120. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

Lucas Soffy házánál rakott ki, mivel Tiffany ide szervezte, azzal az érvel, hogy akkor nem kell részegen haza mászni. Remélem ez valami vicc volt csak.

Én voltam az első így segítettem Tiffanynak a poharak kipakolásával, ráadásnak még pár bútort is arrébb toltunk.

– Lucas miért mondta hogy hergeljelek fel? – fordult felém Soffy értetlenül miközben már a sokadik pohár italát itta.

– Szerinte nem vezetem le a bennem felgyülemlett dühöt, ezért kitalálta hogy felhúz mint valami gyerek játékot.

– Egy pohárkával, gyenge. Kezdőknek való ital – nyújtotta felém Tiffany, összeszedtem a bátorságomat és lehúztam az italt. Marta a torkomat, de szó nélkül tűrtem.

– Szép volt, mintha csak én ittam volna – mondta büszkén Soffy majd egy újabb italt tartót felém, csak ez már árán színű volt. Ennek a torok marását nem tudtam figyelmem kívül hagyni ezért prüszkölve nyúltam a vízért amit Tiff tartott felém.

– Kibasztál vele rendesen.

– Bírnia kell, Lucassal jár. Az írók mind alkoholisták, csak valamennyik titkolja, míg a másik felvállalja.

Szerencsére ennek az eszme cserének végett vetett a csengő. Fel akartam állni, hogy kinyissam, de a lábaim nem engedelmeskedtek nekem.

– Hányan jönnek? – kérdeztem Soffyt mikor magunkra maradtak.

– Nem voltam egy népszerű kölyök az iskolákban, egyikben sem. Az akadémiás lakótársam is barátaink vagy is valami hasonlók beugranak, de nem fognak sokáig maradni. Pár kör és mennek haza. Ezt teszi az életeddel a Tomlinson név. Tudják hogy a szüleid rendőrök ezért a menő vagy bizonyítasz, hogy neked nincsen szabály, ez volnék én. Elég zűrös kölyök voltam. A másik véglet meg a bátyám aki felvágott vele, hogy ebben a kis városban ismerik őket. Ő nékik akart bizonyítani, én meg csak ellenszegültem.

– Nektek legalább van rendes családotok. Nekem ez sem jutott ki.

– Nem tudok semmit az elő történetedről. Ez nagyon felbasz. Se a jegyesem nem mondja el, se a bátyám, de még a legjobb barátom sem osztja meg velem a titkos. Rendőrségi adatbázisból eltűntél. Semmit nem tudok a múltadról és ez idegesít.

– Engem nem Örülök neki, hogy nem tudjátok a szörnyű gyermek éveimet. Én is szeretném elrejteni.

– Igyál az egy kis időre elfeledteti veled, hogy milyen rossz volt . nyújtotta megint azt az aranyszínű italt, de most nem torzult fintorba az arcom. Fejlődő képes vagyok.

A négy lány tényleg nem maradt sokáig, a holnapi esküvőre is csak beköszönés képen fognak megjelenni. Így maradtunk hárman tíz személynek elegendő alkohollal.

– Ezt mind nekünk kell meginni? – csodálkoztam a nem kicsi tornyon, ami a kanapé mellett volt felállítva.

– Elhívhatjuk a fiúkat, ők tuti segíteni fognak eltüntetni a nyomokat.

– De nem láthatod az urad az esküvő előtt.

– Majd becsukom a szemem, csak hívjátok. Lucas már tuti leitatta és én még nem láttam részegen. Látni akarom.

– Már írok is nékik hogy jöjjenek. Úgy is rég láttam Scottot.

– A mi házunkba nem fog megdönteni.

– Hülye... Bár van igazság alapja. Jó majd elmegyünk az egyik bokor mögé.

– Azt se, akkor inkább fent, szeretem a bokraimat, olyan bokrosak. Meg olyan szép zöld és sárga levelük van, mondtam már hogy szépek?

– Igen, de adjál abból az italból kezd homályosodni apám hogyan emelt rám kezet és anyám hogyan szarta le.

– Nem akarod elmesélni, úgy sem fogok rá holnap emlékezni.

– Szerintem elmondhatod neki, nem fog attól másképp tekinteni rád. Egy lesz, aki ha megtudja rád fog akaszkodni és az Zoe. De ha megnyugszik és megtudja amit akar békén hagy.

– Jah... Anyám köcsög Lucas csajaival az elején. Apa meg Nelsont nem bírta, de négy év vagy öt? Hány valaki nem tudja? Lányok, mondjátok meg mióta vagyok együtt Nelsonnal. Régen volt és azért nem emlékszem rá? Valaki eszi belűről a fejem és minden elfejtek? Miért nem emlékszem az első zoknimra?

– Nyugodj meg és igyál, az segíteni fog.

– Kösz – ivott bele a felé nyújtott üvegből . szóval akkor elmeséled milyen volt a gyerekkorod.

Az alkohol miatt, vagy mert megbíztam Soffyban elmeséltem mindent neki, meg persze az idegesítő exnek is. Olyan részleteket is mondtam amit soha nem akarok Lucasnak elmondani, nem akarom látni az ő arcán is a szánalmat és sajnálatot.

– Teljesen megértem miért nem akarod elmondani, de most már ez a családod. Bízz meg nekünk . ölelt meg Soffy, utána meg Tiffany.

– Meg van még egy sérelmem és vagyok olyan részeg hogy ezt el is mondjam.

– Féltékeny vagy arra, ahogy Lucas hozzám viszonyul  mondta Tiffany mire hatalmasra tágultak az így is alkoholtól nagy szemeim.  Erre azonnal rájöttem, de Luc tuti fel sem fogta, hogy ilyen van. Pedig a történeteiben nem egyszer merül fel a két főbb szereplő között minden komolyabb értelem nélkül. De itt a valóságba ha szembe jön vele integet, köszön de még be is mutatkozik, akkor nem ismeri fel. Remélem most hogy kan társaságban volt végre kilépett egy kicsit a saját világából. Akkor is el volt varázsolva még mikor régen együtt voltunk, de nem ennyire. De megszeretnélek nyúgtattni a részeg mindig igazat mond, ezért is higgyél nekem, hogy nem fogok Lucassal újra összejönni, de hogy szeretni fogom az biztos. Az első akivel együtt voltunk ezt nem lehet kitörölni a fejemből, de nem is kell újra. Az ocsmány szőrős hátával együtt a tied lehet.

–Nem szőrős a háta.

