.:: Soffy Szemszöge ::.
Megálltam a kórház előtt és megcsörgettem Nelsont. Nem sokkal ezután meg is jelent az anyós ülésen. Nem indítottam a kocsit, vártam mikor fog nekem dalolni, gondolom tudja, hogy beszéltem anyámékkal.
– Gondolom beszéltél velük, ők már elmondták, én nem fogok semmit mondani, beszélj velük.
– Azért érdekel, hogy miért kellett elfutnod?
– Nem köpöm be a bátyádat, majd ha akarja ő elmondja.
– Mit titkoltok?
– Nem az én dolgom, menjünk haza, feküdjünk le, hosszú éjszakám volt.
Felsóhajtottam és egyszerűen indítottam a kocsit. Otthon lepakoltam, és felbökdöstem a mellettem lévő orvost. Nyújtózkodott mellettem, majd kinyitotta előttem az ajtót. Felakasztottam mind kettőnk kabátját és bementem utána a konyhába. Már feltette a vizet forrni, és megpaskolta a térdét, hogy oda tudjak ülni.
– Miért nem akarod elmondani? – adtam egy puszit az arcára és átkaroltam a nyakát.
– Mert nem rám tartozik, ha akarja elmondja.
– Amúgy nem kellene elmennünk meglátogatni, bár nem hiszem hogy kedvem van anyámhoz, ő miatta maradtam bent éjszakára. Ha nem akart volna haza menni akkor ő maradt volna ott, de ő rávett, hogy én rohadjak bent. Szar ha egyszerre anyád és főnököd.
– Végül is két év és nyugdíjba megy, akkor majd csak az anyád lesz és lesz egy olyan főnököd akit bátran mersz majd köcsögnek nevezni.
– Azért néha anyámat is köcsögnek hívom, bár burkoltam a szemébe mondom.
Nevetett, majd átölte és letett a földre.
– Teát kérsz?
– Igen.
– Megengeded a vizet, és elkortyoljuk ott?
– Benne vagyok, de ne csináld megint túl sok citrommal.
– Rendben – adott egy puszit az arcomra, majd oda fordult a vízhez.
Feltotyogtam a lépcsőn, és megengedtem vizet, öntöttem bele izom lazított, majd felültem a szélére.
Mire megtelt a kád, Nelson is megjelent. Letette a bögrét a kád melletti asztalra, majd felém fordulva elkezdett levetkőztetni. Gyorsan ledobáltam róla a ruháit, majd előbb ő ült be a kádba, ezután én is beszálltam. Felé fordulva megcsókoltam, majd neki támasztottam a hátam a mellkasának. Elvettük a bögréinket.
– Mi volt a kórházba?
– Megjelent valami új pornó oldal vagy mi és pár nap alatt elég felkapott lett.
– Nem azt kérdeztem mit találtam a neten, hanem a kórházban mi volt. Nem akarom tudni, milyen beteg pornó oldalt találtál.
– Nem láttam, de köze van a történtekhez. Szóval valami nyakatekert póz volt benne és sok hülye ki akarta próbálni. Érdekel milyen lehetelne pózokban jöttek be, vagy inkább kíméljelek meg azoktól a pillanatoktól amiket átéltünk? Még nem tudom röhögjek mert ennyire hülyék, vagy sírjak mert ezt csinálták. Még nekem is fájt, pedig csak pár pillanatra néztem rájuk.
– Nem akarom tudni.
– Mi történt veled az őrsön?
– Kiderült, hogy egy Cross a jegyesen, az egész őrsnek nekem kellett kávét szállítanom, kihallgattam egy beszélgetést, mikor legközelebb megyek be, ki akarnak küldeni, hogy tereljen a forgalmat, és keressek táskás tolvajokat.
– Sajnálom, hogy Cross vagyok – ölelt magához.
– Nem te tehetsz a szüleidről.
– Ne vedd fel a nevem.
– MI? – fordultam felé döbbenten,
Gondoltam rá, jó pár szór megfordult a fejembe, de soha nem hoztam fel ezt neki, inkább elviselem a basztatást, minthogy elhagyjon.
