70. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Reggel egyedül ébredtem. Lépteket hallottam a folyosó felől. Felugrottam, majd elvettem a ruháimat, és berúgtam az ágy alá. Táskámat is hasonló sorsra rendeltem. Fürdő felől vízcsobogást hallottam, így megindultam oda. Ahogy én becsuktam az ajtót, úgy nyílt ki a másik.

- Nelson. - hallottam meg egy női hangot. Nem volt valami bizalom gerjesztő.

- Fürdőben vagyok. - jött a válasz a zuhany függöny mögül.

Beugrottam a függöny mögé, majd a kezem Nelson szájára tettem, mielőtt felkiálthatott volna.

Mutató ujjamat ott hagytam a szája előtt, mire bólintott egyet.

- Igen anya, mit szeretnél. - forgatta a szemét.

- Neked nem kellene iskolába lenned? - hallottam meg az anyja hangját.

- Nem, délután megyek be. De tegnap ha figyeltél volna miközben beszélek, akkor tudnád.

- Az anyád vagyok, nem beszélhetsz így velem. - csapódott be az ajtó.

Vettem egy hatalmas levegőt, és szinte összeestem a megkönnyebbüléstől. Ennyire közel még soha nem voltunk a lebukáshoz.

- Áldom magam amiért fehér pólót vettél fel tegnap. - kezdte el piszkálni a foltokba vizes ruhámat. Vizes részek a bőrömhöz tapadtak, azokon legeltette a szemét.

- Szemtelen vagy, egyre jobban. - fontam össze a kezem a melleim alatt.

- Sajnálom. Most már nem lehet féken tartani. Túl jó volt. - tette a kezét a fenekemre, majd óvatosan bele markolt. Az orrával megbökte az arcom, válaszképpen megráztam a fejem, ő csak erre felkacagott. Megharaptam a nyakát, mire csak jobban nevetett.

Leszedte a pólóját, és kilépett a zuhanyzóból. Kénytelen voltam az ő tusfürdőjét használni, így olyan volt minta mindig átölelne. Mikor kiléptem egy törülközött tartott felém, amit erősen magamra csavartam.

- Ha minden jól megy, akkor hamarosan elmennek, és nem fognak zavarni.

- Akkor jó. - mosolyodtam el, mire adott a homlokomra egy csókot.

- Van valami terved mára? - fogta meg a kezem.

- Nekem nincs, de neked nem kell bemenned?

- Nem, csak anyámnak hazudtam.

Forgattam a szemem, majd megindultam kifelé. A kezemet nem engedte el, szorosan mögöttem jött. Kihalásztattam vele a cuccomat az ágy alól. Fejemre csavartam a törölközött, és vártam, hogy odaadja. Felvettem a ruháimat, és kényelmes elterültem az ágyon. 

Nelson bezárta az ajtót, majd odafeküdt mellém.

- Mi van, ha nem mennek el?

- Akkor úgy csinálok mint hat éves. - csípett bele az arcomba.

- Ugye tudod, hogy nem egy kóbor kutya vagyok, és nem fogok ellenne egy dobozba az ágy alatt.

- Nem téged a zuhanyszóba rejtenélek el, fehér pólóba.

- Ennyire nem lehetsz szemét. - morogtam.

- Ez még nekem is fájt. - tette a kezét a szívére.

- Az a lényeg, hogy neked fájjon. - kopogtattam meg a homlokát.

- Majd visszafogom magam. Már amennyire tudom. - adott ajánlatot.

Válaszra sem méltattam. Vártam, hogy mikor mennek el itthonról a szülei, de egyszerűen soha nem akartak elindulni.

69. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Megfogta a kezem, majd bevezetett a szobájába. Az ágyra pillantottam, mire bele ugrottam a nyakába. 

- Én sokkal jobban. - adtam egy csókot a nyakára.

- Én mindennél jobban. - tette a kezét a fenekemre.

