127. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

 Drágám, mi miért is jöttünk egy hotelbe?  néztem értetlenül rá az asztalon ülve. Ez volt a legtisztább, jobb azonnal rákérdezni mit forgat abba a nyomozó fejében, mint nekem kisakkozni valamit. Már rájöttem hogy nem sok eséllyel találom ki mire gondol pontosan.
 Állítólag itt szállt meg Shelly mostoha testvére. Kinyomozzuk azt megyünk.
– Miért a szabadnapunkon kell a családodnak drámáznia  másztam le, majd mellé léptem és feltettem az állam a feje tetejére.
 Mert amúgy unalmas lenne az életünk  akarta elvenni a fejét hogy ne használjam támasznak de nem sikerült neki.
 Görögbe nem csináltunk semmi és jó volt.
 Semminek nevezed?  fonta a kezét össze a melle alatt.
 Drágám a szex az nem semmi.
 Azért.
– De még mindig nem értem miért kell nekünk kinyomozni. Vagy is inkább azt nem értem hogy én mit keresek itt. Elvégre én csak egy orvos vagyok, biztos lebuktatnálak.
– Te vagy az alibim, feltűnő lenne ha egyedül szállok meg egy ilyen hotelbe. De így hogy ketten vagyunk nem annyira szembe tűnő. Elkönyvelnek hogy biztos most találkoztunk azt nem bírjuk ki egy percet se hogy ne a másikon legyünk, vagy csak egyszerűen megszöktünk valamitől. Ha fiatalabb lennék lehetne azt mondani hogy a szerelmemmel megszöktem otthonról, mert nem egyeztünk a szüleinkkel. – húzott le maga mellé az ágyba és adott az arcomra egy puszit. – Az a másik lehetőség hogy én itt kiütöm elég rendesen azt majd te a kórházba mikor kezeled kikérdezed miért jött ide.
– Nem ilyen nem lesz. Még egy hétig nem megyek a kórház közelébe. Ki vettem az összes szabadságomat, most hogy végre ki tudtam. Nem akarom hogy bent ragadjon. Elismerem nem volt rossz mikor oda adták a szabadságok árát, de azért jobban örülök hogy kettesbe tudok veled lenni, mint egy vastag bankszámlának. Amúgy is a ház teljesen kész. Meg kocsit sem kell szereznem, így hogy te szereztél egy másik mert a tied már túl öreg. Komolyan néha azt hiszem ha kocsikról vagy szó te vagy a pasi ebbe a kapcsolatba. Nekem elég az hogy gurul és amerre forgatom a kormányt arra megy. Nem kellene olyan nagy igények mint neked. Csúcs technika meg mit tudom én még mik. 
– Az egészről Lucas tehet ha múltkor nem adja oda a kocsiját és nem próbálom ki a legújabbat akkor nem akarok én is olyat. 
– Mindegy nekem. Én csak jól jártam, nem kellett a kocsi kereséssel szenvedni. De hallgatom nyomozó mi a terv.
– Semmi a szomszéd szobába van, és kihallgatjuk mit mond.
– Ez miatt kellettem ide? Hogy hallgatóz?
– Drágám, inkább búj ide hozzám és élvezzük hogy kettesbe vagyunk. Senki nem fog minket megzavarni mert ez egy magán akció.
– Magán akció? Nem hogy az egész családod erre az ügyre állt rá, sőt a volt kollégák is össze gyűltek hogy találjanak bármi bizonyítékot mielőtt a holnapi nagy találka megtörténik ügyvédekkel? Sőt ha jól tudom anyád a New Yorki ismerősei is ezen dolgoznak, hogy valami mocskot találjanak ennek a gyereknek a becsületén, de semmi olyat nem találtak a gyorshajtás tilosban parkoláson kívül ami terhelhető bizonyíték lenne. Rá meg nem tudják venni hogy mondja el hogy igazából mi történt abba a házba. Aki meg tudja már meg hallt. Shellyt elme bajosnak állította be és szerzett egy szak véleményt amivel alá tudja támasztani, bár az nekem nagyon gyanús, nem így szokott egy szak vélemény kinézni. Lehet ha szerzel egy példányt beszaladok vele holnap a kórházba zt megkérdem az egyik szakit hogy mennyire hivatalos ez. 
– Na az jó kezdés ha azt megtudnánk vétózni jó indok lenne nyomozást kezdeményezni.
– Amúgy Shelly hogy viseli ezt az egész zűr zavart ami körül veszi? – kérdeztem miközben a párnákat feltornyoztam a hátam mögött, hogy kényelmesen tudjam nézni a TVt Elég vacak műsorok vannak benne, de valami háttér zaj feltétlenül kell. 
– Nehezen, de Lucas el sem mozdul mellőle egy percre se nehogy akkor omoljon össze mikor nincs ott. Megmerem kockáztatni hogy jobban szereti Shellyt mint Tiffanyt mikor együtt voltak.
