117. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Ritkán történt meg vele, hogy haza zavarnak a kórházból, hogy soha nem veszem ki a szabadságom. Ezért is végeztem jó három vagy négy órával hamarabb. Hívtam Soffyt, de nem reagált semmit. Shellyt megvártam, mert megígértem neki, hogy a kórház előtt találkozunk. Tanácsomra felkeresett egy pszichologikust és egyre jobban nyit a világ felé. De ezt Lucas tudja legjobban megmondani. Szerinte ez a rövid idő alatt többet elért vele a doki, mint amíg vele volt.

Elmentem az egyik pizzéria mellett megvettem az anyja kedvencét ami szerintem undorító. Kis ártatlan halak figyeltek róla. Soffy legalább olyat szeret aminek nincsenek szemei, csípős csirke falatkák és rengeted sajt volt rajta. Shelly magának egy vegásat kért, de legkisebbet. Nem eszik sokat, de hála istennek nem ilyen anorexiás vékony lányka. Magamnak bolonyaiit választottam, majd a a három dobozzal, plusz ráadásnak egy egyszerű sonkással ültünk be a kocsiba és indultunk meg az őrs felé.

Az egész épületbe csak a titkárnő bír, ő mindig mosolygott rám és kedvesen köszönt nekem. Még most is kinyitotta nekem a liftajtót. Mikor kiléptem a liftből mindenki felénk fordult. Először amint megpillantottam az a tömény utálat a következő meg, hogy valami átkozottul vicces. Ezek után észrevették Shellyt mögöttem és ezekhez az érzelmekhez még az értelmetlenség is társult.
– Soffy? – fordultam Katrine felé, mire vidáman felém fordult. Valami történhetett, mert rám soha nem mosolygott. 
– Ott van hátul – bökött az egyik ajtóra egy nagyobb örömmel.
Értetlenül néztem össze Shellyvel, egy vállrándítás kíséretében megindultam arra amerre irányítottak.
Meglepődtem, mikor megláttam a teljes Tomlinson családot itt a kihallgató másik oldalán. Talán a túl oldalon hallgatott ki az apja jó pár éve. A régi szép idők, másnap meg egy papagájra voltam féltékeny.
– Gyorsan csukd be! – szólt ránk Lucas. Shelly becsukta azonnal az ajtót és értetlenül pillantott rájuk.
– Most csallak meg a bátyámmal – világosított fel Soffy, mire Zoe csak bólintott, mikor tőle vártam, hogy ezt az egészet tagadja.
– Miért is? – ült fel Lucas mellé Shelly.
– Kintiek ezt hiszik – vonta meg a vállát Louis.
– Akkor ezért mosolyogtak rajtam.
– Igen nagy rá a valószínűség – paskolta meg Soffy mellette lévő üres asztalrészt. 
Nem foglalkoztam vele. tudom, hogy ez az egész csak a vezeték nevek miatti harc. Inkább felnyitottam a Pizzás dobozokat és csaptunk egy rögtönzött ebédet a kihallgatóba. A plusz pizzát a társainak hoztam, de Lucasnak és Louisnak tökéletesen megfelelt és még így is lopkodtak másikakból.
– Meddig kellene még bent maradni? – kérdezte Soffy az utolsó dobozt összegyűrve a kukába dobta.
– Nem tudom, de nagyon durván megcsaltuk a párjainkat. Vagy ez a hatos fogat így nem számít annak? 
– Lucas! – szólt rá az anya azonnal.
– Mi van? Gruppen család. Elmenni valami pornófilmbe is.
– Ilyet gondolsz a saját anyádról meg a húgodról? – akadtam ki.
– Nem én gondolom ezt. Csak a kintiek fogják ezt hinni. Béna nyomozok, de ilyenről van szó nagyon tudnak figyelni. Dean mikor megcsalta a barátnőjét a volt titkárnővel azonnal rájöttek. De azt képtelenek megfejteni, hogy kell feltörni a rendszert, hogy kiderítsék a vezetékneved. Nekem egy percig sem tart és ugyan azt a programot használjuk. Őket csak az érdekli kit kivel csalnak meg. Magánnyomozók foglalkoznak ilyennel nem a gyilkosságiak. 
– Ne is mond ők az utánpótlás, de nagyon bénák. Nem is bénák hanem szarnak az egészbe – értett egyet a fiával Louis.
– Össze kellene hívni a régi csapatot hogy megnézzék ők, hogy dolgoznak a profik. Szerintem ha kapnak valamilyen példaképet jobban fog menni – gondolkozott hangosan Shelly. 
– Te ez jó ötlet – kiáltott fel boldogan Louis.
– Zseni vagy – adott az arcára egy puszit Lucas, mire elmosolyodott és az arca is kezdett pirosodni. 
– Mikor kellene megcsinálni? – vette elő a telefonját Louis, majd kikereste a naptárat.
– Minél hamarabb. Kint alig van pár emberünk – vette el a férjétől a telefont.
– Jövőhéten meg lehetne csinálni, ha mindenkinek megfelel – nézett körbe Soffy.
– Nem jó mi nem leszünk – vágta rá azonnal Zoe.
– Mert hova mentek? – lepődött meg Lucas.
– Meglepi út az egyetlen feleségemnek – adott Louis Zoe arcára egy puszit, mire Z csak rákacsintott. Valamit eltitkolnak, de nem vagyok nyomozó hogy rájöjjek.
– Akkor utána csináljuk. Hányra legyek itt? – dörzsölte boldogan Lucas a kezét.
– Te? – csodálkoztam.
– Ilyet ki nem hagyok. A vének elbánnak a fiatalsággal. Ez kell nekem.
– Vének? – akadt ki Zoe és Louis egyszerre.
– A ti felállásotokban valaki vagy vén vagy fiatal.
– Büdös kölyök – morogta Zoe.
– Tudom, hogy szeretsz – ölelte meg az anyját.
– Mi megyünk – fogta meg Shelly kezét. – Majd még tárgyalunk erről. Sietnek kell, ha estig nem küldöm át az új részt kirúgnak és még csak a fele van meg. – Lucas elrohant Shellyvel kézen fogva.
– Mi is lépünk, majd valamelyik nap beszélünk. Még egy kettő simítás van hátra az esküvővel kapcsolatban.
– Még mindig van? – nyögtem fel fájdalmasan.
– Igen.
– Holnap ha jó mindenkinek lerendezhetnénk.
– Nekem megfelel, szabadságra zavartak – mondtam bánatosan.
Zoe és Louis kimentek, magunkra hagyva minket. Belehúztam az ölelésembe Soffyt és élveztem a gránátalmás samponjának bódító illatát. Kis összebújásunknak az vetett véget, hogy Louis a szomszéd szobába egy nőt kezdett el kihallgatni.
– Le lépjünk? – néztem le rá.
– Igen, ehhez az ügyhöz úgy sincs semmi közöm.
– Akkor menjünk innen. Anyádékkal kérjük meg, hogy meséljék el a pletykákat.
– Abba biztos lehetsz, hogy el fogja mesélni. 
Jó volt nézni a csapatja értetlen tekintetét, ahogy velem sétál ki kézen fogva, amikor előtte találtam rá, ahogy éppen megcsalt. 10 perc múlva újra találkoztunk otthon. Bezártuk a bejárata ajtót és bevonultunk a hálószobába. Ahol levezettük a több napja felemeltet energiát, és feszültséget.