116. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Nagy nehezen sikerült kimásznunk az ágyból. Ritkán van olyan nap, hogy mind a kettőnknek reggel ugyan arra az időpontra kell beérnie, mint nekem. Együtt zuhanyoztunk, ami szintén régen volt, és megint sok idő telt el az utolsó alkalom óta mikor a tükör előtt egymás mellett álltunk, fogmosás közben.

– Hánykor végzel? – adta oda nekem a melltartómat. 

– Tudtommal végeztek hat körül, te?

– Ötkor végzek, hozzak valami kaját? – tartotta felém az ingem, hogy fel tudjam felhúzni.

– Igen. De azért előtte hívj, hogy mikor fogok haza érni – adtam oda neki a nadrágját.

– Rendben – adott egy puszit az arcomra.

Míg megcsináltam a hajamat, addig ő a kávét készítette el. Nappaliba a hírek közben ittuk meg az italunkat, és még közben megbeszéltük az utolsó simításokat a jövő hétvégi esküvő miatt. Most szombaton fogják majd tartani a legény és a lány búcsút, félek mit lesz belőlük.

– Indulunk? – kelt fel, majd felvette azt az átkozottul béna fehér köpenyét. 
– Igen, csak megiszom az utolsó korty kávémat.
Bejárati ajtóban elváltunk egymástól egy csókkal, és mind a ketten mentünk a saját munkahelyünkre. Ott köszöntem a titkárnőnek, aki szerintem bele akart fojtani a kávéba, mert nem tudom miért is. Beszálltam a liftbe és sajnos nem maradtam egyedül, mert megjelent az egyik társam. Katrin, az egyetlen nő rajtam kívül. A vörös hajával a bűnözök azonnal kiszúrják, de a lehetetlen magassarkúja miatt általában csak bent maradt, mert azokban a gyilkos eszközökben nem lehet közlekedni. 
– Cross jegyes.
– Idegesítő vörös. 
Mikor a lift csilingelve kinyílt, azonnal kiléptem belőle. Leültem az asztalhoz, mire Dean ült fel rá. Még nem adta fel, hogy magába bolondítson. Elismerem jól néz ki azzal a fekete hajával, de az én szívem akkor is Nelsonért dobog. 
– Hogy vagy, Soffia?
– Meg voltam idáig, te még nem adtad fel? Pár hét múlva férjhez megyek, akkor sem adod fel.
– Soha nem adom fel, a házasságok több mint fele válással végződik, vigyázatok itt jön a főnök – ugrott le az asztalról, és átment a helyére, majd úgy csinált mintha dolgozna.
– Nem veszem be Dean, ezt a trükköt még a tanulok sem veszik be – csapta meg anya a fejét, mire jobban összehúzta magát.
– Kapitány, kész a papírmunka, van valami új? – jött oda Josh, aki kopasz és tetovált. Még mindig inkább bűnőzőre hasonlít mint egy rendőrre.
– Papírmunka mindig van, látod azt a nagy kupacot, csináld meg – hagyott ott minket anyám.
– Utálom hogy csak a papírokat kell tologatnunk – sóhajtott fel Katrine.
Megint mi kaptuk az alja munkát, de már kezdek bele törődni, de legalább valami izgalom történt az ebéd szünet után. Ugyan is Lucas és apám jelent meg az ajtóba kávézgatva.
Apa intett nekünk, majd bement a kihallgatóba, ahol anyám is volt. Lucas oda jött hozzám, majd felült az asztalomra. Oda nyújtott nekem egy kávét, és összeborzolta a hajam.
– Hogy vagy Soffy, rég hallottam rólad.
– Meg vagyok Lucas, veled mi van?
– Halmozom az élvezetetek. 
– Ezek között van valami? – suttogta mögöttem Katrine Joshnak.
– Biztos nem tetszik neki Cross hírnév, jobban érdekli egy Tomlinson család. Végül is, itt többet tud elérni ezzel a névvel – ezzel egy időben Lucas rám kacsintott, mire csak bólintottam.
– Van kedvenc négyszemközt beszélni? – kelt fel és felem nyújtotta a kezét közben úgy kacsintott, hogy ezt mindenki lássa.
– Persze, vonuljunk el – fogadtam el a kezét és elkezdtem behúzni abba a kihallgatóba amiben anyámék voltak. A többiek úgy sem figyeltek erre, azzal voltak elfoglalva, hogy pletykáljanak rólam.
– Ti mit kerestek itt? – nézett rám csodálkozva apa.
– Éppen titkos légyottba keveredünk – mondta boldogan Lucas.
– Akarom tudni?
– Nem hiszem, nem annyira fontos. 
– Igazán megmondhatnád, hogy Tomlinson vagy, megkönnyebbítenéd az életét, használd ki a nevem.
– Hé az enyém is – lökte meg anya apámat.
– Igaz.
– De mit kerestek itt? – néztem rájuk értetlenül.
– Behívtam segíteni, Lucas meg oda megy ahova akar. 
– Van egy jó ügy – vonta meg a vállát a bátyám.
– Hát nekem csak a papírmunka jutott.
– Ne hibáztass, te akartad ezt az egészet. Elmondtad volna, hogy Tomlinson vagy nem kell végig másznod a ranglistát.
– De puncsos sem akarok lenni, akkor meg azért lennék én akit kiközösítenek. Kire fogom rá sózni a papírmunkát ha nem rájuk. Elég ha azt hiszik, hogy a bátyámmal csalom Nelsont.
– Igen ez sokkal jobb, ilyet mondanak a kicsi lányomról, és ezt nekem tűrnöm kell? 
– Igen apa, kénytelen leszel.  
– Soha ne legyen gyereketek csak a baj van velük – csapta magát homlokon majd inkább visszafordult a dossziéhoz.