– Ezt majd legközelebb Shelly előtt is mond. Jót fog neki tenni ha ezt hallja, mert úgy is a béke segge alatt van az önbizalma azt mikorra már kezdte volna magát össze szedni megjelent a mostoha bátya. Félek hogyha hivatalos azok a papírok el tudja érni hogy vele menjen. Bár szerintem a pénz hajtja azért csapott most le a húgára, mert megtudta hogy gazdag a pasija. Vagy is most hogy már mindenki tudja hogy gazdag az a jobb megfogalmazás. Mit akartam kihozni elterelted a figyelmem, hogy levetted a pólódat.
– Jaj Nelson – forgatta a szemét, majd felvett egy melltartót és leakasztotta egy eléggé feltűnő koktél ruhát. – Arról volt előtte szó, hogy ha igaziak a papírok elviheti Shellyt New Yorkba.
– Jah igen. Szóval ha igaziak akkor lehet hogy nem maradhat gondviselő nélkül. Gondolom ő a gondviselője. Hova készülsz így kiöltözve.
– Meg lehet ezt a gondviselősdit kerülni valahogy? Te is jössz, öltözz.
– Meglehet ha Lucas elveszi akkor a férj lesz a gondviselő, kicsit a törvényt megkerülve kérünk egy papír hogy az is plusz alibi legyen ha panaszkodna a házasságra és bebetonoznánk Shelly helyét a családba. Hova megyek én is, mit kellene felvennem?
– Lement a póker terembe, ezért követni fogjuk és oda illik kicsípni magad. Hoztam öltönyt meg inget fel van akasztva a szekrénybe. Szóval jó lenne ha holnap összeházasodnának és anyámék rendeznének egy papírt végszükség esetére.
– Igen, bár nem tudom mennyit lenne jó az hogy az egyik pillanatról pont a találka előtt házasodnának össze. Az is feltűnő. A papírt meg lehet másik dátummal kiállítani az tűnik az egyetlen megoldásnak – nyitottam ki a szekrényt, majd kivettem a ruhát ami ki lett adva hogy abba kell megjelenem.
– Jó akkor szólok neki hogy ne várjon sokat jegyezze el – vette elő a telefonján és már küldte is az üzenetet. – A gyűrű úgy is meg van neki, csak az alkalmat várta hogy elmondja mennyire fontos neki hogy vele jött és a többi és a többi. Nem éri meg írókat ismerni. Olyan leírást adott, az érzelmeire hogy majdnem bele szerettem én is.
– Megvette már a gyűrűt. Nekem nem is mondta. Nem is tudom most sértődjek meg? Idáig mindig nekem mondta ha volt valami Shelly-vel – néztem bánatosan az levetett ruhámra. Pedig olyan jó volt a tudat hogy van ami én tudok meg hamarabb nem Soffy.
– Csak azért én tudom, mert elkaptam az ékszerésznél. Mentem megtakarítani a gyűrűinket és ott volt. 
– Akkor ezért kérdezte hol csináltattam a jegygyűrűdet. Mikor kérdeztem miért csak kerülte a választ. Segítesz megkötni a nyakkendőt? – nyújtottam felé az említett darabot, mire elvette. Mögém lépett majd a nyakamba megkötötte és megigazította a galléromat, majd adott egy csókot a fülemre és a táskáját felvéve az ajtóban várt. 
Felvettem a telefonomat, majd példáját követve a gyűrűmet oda tettem az övé mellé a fiókba. Felvettem a mellette található valamit aminek a nevét az istenért nem fogom megjegyezni. Annyit tudok hogy csúcstechnika és a fülembe kell dugni.
– Miért is kell az a vacak nekem? – rázott ki a hideg mikor a hideg fém hozzá ért a fülemhez.
– Mert szétválunk és keressük azt a mocskot, majd valahogy ki kell belelő valami használható infót csikarni És ezen keresztül tudunk kommunikálni. Meg a nyakkendődbe van egy hangrögzítő, ha mondani valami ami használható akkor legyen bizonyíték.
– Akkor kapjuk el azt a mocskot, drágám! – adtam egy csókot neki, majd benyomtam a lift gombot. 
– Kezded átvenni a családi szokásokat. Végén te is rendőr leszel.
– Az soha, valakinek össze kell foltoznia titeket – adtam egy puszit a feje tetejére és elengedtem mert kinyílt a lift ajtó. Biccentett egyet, majd megindult jobbra mire én balra kezdtem el menni.
– Hallasz? – zúgott a fülembe az édes hangja.
– Igen hallak.
– Akkor hajrá.
– Sok sikert, azért ha valaki nagy rád mozdul ebbe a ruhába koptasd le. 
– Aranyos vagy mikor féltékenykedsz. De attól hogy nincs rajtam gyűrű még férjnél vagyok. 
– Akkor jó – fújtam ki a bent tartott levegőt.

126. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

magányosan ébredtem és erre egy jó ideje nem volt példa. Reggel bármikor is keltem valaki mindig volt az ágy környékén. Vagy Lucas pihent, olvasott mellettem, vagy Marley fetrengett valahol. De még üzenet sem volt sehol a szobába hogy hova tűnhetett a két pasi. Körbe járta a házat hátha másik szobába hagyott üzenetet nekem, de nem találtam. Ez se jellemező rá, hogy minden szó nélkül lelép.
- Izé Okos otthon vagy hogy hívnak? - beszéltem a semmibe. Mikor nem érkezett választ kezdtem azt érezni hogy megörültem, hogy a semmibe beszélek.
- Steve - hallottam meg egy kellemes lágy férfi hangot. Úgy rémlett hogy mikor utoljára hallottam robot hangja volt és szaggatottan beszélt. De lehet hogy csak a félelem miatt emlékszem így rá.
- Lucas nem hagyott üzenetet? - kérdeztem miközben körbe forogtam a szobába, kerestem azt akivel beszélek.
- Nem hagyott, de mindjárt értesítem hogy felébredt.
- Nem kell, csak érdekelt hogy mondott-e valamit.
- Lucas azt üzeni, hogy maradjon otthon mindjárt itt van. Ne kapcsolja be a Tv-t. Mindent meg fog magyarázni pár perc múlva.
- Mit kell megmagyaráznia?
- Erről nem adhatok információt.
 Lucas-nak szót fogadva nem kapcsoltam be a Tv-t hanem leültem a konyhába és ittam egy bögre kávét és elvettem egy péksütit a tálból. Nem tudtam hogy vannak ilyen házhoz szállítjuk a péksütit és ott hagyjuk az ajtó előtt. azt hittem ilyenek csak a filmekben vannak.
Lucas bevágta maga után az ajtót mire azonnal oda fordultam.
Meglepett hogy öltönyben bolt. Akkor szokott így kiöltözni ha dedikálásra kellett mennie, vagy tárgyalni. Esetleg ha beült a bíróságra hogy meghallgasson egy két eset lezárását.
- Jó reggelt - állt meg mellettem, majd adott a homlokomra egy csókot.
- Kérsz kávét, most főztem.
- Nem bent az őrsön ittam.
- Mi miatt nem kapcsolhatom be a Tv-t.
- Mutatom - fogta meg a kezem és elhúzott a nappaliba. Leültünk a kanapéra. Ő kigombolta az öltönyét, majd a fotel karfájára tette fel. Nyakkendőjét kilazította és hátra dőlt a kanapén.
- Miért öltöztél ki? - fordultam fel, majd egy rakoncátlan tincset 
- Úgy volt hogy bemegyek egy tárgyalásra, de közbe jött valami.
- Miért vagy ilyen titokzatos.
- Nézd meg a híradó ismétlését.
- Nem lenne egyszerűbb ha elmondod? - néztem rá értetlenül. De választ nem kaptam így kénytelen voltam a Tv felé fordulni.
A Tv-ben az én egyetlen és utált mostoha bátyám volt. Arról szólt az interjú, aminek a fő szereplője volt. Hogy elraboltak tőle. Valami galád pasi elvitt tőle, és most látott a könyv bemutatón és feljelentette Lucast mint emberrablót. Körözést is adtak ki rá. Valami ocsmány előnytelen kép volt megadva.
- Ugye nem fognak lecsukni?
- Nem. Azért több kell ettől hogy börtönbe menjek.
- Akkor megnyugodtam. Sajnálom hogy ennyi bajt okoztam.
- Nincs semmi baj drágám. Nem te tehetsz róla. 
- De hibásnak érzem magam. Elvégre az én mostoha bátyám.
- Ne is gondold hogy ez a te hibád. Ő dobott ki, mintha egy megunt bútordarab lennél. Szóval ha még egyszer meghallom hogy saját magad hibáztatod.
- Akkor mi lesz? - tártam szét várakozóan a karom. - Nincs semmim amit el tudsz venni.
- Nem lesz több jégrém és péksüti. csak is egészséges és undorító kajákat fogok neked hozni.
- Jó ez egy elfogadható fenyegetés. De mi lesz vele. Hogy fogod leállítani.
- Két lehetőség van. Idejön és kinyíratom azokért amiket veled tett. A másik lehetőség ott marad és lecsukatom azokért amiket veled tett. Meg fogja bánni egy életre hogy egy Tomlinsonnal húzott ujjat.
- Kinyíratod? - akadtam ki.
- Van ismerősöm a maffiánál. Ha nyomos okkal járulok a volt főnök elé biztos kisegít.
- Maffia. Hova kerültem.
- Egy kis családi drámába. De ne is foglalkozz ilyenekkel.
- Nem akarok többet megtudni a családodról. Elég nekem a boldog tudatlanság. Anyád és apád egy nagyon kedves nyugdíjas pár akik szeretik a krimit, mert régen a rendőrségen nyomoztak. Jó ennyi nekem elég. Nem kell hogy ki ölt meg kit és melyik maffia feje a nagyapád.
- De el találtad.
- Nem akarok semmit hallani - tettem a kezeimet a fülemre. Mire kacagva felém fordult és figyelt engem.  
Kivételen én kezdeményeztem. Megfogtam a nyakkendőjét és oda húztam egy csókra. Meglepődött, de gyorsan kapcsolt és mosolyogva csókolt vissza. Kanapén maradtunk össze bújva és tettetett érdeklődéssel figyeltem ahogy azt ecsetelte melyik az ügynek a tárgyalásról maradt le.

125. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

- Eljössz velem a könyvem megjelenésére? - kérdeztem Shellyt miközben a kanapén feküdtünk és a sorozat egyik ismétlését néztük.
- Anyudék is mennek?
- Meg kellene barátkoznod velük. Amúgy is annyiszor elmondtam hogy nem utálnak.
- Nem hiszek neked. Látom rajtuk hogy utálnak.
- Lehet anyám nehezen nyeli le a keserű pirulát hogy már felnőttem és nem vagyok többé a kicsi fia, de itt az ideje hogy megeméssze. 
- Biztos jobban örült mikor Tiffany volt a csajod - motyogta. Azt hitte nem hallom, de sajnos nem jött ez a kis csel össze neki.
- NE hasonlíthasd magad Tiffanyhoz - toltam el egy kicsit magamtól, hogy bele tudjak nézni a szemébe. Hátha akkor megfejtem milyen kosza gondolatok kavarognak a fejében.
- De még mindig érzel iránta valamit.
- Igen ő volt a gyerekkori szerelmem, ez nem fog soha elmúlni. De csak a szép emlékek iránt vannak érzelmeim. Azokkal meg nem tudok mit tenni. De higgy nekem Shelly. Nem rángattalak volna át az államokon ha nem szeretnélek. Nem veled tervezném a jövőmet ha nem érzek irántad semmit. Meg már rég kiszerettem az exeimből, most már csak érted táplálok gyengéd érzelmeket. A másik ami még mellettem szól. Hogyha annyira szerettem volna Tiffanyt nem szeretek ki belőle, és nem lopja el a szívem egy fagyos szent. - Mosollyal az arcán fogadta a kis monológom, majd még jobban hozzám bújt.
- Elmegyek veled, de csak a háttérben leszek. 
- Rendben Drágám, nekem úgy is tökéletes. Akarod folytatni a sorozatot vagy menjünk fel aludni? - csavartam meg egy hajtincsét, majd a füle mögé igazítottam.
- Menjünk fel, már fáradt vagyok.
- Menj előre én beengedem Marleyt lehet már egy ideje az ajtó előtt vár - csaptam a combjára majd ezzel a lendülettel fel is álltam.
A hátsó kertből beengedtem a drága kutyámat, aki tiszta víz volt. Fel sem tűnt hogy idő közben elkezdett szakadni az eső. Szereztem neki egy törölközött, majd amennyire tudtam szárazra töröltem és felvezettem a fürdőbe, hogy ott megszárítsam. Shelly furcsán nézett rám mikor benyitott a fürdőbe és annyit látott hogy a kutya ül a széken és tartja a lábát hogy azt is szárítsam meg. 
Kicsit van csak elkényeztetve, és dolgozunk rajta. 
Miután teljesen megszárítottam őfelségét, gyorsan lezuhanyoztam, hogy ne legyen ázott kutya szagom. Vissza mentem a szobába egy magamra csavart törölközővel, mire Shelly teljesen bele pirult. 
- Megszokhattad volna hogy így rohangálok - mondtam miközben elővettem egy boxert és gyorsan bele is léptem.
- Nem fogom soha megszokni, hogy ennyire az ellentétem vagy.
- Nem vagyok csak annyira szégyenlős mint te, ennyi köztünk a különbség Drágám. Majd egyszer te sem fogod így érezni.
- Tudom.
- Nem siettetlek.
- Ezt is tudom.
- Akkor mindent megtárgyaltunk? - emeltem fel a takarót hogy be tudjak mellé bújni.
- Igen, bár ha vissza térünk a kanapés beszélgetésünkre.
- Melyikre gondolsz? - fordultam felé miután lekapcsoltam a villanyt.
- Arra hogy anyád utál.
- Komolyan Shelly. Megfoglak győzni valahogy hogy nincs igazad.
- Sok sikert a tényeket nem tudod megváltoztatni.
- Ehhez túl fáradt vagyok. Meg holnap úgy is korán kell kelnünk.
- Miért kellene korán kelnünk. Nem kell menned sehova. Már csak egy hét és kiadják a könyved. És semmi dolgod vele. Nekem tegnap ezt mondtad.
- Fodrászhoz megyünk.
- Fodrászhoz? - könyökölt fel és nézett le rám. Ezt mind csak a hangokból meg a mozdulatokból következtettem ki.
- Igen valamikor említetted hogy elmennél már, mert nagyon törik a vége. Nekem meg túl hosszú azt állandóan viszket tőle a nyakam. Így mikor időpontot kértem magamnak rád is gondoltam.
- Nem akarok rajtad élősködni.
- Komolyan megint kezded? - nyúltam hátra hogy felkapcsoljam a villanyt.
- Minden egyes nap ezt érzem annak ellenére hogy nem mondom.
- Én meg akkor ezentúl minden egyes nap el fogom mondani hogy nem vagy élősködő - simogattam meg a bánatos arcát, mire egy kis mosoly jelent meg rajta. - Te vezeted az egész háztartást. Mióta együtt vagyunk egy poharat nem tudtam elmosni, mert kivetted a kezemből, hogy majd te megcsinálod. Az egész házba rend van, és még főzni is szoktál rám. Fel is szedtem pár kilót mióta vissza jöttünk. Szóval nehogy azt merd mondani hogy élősködsz, mert eltartalak.
- De akkor is ezt érzem. Annyi mindent vettél nekem. Ruhákat, cipőket. Meg kb bármit amire csak egyszer rápillantottam, és azt hitted tetszett.
- Az csak egyszer fordult elő. Azt hittem tetszeni fog az a kacsás mamusz. Annyi ideig nézted.
- Igen hogy milyen elvetemült vesz ilyet magának.
- De ne foglalkozz ilyenekkel. Megtehetem. Ha akarnék vehetnék neked egy külön házat a szomszédba, vagy bárhol. Nem kis vagyont örököltem. Nem fizet rosszul az írói állás sem. Így is annyira rossz hogy nem fogadod el a telefont. Így sehogy nem tudlak elérni ha nem vagyunk egy helyen.
- Úgy is itthon vagyok. Itt meg az okos otthon vagy mi tud beszélni hozzám.
- Steve.
- Hogyhogy most nem szólalt meg?
- Tudja hogy nem parancsot akarok adni hanem csak megemlítem.
- Ez nekem túl modern.
- Azért egy év alatt lassan bele szokhattál volna.
- Nem megy olyan gyorsan az alkalmazkodás.
- Nem baj. Időnk mint a tenger - adtam egy puszit a homlokára.
Hátra nyúltam és lekapcsoltam a villanyt. Hátamon feküdtem, ő meg a homlokát neki támasztottam a vállamnak és közben ölelte a karomat. Így nyomott el minket az álom.

124. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

- Örülök hogy nem hisztiztünk, hogy nem akarunk eljönni. Igazuk volt hogy ránk fért már a pihenés - tette fel a lábait az asztal Nelson mikor vissza értünk hotelbe az egész napos tengerben fürdés vagy éppen a parton napozásból.
- Igen van amikor hinni kell a barátoknak. mikor azt mondják te tényleg fáradt vagy rád fér a pihenés.
- Igen. Este akkor el akarsz valahova menni vagy ma marjunk itt és élvezzük hogy kettesbe vagyunk és nem hívnak fel minket munka miatt.
- Legyen az utolsó az tetszik.
- Mit akarsz itt csinálni kettesbe? - tárta ki a kaját hogy bele tudjak ülni az ölébe.
- Tudod lenne pár tippem - kezdtem el csókolgatni a nyakát, majd megharaptam mire felkacagott.
- Mondj párat hátha van köztük hasonló.
- Például kártyázhatnánk.
- Vetkőzős póker? Nem lenne túl igazságos semmi esélyem ellened. Nem mond valami mást - rázta meg tagadóan a fejét.
- Mi lenne ha ennénk valami desszertet. 
- Hm pezsgő és eper? Nem rossz nem rossz, de drágám tud ettől sokkal jobbat is.
- Szex? - forgattam unottan a szemem.
- Jaj te. Mond hogy nem vagy benne a játékba és nem húzlak.
- Milyen játék ez?
- Feleségem perverzségének tesztelése.
- Jó hallani hogy feleséged vagyok.
- Ennek nem csak te örülsz.
- Hanem ki? - túrtam bele a hajába, mire csak szemet forgatva felemelt és ott hagyott a kanapén, majd bement a fürdőbe.
- Nehogy azt merd mondani hogy megsértettelek - mentem utána a fürdőbe.
- Nem csak mosdóba jöttem. Megnyomtad a a hasam.
- Akkor jó megnyugodtam hogy nem hisztiztél be.
- Nem szoktam behisztizni. Én jól nevelt nő vagyok.
- Igen nagyon, de magamra hagysz? - kérdezte miközben megcsókolta az arcomat. 
Kimentem a fürdőből, majd elterültem a hatalmas vörös mahagóni fából készült francia ágyon. Szerencsére nem valami béna szív alakú ágy, mint pár béna romantikus filmben látni lehet. Egy teljesen átlagos francia ágy, a méretét leszámítva. Fejtámlája magason nyúlt el a falon és körben ledszalagokkal volt megvilágítva éjjeli lámpa helyett. 
Amúgy a szoba teljesen átlagos volt egy az ágy színével tökéletes megegyező szekrény meg egy teljesen átlagos barna szín, így nagyon jól kiemelte a vörös függönyöket. Amúgy a krémes barna szín meg a mahagóni dominált. Pedig azt hittem Görögországban minden hely, épület, szoba kék és fehér, mint olyan sok görög minta amit valaha láttam. De kiderült hogy nem csak ezt a két szín ismerik. Rosszul ítéltem meg őket.
Víz hangjára kaptam fel a fejem, majd furcsán néztem az ajtó felé, de végül is ráhagytam. Helyette elővettem a telefonomat és tárcsáztam a bátyám számát.
- Szia - vette fel egy álmos női hang. Kellett pár másodperc mire leesett hogy Shelly-vel beszéltem.
- Szia, bocsi a keltésért, csak a bátyámat kerestem.
- Sok sikert itthon hagyta a telefonját. Át adjak neki valami üzenetet?
- Igen hogy hívjon fel, mert megbíznám valami.
- Rendben, ahogy haza ér vagy ráér mikor nálatok reggel lesz?
- Rá ér nálunk reggel. Köszönöm.
- Szívesen jó pihenést.
- Köszönjük - bontottam a vonalat. 
Kivettem egy palack vizet a minibárból, majd az itallal a kezembe megindultam a fürdő felé. Kiderült ott hogy Nelson már fürdő vizet engedett nekünk. Hogy megtudjunk fürdeni majd ezután be tudjunk bújni az ágyba. A kádban megmaszkírozta a hátamat, mire egy pillanatra meg is szunnyadtam ahogy a csomókat dolgozta el a vállamba meg a lapockáimnál.
De ahogy kiszálltunk a kellemes meleg vízből és megindultunk egy-egy törölközővel magunkra csavarva és nevetve az ágy felé. Minden álmosság kiment a szememből.

123. rész

.:: Shelly szemszöge ::.

Arra riadtam fel, hogy az ajtó előtt Marley ugatott. Lucas morogva közelebb húzott magához. Mikor tudatosult benne mi miatt érzem furcsának magam, arrébb húzódtam és felültem, közben magamhoz fogtam a takarót. 
– Mi az? – ült fel ő is, majd megdörzsölte a szemeit és nyújtózkodott egyet. Ezzel a lendülettel vissza is feküdt. – Shelly, mi az? – fogta meg a kezem mikor nem válaszoltam az első kérdésére, de erre sem akartam. – Nem szeretnél erre most válaszolni? – simogatta a kezeim, mire egy aprót bólintottam. – Vissza fekszel? – megráztam a fejem, de ennek ellenére visszadőltem az ágyra, és rátettem a fejem a mellkasára. – Mikor akarod elmondani?
– Majd, csak kell egy kis idő.
– Bökdös fel, ha el akarod mondani. Túl hosszú volt az éjszaka meg rövidek az italok.
– Iszákos.
– De legalább bírom.
– Úgy kellett apádnak elrángatnia.
– Jó volt a buli – húzott még közelebb magához és adott a fejemre egy puszit.
Nem sokáig maradtam a karjaiban, nagy nehezen ki tudtam szabadulni az szorításából. Gyorsan felvettem az ágy lábánál lévő pólóját, majd bementem a fürdőbe, engedtem magamnak egy kád vizet, és nyakik elmerültem benne.
Biztos megszunnyadtam, mert arra ébredtem fel, hogy Lucas simogatja az arcomat, aki már teljesen fel volt öltözve, de még a haja is vizes volt. Nagyon fáradt lehettem, ha még arra sem ébredtem fel, hogy mellettem zuhanyzik.
– Bocs – ültem kicsit feljebb.
– Nincsen semmi, Kiszállsz? 
Csak bólintottam, mire leakasztotta a köntöst és felém tartotta. Felsegítette rám, majd elém állt, megigazította a szélét és egy csomót kötött a hasamra. Adott egy puszit a homlokomra. 
Míg a fogom mostam, addig ő a kád szélén ült és telefonját nyomkodta.
– Mire vársz? – pillantottam rá a tükörből, majd folytattam a hajam felkötésést.
– Rád?
– Miért is? – fordultam felé.
– Beszélgessünk.
– Miről?
– Öltözz fel előbb.
Nagyon nem tetszett ez a hűvös hangnem. Lehet, hogy elege lett belőlem, meg a félős természetemből? Megunta, hogy rám kell várni és inkább kidob, mint tovább szenvedjem felem. Az anyja utál és követelte, hogy dobjon ki különben kitagadja a családból? Soffy vagy Tiffany elmondtam neki amit nem akartam, hogy megtudjon?
– Shelly, nem akarok semmi rosszat, csak beszélgetni – megfogta a kezem és elkezdte masszírozni az ujjaimat. 
– De miről?
– Szeretném, ha elmondanád mi zavar.
– Zavar? – pislogtam rá értetlenül.
– Igen, tudom, hogy vannak dolgok amiket senki nem nyel le, szeretném ha ezeket elmondanád nekem.
– Miért?
– Mert beszélgetünk.
– Én ezt nem értem – ráztam meg a fejem.
– Beszélgetést, okos vagy te tudod hogy kel beszélgetni, most is azt csináljuk.
– De miért akarod, összezavartál.
– Valami nyomja a lelked és azt szeretném ha nekem is elmondanád.
– Nem fontos.
– De nekem igen ennyit igazán megtehetnél. Szeretném ha elmondanád mi a baj, mi zavar ebbel a kapcsolatban. Bármi, míg ha zavar, hogy jobbra fésülöm a haja és nem balra. Mindent. Szeretném a fenét akarom, hogy ez működjön közöttünk.
– Én is szeretném.
– Akkor elmondod mi szúrja a szíved meg én is.
– Kezd te – tördeltem a kezeimet.
– Jó, de utána a tényleg elmondod. Engem egy valami zavar, de abba te is és más is hibás.
– Irritál, hogy mikor valamit nézek a tévében, te mellettem gépelsz. Tudod mennyire zavar, hogy közben motyogsz, nem tudok a filmre figyelni.
– Ez zavar?
– Igen, nagyon.
– Akkor miért nem mondtad?
– Nem akartam vitatkozni.
– Nem feltétlenül lenne belőle vita.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Miért ne lennék?
– Ez nem a könyved, hogy minden úgy legyen ahogy te akarod.
– Tudom nagyon jól, de ha elmondtad volna felkelek és arrébb megyek. Ebből szerinted hogy lett volna vita?
– Én ezt honnan tudjam?
– Ismerhetnél, hogy tudok alkalmazkodni.
– Nekem ezt honnan kellene tudnom?
– Nem tűnt fel, hogy mennyi mindent csinálok úgy, hogy neked jobb legyen.
– Ez kedvesség nem alkalmazkodás.
– Legalább észre vetted ezeket.
– Igen észre vettem.
– Én tudod mit vettem észre?
– Ha kipillantottál a könyvedből. Hát nem is tudom. Talán az italokat amiket most ittál.
– Bocs, hogy ez a munkám, de tudod mi zavar, de kurvára?
– Hallgatlak, úgy is sértéseket vágunk egymáshoz.
– Mi a bajod a szüleimmel?
– Semmi – ültem le.
– De van valami, kerülöd őket – halkította le a hangját, majd oda ült mellém.
– Anyádék nem egy ilyen senki lányt képzeltek melléd mint én.
– Ezt már rég megbeszéltük. Ők is elfogadták, hogy melletted vagyok igazán boldog, de ez csak neked nem megy. Pedig nem olyan lehetetlen feladat.
– Én úgy érzem, hogy ők még mindig nem fogadtak el.
– Mert menekülsz előlük.
– Mert, hogy találkoztam velük először? Nem volt valami zökkenő mentes.
– Legalább nem egy unalmas vacsora mellett mutattalak be téged. Gyere ide – tárta ki a karját mire bele vackoltam magam az ölébe. – Jobb már? – motyogta a nyakamba, majd utána meg is csókolta.
– Igen sokkal.
– Csak volt benned felgyülemlett feszültség, ez az egyik jó módja hogy levezesd, a másikat majd később.
Bele vörösödtem ebbe a kijelentésében és vissza bújtam a válla és a nyaka közé. 
Ezt a csodálatos pillanatot a telefonja zavarta meg. Fél karral végig simogatta a vállam miközben beszélgetett. Sajnos be kellett mennie a kiadóhoz, hogy meg legyen a végleges borító. Így maradtam Marleyval édes kettesbe.

122. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Lucassal álltam az oltár mellett és szét izgultam magam. Anyámék még is eljöttek, ez volt egyszer az idegességem oka, a másik, hogy Soffy késett. Tudtam, hogy azért mert elszakadt valami a cipőjén, de attól még bennem volt egy kis félsz, hogy gondol egyet és megindul világot látni.
Hatalmas kő esett leba szívemről amikor 10 perc késés ellenére megjelent az ajtóban az apja oldalán.
Nagyon csábítóan nézett ki ebben a rövid tűlős menyasszonyi ruhában, de a legszebb rajta a mosolya volt.
 Bocs a késésért  suttogta mikor elém ért és megfogta a kezem.
 Megérte várni. Nagyon tetszik ez a ruha - kacsintottam, mire nevetését próbálta palástolni, de nem nagyon sikerült neki. Pár pillanat múlva elérte a célját, megnyugtatta az arcizmait, több kevesebb sikerrel, egy mosoly mindig az arcát díszítette.
Mind a ketten elrontottuk a fogadalmunkat, elfelejtett igent mondani, csak bólogatva és mosolyogva hümmögött, de szerencsére elfogatták ezt is.