Letett, mire megszagoltam az egyik rózsát. Levette a gyertyákat, meg a rózsákat egy vázába tette. Mécseseket az asztalra állította, a redőnyök le voltak húzva, csak nagyon kevés fény jutott be rajta. A szobába a fényt, inkább a gyertyák biztosították. 

Elvette a rózsát a kezemből, majd oda tette a többihez. Odahúzott magához, majd elkezdte csókolgatni a nyakam. Neki dőltem, és hagytam. Leszedtem a pólóját, majd végig csókoltam a felső testét. Végig simított az oldalamon, majd a pólómra tette a kezét. Engedélyt kér a szemével, mire lassan bólintottam. Áthúzta a fejemen a ruhámat, közben magam megdicsértem, hogy a fekete melltartómat vettem fel. Elvörösödtem miközben megvizsgálta a fedetlen bőrömet. 

- Szeretkezni akarok veled. - suttogta a fülembe, majd utána megcsókolta a fültövemet.

Ahogy kimondta egy pillanatra lefagytam. Megijed hirtelen, de amikor megcsókoltam megnyugodott. Átölelt, a kezeit oldalt belecsúsztatta a nadrágom és a forró bőröm közé. Kigombolta a farmerom, majd lassan lehúzta rólam. Ügyetlenkedtem a gombjával, de végül sikerült leszednem róla a nadrágot. Végig simított a hajamon, majd kiszedte belőle a hajgumit, szabadon hullott a hátamra. 

Felbotlott a saját ágyába, elterültem rajta, mire hozzám mászott. Cikázott a pillantása rajtam, végül a melleimen állt meg. 

- Csodás vagy, nagyon tetszel így egy kicsit csapzott hajjal. - húzott le magához.

Fordított a helyzetünkön, kicsit megugrottam, amikor a hátamnak nyomódtak a hideg szirmok. Felkuncogtunk, majd elkezdte a nyakam szívni. Kezeivel támaszkodott felettem, közben egyetlen egy pillatanra sem hagyta abba, a nyakam kényeztetését. 

Megemeltem a hátam, mire kipattintotta a melltartómat. Éreztem a dudort a bokszerébe. Kicsit megrémültem, de nem hagytam abba a haja piszkálást.  

Lekerült rólunk az összes ruha, majd egyként forrtunk össze. Elterelte a figyelmemet a fájdalomról az édes, vigasztaló csókjaival. 

Mind a ketten leizzadtunk, szaggatottan vettük a levegőt.

- Jól vagy? - ölelt magához.

- Igen, csak szörnyen kell pisilnem. - bújtam ki az öleléséből. Jót nevetett rajtam, főleg azon ahogy próbáltam magam ügyetlenkedni a pólóját, így is kifordítva vettem fel. 

Visszajöttem a fürdőből, majd oda bújtam mellé az ágyba. Odahúzott magához, és adott egy csókot a fejemre.  

A lábammal átöleltem az ő lábát, a fejemet a mellkasára hajtottam, majd csak az egyenletes lélegzet vételére figyeltem. Az oldalamat simogatta, vagy a hajam csókolta.

- Szóval elmondod mi nyomja a kicsi lelked? - bökdösött az orrával.

- Tényleg semmi. - fordultam felé.

- Lehet, hogy nem vagyok hivatásos rendőr, de rájövök, hogy ha nem mondasz igazat.

- Neked ez volt az első?

- Mindenbe te voltál az első.

- Tudom, hogy hazudsz.

- Jó csókba nem, de minden másba. De miért?

- Hát.. - vörösödtem el.

- Ismerem a női anatómiát. - érintette meg az alhasam, mire azonnal elakadt a lélegzetem.

68. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

A nyár gyorsan el telt, sőt még az első pár hónapok is az akadémián. Nem szórakoztam megint azzal, hogy nem tanulok. Nem akarom, hogy apa újra megvonjon Nelson-tól. Lucas betöltötte a 22 valami eszméletlen nagy bulit tartott. Két napig nem volt józan. Én visszafogottan tartottam a 21 szülinapom, csak egy napig voltam teljesen másnapos. Nelson elvitt vacsorázni, a buli előtt. Annyira figyelmes volt, élveztem, hogy vele lehetek. A bulira nem tudott eljönni, mert az anyjáék haza rendelték. Bár lehet, hogy ő járt jól, mert mindenki, aki ott volt, teljesen szar állapotban került.

