115. rész

.:: Shelly szemszöge ::.

– Kösz, hogy haza hoztál – fordultam Nelson felé.

– Végül is majdnem egy helyről indultunk, de tisztába vagy vele, hogy már nincs semmi baja ő is el tudott volna menni a szemüvegéért.

– Tudom, de én törtem össze. Meg akart valami még szervezni a legénybúcsúval kapcsolatba, ezért elmentem érte én. 

– Mér félek mit talált ki. Soffy mesélt pár partiról, amit Lucas csinált. Tiff is lelkiekben felkészített a legrosszabbra.

– Mindenki annyit beszél erről a Tiffanyról. Azt anyjáék is emlegetik, meg a múltkor azt hiszem az apja emlegette, hogy olyan jó a lánya meg ilyen jó. Lucas találkozgatott vele míg New Yorkba voltunk. 

– Elmondok valamit, de ha vissza mered mondani Lucasnak, eladom a szerveidet.

– Nem fogom elmondani, ígérem.

– Tiffany volt az első szerelme. Óvodás kora óta oda volt érte, több évig nem látták egymást, majd össze sodorta őket a szél, de nem tudták összeegyeztetni az új életüket. Tiff ment kornyikálni Lucas meg firkálni. Barátságban váltak el, ezért is kell azt a részt lenyelned, hogy jóba vannak, beszélgetnek, de tudod nem az a fontos, hogy ki volt az első szerelme, hanem ki az utolsó, aki tiszta firkász szívével szert. 

Bele vörösödtem abba amit mondott. Tudtam, hogy igaza volt, de attól még féltékenyen voltam, bármennyi is távol álltak tőlem az érzelmek. 

– Miért hívod firkásznak,

– Tól sokat voltam az anyjáékkal ők hívták így, főleg az anyja mikor padlón volt, mert elment az egyetlen kicsi fia. Tudom, hogy rossz neked erről beszélgetni, de kaptál egy új családot, amit úgy lehet jellemezni, hogy ritka érdekes. Nekem sem volt a legjobb családom, de hidd el az szeretet, amit ők adnak kárpótol, vagy éppen őrületbe kerget. 

– Ez meg a másik, te tudod az egész történetet, nekem nem mondott el még mindent. Ismered az én katasztrofális életem, de én semmit nem tudok a tiédről.

– Anyám apám azt hitte csak akkor nézek rá, majd a nőkre, ha lediplomázok; nem így lett, ez soha nem bocsátják meg nekem. Soffy családjáról azért tudok ennyit, mert megközelítőleg négy éve vagyunk együtt. Ebből ott laktam náluk kicsivel több mint egy évet, és kettő hosszú éve lakok együtt. Ezek miatt tudok ennyit, de még nálam is vannak foltok. Az anyja húgáról annyit tudok, hogy balesetben meghalt, de biztos más is volt még, amiről nem tudok, vele kapcsolatba. Z és Louis közös múltjáról sem tudok sok minden, de majd ha Lucas megírja akkor legalább többet fogok tudni róluk, meg téged is alapul fog venni. Már kezd az agyamra menni a folyamatos faggatásával, hogy jó, élethű karaktereket csináljon. Bocs eltértem a tárgytól. Az egésznek az a lényege, hogy adj neki időt, hogy minden családi núltba bevezessen, nem annyi, hogy ülnek és nézik ahogy a fű növekszik – pillantott oldalra, és megakadt a szeme egy hasonló kocsin, mint Lucasé. – Jé itt a jegyesem! – derült fel az arca mire értelmetlenül néztem rá, hogy tudja megkülönböztetni a négy szinte ugyan olyan kocsit. – Igen, ez az övé. Rendszám alapján lehet csak tudni, hogy mi van itt.

Kiszálltunk a kocsiból, majd szétnéztünk lent, de sehol nem találtunk a Tomlinson testvéreket.

– Lucas! – kiabáltam fel.

– Gyertek! – hallottuk meg fentről Soffy hangját. 

Felmentünk az emeltre, és besétáltunk a szobába, de ott nem voltak. Fürdő nyitva volt és motyogást hallottunk onnan. Összenéztünk, majd beléptünk a famintás fürdőbe. 

A kádban Lucas ült – úgy a hasáig érhetett a víz, de szerencsére a habok takarták, ami ruhának kellett volna –, és előtte egy asztal amin egy sakk készlet. Sakktábla másik oldalán Soffy törökülésben ült a földön, a feneke alatt egy nagyobb párnával. Mellette egy félig üres boros üveg meg egy megtöltött pohár. Másik pohár a kád sarkára volt felrakva, de annak csak az alján volt egy kis vörösbor. Lucas nem nézett ránk, csak megfogta a fekete futót és oda rajta helyére a fehér parasztot. 