– Nekem mindegy, hogy írod alá a papírokat, meg tudom mennyire fontos neked, hogy magasabbra mássz a ranglétrán. Nem a névvel kötlek magamhoz, bízok benne, hogy szeretettem elég.
– Köszönöm – hajoltam oda az ajkaihoz, majd adtam egy rövidke csókot az ajkaimra. – Midig meg tudsz leni. Szeretlek – bújtam bele az ölelésébe.
Neki vetettem a hátam a mellkasának és kicsit lejjebb csúsztam a kádban. Oda adta a bögrémet, másik kezével – amiben nem a saját bögréje volt – meg a combomat masszírozta, ott ahol pár napja felakadtam az asztal sarkába.
– Tervezünk mára még valami? – csókolta meg a hajam.
– El kellene boltba menni. Samponom is kifogyott, nincs ehető kaja itthon csak a tegnapi pizzás doboz, minden készlet kifogyott.
– Akkor térjünk vissza a régi málnás samponodra, ez a almás vagy mi nem a te illatod.
– Tudom már hallgattam párszor, de azt a málnásat már nem gyártják, szóval akkor keresni kell egy másikat ami neked is megfelel.
– Köszi – elvette tőlem a bögrémet, és elkezdte a nyakam masszírozni. Még egy darabig áztunk a kádba, majd minden erőnket összeszedve kikeltünk a kellemes meleg vízből. Lefeküdtünk egy órácskára a pihe-puha ágyba és végre felöltözve viszonylag kipihenten eljutottunk az egyik nagy bevásárlóközpontba.
Magam előtt toltam a kocsit, Nelson mögöttem jött és kezeit az enyém voltak, ezért mögöttem araszolt, mint valami rabszolga.
– Nem valami kényelmes így menni.
– Nem baj én átkozottul élvezem, de arra menjünk szerezzünk neked egy rendes sampont.
– Másik sorban van.
– De erről a sorról is kell valami – terelt be a közepére, majd pár másodperc alatt kiválasztotta a más megszokott kotont.
– Miért mindig ugyan azt vesszük? – figyeltem a dobozt mire családi kiszerelés volt írva; még mindig nem értem miért.
– Ez itt felsorakozottak közül ez bizonyul a megbízhatóbbnak.
– Komolyan utána néztél?
– Gyógyszerészek mondták, amikor nálam csőveltek.
– Annyira büszke vagy arra a kis lyukra, csak te nevezed irodának.
– Én vagyok a legfiatalabb akiknek saját irodája van, még jó hogy büszke vagyok rá. Csak anyád miatt, ha nem vágja szét szilánkokkal a combját. De ha nem tetszik az irodám, akkor a szüneteimbe a műanyaggal feltöltött nővérkékkel kell ebédelnem, vagy csak lazítanom. Igen szóval, hogy anyádat összevarrtam, meg a bátyádat és egyikük sem panaszkodott, meg látványosan szenvedett, hogy bent kell lennie, kivívtam a tiszteletüket. Nekik köszönhetem azt a lyukat.
– Legközelebb majd engem is összevarrhatsz.
– Szeretném ha felvennéd a nevem és irányítanád a forgalmat, vagy papírmunkát elválhatod. A utóbbi nem tudja annyira elvágni a kezed, hogy későn érjenek be veled a mentősök.
– Elcsaphatnak miközben terelem a forgalmat.
– Irodai munkát válasz, nem akarok özvegy lenni hetven éves korom előtt.
– Mi az? Ha betöltöd hetvenet elpatkolhatok, kösz, hogy megengeded, azért várja más napig vagy aznap feldobhatom a papucsom.
– Neked aztán nem lehet semmit mondani, nem veszed benne észre a másodlagos tartalmat, csak azzal foglalkozol mit jelent.
– Feltűnt a másodlagos is csak az első zavart.
– Jaj Tomlinson – sóhajtott fel fájdalmasan.
– Nézd a jó oldalát, ha nem veszem fel a neved akkor ezt tudod folytatni.
– Végül is ez igaz. Akarsz menni a bátyádhoz?
– Kellene, meg akkor legalább megtudom miért engedted egyedül haza. Tudom, hogy te írtad alá a papírokat.
– Nem engedünk egyedül beteget haza soha, ha nincs hozzá tartozója, akkor kijelölünk melléjük egy segédet.