– A dög legyantáztatta, de mikor én mondtam, hogy tégy meg akkor nem nevetett rajtam. Na még annyira sem kell, tied lehet a gyantázott hátú.

Mintha csak tudták hogy róluk van szó, mert ezzel egy időben meg is jelentek. Azt hittem legalább az egyiket támogatni kell, de teljesen maguktól jöttek viszonylag józanul, vagy is nekem az már józan aki meg tud állni a lábán mert nekem az sem megy. Lucas levágta magát a Földre, majd a fejét az ölembe hajtotta. A többiek a kanapén foglaltak helyet.

119. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Megbeszélt bár előtt találkoztam sorommal mellette meg két orvos rezidens állt. Scott is befutott. Mi fogjuk ezeknek a jól nevelt finnyás kis lánykáknak megmutatni hogy kell whiskyet vedelni, vagy úgy bármit aminek tényleg van alkohol tartalma.

– Készen álltok? – dörzsölte boldogan Scott a kezét. Mi legalább értékelünk egy jó szórakozó helyet, ahogy minden folyamatosan pörög.

– Egy életre megbánom, hogy te csinálod a legénybúcsúmat. Holnap lesz az esküvőm, úgy úgy érzem a Másnaposok filmet fogjuk újra írni.

– Nekem nincs füves sütim. Ismerem a legjobb módszert a másnaposság elkerülése érdekébe. Nem kell félnem – ölelte át Nelson vállát Scott.

– Nekem végem – nyögött fel, mire Scottal összepacsiztunk. 

A bárba volt nekünk lefoglalva egy asztal, amihez azonnal kettő alul öltözött pincérnő jött.

– Mit hozhatok nektek? – hajolt közelebb a asztalhoz. A két doktor, Ivan és Dan le sem tudták venni a szemeiket a csupasz keblekről. Scott a fenekét stírölte. Nelson próbált a lány szemébe nézni, én meg élveztem a szenvedését.

Kikértem négy kurva erős italt meg hozzá ásványvizet. Soffynak megígértem, hogy nem lesz másnapos, de egyszer igazi tombolós bulin kell részt venni ahol senki nem emlékszik semmi, akkor nincs mit megbánni. 

Mikor először marta a torkukat az alkohol a kis köpenyesnek köhögtek mint a bagósok. Nem elé oda toltam a vizet, mire megkönnyebbültem felsóhajtott.

A pincérek folyamatosan hozták az ütősebb italokat, amikor valaki megtalálta a kedvencét az mellett kötött ki. 

Én a jól bevált techilát ittam Scottal. Ő tovább fokozta, hogy az egyik pincérnő karjáról nyalta le a sót, majd a szájából vette ki a lime darabot. A két kis köpenyes is megpróbálta, de csöppet részeg volt így nagyon nem ment nekik. 

Nelsonnal már a második liter vizet ittam, de szerintem már nem is tudta mit iszik.

– Köszönöm, hogy te csinálod ezt a bulit. Soha nem hittem, hogy ennyire finom italokat nem ismertem. A picsába orvos vagyok tesztelem a májam strapabírását.

– A húgom kívánsága volt, én meg nem utasítok vissza egy alkalmat, hogy igyak. Scott mivel elvállalta így még jobb az alkalom, hogy jöjjek. Tudtad, hogy Soffynak tetszett Scott, nekem Tiffany tetszett és ez a bunkó pöcs a saját szülinapi bulimon megdugta, majd egész évben azt hiszem tanévben együtt voltak. Sok italt kell azért fizetned, hogy ezt elfelejtsem.

– Hozom is kapsz valami durvát – ment el. 

Visszatért valami extra alkohol tartalmú orgazmust előidéző itallal. Mikor megittam kijelentettem, hogy ez a pohárka fel sem ér az én Shelbym puha aprócska és óvatosan mozgó kezeivel.

Itt csapott át dicsekedésbe az buli, ezzel vita kerekedett ki. Mindenki mondott valamilyen témát és aki nem tudta kontrázni ivott. Tömören az ivott akinek egyszerű volt a szexuális élete. 

Itt kicsit megnyugodtam, hogy Nelson itta a legtöbbet, így tudom hogy semmi bizarr dolgot nem csinált a húgommal. Másik amire rájöttem, hogy nagyon bizarr dolgokat képesek az orvostan tanulok csinálni a csajaikkal, és remélem még egyszer nem kell ezt meghallgatnom. 

– Legdurvább hely? – kérdezte Ian.

– Csajomnál az anyja fürdőjébe miközben a rokonjai lent voltak és kávézgattak – mondta Scott, mire senki nem próbált meg rákontrázni és inkább nyúlt a poharáért.

– Semmi? Mi az ti csak az ágyat ismeritek?

– Ismertem a konyhát – kezdtem el a felsorolást.

– Még az is jó mikor a mosógépen mosás közben, plusz élvezet – mondta Nelson, mire az én számat is elfejtettem becsukni mikor mondta.

– Figyelj sógor, nem akarom tudni hogy mikor, hol és miért dugtad meg a húgom.

– Rendben, bár furcsa így bele gondolni, hogy ezt neked mondom. 
– Akkor ezzel ketten vagyunk.
– Tökély beszéljük valami kevésbé intim témáról.
– Jó tárgyaljuk ki, kinek mekkora a valószínűsége, hogy valamilyen örökletes betegséget hordoz magába – dobott fel egy témát Dan, mire csak még jobban pislogtam.
– Na erről azt végkép nem tárgyalunk – jelentette ki Scott.
– Támogatom – értettem egyet vele, majd vettem fel az újabb poharat, mert ez olyan mondat volt, amire azonnal innom kellett.
Könnyebb témák következtek, de az italok ugyan olyan erősek maradtak. 
Meglepődtem mikor az egyik telefon megcsörrent és a lányok szóltak, hogy menjünk át hozzájuk, mert érdeklő őket, azt már nem tudtam mi, nem maradt meg.

118. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

Meglepett Soffy amikor közölte, hogy szeretné azt, részt vegyek a lánybúcsúján is. Akiket ismert Soffyn és Ms. Tökéletes hang meg smink volt, kedves volt amikor beszélgettünk, meg mesélt az új pasijáról is, de nem tudom egyszerűen megérteni miért dobta el Lucast és választott helyére valakit aki csak másod osztály. Nelson tanácsára ellátogatott pszichologikus szerint azért vagyok rá féltékeny, mert nem bízok meg saját magamba. Talán van valami igazság alapja, mert nekem semmi féle erőm nincs. Azt nem merem elmondani Lucasnak hogy mennyire idegesít ha mellettem gépeli a történetet miközben én filmet néznék a Tvben. Nem akarom neki elmondani, mert utálok vitatkozni és inkább eltűrőm, minthogy elveszítsem. Ennek nem örült a doktor, de nem nagyon érdekelt akkor is így lesz. Azt csodálom, hogy sikerült bevallatnia velem, hogy szeretem Lucast. Mikor ezt Lucas megtudta madarat lehetett vele fogatni, de azzal is jött vissza. Röstellte, hogy ilyen fontos dolog után le kell lépnie, de tényleg fél órán belül egy piros madárral a kezén jött be. Adott neki valami papírt majd eltűnt a nyitott ablakon. Akkor mondta hogy ez az anyja madara és csak tesztelik, hogy vénségére haza talál vagy utána kell menni. Erre az egészre még értelmetlenebbül pislogtam mint a többi furcsa hóbortra.

– Elvigyelek? – nyitott be Lucas nem foglalkozva azzal, hogy esetleg kopogjon.

– Kimennél? – takartam el a fehérneműmet előle.

– Nem – ült le az ágyra mellem és teljes testével felém fordult.

Már nem féltem attól, hogy meg üt tudom nagyon jó, hogy ő nem a bátyám ezért nem is húztam magam össze mikor így nézett rám. Arra még képtelen vagyok hogy le feküdjek vele, de ezt hála istennek teljesen megérti, sőt még viccet is csinált belőle. Kijelentette hogy míg meg van mind a két keze tudja magát kontrollálni, csak hagyjam magára a fürdőben. Azt hittem az elején hogy viccel, nevettem is rajta, de mikor közölte, hogy komolyan gondolja a torkomon akadt a szó.

– Tudom, hogy olyat tett amit nem szabad, de aggódott érted.

– Ki?

– Dr Honey.

– Mit mondott neked? – estem kétségbe. Mondta ha szerinte segítség kell nekem el kell mondani valakinek és én kértem ha valaki akkor az Lucas legyen, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez.

– Hergeljelek fel.

– Mit? – néztem értetlenül rá, de nem akart semmilyen magyarázattal elő állni, csak a hajammal játszott.

– Hagyd abba és kérlek válaszolj – fogtam le mind a két kezét.

– Annyit mondott ha ajtót akarok neked hergeljek fel, mert neked erre van szükséged lehetőleg minél hamarabb.

– Nekem nincs szükségem arra hogy mérges legyek. Nekem az kell hogy kimen hogy fel tudjak öltözni.

– Láttalak meztelenül, nem fogok kimenni.

– Meddig hánytorgatod még?

– Szoktam esténként zuhany alatt rágondolni – kacsintott mire nem csak az arcom hanem az egész testem tiszta piros lett. Ő nagyon jót nevetett rajtam meg a szégyenlősségemen. Úgy próbálta ezt az egész helyzetet fokozni, hogy végig csókolgatta a vállaim. Egyszerűen ledöntött az ágyon majd perverz vigyorral felém mászott.

– Mit akarsz csinálni? – néztem fel rá kicsit ijedve.

– Arra gondoltam, hogy mutatok neked valamit, ami remélem tetszeni fog.

– Mit?

– Az meglepetés. Benne vagy drágám? – adott egy csókot a hasamra, majd elkezdte szívni a bőrt.

– Ha nemet mondok?

– Akkor most azonnal foglak felhergelni nem az esküvő után.

– Bízok benned, mit akarsz mutatni?

– Csak dőlj hátra és élvezd – tette a kezét a fenekemre mire levegőt visszafojtva vártam mi lesz a következő lépés.

– Hogy érzed magad? – mászott vissza hozzám és megcsókolta a nyakamat.

– Soha nem éreztem így magam – felé fordultam, majd feltettem a fejem a mellkasára. Azonnal szembe tűnt a farmeron keresztül dudorodó férfiassága. Végig simítottam a hasán, amit szerencsére nem takart semmi fölösleges anyag. Már a nadrágja szélén volt a kezem mikor visszahúzta és összekulcsolta a kezeinket.

– Arra gondoltam, hogy viszonzom a kedvességed.

– Nem kell.

– De mi van ha én akarom – támaszkodtam meg a mellkasán majd onnan néztem le rá.

– Egy szörnyet teremtettem. Imádom! – húzott le egy csókra, majd elengedte mind a két kezem.

– Most már tényleg menjünk – ült fel az ágyon ezután feláll is felhúzta a nadrágját. Vissza adta a bugyimat, amit a farmer zsebéből vett ki.

Segített felvenni a ruhámat, egyedül is ment volna, de ahogy csókolgatta a nyakam nem akartam elzavarni.

Ha ő is akkor én is alapon segítettem felvenni neki az ingét. Minden egyes gomb után megcsókoltam.

– Tényleg menjünk, mert a végén eldurvul itt a helyzet.

– Mi van akkor, ha én azt akarom?

– Megkérdezem mennyit ittál?

– Egyetlen aprócska kortyot sem.

– Akkor tényleg jobb ha most megyünk – fogta meg a kezem majd kihúzott a szobából.

Nevettem rajta, tiszta szívből. Nem is emlékszem mikor volt ilyen a múltamban. Nem is tudnám már elképzelni az életem Lucas nélkül. Beültünk mind a ketten a kocsiba, ez sokkal nehezebb volt mint hangzik. Marleyt alig lehetett vissza tartani, hogy ne ugorjon be a nyitott ajtón. Mikor sikerült visszazárni az udvarba, mi is el tudtunk indulni.

– Lemondták arról, hogy felhergelj? – fordultam felé, az övet kicsatoltam, hogy figyeljem.

– Nem, azt mondta rengeteg minden felgyülemlett benned főleg a harag és le kellene valahogy vezetned.

– Nincs bennem harag – ráztam meg tagadóan a fejem.

117. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Ritkán történt meg vele, hogy haza zavarnak a kórházból, hogy soha nem veszem ki a szabadságom. Ezért is végeztem jó három vagy négy órával hamarabb. Hívtam Soffyt, de nem reagált semmit. Shellyt megvártam, mert megígértem neki, hogy a kórház előtt találkozunk. Tanácsomra felkeresett egy pszichologikust és egyre jobban nyit a világ felé. De ezt Lucas tudja legjobban megmondani. Szerinte ez a rövid idő alatt többet elért vele a doki, mint amíg vele volt.