Meghozták a tortát amin olyan pár volt, hogy a pasi doktori köpenybe volt össze bilincselve mellette lévő rövid szoknyás rendőrnőhöz.
 Lucas rendezte a tortát?  ült le mellém Soffy pirospozsgás arccal.
 Igen, de rosszabb is lehetne  nyújtottam oda neki a poharát, vagyis kicseréltem olyanra amiben víz volt. Kortyolt egyet belőle, de fancsali képpel lerakta.  Miért van benne víz?
 Mert fel kell vágni a tortát. Legalább előtte egy kicsit józanodj.
 Te kis figyelmes, szeretlek  adott egy puszit az arcomra. Hajolt volna el, mire elkezdtek a poharakkal meg a tányérokkal csörömpölni.  Szerintem mióta ismerlek nem csókoltalak meg annyiszor mint ma.
 Nekem nincs ellenemre.  Teljesítettem a vendégek kívánságát, hogy vissza húztam magamhoz egy hosszú csókra.
Sikerült felvágni a tortát, de tiszta hab lett a fejem, mikor Soffy kedvesen bele markolt, és szétkente az arcomon. Lucassal próbáltuk levakarni a fejemről, de kurva nehéz volt, mire végeztünk a bőröm felső hámrétege is lejött.
 Anya!  örültem meg neki. Tuti csak a pezsgő beszélt belőlem.
 Mit szeretnél?
 Táncolni, jössz?  nyújtottam felé a kezem, amit vonakodva elfogadott.
 Mennyit ittál?
 Mértékkel, tesztelem a májam. Orvos vagyok tartom a mértéket.
 Csak tudnám miért ezt a Tomlinsont választottad a saját családod helyet.
 Szeret, nem irányít, nem akar megváltoztatni. Tanulhatnátok tőle.
 Több tisztelettel az anyád vagyok.
 Igen ilyenkor tudod mondani, de nem voltál ott velem míg felnőttem. De valamit nem értek, a húgom miben más mint én?
 Nem lázad, érdekli mit csinálunk ő követni akarja a példánkat.
 Nem is lázadtam annyit, nektek meg nem mindegy hogy mit akarok csinálni? Más családokba nem foglalkoznak annyit ezzel, hogy a kölyke azt csinálja amit a szülő akar. Majd megtanulja a saját hibájából, hogy mit baszott el. Többet tanulnak azokból amit a saját bőrükön tapasztalnak meg.
 Meg akartalak ettől kímélni.
 Meg az átlagos élettől?
 Nem akartam, hogy átéld azokat a csalódásokat amiket én szenvedtem el  pillantott az apósom elé.
 Nem tudsz mindenkitől megvédeni.
 Igen erre rájöttem, legalább te szereted?
 Sokkal jobban mint lehetne. Végre várom, hogy haza érjek a kórházból.
 Amúgy meddig titkoltátok, hogy együtt vagytok?
 Akkor pont egy éve. Évfordulónk másnapján buktunk le.
 Akkor ezért volt az a ruha darab ott.
– Igen meg nem kellett annyiszor a kórházban lenne. Meg volt az az eset mikor egy hétig oda voltatok, akkor például végig nála voltam. Őszintén megmondom, kicsit élveztem, hogy ott volt a lebukás veszélye. Adott az egész kapcsolatnak egy kis adrenalint. De ez nem annyira fontos, kérdezni akarok valamit.
– Mit akarsz tudni?
– Mi ez a agy viszály a két család között?
– Régen nagyon régen Louis anyja megpróbált minket összehozni. Másik meg gy alap vita, a rendőrök meg az ügyvédek soha nem jöttek ki jól egymással.
– De ez nem csak egy ki pisil messzebbre verseny. Ez valami komolyabb.
– Apád meg én védtünk Emma Watson-ot.
– Az ki?
– Aki átszikkasztatta magát Zoére, majd az igazit meg akarta ölni és Louist csak magának megtartani. Meg elégé bele folyt az Goot maffia is, majdnem az egész családod is kiirtotta.
– Ti védtetek sorozat gyilkost? – akadtam ki ezen az információn, tudtommal ők a válással foglalkoznak, nem a gyilkosokkal.
– Van a Petterson családnak nagyon sok rossz akarója. Mikor először megkaptuk az ügyet nem tudtunk semmilyen háttér történetet. Mikor meg kiderült, hogy mennyire súlyos dolgokat csinálsz. Vissza akartuk utasítani, de busásan megfizettek.
– Mit értetek el?
– Rávettünk mindenkit, hogy tudat hasadása van. Pedig nincs, így egy szanatóriumba került. A másik lehetőség a halál büntetés volt. Így fen áll a lehetősége, hogy megszökik, főleg hogy már több próbálkozása is volt, és egyre messzebb jutott.
– Ez miatt van a családok között vita?
– Igen ez az ok, és mivel a rendőrök kiállnak egymás mellett az egész kapitányságon utálnak minket.
– Kösz, hogy elmondtad nekem.
– Én meg köszönöm a táncot. Remélem egyszer megtudod bocsátani, hogy minden mindentől tiltottunk.
– Megbocsátom, de el nem felejtem.
– Köszönöm – pillantottam meg egy könnycseppet a szeme sarkán –, de mi megyünk, mert csak beszélni akartam veled.
– Eljöhettek, felhívhattok. Nem meghaltam, csak a saját életem élem.
– Majd egyszer megnézem milyen az élted.
Elköszönt az egész Cross család és nagyon megcsappant a vendégek száma. Már csak a rendőrök maradtak.
– Gyere – fogta meg a kezem Tiffany, Lucas meg Soffyt húzta a terem közepén oda ahova engem állítottak. Mindenki felénk fordult és figyeltek minket.
– Tőlünk kapjátok  mondta Lucas, Zoe és Louis meg egy-egy bőröndöt adott nekünk. 
– Kapunk fejenként egy táskát. Remélem arany rudak vannak venne, talán gyémántok, de ha fukarok vagytok kápéval is beérem – jegyezte meg Soffy.
– Egyik sem – rázta meg Louis nevetve a fejét, majd megfogta Zoe kezét és kicsit arrébb mentek.
– Ez az igaza ajándékotok – adott oda Soffynak egy borítékot Tiffany.
Feleségem félve nézet borítékba, oda adta nekem. Tiffany és Lucas nyakába ugrott bele. Végig ölelte őket, bele néztem az ajándékba. Két jegy volt benne a ma este induló európai útra.
– Minden le van rendezve, nektek csak indulni kell – lépett mellém Lucas.
Magamhoz öleltem a sógoromat, majd kerek 10 perc hálálkodás után elküldtek a francba. 
A francot mi úgy értelmeztük, hogy Görögország partjai.

121. rész

.:: Nelson szemszöge ::.

