118. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

Meglepett Soffy amikor közölte, hogy szeretné azt, részt vegyek a lánybúcsúján is. Akiket ismert Soffyn és Ms. Tökéletes hang meg smink volt, kedves volt amikor beszélgettünk, meg mesélt az új pasijáról is, de nem tudom egyszerűen megérteni miért dobta el Lucast és választott helyére valakit aki csak másod osztály. Nelson tanácsára ellátogatott pszichologikus szerint azért vagyok rá féltékeny, mert nem bízok meg saját magamba. Talán van valami igazság alapja, mert nekem semmi féle erőm nincs. Azt nem merem elmondani Lucasnak hogy mennyire idegesít ha mellettem gépeli a történetet miközben én filmet néznék a Tvben. Nem akarom neki elmondani, mert utálok vitatkozni és inkább eltűrőm, minthogy elveszítsem. Ennek nem örült a doktor, de nem nagyon érdekelt akkor is így lesz. Azt csodálom, hogy sikerült bevallatnia velem, hogy szeretem Lucast. Mikor ezt Lucas megtudta madarat lehetett vele fogatni, de azzal is jött vissza. Röstellte, hogy ilyen fontos dolog után le kell lépnie, de tényleg fél órán belül egy piros madárral a kezén jött be. Adott neki valami papírt majd eltűnt a nyitott ablakon. Akkor mondta hogy ez az anyja madara és csak tesztelik, hogy vénségére haza talál vagy utána kell menni. Erre az egészre még értelmetlenebbül pislogtam mint a többi furcsa hóbortra.

– Elvigyelek? – nyitott be Lucas nem foglalkozva azzal, hogy esetleg kopogjon.

– Kimennél? – takartam el a fehérneműmet előle.

– Nem – ült le az ágyra mellem és teljes testével felém fordult.

Már nem féltem attól, hogy meg üt tudom nagyon jó, hogy ő nem a bátyám ezért nem is húztam magam össze mikor így nézett rám. Arra még képtelen vagyok hogy le feküdjek vele, de ezt hála istennek teljesen megérti, sőt még viccet is csinált belőle. Kijelentette hogy míg meg van mind a két keze tudja magát kontrollálni, csak hagyjam magára a fürdőben. Azt hittem az elején hogy viccel, nevettem is rajta, de mikor közölte, hogy komolyan gondolja a torkomon akadt a szó.

– Tudom, hogy olyat tett amit nem szabad, de aggódott érted.

– Ki?

– Dr Honey.

– Mit mondott neked? – estem kétségbe. Mondta ha szerinte segítség kell nekem el kell mondani valakinek és én kértem ha valaki akkor az Lucas legyen, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez.

– Hergeljelek fel.

– Mit? – néztem értetlenül rá, de nem akart semmilyen magyarázattal elő állni, csak a hajammal játszott.

– Hagyd abba és kérlek válaszolj – fogtam le mind a két kezét.

– Annyit mondott ha ajtót akarok neked hergeljek fel, mert neked erre van szükséged lehetőleg minél hamarabb.

– Nekem nincs szükségem arra hogy mérges legyek. Nekem az kell hogy kimen hogy fel tudjak öltözni.

– Láttalak meztelenül, nem fogok kimenni.

– Meddig hánytorgatod még?

– Szoktam esténként zuhany alatt rágondolni – kacsintott mire nem csak az arcom hanem az egész testem tiszta piros lett. Ő nagyon jót nevetett rajtam meg a szégyenlősségemen. Úgy próbálta ezt az egész helyzetet fokozni, hogy végig csókolgatta a vállaim. Egyszerűen ledöntött az ágyon majd perverz vigyorral felém mászott.

– Mit akarsz csinálni? – néztem fel rá kicsit ijedve.

– Arra gondoltam, hogy mutatok neked valamit, ami remélem tetszeni fog.

– Mit?

– Az meglepetés. Benne vagy drágám? – adott egy csókot a hasamra, majd elkezdte szívni a bőrt.

– Ha nemet mondok?

– Akkor most azonnal foglak felhergelni nem az esküvő után.

– Bízok benned, mit akarsz mutatni?

– Csak dőlj hátra és élvezd – tette a kezét a fenekemre mire levegőt visszafojtva vártam mi lesz a következő lépés.

– Hogy érzed magad? – mászott vissza hozzám és megcsókolta a nyakamat.

– Soha nem éreztem így magam – felé fordultam, majd feltettem a fejem a mellkasára. Azonnal szembe tűnt a farmeron keresztül dudorodó férfiassága. Végig simítottam a hasán, amit szerencsére nem takart semmi fölösleges anyag. Már a nadrágja szélén volt a kezem mikor visszahúzta és összekulcsolta a kezeinket.

– Arra gondoltam, hogy viszonzom a kedvességed.

– Nem kell.

– De mi van ha én akarom – támaszkodtam meg a mellkasán majd onnan néztem le rá.

– Egy szörnyet teremtettem. Imádom! – húzott le egy csókra, majd elengedte mind a két kezem.

– Most már tényleg menjünk – ült fel az ágyon ezután feláll is felhúzta a nadrágját. Vissza adta a bugyimat, amit a farmer zsebéből vett ki.

Segített felvenni a ruhámat, egyedül is ment volna, de ahogy csókolgatta a nyakam nem akartam elzavarni.

Ha ő is akkor én is alapon segítettem felvenni neki az ingét. Minden egyes gomb után megcsókoltam.

– Tényleg menjünk, mert a végén eldurvul itt a helyzet.

– Mi van akkor, ha én azt akarom?

– Megkérdezem mennyit ittál?

– Egyetlen aprócska kortyot sem.

– Akkor tényleg jobb ha most megyünk – fogta meg a kezem majd kihúzott a szobából.

Nevettem rajta, tiszta szívből. Nem is emlékszem mikor volt ilyen a múltamban. Nem is tudnám már elképzelni az életem Lucas nélkül. Beültünk mind a ketten a kocsiba, ez sokkal nehezebb volt mint hangzik. Marleyt alig lehetett vissza tartani, hogy ne ugorjon be a nyitott ajtón. Mikor sikerült visszazárni az udvarba, mi is el tudtunk indulni.

– Lemondták arról, hogy felhergelj? – fordultam felé, az övet kicsatoltam, hogy figyeljem.

– Nem, azt mondta rengeteg minden felgyülemlett benned főleg a harag és le kellene valahogy vezetned.

– Nincs bennem harag – ráztam meg tagadóan a fejem.