Elmentem az egyik pizzéria mellett megvettem az anyja kedvencét ami szerintem undorító. Kis ártatlan halak figyeltek róla. Soffy legalább olyat szeret aminek nincsenek szemei, csípős csirke falatkák és rengeted sajt volt rajta. Shelly magának egy vegásat kért, de legkisebbet. Nem eszik sokat, de hála istennek nem ilyen anorexiás vékony lányka. Magamnak bolonyaiit választottam, majd a a három dobozzal, plusz ráadásnak egy egyszerű sonkással ültünk be a kocsiba és indultunk meg az őrs felé.

Az egész épületbe csak a titkárnő bír, ő mindig mosolygott rám és kedvesen köszönt nekem. Még most is kinyitotta nekem a liftajtót. Mikor kiléptem a liftből mindenki felénk fordult. Először amint megpillantottam az a tömény utálat a következő meg, hogy valami átkozottul vicces. Ezek után észrevették Shellyt mögöttem és ezekhez az érzelmekhez még az értelmetlenség is társult.
– Soffy? – fordultam Katrine felé, mire vidáman felém fordult. Valami történhetett, mert rám soha nem mosolygott. 
– Ott van hátul – bökött az egyik ajtóra egy nagyobb örömmel.
Értetlenül néztem össze Shellyvel, egy vállrándítás kíséretében megindultam arra amerre irányítottak.
Meglepődtem, mikor megláttam a teljes Tomlinson családot itt a kihallgató másik oldalán. Talán a túl oldalon hallgatott ki az apja jó pár éve. A régi szép idők, másnap meg egy papagájra voltam féltékeny.
– Gyorsan csukd be! – szólt ránk Lucas. Shelly becsukta azonnal az ajtót és értetlenül pillantott rájuk.
– Most csallak meg a bátyámmal – világosított fel Soffy, mire Zoe csak bólintott, mikor tőle vártam, hogy ezt az egészet tagadja.
– Miért is? – ült fel Lucas mellé Shelly.
– Kintiek ezt hiszik – vonta meg a vállát Louis.
– Akkor ezért mosolyogtak rajtam.
– Igen nagy rá a valószínűség – paskolta meg Soffy mellette lévő üres asztalrészt. 
Nem foglalkoztam vele. tudom, hogy ez az egész csak a vezeték nevek miatti harc. Inkább felnyitottam a Pizzás dobozokat és csaptunk egy rögtönzött ebédet a kihallgatóba. A plusz pizzát a társainak hoztam, de Lucasnak és Louisnak tökéletesen megfelelt és még így is lopkodtak másikakból.
– Meddig kellene még bent maradni? – kérdezte Soffy az utolsó dobozt összegyűrve a kukába dobta.
– Nem tudom, de nagyon durván megcsaltuk a párjainkat. Vagy ez a hatos fogat így nem számít annak? 
– Lucas! – szólt rá az anya azonnal.
– Mi van? Gruppen család. Elmenni valami pornófilmbe is.
– Ilyet gondolsz a saját anyádról meg a húgodról? – akadtam ki.
– Nem én gondolom ezt. Csak a kintiek fogják ezt hinni. Béna nyomozok, de ilyenről van szó nagyon tudnak figyelni. Dean mikor megcsalta a barátnőjét a volt titkárnővel azonnal rájöttek. De azt képtelenek megfejteni, hogy kell feltörni a rendszert, hogy kiderítsék a vezetékneved. Nekem egy percig sem tart és ugyan azt a programot használjuk. Őket csak az érdekli kit kivel csalnak meg. Magánnyomozók foglalkoznak ilyennel nem a gyilkosságiak. 
– Ne is mond ők az utánpótlás, de nagyon bénák. Nem is bénák hanem szarnak az egészbe – értett egyet a fiával Louis.
– Össze kellene hívni a régi csapatot hogy megnézzék ők, hogy dolgoznak a profik. Szerintem ha kapnak valamilyen példaképet jobban fog menni – gondolkozott hangosan Shelly. 
– Te ez jó ötlet – kiáltott fel boldogan Louis.
– Zseni vagy – adott az arcára egy puszit Lucas, mire elmosolyodott és az arca is kezdett pirosodni. 
– Mikor kellene megcsinálni? – vette elő a telefonját Louis, majd kikereste a naptárat.
– Minél hamarabb. Kint alig van pár emberünk – vette el a férjétől a telefont.
– Jövőhéten meg lehetne csinálni, ha mindenkinek megfelel – nézett körbe Soffy.
– Nem jó mi nem leszünk – vágta rá azonnal Zoe.
– Mert hova mentek? – lepődött meg Lucas.
– Meglepi út az egyetlen feleségemnek – adott Louis Zoe arcára egy puszit, mire Z csak rákacsintott. Valamit eltitkolnak, de nem vagyok nyomozó hogy rájöjjek.
– Akkor utána csináljuk. Hányra legyek itt? – dörzsölte boldogan Lucas a kezét.
– Te? – csodálkoztam.
– Ilyet ki nem hagyok. A vének elbánnak a fiatalsággal. Ez kell nekem.
– Vének? – akadt ki Zoe és Louis egyszerre.
– A ti felállásotokban valaki vagy vén vagy fiatal.
– Büdös kölyök – morogta Zoe.
– Tudom, hogy szeretsz – ölelte meg az anyját.
– Mi megyünk – fogta meg Shelly kezét. – Majd még tárgyalunk erről. Sietnek kell, ha estig nem küldöm át az új részt kirúgnak és még csak a fele van meg. – Lucas elrohant Shellyvel kézen fogva.
– Mi is lépünk, majd valamelyik nap beszélünk. Még egy kettő simítás van hátra az esküvővel kapcsolatban.
– Még mindig van? – nyögtem fel fájdalmasan.
– Igen.
– Holnap ha jó mindenkinek lerendezhetnénk.
– Nekem megfelel, szabadságra zavartak – mondtam bánatosan.
Zoe és Louis kimentek, magunkra hagyva minket. Belehúztam az ölelésembe Soffyt és élveztem a gránátalmás samponjának bódító illatát. Kis összebújásunknak az vetett véget, hogy Louis a szomszéd szobába egy nőt kezdett el kihallgatni.
– Le lépjünk? – néztem le rá.
– Igen, ehhez az ügyhöz úgy sincs semmi közöm.
– Akkor menjünk innen. Anyádékkal kérjük meg, hogy meséljék el a pletykákat.
– Abba biztos lehetsz, hogy el fogja mesélni. 
Jó volt nézni a csapatja értetlen tekintetét, ahogy velem sétál ki kézen fogva, amikor előtte találtam rá, ahogy éppen megcsalt. 10 perc múlva újra találkoztunk otthon. Bezártuk a bejárata ajtót és bevonultunk a hálószobába. Ahol levezettük a több napja felemeltet energiát, és feszültséget.

116. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Nagy nehezen sikerült kimásznunk az ágyból. Ritkán van olyan nap, hogy mind a kettőnknek reggel ugyan arra az időpontra kell beérnie, mint nekem. Együtt zuhanyoztunk, ami szintén régen volt, és megint sok idő telt el az utolsó alkalom óta mikor a tükör előtt egymás mellett álltunk, fogmosás közben.

– Hánykor végzel? – adta oda nekem a melltartómat. 

– Tudtommal végeztek hat körül, te?

– Ötkor végzek, hozzak valami kaját? – tartotta felém az ingem, hogy fel tudjam felhúzni.

– Igen. De azért előtte hívj, hogy mikor fogok haza érni – adtam oda neki a nadrágját.

– Rendben – adott egy puszit az arcomra.

Míg megcsináltam a hajamat, addig ő a kávét készítette el. Nappaliba a hírek közben ittuk meg az italunkat, és még közben megbeszéltük az utolsó simításokat a jövő hétvégi esküvő miatt. Most szombaton fogják majd tartani a legény és a lány búcsút, félek mit lesz belőlük.

– Indulunk? – kelt fel, majd felvette azt az átkozottul béna fehér köpenyét. 
– Igen, csak megiszom az utolsó korty kávémat.
Bejárati ajtóban elváltunk egymástól egy csókkal, és mind a ketten mentünk a saját munkahelyünkre. Ott köszöntem a titkárnőnek, aki szerintem bele akart fojtani a kávéba, mert nem tudom miért is. Beszálltam a liftbe és sajnos nem maradtam egyedül, mert megjelent az egyik társam. Katrin, az egyetlen nő rajtam kívül. A vörös hajával a bűnözök azonnal kiszúrják, de a lehetetlen magassarkúja miatt általában csak bent maradt, mert azokban a gyilkos eszközökben nem lehet közlekedni. 
– Cross jegyes.
– Idegesítő vörös. 
Mikor a lift csilingelve kinyílt, azonnal kiléptem belőle. Leültem az asztalhoz, mire Dean ült fel rá. Még nem adta fel, hogy magába bolondítson. Elismerem jól néz ki azzal a fekete hajával, de az én szívem akkor is Nelsonért dobog. 
– Hogy vagy, Soffia?
– Meg voltam idáig, te még nem adtad fel? Pár hét múlva férjhez megyek, akkor sem adod fel.
– Soha nem adom fel, a házasságok több mint fele válással végződik, vigyázatok itt jön a főnök – ugrott le az asztalról, és átment a helyére, majd úgy csinált mintha dolgozna.
– Nem veszem be Dean, ezt a trükköt még a tanulok sem veszik be – csapta meg anya a fejét, mire jobban összehúzta magát.
– Kapitány, kész a papírmunka, van valami új? – jött oda Josh, aki kopasz és tetovált. Még mindig inkább bűnőzőre hasonlít mint egy rendőrre.
– Papírmunka mindig van, látod azt a nagy kupacot, csináld meg – hagyott ott minket anyám.
– Utálom hogy csak a papírokat kell tologatnunk – sóhajtott fel Katrine.
Megint mi kaptuk az alja munkát, de már kezdek bele törődni, de legalább valami izgalom történt az ebéd szünet után. Ugyan is Lucas és apám jelent meg az ajtóba kávézgatva.
Apa intett nekünk, majd bement a kihallgatóba, ahol anyám is volt. Lucas oda jött hozzám, majd felült az asztalomra. Oda nyújtott nekem egy kávét, és összeborzolta a hajam.
– Hogy vagy Soffy, rég hallottam rólad.
– Meg vagyok Lucas, veled mi van?
– Halmozom az élvezetetek. 
– Ezek között van valami? – suttogta mögöttem Katrine Joshnak.
– Biztos nem tetszik neki Cross hírnév, jobban érdekli egy Tomlinson család. Végül is, itt többet tud elérni ezzel a névvel – ezzel egy időben Lucas rám kacsintott, mire csak bólintottam.
– Van kedvenc négyszemközt beszélni? – kelt fel és felem nyújtotta a kezét közben úgy kacsintott, hogy ezt mindenki lássa.
– Persze, vonuljunk el – fogadtam el a kezét és elkezdtem behúzni abba a kihallgatóba amiben anyámék voltak. A többiek úgy sem figyeltek erre, azzal voltak elfoglalva, hogy pletykáljanak rólam.
– Ti mit kerestek itt? – nézett rám csodálkozva apa.
– Éppen titkos légyottba keveredünk – mondta boldogan Lucas.
– Akarom tudni?
– Nem hiszem, nem annyira fontos. 
– Igazán megmondhatnád, hogy Tomlinson vagy, megkönnyebbítenéd az életét, használd ki a nevem.
– Hé az enyém is – lökte meg anya apámat.
– Igaz.
– De mit kerestek itt? – néztem rájuk értetlenül.
– Behívtam segíteni, Lucas meg oda megy ahova akar. 
– Van egy jó ügy – vonta meg a vállát a bátyám.
– Hát nekem csak a papírmunka jutott.
– Ne hibáztass, te akartad ezt az egészet. Elmondtad volna, hogy Tomlinson vagy nem kell végig másznod a ranglistát.
– De puncsos sem akarok lenni, akkor meg azért lennék én akit kiközösítenek. Kire fogom rá sózni a papírmunkát ha nem rájuk. Elég ha azt hiszik, hogy a bátyámmal csalom Nelsont.
– Igen ez sokkal jobb, ilyet mondanak a kicsi lányomról, és ezt nekem tűrnöm kell? 
– Igen apa, kénytelen leszel.  
– Soha ne legyen gyereketek csak a baj van velük – csapta magát homlokon majd inkább visszafordult a dossziéhoz.

115. rész

.:: Shelly szemszöge ::.

– Kösz, hogy haza hoztál – fordultam Nelson felé.

– Végül is majdnem egy helyről indultunk, de tisztába vagy vele, hogy már nincs semmi baja ő is el tudott volna menni a szemüvegéért.

– Tudom, de én törtem össze. Meg akart valami még szervezni a legénybúcsúval kapcsolatba, ezért elmentem érte én. 