Ennyit a nyárról, az iskoláról, meg a szülinapokról. Most sokkal jobb nap van. Ma egy éve, hogy összejöttem Nelson-nal. Meg mondtam neki, hogy ne vegyen semmit, mert születés napomra valami nagyon drága nyakláncot vett. Olyan drágakő van benne, ami nagyit, és valami kimondhatatlan neve van. Nagyon tetszik, de rosszul lettem mikor utána jártam, hogy egy ilyen kő, mennyibe is kerül.

Reggel magamtól ébredtem fel. Felöltöztem, majd lementem, hogy meg igyam a szokott kávémat. Anya meg apa is lent itták az italukat. Érezhető volt rajtuk a feszültség, mintha valamin nagyon összevesztek volna. Nem néztek egymásra, látványosan kerülgették egymást. Meg akartam kérdezni, hogy mi miatt vesztek ennyire össze, de nem mertem. Így is rossz a napjuk nem akarom elrontani nekik.

Kétségbe voltam estem attól, hogy anya kopogtatta a körmét, apa meg hangosan lapozta az újságot, még meg is gyűrte a papírt.

Mind a ketten rám néztek, amikor megszólalt a telefonom. Felvettem az asztalról, majd kimentem a nappaliba, ne zavarjam őket.

- Szia. - köszöntem bele vidáman.

- Jó reggel, mit csinálsz, egy ilyen szép szombati napon?

- Semmit, bár van esetleg valami ötleted akkor hallgatom? - kezdtem el piszkálni a hajam.

- Boldog évfordulót. Meg lenne egy hatalmas kérésem.

- Mi az a hatalmas kérés?

- Gyere le, és egész nap legyél velem, sőt még este is.

- Örömmel.

- Várlak.

- De anyádék?

- Elmentek, csak holnap jönnek haza. Vagy este, de ők nem érdekelnek. A húgom van csak itthon, de Olivia megígérte, hogy lefoglalja míg eljössz. Csak a miénk lesz a ház.

- Megpróbálom, de nem ígérek semmit. Apáék összevesztek szóval remélem attól még nem fognak engem is bezárva tartani.

- Akkor én megyek, de leteszlek most mennek. Várlak. - bontotta a vonalat.

Elettem a telefon, majd visszamentem a konyhába. Pontosan ugyan azt csinálták, mint mikor eljöttem.

- Elmehetek Nelson-hoz?

- Minek? - nézett rám apa.

- Mert meghívott magához.

- Menj. - mondta anya.

- Én nem engedtem el. - szólalt fel apa.

- Apa elmehetek? - kérdeztem tőle.

- Igen. - intett le, majd anyának szentelte a figyelmét.

Mielőtt elkezdtek vitatkozni, én gyorsan leléptem. Összeszedtem a cuccaimat, nem tudtam, hogy mit akar, ezért fürdőbe bezárkóztam és gyantával megszabadultam a fölösleges szőrszálaktól. Gyalog megindultam. Mikor az utcába fordultam, akkor hívtam fel, hogy mindjárt ott vagyok. Megkönnyebbültem, hogy már csak egyedül van otthon. Ahogy bekopogtam azonnal kinyitotta az ajtót, majd adott egy forró csókot.

67. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soffy hívott, hogy vegyem fel az iskolánál, mert vége van az évzárónak. Végül is sikerült neki nem lett a legjobb, de az élmezőnybe végzett. Apa nem mondta neki, de ő a legbüszkébb rá.

- Szóval hova vihetlek? - kérdeztem miközben beült.

- Haza, le akarom venni ezt a szerencsétlen ruhát.

