121. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

Reggel amikor felültem vártam, hogy a másnaposság ledöntsön, de teljesen jól éreztem magam. Nem fájt semmim, teljesen kipihent voltam, talán a nyakam de az már tegnap reggel fájt. 
 Szép jó reggelt  mosolygott mellettem Soffy –, de milyen volt az este?
– Jó, már amire emlékszem belőle.
– A másik két jó madár meddig bírta?
– Nem sokkal az előtt vitték el őket mikor hívtatok. De miért is kellett jönnünk?
– Soha nem láttalak részegen, nem hagyhattam ki. Nem tudni mikor lesz újra ilyen.
– Ha Lucas emlékszik a fogadásunkra akkor fogok még inni.
– Miben fogadtatok? – könyökölt fel, mire én is követtem.
– Ha kiadják a könyvét iszunk. Részegen még rosszabb ötleteim vannak.
– Tisztába vagy, hogy már elfogadták a könyvét, a megírt fejezeteket már átnézették a lektorral. Mérget lehet rá venni, hogy ki fogják adni, csak az idő kérdéses. Az is azért, hogy a nyomdába milyen gyorsan csinálják. Öt fejezet van csak hátra neki, már ha nem írta meg mióta utoljára beszéltem vele. Lehet azóta már el is fogadta a borítót. Hülye vagy hogy ilyenbe bele mentél.
– Kösz, így is tudtam, hogy kár egy Tomlisonnal fogadnom.
– Igen hülye vagy. Megtanulhattad volna hogy velünk nem érdemes fogadni? Elittad a maradék eszed is.
– Kösz jól indul az esküvőnk napja – dőltem vissza az ágyra.
– Még van esélyed elfutni.
– Minek mennék? Elfogadtam a hülye rigolyáiddal együtt.
– Nincsenek ilyenjeim – háborodott fel és a hátát fordította felém.
– Soffy ezt te sem hiszed el – öleltem magamhoz a derekánál fogva, és be vackolt magát a karjaimba. Bele csókoltam a nyakába, mire kirázta a hideg és egy apró sóhaj elhagyta a torkát.
– Jó talán van pár, de tényleg csak pár. Szinte észre sem lehet venni – bújt ki az ölelésemből, majd szembe fordult velem.
– Jól van drágám, ha ezt akarod hinni, hidd, de tud nincs igazad.
– Hazudhatnál nekem, sokkal jobb lenne.
– Észre vennéd ha hazudok, meg nem is szereted. Akkor meg minek próbálkozzak vele? – kezdtem el csavargatni az egyik tincset ami még a tegnap este óta viselt kontyból szabadult.
Csengő válaszolt helyette. Felvette a köntösét majd lement ajtót nyitni. Mikor visszaért az anyja jött be mögötte egy kávét kortyolgatva.
– Te mit keresel itt? – csodálkozott.
– Itt lakom – ültem fel, majd a kezemet összekulcsoltam az ujjaimat a fejem felett, majd kinyújtottam a karjaimat. 
– Azt tudom, de úgy volt Lucasnál éledezel. Bár mivel majdnem felbuktam Scottba, gondolhattam volna, hogy az egyetlen iszákos fiam is itt van valahol.
– Kanapén láttam utoljára – mondta Soffy miközben a szekrénybe hajolt be és a ruhái között válogatott. 
– Fölöslegesen öltözöl fel. Késésben vagyunk így is.
– MI? – ugrott meg és indult az ajtó felé, majd megfordult és oda hajolt hozzám. – Majd az oltárnál találkozunk – adott egy puszit az arcomra és egyszerűen eltűnt.
Mire leértem a nappaliba a lányok eltűntek a házból. Nappaliban Scott terült el, a lábai a folyosóra lógtak. Ha Zoe nem mondta volna, hogy majdnem felbukott benne, akkor tuti neki esek az ajtónak. Kiöntöttem magamnak a kávét, majd leültem az egyik szabad fotelba. 
Lucas jött le egy alsógatyában, majd megrugdosta Scottot, mire arrébb mászott pár centivel és Lucas levágta magát a felszabadult helyre. 
– Te megdugtad az exem a húgom kanapéján? – kérdezte Lucas, mire felszaladt a szemöldököm.
– Igen, miután elvonult mindenki kipróbáltuk milyen – paskolta meg maga mellett az húzatót. – Hát nem azért de ezt nem légyottra találták ki. Túlságosan keskeny hozzá.
– Ezt nem akartam hallani. Lehet el kellene inkább égetni – néztem a bútorra, amit idáig nagyon szerettem.
– Finnyás orvos – röhögött Scott.
– Lesz még folytatás vagy csak egyszeri alkalom volt? – rúgta meg Lucas Scott lábát.
– Ki tudja, nem beszélgettünk – nevetett a saját poénján.
– Mi miatt nem lettem különben másnapos. Valamit itattál velem amire nem emlékszem? – tereltem másfelé a beszélgetést, és bíztam benne, hogy Lucas tudja rá a választ.
– Igen. Vizet, orvos vagy és nem tudod, hogy így lehet elkerülni a másnaposságát, hogy sokat iszol. Na nem alkoholt, bár akkor soha nem leszel másnapos csak részeg. Tiszta víz a legjobb.
– Tényleg mivel az alkohol fokozza a szomjúságot, nem nem képes csillapítani ezért ha elég...
– Na most hagyd abba, én másnapos vagyok, józanul sem értem ezt a fajta halandzsát – vágott a szavamba.
– Nem is ez a lényeg, az hogy fel kellene öltöznöm – gondolkodott hangosan Scott.
– Még van négy óra az esküvőig – néztem a falon logó órára.
– Akkor pihenjük egy kicsit, nem akarok csúnyán kinézni a képeken – dörzsölte a hasát Scott majd nyújtózkodott.
Mind a ketten furcsán néztünk rá, de inkább nem mondtunk neki semmit. Jobb dolgokat magunkba tartani, meg ha nem reagálunk rá akkor csendben marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése