126. rész

.:: Shelly Szemszöge ::.

magányosan ébredtem és erre egy jó ideje nem volt példa. Reggel bármikor is keltem valaki mindig volt az ágy környékén. Vagy Lucas pihent, olvasott mellettem, vagy Marley fetrengett valahol. De még üzenet sem volt sehol a szobába hogy hova tűnhetett a két pasi. Körbe járta a házat hátha másik szobába hagyott üzenetet nekem, de nem találtam. Ez se jellemező rá, hogy minden szó nélkül lelép.

- Izé Okos otthon vagy hogy hívnak? - beszéltem a semmibe. Mikor nem érkezett választ kezdtem azt érezni hogy megörültem, hogy a semmibe beszélek.

- Steve - hallottam meg egy kellemes lágy férfi hangot. Úgy rémlett hogy mikor utoljára hallottam robot hangja volt és szaggatottan beszélt. De lehet hogy csak a félelem miatt emlékszem így rá.

- Lucas nem hagyott üzenetet? - kérdeztem miközben körbe forogtam a szobába, kerestem azt akivel beszélek.

- Nem hagyott, de mindjárt értesítem hogy felébredt.

- Nem kell, csak érdekelt hogy mondott-e valamit.

- Lucas azt üzeni, hogy maradjon otthon mindjárt itt van. Ne kapcsolja be a Tv-t. Mindent meg fog magyarázni pár perc múlva.

- Mit kell megmagyaráznia?

- Erről nem adhatok információt.

 Lucas-nak szót fogadva nem kapcsoltam be a Tv-t hanem leültem a konyhába és ittam egy bögre kávét és elvettem egy péksütit a tálból. Nem tudtam hogy vannak ilyen házhoz szállítjuk a péksütit és ott hagyjuk az ajtó előtt. azt hittem ilyenek csak a filmekben vannak.

Lucas bevágta maga után az ajtót mire azonnal oda fordultam.

Meglepett hogy öltönyben bolt. Akkor szokott így kiöltözni ha dedikálásra kellett mennie, vagy tárgyalni. Esetleg ha beült a bíróságra hogy meghallgasson egy két eset lezárását.

- Jó reggelt - állt meg mellettem, majd adott a homlokomra egy csókot.

- Kérsz kávét, most főztem.

- Nem bent az őrsön ittam.

- Mi miatt nem kapcsolhatom be a Tv-t.

- Mutatom - fogta meg a kezem és elhúzott a nappaliba. Leültünk a kanapéra. Ő kigombolta az öltönyét, majd a fotel karfájára tette fel. Nyakkendőjét kilazította és hátra dőlt a kanapén.

- Miért öltöztél ki? - fordultam fel, majd egy rakoncátlan tincset 

- Úgy volt hogy bemegyek egy tárgyalásra, de közbe jött valami.

- Miért vagy ilyen titokzatos.

- Nézd meg a híradó ismétlését.

- Nem lenne egyszerűbb ha elmondod? - néztem rá értetlenül. De választ nem kaptam így kénytelen voltam a Tv felé fordulni.

A Tv-ben az én egyetlen és utált mostoha bátyám volt. Arról szólt az interjú, aminek a fő szereplője volt. Hogy elraboltak tőle. Valami galád pasi elvitt tőle, és most látott a könyv bemutatón és feljelentette Lucast mint emberrablót. Körözést is adtak ki rá. Valami ocsmány előnytelen kép volt megadva.

- Ugye nem fognak lecsukni?

- Nem. Azért több kell ettől hogy börtönbe menjek.

- Akkor megnyugodtam. Sajnálom hogy ennyi bajt okoztam.

- Nincs semmi baj drágám. Nem te tehetsz róla. 

- De hibásnak érzem magam. Elvégre az én mostoha bátyám.

- Ne is gondold hogy ez a te hibád. Ő dobott ki, mintha egy megunt bútordarab lennél. Szóval ha még egyszer meghallom hogy saját magad hibáztatod.

- Akkor mi lesz? - tártam szét várakozóan a karom. - Nincs semmim amit el tudsz venni.

- Nem lesz több jégrém és péksüti. csak is egészséges és undorító kajákat fogok neked hozni.

- Jó ez egy elfogadható fenyegetés. De mi lesz vele. Hogy fogod leállítani.

- Két lehetőség van. Idejön és kinyíratom azokért amiket veled tett. A másik lehetőség ott marad és lecsukatom azokért amiket veled tett. Meg fogja bánni egy életre hogy egy Tomlinsonnal húzott ujjat.

- Kinyíratod? - akadtam ki.

- Van ismerősöm a maffiánál. Ha nyomos okkal járulok a volt főnök elé biztos kisegít.

- Maffia. Hova kerültem.

- Egy kis családi drámába. De ne is foglalkozz ilyenekkel.

- Nem akarok többet megtudni a családodról. Elég nekem a boldog tudatlanság. Anyád és apád egy nagyon kedves nyugdíjas pár akik szeretik a krimit, mert régen a rendőrségen nyomoztak. Jó ennyi nekem elég. Nem kell hogy ki ölt meg kit és melyik maffia feje a nagyapád.

- De el találtad.

- Nem akarok semmit hallani - tettem a kezeimet a fülemre. Mire kacagva felém fordult és figyelt engem.  

Kivételen én kezdeményeztem. Megfogtam a nyakkendőjét és oda húztam egy csókra. Meglepődött, de gyorsan kapcsolt és mosolyogva csókolt vissza. Kanapén maradtunk össze bújva és tettetett érdeklődéssel figyeltem ahogy azt ecsetelte melyik az ügynek a tárgyalásról maradt le.