- Délután mit csinálsz?

- Szerinted? - nézett rám értetlen tekintettel.

- Jó, akkor úgy kérdem, nem jöttük a csúszdaparkba.

- Talán, majd beszélek vele. - kezdte el kigombolni az ingét.

Otthon kitettem, azonnal megindultam Tiffany-ért. Bekopogtam mire Liam-mel találtam szembe magam. Mikor meglátott, vett egy hatalmas levegőt, majd beengedett.

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.

- Eddig jó voltam.

- Nem hiszem, hogy nem szeretsz. Hiszen tegnap is itt voltam, meg az előtte is meg.

- Tudom, adj úgy hatvan évet és elfogadom, hogy pont az én lányomat szemelted ki.

- Rendben, nekem mindegy. Tiffany?

- Fent van a szobájába, éppen az álmát valósítja meg.

- Ááá szóval zenél.

- Igen, de már nem is érdekel. - ment vissza a konyhába.

Felmentem a szobájába. Neki dőltem az ajtónak és figyeltem, ahogy a hangszerrel egyre jobb és jobb dalokat alkot.

- Új dal? - léptem mögé.

- Megijesztettél. - tette a kezét a szívére.

- Sajnálom. - csókoltam meg a nyakát.

- Amúgy meg igen, akarunk csinálni egy klipet. De nincs hozzá jó dal. Majd lesz valami.

- Szóval akkor megyünk?

- Igen, csak össze pakolok.

Leültem az ágyra és figyeltem, ahogy össze-vissza rohangál. Valamit bele tesz a táskájába, majd kiveszi, mert mégsem jó. Legvégén felvette a fürdőruháját, meg rá egy nyári ruhát.

- Végre. - sóhajtottam fel.

- Ide szóltál volna hamarabb, akkor már rég kész lettem volna mire ide érsz.

- Majd legközelebb így csinálom.

Elköszönt az apjától, majd végre beült mellém a kocsiba.

- A többiek már tuti ott vannak. - morogtam.

- Ne várd, hogy pillanatok alatt pakoljak be.

- Vettem észre.

- Ne legyek ezért is én a hibás.

- Nem vagy. - nyomtam jobban meg a gázpedált.

Igazam lett. Mire mi is oda értünk már mind ott voltak. Tiffany meg Nelson teljesen kétségbe volt este.

- Mit nézek annyira? - kérdeztem tőle.

- Négy ugyan olyan kocsi van egymás mellett, szinte kísértetiesen egyenlő távolsággal. Szóval ez zavar. Hogy tudjátok megkülönböztetni?

- Rendszám kezdőbetűje. - mutattam rá.

- Miért M?

- Malcolm, L már foglalt volt.

- Tomlinson-ok én már rég fel adtam, hogy megértsem őket. - vágta rá Nelson azonnal.

Bementünk, a lányok azonnal lefeküdtek napozni, anya meg apa elmentek a wellnes részlegbe. Nelson Soffy mellett volt és valamiről beszélgettek.

- Nem jössz be? - kiáltottam oda Tiffany-nak.

- Nem, jó itt nekem.

Nem foglalkoztam azzal, hogy neki mi jó. Kiugrottam a vízből, majd fölé hajoltam. Mérgesen nézett rám, de én nagyon jót szórakoztam rajta. Felkaptam, majd berohantam vele a vízbe. Össze-vissza kapálózott, de nem tudott kiszabadulni a szorításomból.

- Utállak. - nyomott a víz alá.

- Tudom. - csókoltam meg.

66. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már fél hónapja nem láttam Nelson-t. Néha beszéltem vele, meg titokban haza kísért, vagy az iskolába. De az, akkor is kevés idő nekem.

Ma is egy ilyen ritka nap, amikor haza tudott kísérni.

- Nem jössz be, anya meg apa nincs itthon. - mondtam már az ajtóban.

- Ezer örömmel. - adott egy csókot.

Többször körül néztem, biztosra menjek nem jöttek hamarabb haza. Van kemény két óránk, hogy kettesbe legyünk.

