek lerendezhetnénk.
– Nekem megfelel, szabadságra zavartak – mondtam bánatosan.
Zoe és Louis kimentek, magunkra hagyva minket. Belehúztam az ölelésembe Soffyt és élveztem a gránátalmás samponjának bódító illatát. Kis összebújásunknak az vetett véget, hogy Louis a szomszéd szobába egy nőt kezdett el kihallgatni.
– Le lépjünk? – néztem le rá.
– Igen, ehhez az ügyhöz úgy sincs semmi közöm.
– Akkor menjünk innen. Anyádékkal kérjük meg, hogy meséljék el a pletykákat.
– Abba biztos lehetsz, hogy el fogja mesélni. 
Jó volt nézni a csapatja értetlen tekintetét, ahogy velem sétál ki kézen fogva, amikor előtte találtam rá, ahogy éppen megcsalt. 10 perc múlva újra találkoztunk otthon. Bezártuk a bejárata ajtót és bevonultunk a hálószobába. Ahol levezettük a több napja felemeltet energiát, és feszültséget.