122. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Lucassal álltam az oltár mellett és szét izgultam magam. Anyámék még is eljöttek, ez volt egyszer az idegességem oka, a másik, hogy Soffy késett. Tudtam, hogy azért mert elszakadt valami a cipőjén, de attól még bennem volt egy kis félsz, hogy gondol egyet és megindul világot látni.

Hatalmas kő esett leba szívemről amikor 10 perc késés ellenére megjelent az ajtóban az apja oldalán.

Nagyon csábítóan nézett ki ebben a rövid tűlős menyasszonyi ruhában, de a legszebb rajta a mosolya volt.

– Bocs a késésért – suttogta mikor elém ért és megfogta a kezem.

– Megérte várni. Nagyon tetszik ez a ruha - kacsintottam, mire nevetését próbálta palástolni, de nem nagyon sikerült neki. Pár pillanat múlva elérte a célját, megnyugtatta az arcizmait, több kevesebb sikerrel, egy mosoly mindig az arcát díszítette.

Mind a ketten elrontottuk a fogadalmunkat, elfelejtett igent mondani, csak bólogatva és mosolyogva hümmögött, de szerencsére elfogatták ezt is.

Meghozták a tortát amin olyan pár volt, hogy a pasi doktori köpenybe volt össze bilincselve mellette lévő rövid szoknyás rendőrnőhöz.

– Lucas rendezte a tortát? – ült le mellém Soffy pirospozsgás arccal.

– Igen, de rosszabb is lehetne – nyújtottam oda neki a poharát, vagyis kicseréltem olyanra amiben víz volt. Kortyolt egyet belőle, de fancsali képpel lerakta. – Miért van benne víz?

– Mert fel kell vágni a tortát. Legalább előtte egy kicsit józanodj.

– Te kis figyelmes, szeretlek – adott egy puszit az arcomra. Hajolt volna el, mire elkezdtek a poharakkal meg a tányérokkal csörömpölni. – Szerintem mióta ismerlek nem csókoltalak meg annyiszor mint ma.

– Nekem nincs ellenemre. – Teljesítettem a vendégek kívánságát, hogy vissza húztam magamhoz egy hosszú csókra.

Sikerült felvágni a tortát, de tiszta hab lett a fejem, mikor Soffy kedvesen bele markolt, és szétkente az arcomon. Lucassal próbáltuk levakarni a fejemről, de kurva nehéz volt, mire végeztünk a bőröm felső hámrétege is lejött.

– Anya! – örültem meg neki. Tuti csak a pezsgő beszélt belőlem.

– Mit szeretnél?

– Táncolni, jössz? – nyújtottam felé a kezem, amit vonakodva elfogadott.

– Mennyit ittál?

– Mértékkel, tesztelem a májam. Orvos vagyok tartom a mértéket.

– Csak tudnám miért ezt a Tomlinsont választottad a saját családod helyet.

– Szeret, nem irányít, nem akar megváltoztatni. Tanulhatnátok tőle.

– Több tisztelettel az anyád vagyok.

– Igen ilyenkor tudod mondani, de nem voltál ott velem míg felnőttem. De valamit nem értek, a húgom miben más mint én?

– Nem lázad, érdekli mit csinálunk ő követni akarja a példánkat.

– Nem is lázadtam annyit, nektek meg nem mindegy hogy mit akarok csinálni? Más családokba nem foglalkoznak annyit ezzel, hogy a kölyke azt csinálja amit a szülő akar. Majd megtanulja a saját hibájából, hogy mit baszott el. Többet tanulnak azokból amit a saját bőrükön tapasztalnak meg.

– Meg akartalak ettől kímélni.

– Meg az átlagos élettől?

– Nem akartam, hogy átéld azokat a csalódásokat amiket én szenvedtem el – pillantott az apósom elé.

– Nem tudsz mindenkitől megvédeni.

– Igen erre rájöttem, legalább te szereted?

– Sokkal jobban mint lehetne. Végre várom, hogy haza érjek a kórházból.