– Ki lett neki jelölve egy segéd, ha igen hogy az nem volt fel írva, az volt ráírva, hogy hozzátartozó.
– Megvárom míg leseik és ha megyünk hozzá mond, hogy rájöttél magadtól.
– Azzal a csajjal van akivel még NY-ban találkozott, csak nekem nem mondott róla semmit. De te – böktem meg a mellkasát –, és Tiff tudtok róla mindent. Ki ó?
– Ha akarja elmondja az életét, nekem nincs hozzá semmilyen jogom.
– Ki ez, hogy ennyire rejtegeti?
– Szarabb szülei voltan neki mint nekem, ezért is nem mondta, hogy vele jött. Sőt ezért nem mondta el nektek. Esküvő előtt akarta csak bemutatni. Úgy is megyünk, akkor majd megtudod, inkább kérdezd meg tőle, hogy kell-e neki valami innen.
– Innen biztos kell neki valami – mutattam az óvszerekre.
– Egy jó darabig biztos nem – motyogta. Úgy tettem mintha nem is hallottam volna meg.
Leadta üzenetbe a rendelését, beszereztük neki amit kért, meg a saját készleteinket is feltöltöttük. Előbb haza mentünk kipakolni, majd átmentünk az egyetlen szeretett, hülye, titkolózó és neveletlen bátyámhoz.
– Nem azt kérdeztem mit találtam a neten, hanem a kórházban mi volt. Nem akarom tudni, milyen beteg pornó oldalt találtál.
– Nem láttam, de köze van a történtekhez. Szóval valami nyakatekert póz volt benne és sok hülye ki akarta próbálni. Érdekel milyen lehetelne pózokban jöttek be, vagy inkább kíméljelek meg azoktól a pillanatoktól amiket átéltünk? Még nem tudom röhögjek mert ennyire hülyék, vagy sírjak mert ezt csinálták. Még nekem is fájt, pedig csak pár pillanatra néztem rájuk.
– Nem akarom tudni.
– Mi történt veled az őrsön?
– Kiderült, hogy egy Cross a jegyesen, az egész őrsnek nekem kellett kávét szállítanom, kihallgattam egy beszélgetést, mikor legközelebb megyek be, ki akarnak küldeni, hogy tereljen a forgalmat, és keressek táskás tolvajokat.
– Sajnálom, hogy Cross vagyok – ölelt magához.
– Nem te tehetsz a szüleidről.
– Ne vedd fel a nevem.
– MI? – fordultam felé döbbenten,
Gondoltam rá, jó pár szór megfordult a fejembe, de soha nem hoztam fel ezt neki, inkább elviselem a basztatást, minthogy elhagyjon.
– Nekem mindegy, hogy írod alá a papírokat, meg tudom mennyire fontos neked, hogy magasabbra mássz a ranglétrán. Nem a névvel kötlek magamhoz, bízok benne, hogy szeretettem elég.
– Köszönöm – hajoltam oda az ajkaihoz, majd adtam egy rövidke csókot az ajkaimra. – Midig meg tudsz leni. Szeretlek – bújtam bele az ölelésébe.
Neki vetettem a hátam a mellkasának és kicsit lejjebb csúsztam a kádban. Oda adta a bögrémet, másik kezével – amiben nem a saját bögréje volt – meg a combomat masszírozta, ott ahol pár napja felakadtam az asztal sarkába.
– Tervezünk mára még valami? – csókolta meg a hajam.
– El kellene boltba menni. Samponom is kifogyott, nincs ehető kaja itthon csak a tegnapi pizzás doboz, minden készlet kifogyott.
– Akkor térjünk vissza a régi málnás samponodra, ez a almás vagy mi nem a te illatod.
– Tudom már hallgattam párszor, de azt a málnásat már nem gyártják, szóval akkor keresni kell egy másikat ami neked is megfelel.
– Köszi – elvette tőlem a bögrémet, és elkezdte a nyakam masszírozni. Még egy darabig áztunk a kádba, majd minden erőnket összeszedve kikeltünk a kellemes meleg vízből. Lefeküdtünk egy órácskára a pihe-puha ágyba és végre felöltözve viszonylag kipihenten eljutottunk az egyik nagy bevásárlóközpontba.