– Mér félek mit talált ki. Soffy mesélt pár partiról, amit Lucas csinált. Tiff is lelkiekben felkészített a legrosszabbra.

– Mindenki annyit beszél erről a Tiffanyról. Azt anyjáék is emlegetik, meg a múltkor azt hiszem az apja emlegette, hogy olyan jó a lánya meg ilyen jó. Lucas találkozgatott vele míg New Yorkba voltunk. 

– Elmondok valamit, de ha vissza mered mondani Lucasnak, eladom a szerveidet.

– Nem fogom elmondani, ígérem.

– Tiffany volt az első szerelme. Óvodás kora óta oda volt érte, több évig nem látták egymást, majd össze sodorta őket a szél, de nem tudták összeegyeztetni az új életüket. Tiff ment kornyikálni Lucas meg firkálni. Barátságban váltak el, ezért is kell azt a részt lenyelned, hogy jóba vannak, beszélgetnek, de tudod nem az a fontos, hogy ki volt az első szerelme, hanem ki az utolsó, aki tiszta firkász szívével szert. 

Bele vörösödtem abba amit mondott. Tudtam, hogy igaza volt, de attól még féltékenyen voltam, bármennyi is távol álltak tőlem az érzelmek. 

– Miért hívod firkásznak,

– Tól sokat voltam az anyjáékkal ők hívták így, főleg az anyja mikor padlón volt, mert elment az egyetlen kicsi fia. Tudom, hogy rossz neked erről beszélgetni, de kaptál egy új családot, amit úgy lehet jellemezni, hogy ritka érdekes. Nekem sem volt a legjobb családom, de hidd el az szeretet, amit ők adnak kárpótol, vagy éppen őrületbe kerget. 

– Ez meg a másik, te tudod az egész történetet, nekem nem mondott el még mindent. Ismered az én katasztrofális életem, de én semmit nem tudok a tiédről.

– Anyám apám azt hitte csak akkor nézek rá, majd a nőkre, ha lediplomázok; nem így lett, ez soha nem bocsátják meg nekem. Soffy családjáról azért tudok ennyit, mert megközelítőleg négy éve vagyunk együtt. Ebből ott laktam náluk kicsivel több mint egy évet, és kettő hosszú éve lakok együtt. Ezek miatt tudok ennyit, de még nálam is vannak foltok. Az anyja húgáról annyit tudok, hogy balesetben meghalt, de biztos más is volt még, amiről nem tudok, vele kapcsolatba. Z és Louis közös múltjáról sem tudok sok minden, de majd ha Lucas megírja akkor legalább többet fogok tudni róluk, meg téged is alapul fog venni. Már kezd az agyamra menni a folyamatos faggatásával, hogy jó, élethű karaktereket csináljon. Bocs eltértem a tárgytól. Az egésznek az a lényege, hogy adj neki időt, hogy minden családi núltba bevezessen, nem annyi, hogy ülnek és nézik ahogy a fű növekszik – pillantott oldalra, és megakadt a szeme egy hasonló kocsin, mint Lucasé. – Jé itt a jegyesem! – derült fel az arca mire értelmetlenül néztem rá, hogy tudja megkülönböztetni a négy szinte ugyan olyan kocsit. – Igen, ez az övé. Rendszám alapján lehet csak tudni, hogy mi van itt.

Kiszálltunk a kocsiból, majd szétnéztünk lent, de sehol nem találtunk a Tomlinson testvéreket.

– Lucas! – kiabáltam fel.

– Gyertek! – hallottuk meg fentről Soffy hangját. 

Felmentünk az emeltre, és besétáltunk a szobába, de ott nem voltak. Fürdő nyitva volt és motyogást hallottunk onnan. Összenéztünk, majd beléptünk a famintás fürdőbe. 

A kádban Lucas ült – úgy a hasáig érhetett a víz, de szerencsére a habok takarták, ami ruhának kellett volna –, és előtte egy asztal amin egy sakk készlet. Sakktábla másik oldalán Soffy törökülésben ült a földön, a feneke alatt egy nagyobb párnával. Mellette egy félig üres boros üveg meg egy megtöltött pohár. Másik pohár a kád sarkára volt felrakva, de annak csak az alján volt egy kis vörösbor. Lucas nem nézett ránk, csak megfogta a fekete futót és oda rajta helyére a fehér parasztot. 

– Bele foglak fojtani a kádba – motyogta Soffy és újra töltötte a poharát vörös nedűvel és azonnal ki is itta. Nelson odament mellé és súgott valamit a fülébe, mire Soffy-nak felcsillantak a szeme és lépet a királynőjével.
– Hé! Segíteni nem ér – ült fel, de még így is takarta az ágyékát a hab, bár attól nekem még mindig tiszta vörös vagyok, szerintem még a kis lábujjam is belepirult. – Shelly tudsz sakkozni? 
– Igen – nyögtem ki nagy nehezen.
– Tökély, csücsülj ide mellém, megverjük őket – ütögette meg a kád sarkét és a poharat a kezébe vette.
– Hozok poharat, meg egy új üveg bort, addig ne lépj, le fogjuk őket alázni – fordult ki Nelson.
Tiszta vörös fejjel leültem a kád szélére, addig Lucas lépett és Nelson is megjelent két pohárral meg egy felbontott borral. Öntött nekem is, majd leült Soffy mellé és motyogva megbeszélték, hogy a bástyát előre hozzák pár mezővel.
– Van valami jó ötleted? – emelkedett meg kicsit, hogy bele tudjon súgni a fülembe.
– Igen, öltözz fel. Zavar, hogy egy száll semmiben ülsz a kádban és közben sokkaozol a húgoddal meg a jegyesével.
– Nem így terveztem, megjelent itt és mondta, hogy tereljem el a gondolatait. Szóval hozta a sakk készletet meg a bort. Amúgy is miért is zavar? Talán azt szeretnéd, hogy kettesbe legyünk? Elküldhettem őket.
Felvette az arcom a bor színét és inkább nem válaszoltam semmit. Nem szerettem az alkoholt, de most ez volt az egyetlen menekülésem, ha iszok. Amikor befejeztem a pohárt nem voltam annyira zavarban és végre tudtam a játékra figyelni. Amiben szarrá vertek minket.
– Megjöttem! – hallottam egy idegen hangot számomra, de a többieknek a mosolyából ítélve ismerős volt.
– Fent vagyunk – kiabálta Soffy, mi meg a fülünket fogtuk az éles hangtól.
Nem mutatták be, de még is tudtam, hogy Tiffany jött be a melírozott hajával és tökéletesen kihúzott szemeivel, amit a döbbenetét még jobban kiemelték.
– Megakarjam tudni miért sakkoztok a fürdőbe?
– Lényegtelen Tiff ő Shelly – hajolt el az oldalamtól, majd vissza tette a fejét a derekamra. 
– Szia, de megyek csak beköszöntem – intett, majd szorosan combjára tapadó farmerjével elsétált.
– Ez az utolsó kör, de most le fogunk alázni titeket – csókolta meg Lucas a csupasz bőröm, amibe bele borzongtam.
Az ötlet maga jó volt, még a kezdő lépést is megkaptuk, de megint elvertek minket. Győzelem ittasan levonultak és a készletet is a helyére vették, meg a jó pár üres üveget a poharakkal együtt levitték.
Ott akartam hagyni Lucast, de átkulcsolta a derekam és még közelebb húzott magához. Megkapaszkodtam a kád szélében, de így is vízben kötöttem ki. Combjain ültem és lábam a kádból lógott kifelé és kalimpált.
– Bocs, nem akartalak bele rántani, ez tényleg véletlen volt. Ha már agy vele estél maradsz? – erre a kérdésre minden izmom megdermedt, még levegőt is elfejetettem venni. A kellemes bor miatt bizsergést sem éreztem már a fejembe. – Tudod nagyon jól, hogy semmit nem erőltetek, csak azt szeretném, hogy idebúj, még a ruháidat is magadon hagyhatod.
Kiengedtem a bent tartott levegőt és rádőltem a vállára. Átölelte a derekam és adott a hajamba egy csókot. Kigomboltam az ingem is miközben hatalmasat nyeltem kidobtam. Szoknyámat is lehúztam, majd az ingem után hajítottam. Térd zoknit is leszedtem, de ez volt az utolsó anyag amit leszedtem magamról. 
Arrébb csúszott mire mellé feküdtem, a lábaimmal átöletem az övéit és vissza dőltem a vállára. Annyira kényelmes volt, hogy már majdnem elaludtam, de nagyon nyomott a melltartóm. Kipattintottam a csatot majd azt is átdobtam. Szaggatottan vette a levegőt, és abba hagyta az oldalam simogatását. Megszorította a derekam és bele morgott a hajamba.
– Ki megyek – kezdett el mozgolódni, de mikor nem szálltam le róla visszadőlt.
– Te akartad, hogy ide feküdjek melléd, most meg ki akarsz szállni? 
– Őszintén mondom azt hittem kiugrasz a kádból és megint nem szólsz hozzám egy napid.
– Csak azért volt egy nap, mert veled lakom, meg elegem volt, hogy folyamatosan idétlen kérdéseteket tettél fel.
– Nem is értem miért sértődtél meg, csak fogat mostam te meg a függöny mögött zuhanyoztál. Nem mentem be, pedig nagyon tetszett a sziluetted a függönyön. De tényleg kimegyek már vagy üt órája a kádban ázok.
Felült majd kilépet a kádból és míg magára nem tekert egy törölközőt a fenekét figyeltem. Leszedtem az utolsó ruha darabot és engedtem hozzá meleg vizet. Lucas szennyesbe dobta a ruhákat, majd magamra hagyott a kádba. Az egész napnak az a tanúsága, hogy ne igyak, mert akkor hülyeségeket csinálok.

114. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Megálltam a kórház előtt és megcsörgettem Nelsont. Nem sokkal ezután meg is jelent az anyós ülésen. Nem indítottam a kocsit, vártam mikor fog nekem dalolni, gondolom tudja, hogy beszéltem anyámékkal.

– Gondolom beszéltél velük, ők már elmondták, én nem fogok semmit mondani, beszélj velük.

– Azért érdekel, hogy miért kellett elfutnod?

– Nem köpöm be a bátyádat, majd ha akarja ő elmondja.

– Mit titkoltok?

– Nem az én dolgom, menjünk haza, feküdjünk le, hosszú éjszakám volt.

Felsóhajtottam és egyszerűen indítottam a kocsit. Otthon lepakoltam, és felbökdöstem a mellettem lévő orvost. Nyújtózkodott mellettem, majd kinyitotta előttem az ajtót. Felakasztottam mind kettőnk kabátját és bementem utána a konyhába. Már feltette a vizet forrni, és megpaskolta a térdét, hogy oda tudjak ülni.

– Miért nem akarod elmondani? – adtam egy puszit az arcára és átkaroltam a nyakát.

– Mert nem rám tartozik, ha akarja elmondja.

– Amúgy nem kellene elmennünk meglátogatni, bár nem hiszem hogy kedvem van anyámhoz, ő miatta maradtam bent éjszakára. Ha nem akart volna haza menni akkor ő maradt volna ott, de ő rávett, hogy én rohadjak bent. Szar ha egyszerre anyád és főnököd.

– Végül is két év és nyugdíjba megy, akkor majd csak az anyád lesz és lesz egy olyan főnököd akit bátran mersz majd köcsögnek nevezni.

– Azért néha anyámat is köcsögnek hívom, bár burkoltam a szemébe mondom.

Nevetett, majd átölte és letett a földre. 

– Teát kérsz?

– Igen.

– Megengeded a vizet, és elkortyoljuk ott?

– Benne vagyok, de ne csináld megint túl sok citrommal.

– Rendben – adott egy puszit az arcomra, majd oda fordult a vízhez.

Feltotyogtam a lépcsőn, és megengedtem vizet, öntöttem bele izom lazított, majd felültem a szélére.

Mire megtelt a kád, Nelson is megjelent. Letette a bögrét a kád melletti asztalra, majd felém fordulva elkezdett levetkőztetni. Gyorsan ledobáltam róla a ruháit, majd előbb ő ült be a kádba, ezután én is beszálltam. Felé fordulva megcsókoltam, majd neki támasztottam a hátam a mellkasának. Elvettük a bögréinket.

– Mi volt a kórházba?

– Megjelent valami új pornó oldal vagy mi és pár nap alatt elég felkapott lett.
– Nem azt kérdeztem mit találtam a neten, hanem a kórházban mi volt. Nem akarom tudni, milyen beteg pornó oldalt találtál.
– Nem láttam, de köze van a történtekhez. Szóval valami nyakatekert póz volt benne és sok hülye ki akarta próbálni. Érdekel milyen lehetelne pózokban jöttek be, vagy inkább kíméljelek meg azoktól a pillanatoktól amiket átéltünk? Még nem tudom röhögjek mert ennyire hülyék, vagy sírjak mert ezt csinálták. Még nekem is fájt, pedig csak pár pillanatra néztem rájuk.
– Nem akarom tudni.
– Mi történt veled az őrsön?
– Kiderült, hogy egy Cross a jegyesen, az egész őrsnek nekem kellett kávét szállítanom, kihallgattam egy beszélgetést, mikor legközelebb megyek be, ki akarnak küldeni, hogy tereljen a forgalmat, és keressek táskás tolvajokat.
– Sajnálom, hogy Cross vagyok – ölelt magához.
– Nem te tehetsz a szüleidről.
– Ne vedd fel a nevem.
– MI? – fordultam felé döbbenten,
Gondoltam rá, jó pár szór megfordult a fejembe, de soha nem hoztam fel ezt neki, inkább elviselem a basztatást, minthogy elhagyjon.
– Nekem mindegy, hogy írod alá a papírokat, meg tudom mennyire fontos neked, hogy magasabbra mássz a ranglétrán. Nem a névvel kötlek magamhoz, bízok benne, hogy szeretettem elég.
– Köszönöm – hajoltam oda az ajkaihoz, majd adtam egy rövidke csókot az ajkaimra. – Midig meg tudsz leni. Szeretlek – bújtam bele az ölelésébe. 
Neki vetettem a hátam a mellkasának és kicsit lejjebb csúsztam a kádban. Oda adta a bögrémet, másik kezével – amiben nem a saját bögréje volt – meg a combomat masszírozta, ott ahol pár napja felakadtam az asztal sarkába.
– Tervezünk mára még valami? – csókolta meg a hajam.
– El kellene boltba menni. Samponom is kifogyott, nincs ehető kaja itthon csak a tegnapi pizzás doboz, minden készlet kifogyott.
– Akkor térjünk vissza a régi málnás samponodra, ez a almás vagy mi nem a te illatod.
– Tudom már hallgattam párszor, de azt a málnásat már nem gyártják, szóval akkor keresni kell egy másikat ami neked is megfelel.
– Köszi – elvette tőlem a bögrémet, és elkezdte a nyakam masszírozni. Még egy darabig áztunk a kádba, majd minden erőnket összeszedve kikeltünk a kellemes meleg vízből. Lefeküdtünk egy órácskára a pihe-puha ágyba és végre felöltözve viszonylag kipihenten eljutottunk az egyik nagy bevásárlóközpontba.
Magam előtt toltam a kocsit, Nelson mögöttem jött és kezeit az enyém voltak, ezért mögöttem araszolt, mint valami rabszolga.
– Nem valami kényelmes így menni.
– Nem baj én átkozottul élvezem, de arra menjünk szerezzünk neked egy rendes sampont.
– Másik sorban van.
– De erről a sorról is kell valami – terelt be a közepére, majd pár másodperc alatt kiválasztotta a más megszokott kotont.
– Miért mindig ugyan azt vesszük? – figyeltem a dobozt mire családi kiszerelés volt írva; még mindig nem értem miért.
– Ez itt felsorakozottak közül ez bizonyul a megbízhatóbbnak.
– Komolyan utána néztél?
– Gyógyszerészek mondták, amikor nálam csőveltek.
– Annyira büszke vagy arra a kis lyukra, csak te nevezed irodának.
– Én vagyok a legfiatalabb akiknek saját irodája van, még jó hogy büszke vagyok rá. Csak anyád miatt, ha nem vágja szét szilánkokkal a combját. De ha nem tetszik az irodám, akkor a szüneteimbe a műanyaggal feltöltött nővérkékkel kell ebédelnem, vagy csak lazítanom. Igen szóval, hogy anyádat összevarrtam, meg a bátyádat és egyikük sem panaszkodott, meg látványosan szenvedett, hogy bent kell lennie, kivívtam a tiszteletüket. Nekik köszönhetem azt a lyukat.
– Legközelebb majd engem is összevarrhatsz.
– Szeretném ha felvennéd a nevem és irányítanád a forgalmat, vagy papírmunkát elválhatod. A utóbbi nem tudja annyira elvágni a kezed, hogy későn érjenek be veled a mentősök.
– Elcsaphatnak miközben terelem a forgalmat.
– Irodai munkát válasz, nem akarok özvegy lenni hetven éves korom előtt.
– Mi az? Ha betöltöd hetvenet elpatkolhatok, kösz, hogy megengeded, azért várja más napig vagy aznap feldobhatom a papucsom.
– Neked aztán nem lehet semmit mondani, nem veszed benne észre a másodlagos tartalmat, csak azzal foglalkozol mit jelent. 
– Feltűnt a másodlagos is csak az első zavart.
– Jaj Tomlinson – sóhajtott fel fájdalmasan.
– Nézd a jó oldalát, ha nem veszem fel a neved akkor ezt tudod folytatni.
– Végül is ez igaz. Akarsz menni a bátyádhoz?
– Kellene, meg akkor legalább megtudom miért engedted egyedül haza. Tudom, hogy te írtad alá a papírokat.
– Nem engedünk egyedül beteget haza soha, ha nincs hozzá tartozója, akkor kijelölünk melléjük egy segédet. 
– Ki lett neki jelölve egy segéd, ha igen hogy az nem volt fel írva, az volt ráírva, hogy hozzátartozó.
– Megvárom míg leseik és ha megyünk hozzá mond, hogy rájöttél magadtól.
– Azzal a csajjal van akivel még NY-ban találkozott, csak nekem nem mondott róla semmit. De te – böktem meg a mellkasát –, és Tiff tudtok róla mindent. Ki ó?
– Ha akarja elmondja az életét, nekem nincs hozzá semmilyen jogom.
– Ki ez, hogy ennyire rejtegeti?
– Szarabb szülei voltan neki mint nekem, ezért is nem mondta, hogy vele jött. Sőt ezért nem mondta el nektek. Esküvő előtt akarta csak bemutatni. Úgy is megyünk, akkor majd megtudod, inkább kérdezd meg tőle, hogy kell-e neki valami innen.
– Innen biztos kell neki valami – mutattam az óvszerekre.
– Egy jó darabig biztos nem – motyogta. Úgy tettem mintha nem is hallottam volna meg.
Leadta üzenetbe a rendelését, beszereztük neki amit kért, meg a saját készleteinket is feltöltöttük. Előbb haza mentünk kipakolni, majd átmentünk az egyetlen szeretett, hülye, titkolózó és neveletlen bátyámhoz.