– Amúgy meddig titkoltátok, hogy együtt vagytok?

– Akkor pont egy éve. Évfordulónk másnapján buktunk le.

– Akkor ezért volt az a ruha darab ott.

– Igen meg nem kellett annyiszor a kórházban lenne. Meg volt az az eset mikor egy hétig oda voltatok, akkor például végig nála voltam. Őszintén megmondom, kicsit élveztem, hogy ott volt a lebukás veszélye. Adott az egész kapcsolatnak egy kis adrenalint. De ez nem annyira fontos, kérdezni akarok valamit.

– Mit akarsz tudni?

– Mi ez a agy viszály a két család között?

– Régen nagyon régen Louis anyja megpróbált minket összehozni. Másik meg gy alap vita, a rendőrök meg az ügyvédek soha nem jöttek ki jól egymással.

– De ez nem csak egy ki pisil messzebbre verseny. Ez valami komolyabb.

– Apád meg én védtünk Emma Watson-ot.

– Az ki?

– Aki átszikkasztatta magát Zoére, majd az igazit meg akarta ölni és Louist csak magának megtartani. Meg elégé bele folyt az Goot maffia is, majdnem az egész családod is kiirtotta.

– Ti védtetek sorozat gyilkost? – akadtam ki ezen az információn, tudtommal ők a válással foglalkoznak, nem a gyilkosokkal.

– Van a Petterson családnak nagyon sok rossz akarója. Mikor először megkaptuk az ügyet nem tudtunk semmilyen háttér történetet. Mikor meg kiderült, hogy mennyire súlyos dolgokat csinálsz. Vissza akartuk utasítani, de busásan megfizettek.

– Mit értetek el?

– Rávettünk mindenkit, hogy tudat hasadása van. Pedig nincs, így egy szanatóriumba került. A másik lehetőség a halál büntetés volt. Így fen áll a lehetősége, hogy megszökik, főleg hogy már több próbálkozása is volt, és egyre messzebb jutott.

– Ez miatt van a családok között vita?

– Igen ez az ok, és mivel a rendőrök kiállnak egymás mellett az egész kapitányságon utálnak minket.

– Kösz, hogy elmondtad nekem.

– Én meg köszönöm a táncot. Remélem egyszer megtudod bocsátani, hogy minden mindentől tiltottunk.

– Megbocsátom, de el nem felejtem.

– Köszönöm – pillantottam meg egy könnycseppet a szeme sarkán –, de mi megyünk, mert csak beszélni akartam veled.

– Eljöhettek, felhívhattok. Nem meghaltam, csak a saját életem élem.

– Majd egyszer megnézem milyen az élted.

Elköszönt az egész Cross család és nagyon megcsappant a vendégek száma. Már csak a rendőrök maradtak.

– Gyere – fogta meg a kezem Tiffany, Lucas meg Soffyt húzta a terem közepén oda ahova engem állítottak. Mindenki felénk fordult és figyeltek minket.

– Tőlünk kapjátok – mondta Lucas, Zoe és Louis meg egy-egy bőröndöt adott nekünk. 

– Kapunk fejenként egy táskát. Remélem arany rudak vannak venne, talán gyémántok, de ha fukarok vagytok kápéval is beérem – jegyezte meg Soffy.

– Egyik sem – rázta meg Louis nevetve a fejét, majd megfogta Zoe kezét és kicsit arrébb mentek.

– Ez az igaza ajándékotok – adott oda Soffynak egy borítékot Tiffany.

Feleségem félve nézet borítékba, oda adta nekem. Tiffany és Lucas nyakába ugrott bele. Végig ölelte őket, bele néztem az ajándékba. Két jegy volt benne a ma este induló európai útra.
– Minden le van rendezve, nektek csak indulni kell – lépett mellém Lucas.
Magamhoz öleltem a sógoromat, majd kerek 10 perc hálálkodás után elküldtek a francba. 
A francot mi úgy értelmeztük, hogy Görögország partjai.