Reggel amikor felültem vártam, hogy a másnaposság ledöntsön, de teljesen jól éreztem magam. Nem fájt semmim, teljesen kipihent voltam, talán a nyakam de az már tegnap reggel fájt. 
 Szép jó reggelt  mosolygott mellettem Soffy –, de milyen volt az este?
– Jó, már amire emlékszem belőle.
– A másik két jó madár meddig bírta?
– Nem sokkal az előtt vitték el őket mikor hívtatok. De miért is kellett jönnünk?
– Soha nem láttalak részegen, nem hagyhattam ki. Nem tudni mikor lesz újra ilyen.
– Ha Lucas emlékszik a fogadásunkra akkor fogok még inni.
– Miben fogadtatok? – könyökölt fel, mire én is követtem.
– Ha kiadják a könyvét iszunk. Részegen még rosszabb ötleteim vannak.
– Tisztába vagy, hogy már elfogadták a könyvét, a megírt fejezeteket már átnézették a lektorral. Mérget lehet rá venni, hogy ki fogják adni, csak az idő kérdéses. Az is azért, hogy a nyomdába milyen gyorsan csinálják. Öt fejezet van csak hátra neki, már ha nem írta meg mióta utoljára beszéltem vele. Lehet azóta már el is fogadta a borítót. Hülye vagy hogy ilyenbe bele mentél.
– Kösz, így is tudtam, hogy kár egy Tomlisonnal fogadnom.
– Igen hülye vagy. Megtanulhattad volna hogy velünk nem érdemes fogadni? Elittad a maradék eszed is.
– Kösz jól indul az esküvőnk napja – dőltem vissza az ágyra.
– Még van esélyed elfutni.
– Minek mennék? Elfogadtam a hülye rigolyáiddal együtt.
– Nincsenek ilyenjeim – háborodott fel és a hátát fordította felém.
– Soffy ezt te sem hiszed el – öleltem magamhoz a derekánál fogva, és be vackolt magát a karjaimba. Bele csókoltam a nyakába, mire kirázta a hideg és egy apró sóhaj elhagyta a torkát.
– Jó talán van pár, de tényleg csak pár. Szinte észre sem lehet venni – bújt ki az ölelésemből, majd szembe fordult velem.
– Jól van drágám, ha ezt akarod hinni, hidd, de tud nincs igazad.
– Hazudhatnál nekem, sokkal jobb lenne.
– Észre vennéd ha hazudok, meg nem is szereted. Akkor meg minek próbálkozzak vele? – kezdtem el csavargatni az egyik tincset ami még a tegnap este óta viselt kontyból szabadult.
Csengő válaszolt helyette. Felvette a köntösét majd lement ajtót nyitni. Mikor visszaért az anyja jött be mögötte egy kávét kortyolgatva.
– Te mit keresel itt? – csodálkozott.
– Itt lakom – ültem fel, majd a kezemet összekulcsoltam az ujjaimat a fejem felett, majd kinyújtottam a karjaimat. 
– Azt tudom, de úgy volt Lucasnál éledezel. Bár mivel majdnem felbuktam Scottba, gondolhattam volna, hogy az egyetlen iszákos fiam is itt van valahol.
– Kanapén láttam utoljára – mondta Soffy miközben a szekrénybe hajolt be és a ruhái között válogatott. 
– Fölöslegesen öltözöl fel. Késésben vagyunk így is.
– MI? – ugrott meg és indult az ajtó felé, majd megfordult és oda hajolt hozzám. – Majd az oltárnál találkozunk – adott egy puszit az arcomra és egyszerűen eltűnt.
Mire leértem a nappaliba a lányok eltűntek a házból. Nappaliban Scott terült el, a lábai a folyosóra lógtak. Ha Zoe nem mondta volna, hogy majdnem felbukott benne, akkor tuti neki esek az ajtónak. Kiöntöttem magamnak a kávét, majd leültem az egyik szabad fotelba. 
Lucas jött le egy alsógatyában, majd megrugdosta Scottot, mire arrébb mászott pár centivel és Lucas levágta magát a felszabadult helyre. 
– Te megdugtad az exem a húgom kanapéján? – kérdezte Lucas, mire felszaladt a szemöldököm.
– Igen, miután elvonult mindenki kipróbáltuk milyen – paskolta meg maga mellett az húzatót. – Hát nem azért de ezt nem légyottra találták ki. Túlságosan keskeny hozzá.
– Ezt nem akartam hallani. Lehet el kellene inkább égetni – néztem a bútorra, amit idáig nagyon szerettem.
– Finnyás orvos – röhögött Scott.
– Lesz még folytatás vagy csak egyszeri alkalom volt? – rúgta meg Lucas Scott lábát.
– Ki tudja, nem beszélgettünk – nevetett a saját poénján.
– Mi miatt nem lettem különben másnapos. Valamit itattál velem amire nem emlékszem? – tereltem másfelé a beszélgetést, és bíztam benne, hogy Lucas tudja rá a választ.
– Igen. Vizet, orvos vagy és nem tudod, hogy így lehet elkerülni a másnaposságát, hogy sokat iszol. Na nem alkoholt, bár akkor soha nem leszel másnapos csak részeg. Tiszta víz a legjobb.
– Tényleg mivel az alkohol fokozza a szomjúságot, nem nem képes csillapítani ezért ha elég...
– Na most hagyd abba, én másnapos vagyok, józanul sem értem ezt a fajta halandzsát – vágott a szavamba.
– Nem is ez a lényeg, az hogy fel kellene öltöznöm – gondolkodott hangosan Scott.
– Még van négy óra az esküvőig – néztem a falon logó órára.
– Akkor pihenjük egy kicsit, nem akarok csúnyán kinézni a képeken – dörzsölte a hasát Scott majd nyújtózkodott.
Mind a ketten furcsán néztünk rá, de inkább nem mondtunk neki semmit. Jobb dolgokat magunkba tartani, meg ha nem reagálunk rá akkor csendben marad.