Magam előtt toltam a kocsit, Nelson mögöttem jött és kezeit az enyém voltak, ezért mögöttem araszolt, mint valami rabszolga.
– Nem valami kényelmes így menni.
– Nem baj én átkozottul élvezem, de arra menjünk szerezzünk neked egy rendes sampont.
– Másik sorban van.
– De erről a sorról is kell valami – terelt be a közepére, majd pár másodperc alatt kiválasztotta a más megszokott kotont.
– Miért mindig ugyan azt vesszük? – figyeltem a dobozt mire családi kiszerelés volt írva; még mindig nem értem miért.
– Ez itt felsorakozottak közül ez bizonyul a megbízhatóbbnak.
– Komolyan utána néztél?
– Gyógyszerészek mondták, amikor nálam csőveltek.
– Annyira büszke vagy arra a kis lyukra, csak te nevezed irodának.
– Én vagyok a legfiatalabb akiknek saját irodája van, még jó hogy büszke vagyok rá. Csak anyád miatt, ha nem vágja szét szilánkokkal a combját. De ha nem tetszik az irodám, akkor a szüneteimbe a műanyaggal feltöltött nővérkékkel kell ebédelnem, vagy csak lazítanom. Igen szóval, hogy anyádat összevarrtam, meg a bátyádat és egyikük sem panaszkodott, meg látványosan szenvedett, hogy bent kell lennie, kivívtam a tiszteletüket. Nekik köszönhetem azt a lyukat.
– Legközelebb majd engem is összevarrhatsz.
– Szeretném ha felvennéd a nevem és irányítanád a forgalmat, vagy papírmunkát elválhatod. A utóbbi nem tudja annyira elvágni a kezed, hogy későn érjenek be veled a mentősök.
– Elcsaphatnak miközben terelem a forgalmat.
– Irodai munkát válasz, nem akarok özvegy lenni hetven éves korom előtt.
– Mi az? Ha betöltöd hetvenet elpatkolhatok, kösz, hogy megengeded, azért várja más napig vagy aznap feldobhatom a papucsom.
– Neked aztán nem lehet semmit mondani, nem veszed benne észre a másodlagos tartalmat, csak azzal foglalkozol mit jelent.
– Feltűnt a másodlagos is csak az első zavart.
– Jaj Tomlinson – sóhajtott fel fájdalmasan.
– Nézd a jó oldalát, ha nem veszem fel a neved akkor ezt tudod folytatni.
– Végül is ez igaz. Akarsz menni a bátyádhoz?
– Kellene, meg akkor legalább megtudom miért engedted egyedül haza. Tudom, hogy te írtad alá a papírokat.
– Nem engedünk egyedül beteget haza soha, ha nincs hozzá tartozója, akkor kijelölünk melléjük egy segédet.
– Ki lett neki jelölve egy segéd, ha igen hogy az nem volt fel írva, az volt ráírva, hogy hozzátartozó.
– Megvárom míg leseik és ha megyünk hozzá mond, hogy rájöttél magadtól.
– Azzal a csajjal van akivel még NY-ban találkozott, csak nekem nem mondott róla semmit. De te – böktem meg a mellkasát –, és Tiff tudtok róla mindent. Ki ó?
– Ha akarja elmondja az életét, nekem nincs hozzá semmilyen jogom.
– Ki ez, hogy ennyire rejtegeti?
– Szarabb szülei voltan neki mint nekem, ezért is nem mondta, hogy vele jött. Sőt ezért nem mondta el nektek. Esküvő előtt akarta csak bemutatni. Úgy is megyünk, akkor majd megtudod, inkább kérdezd meg tőle, hogy kell-e neki valami innen.
– Innen biztos kell neki valami – mutattam az óvszerekre.
– Egy jó darabig biztos nem – motyogta. Úgy tettem mintha nem is hallottam volna meg.
Leadta üzenetbe a rendelését, beszereztük neki amit kért, meg a saját készleteinket is feltöltöttük. Előbb haza mentünk kipakolni, majd átmentünk az egyetlen szeretett, hülye, titkolózó és neveletlen bátyámhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése