129. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

Rájöttem arra hogy nincs szerencsém. Amit kaptam zsetont azt csak elvertem így inkább a bárpultnál támaszkodtam és figyeltem ahogy Soffy egyre több és több zsetont húz maga elé. Hát igen tényleg ő örökölte a híres Pettershon szerencsét, amivel nem kis vagyonra szert tudna tenni. Remélem azért nem pártol át erre a sötét oldalra. Szeretném ugyan úgy, csak akkor még több veszélynek lenne kitéve, de ha ezt szeretné nem állíthatom meg. Nem én akarok az lenni aki tönkre töri az álmait.
De nem csak én figyeltem rá. Mindennek egyszer megfordult a látó mezejében. Nők irigykedve figyelték milyen jól kiemeli az alakját, és a férfiak meg kéj sóvárogva legeltették rajta a szemüket.
Rendeltem egy alkohol mentes italt magamnak meg neki és oda léptem az asztalhoz.
– Meghívhatom a csodálatos ruhás hölgyet egy italra? – kocogtattam meg a vállát és közben oda nyújtottam neki az italt.
– Ne is álmodj róla, mindenkit vissza utasított – rázta meg tagadóan a fejét a mellette ülő öreg csóka. De nem ú került a figyelmem közepébe hanem pár székkel arrébb ülő személy. David is ennél az asztalnál játszott. Annyira Soffy-ra koncentráltam hogy észre sem vettem, hogy a célszemély is itt tartózkodik.
– Elfogadom köszönöm – vettem el az italt és közben kicsit megérintette a kezem. Másik kezét megfogtam majd adtam rá egy kézcsókot. Kacsintott majd bele kortyolt az italába és vissza fordult nehogy lemaradjon valamiről.
– Maga itt marad és elmondja milyen bűvös igéket mondott erre a szépségre hogy elfogadta magától az italt.
– Nem árulhatom el a titkom. Sok sok éves tanulmány. Örültem a találkozásnak mylady – csókoltam újra kezet neki, mire csak nevetett a cselekedetem. 
– Maga egy mágus – jött utánam az öreg koma. Teljesen megbabonáztam azzal, hogy a feleségem elfogadott tőlem egy italt. 
– Nem vagyok mágus csak ismerem mit kell mondani mikor.
– Ez elképesztő azonnal megbízott magában egy pillanatnyi kételyt nem láttam a szemében. Pedig egy ilyen helyen senki nem szokott senkiben bízni.
– Megszerzem magamnak ezt a csodálatos tehetséget. Higgye el hamarosan gyűrű lesz az ujján, mert elkötelezi magát mellette.
– Azért ennyire ne legyen biztos magában. Elvégre csak egy italt fogadott el.
– Ohh tudom mire vagyok képes. Holnap mikor elhagyom ezt a hotelt. Ez a csodálatos nő lesz mellettem és mind a kettőnk ujján ott lesz egy karika gyűrű, hogy a világ tudja milyen szerencsés fickó vagyok.
– Hamarabb eszem meg a kapalom mint ezt teljesüljön, fiam.
– Akkor kedves ismerten holnap legyen lent a hallba. Délelőtt mikor elhagyom a szállodát le fog esni az álla.
– Akkor a maguk szeme előtt fogom elfogyasztani a kalapom.
– Jó étvágyat a kalapjához – mondtam nevetve majd megindulta a célszemély felé. 
– Mindenét elvesztette. Itasd le és szedj ki belőle valami használhatót. Jah és elégi piszkos játszmát játszottál szerencsétlen öregemberrel – hallottam meg a fülembe Soffy hangját, mire automatikus felé fordultam. Halkan beszélt, mert senki nem kapta rá a tekintett, hogy mit mond nekik.
– Ennyit megérdemlek elvégre én szabadságomat tölteném.
– Hidd el megéri neked.
– Készülj ha elkapjuk fel kell avatni azt a hotel ágyat, ha már egy vagyont fizettünk érte.
Nem válaszolt vissza csak mosolyra húzta a száját és rám kacsintott. Pára oda fordultak az asztalától, mire feléjük emeltem a poharam és vissza fordultam a bárhoz.
– Valami jó erős italt neki. Most vesztette el mindenét – nyújtottam egy papír pénzt a pincérnek. – Mondaná azt hogy a ház ajándéka. Nem szereti a barátom tőlem elfogadni a vigasz italokat.
– Persze – vette le a pénzt és már töltette is ki valami minőségi ütős italt. Remélem nem kell az egész havi fizetésemet lenyomnom a torkán hogy daloljon. Bár ha igen akkor meg benyújtom számlát Lucasnak. Lófaszt benyújtom neki a hoteltért is, meg amit a kaszinóba elvesztettem. Úgy kő gazdag, meg híres. Hozzá képest egy csóró orvos vagyok. Ettől a gondolat menettől felpezsdülve rendeltem még egy italt a köcsögnek. Igya csak hátha nem tudja hogy arccal merre van előre. 