– Bele foglak fojtani a kádba – motyogta Soffy és újra töltötte a poharát vörös nedűvel és azonnal ki is itta. Nelson odament mellé és súgott valamit a fülébe, mire Soffy-nak felcsillantak a szeme és lépet a királynőjével.
– Hé! Segíteni nem ér – ült fel, de még így is takarta az ágyékát a hab, bár attól nekem még mindig tiszta vörös vagyok, szerintem még a kis lábujjam is belepirult. – Shelly tudsz sakkozni? 
– Igen – nyögtem ki nagy nehezen.
– Tökély, csücsülj ide mellém, megverjük őket – ütögette meg a kád sarkét és a poharat a kezébe vette.
– Hozok poharat, meg egy új üveg bort, addig ne lépj, le fogjuk őket alázni – fordult ki Nelson.
Tiszta vörös fejjel leültem a kád szélére, addig Lucas lépett és Nelson is megjelent két pohárral meg egy felbontott borral. Öntött nekem is, majd leült Soffy mellé és motyogva megbeszélték, hogy a bástyát előre hozzák pár mezővel.
– Van valami jó ötleted? – emelkedett meg kicsit, hogy bele tudjon súgni a fülembe.
– Igen, öltözz fel. Zavar, hogy egy száll semmiben ülsz a kádban és közben sokkaozol a húgoddal meg a jegyesével.
– Nem így terveztem, megjelent itt és mondta, hogy tereljem el a gondolatait. Szóval hozta a sakk készletet meg a bort. Amúgy is miért is zavar? Talán azt szeretnéd, hogy kettesbe legyünk? Elküldhettem őket.
Felvette az arcom a bor színét és inkább nem válaszoltam semmit. Nem szerettem az alkoholt, de most ez volt az egyetlen menekülésem, ha iszok. Amikor befejeztem a pohárt nem voltam annyira zavarban és végre tudtam a játékra figyelni. Amiben szarrá vertek minket.
– Megjöttem! – hallottam egy idegen hangot számomra, de a többieknek a mosolyából ítélve ismerős volt.
– Fent vagyunk – kiabálta Soffy, mi meg a fülünket fogtuk az éles hangtól.
Nem mutatták be, de még is tudtam, hogy Tiffany jött be a melírozott hajával és tökéletesen kihúzott szemeivel, amit a döbbenetét még jobban kiemelték.
– Megakarjam tudni miért sakkoztok a fürdőbe?
– Lényegtelen Tiff ő Shelly – hajolt el az oldalamtól, majd vissza tette a fejét a derekamra. 
– Szia, de megyek csak beköszöntem – intett, majd szorosan combjára tapadó farmerjével elsétált.
– Ez az utolsó kör, de most le fogunk alázni titeket – csókolta meg Lucas a csupasz bőröm, amibe bele borzongtam.
Az ötlet maga jó volt, még a kezdő lépést is megkaptuk, de megint elvertek minket. Győzelem ittasan levonultak és a készletet is a helyére vették, meg a jó pár üres üveget a poharakkal együtt levitték.
Ott akartam hagyni Lucast, de átkulcsolta a derekam és még közelebb húzott magához. Megkapaszkodtam a kád szélében, de így is vízben kötöttem ki. Combjain ültem és lábam a kádból lógott kifelé és kalimpált.
– Bocs, nem akartalak bele rántani, ez tényleg véletlen volt. Ha már agy vele estél maradsz? – erre a kérdésre minden izmom megdermedt, még levegőt is elfejetettem venni. A kellemes bor miatt bizsergést sem éreztem már a fejembe. – Tudod nagyon jól, hogy semmit nem erőltetek, csak azt szeretném, hogy idebúj, még a ruháidat is magadon hagyhatod.
Kiengedtem a bent tartott levegőt és rádőltem a vállára. Átölelte a derekam és adott a hajamba egy csókot. Kigomboltam az ingem is miközben hatalmasat nyeltem kidobtam. Szoknyámat is lehúztam, majd az ingem után hajítottam. Térd zoknit is leszedtem, de ez volt az utolsó anyag amit leszedtem magamról. 
Arrébb csúszott mire mellé feküdtem, a lábaimmal átöletem az övéit és vissza dőltem a vállára. Annyira kényelmes volt, hogy már majdnem elaludtam, de nagyon nyomott a melltartóm. Kipattintottam a csatot majd azt is átdobtam. Szaggatottan vette a levegőt, és abba hagyta az oldalam simogatását. Megszorította a derekam és bele morgott a hajamba.
– Ki megyek – kezdett el mozgolódni, de mikor nem szálltam le róla visszadőlt.
– Te akartad, hogy ide feküdjek melléd, most meg ki akarsz szállni? 
– Őszintén mondom azt hittem kiugrasz a kádból és megint nem szólsz hozzám egy napid.
– Csak azért volt egy nap, mert veled lakom, meg elegem volt, hogy folyamatosan idétlen kérdéseteket tettél fel.
– Nem is értem miért sértődtél meg, csak fogat mostam te meg a függöny mögött zuhanyoztál. Nem mentem be, pedig nagyon tetszett a sziluetted a függönyön. De tényleg kimegyek már vagy üt órája a kádban ázok.
Felült majd kilépet a kádból és míg magára nem tekert egy törölközőt a fenekét figyeltem. Leszedtem az utolsó ruha darabot és engedtem hozzá meleg vizet. Lucas szennyesbe dobta a ruhákat, majd magamra hagyott a kádba. Az egész napnak az a tanúsága, hogy ne igyak, mert akkor hülyeségeket csinálok.