Negyedik ilyen kör után oda ültem mellé, mert már láttam hogy kicsit kóvályog a feje.
– Te is elveszetted mindened? – intettem a pincérnek hogy hozzon egy újabb kört nekünk. Ugyan azt kértem mint amit eddig ittam, ami annyit jelent nincs semmi alkohol benne, Davidébe meg annyi van hogy egy elefántot kiütni.
– Egy csaj nyerte el tőlem mindenem. Komolyan elegem ezekből. A világ jobb lenne nélkülük csak a baj van velük. Most is egy hülye ribanc miatt vagyok itt – húzta le húzóra az italát. Nagyon maga alatt lehet ha ennyire mindegy mit csak igyon valamit.
– Szerelmi bánat? 
– Nem a hülye mostoha húgomat keresem.
– Ne miért hívod így a húgodat. Nekem is van húgom, lehet néha megfolytatnám de attól nem hívom ribancnak.
– Mert gondolom a te húgod nem egy elmebajos díva.
– De az, de attól a húgom és szeretem.
– Jah én is szerettem mikor jó kislány volt és hagyta hogy apával vele játszunk. Azok voltak a szép napok. De neki milyen hülyeséget ki kellett találni. Állítása szerint megerőszakoltuk. Ez hülyeség, attól hogy ő nem szerette a játékot, mi még élveztük. Nekünk szükségleteink voltak, de ezt a hülye fejével nem tudta felfogni. Mindenkinek azt terjesztette hogy verjük otthon, meg megerőszakoljuk. Pedig csak akkor kapott pár pofont ha nem tudta hol a helye. Ha nem jött ki a szobájából akkor nem volt semmi baj. Mi bementünk mikor akartuk megkaptuk amit akartunk és már jöttünk ki. Megúszta volna pofonok nélkül. De miikor kiderült hogy milyen mocskot terjeszt a családunkról elértünk hogy elmegzavarodottnak nyilvánítsák. Nem is tudom hogy gondolta hogy van hatalma felettünk. Szóval most meg kell keresnem, mert valakinek meg kell állítani mielőtt bemártja a szüleimet. Pedig mik anyámék meghaltak nem dobtam ki azonnal az utcára. De megelégeltem hogy folyton meg akart szökni. Hát hagytam neki. Hagy fagyjon meg New York hideg utcáin. Nem kerestem addig míg meg nem tudtam hogy felszedett valami gazdag pasit. Nem tudom hogy volt képes rá, de ideje vissza vinnem mielőtt mások életét is tönkre teszi.
– Nem semmi kis történet.
– Jah, de megyek holnap még meg kell harcolnom azzal a bolonddal. Gondolom neki is beadott valami mesét azt nem fogja egyhamar megérteni hogy intézetben a helye – megitta a következő italát, majd lecsapta a poharat az asztalra és ott hagyott. 
– Azt a kurva – néztem csodálkozva a csaposra aki egyet értett velem.
– Sajnálom szerencsétlen lányt. Remélem nem kell vele menni.
– Esetleg kaphatnék egy telefon számot, hogy mint tanu beidézzük a bíróságra mikor azért harcolunk hogy ne vigye magával a mostoha húgát? 
– Persze – elővett egy papírt majd felírta a számát, majd zsebre vágtam a papírt és megindult a póker asztalhoz.
– Mylady – álltam meg Soffy mellett mire rám kapta a tekintetét. – Megtisztelne a jelenlétével?
– Amint ennek a körnek vége van magával tartok.
Gyorsan vége lett a körnek segítettem felmarkolni a nyereményét, amit azonnal be is váltottunk. Lehet én mindent elvesztettem de legalább Soffy megtriplázta az ő részét. Hm ha anyagi gondjaink lesznek elküldöm játszani, gyorsan megoldódnának.
– Csodálatos voltál. Hallottam mindent, meg okosan elkérted a pincér számát. Ha a felvétel nem elég meg a te szavad még ott a pincéré is. Imádlak – ölelte meg a nyakam már a szobába.
– Most már mehetünk ágyat avatni? – kezdtem el csókolgatni a nyakát. 
– előbb lementjük a gépre a felvételt és utána csak a tied vagyok.
Mivel egy hacker vagy mi a fene pillanatok alatt meg volt ezzel. Kivettem a fülemből a vackot, majd a fiókból kivettem a gyűrűinket. Vissza húztam az ujjára, ő meg feladta rám a sajátomat, majd végre megkaptam a jutalmam amiért lebuktattam azt a disznót. 
Másnap mikor mentünk a koma nem kicsit lepődött meg mikor megmutattam neki a gyűrűs ujjainkat. Döbbenetében tényleg levette a kalapját és csak bámult hatalmas szemekkel. Soffy csak fájdalmasan rázta a fejét, de inkább nem mondott semmit.