Átöleltem a derekát, majd lábbal belökte az ajtót. Lejjebb húzta a ruhám pántját, majd végig csókolta a csupasz bőröm.

- Milyen finom málna illatod van. - szagolt bele a hajamba.

Végig csókolgatta a fülem mögött az érzékeny bőr, a kezével közben feljebb húzta a pólómat. Neki dőltem és a kezemmel a hajába túrtam, hogy még közelebb legyen hozzám.

Csodálatos romantikus pillanatunkat, egy ajtó csapás szakította félbe. Lucas nem lehet, mivel Tiffany-val van Liam-nél. Tegnap vissza költözött, ezért ott lesz vele egész nap. Legalább megbarátkozik Liam a gondolattal, hogy Lucas lesz a menye egyszer, majd, talán, bár kitudja?

Szóval kizárásos alapon apa lehet, mert anya ér haza utoljára, ez egy íratlan szabály náluk. Mostanság minden este mielőtt haza menne elnéz az apjához, hogy mi van vele, kezd már nagyon öregedni.

- Megjöttem. - hallottam meg a hangját, ezzel tudtomra is hozta, amit tudok.

- Menj a fürdőbe. - adtam neki egy csókot, majd belöktem.

Kiszedtem a könyveim, majd úgy csináltam mintha nagyon érdekelni, amit éppen olvasok.

- Szia. - nyitotta ki az ajtót.

- Szia. - néztem fel rá a legártatlanabb mosollyal.

- Nelson-nak ideje haza menni. - bökött a fürdő felé.

- Miről beszélsz? Haza jöttem és azóta tanulok. - játszottam a sértődöttet.

- Ruha, fejjel lefelé tartod a könyvet, majd a táskája a széken van. - sort fel három indokot.

Jobban megnéztem a kezembe lévő könyvet, és akkor vettem észre, hogy tényleg fordítva tartom.

- Két perc. - ment ki, de az ajtót nem csukta be volna még véletlenül se maga után.

- Pedig jó ötletnek tűnt. - sóhajtottam fel.
- Igen, még két hét, kibírjunk.

Odahúzott magához, majd két keze közé fogta az arcomat. Lassan és óvatosan csókolt, minden másodpercét ki akarta annak a rövid időnek használni amit a búcsúzásra kaptam.

- Szerelmesek ideje elválni. - dőlt neki apa az ajtónak.

- Szia. - mosolygott rám - Viszlát. - biccentett apa felé aki viszonozta, de nem kísérte ki.

- Miért keseríted meg az életem?

- Mert az apád vagyok, és ez a kötelességem.

- De miért csak én?

- Tévedsz, nem csak te.

- Lucas miért találkozhat Tiffany-val. Őt miért nem tiltod el?

- Mert téged sokkal jobban féltelek. Anyád meg Lucas-t félti. Neki ő tart szent beszédet.

- Nekem sokkal rosszabb.

- Sajnálom kicsim, de mind érted teszem. - ült le mellém, oda húzott magához, és a karjaiba zárt.

- Olyan rossz, hogy nem láthatom. - töröltem le egy könnycseppet.

- Tudom, hogy most utálsz ezért, de inkább most utálj engem mint később magadat, hogy miért nem csináltad végig amit elkezdtél. Két hét, sikerülni fog. Mutasd meg mire vagy képes, ne csak nekem, hanem mindenkinek az akadémiába. - adott a fejemre egy puszit, majd egyedül hagyott a szobámba.

Két hétig semmi esély rá, hogy láthatom Nelson-t. Kénytelen leszek azzal foglalkozni, hogy az év végi vizsgák jól sikerüljenek. Apámból azt is kinézem, hogy eltilt nyárra a pasimtól, mert rossz jegyeket hoztam. Nem akarom, hogy ebben igazam legyen.

65. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Gyötrelmes fájdalom volt kivinni Tiffany cuccait a szobámból. Nem tudtam rá venni, hogy maradjon. Hiányzott neki az apja, meg az is mondta, hogy amikor először találkoztunk, akkor ki akartam dobni, szóval most magától megy el.

Megígérte, hogy minden szombaton itt lesz, de ha helyesen akarok fogalmazni, akkor inkább kikönyörögtem.

Betettem a kocsiba a cuccait, majd kinyitottam neki az ajtót. Becsúsztam mellé, majd indítottam a kocsit. Sebességbe tettem, a kezem a combjára csúsztattam, és simogattam. Ő rátette a kezét az enyémre. Megfogtam a kezét, az ajkaimhoz emeltem, majd egy csókot adtam rá. Felkuncogott közben meg megrázta a fejét.

Ahogy megérkeztünk Liam valami csajjal beszélgetett az ajtóba. Egy szőke kurvához tudnám hasonlítani. Liam ránk kapta a fejét, majd segített kipakolni. Bemutatta az új barátnőjét, majd a csaj lelépett. Ránézésre az utca sarokra küldtem, de amikor megszólalt akkor nyilván való volt, hogy onnan is jött.

Leakartam lépni, de Tiffany felhúzott a szobájába.

- Ígérd meg, hogy ha apám meg az új nője kikészít, akkor vissza mehetek.

- Bármikor, akár most is. Amúgy ha az segít nekem sem a kedvencem, ránézésre sem.

Még maradtam egy órát, de haza kellett mennem, mert anya telefonált, hogy beszélni akar velem. Otthon a ház kihalt volt. Soffy még nem ért haza, apa meg szerintem követi, manapság szokta figyelni, hogy játssza ki a szabályokat. Amúgy nem csak azért csinálja ezt a nem találkozhatnak a szerelmesek, hogy Soffy-nak jobb jegyei legyenek. Teszteli Nelson-t kitart mellette, vagy meghátrál a nehézségektől. Kihallgattam a beszélgetésüket, amikor anyával beszéltek erről. Anya szerint hagyni kellene őket, de apa meg azon gondolkodok, hogy tudja távol tartani az orvosjelöltet a lányától. Értem én, hogy félti, de a józan észnek is vannak határai. Bár anyámat ismerve nem fogja hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak.

Addig jár rá a nyakadra, míg magadtól bele nem egyezel. Pont mint nálam. Nem hagy békén azzal, hogy egyetemre menjek. Szerintem ez miatt is hívott haza.

Nem csalódtam benne amikor a konyhában várt, rengeteg papírral körül véve, meg nyitott laptoppal. Semmi jóra nem számíthatok.

- Nem akarok elmenni. - kezdtem azonnal.

- Később megbánod, de legalább olvasd el milyen szakokat találtam neked.

Kinyújtottam a kezem, mire bele nyomott egy frissen nyomtatott papírköteget. Egyik szak sem fogott meg, amit kereset.

- Mi akarsz lenni?

- Nem tudom.

- Mi akarsz lenni? A szíved legmélyén. Mire vágy?

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.

- Ne gondolkozz, csak bökd ki ami legelőször az eszedbe jut. Milyen szerepbe tudnád magad elképzelni.

- Színész, producer. Akármilyen filmes szakma. - mondtam ki mire én is meglepődtem.

Kettőt, hármat kattintott, majd oda adta a gépet, hogy én válasszam ki hova is akarok menni. Sokáig olvasgattam a lehetőségeket, és egyre jobban megtetszett a saját ötletem.

- Mit csinálsz? - ült le mellém Soffy.

- Egyetemet nézek.

- Mi leszel? - nézett rá a képernyőre - Producer? Tudsz parancsolgatni, szóval van esélyed. Majd hívj meg az első filmed vetítésére. Érdekel mit fogsz forgatni. - kelt fel közben megveregette a vállam.

- Az életed elég zűrös, tuti siker lenne. - kiabáltam utána, de sajnos nem kaptam semmilyen pikáns, csípős hozzá szólást.

64. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már csak az utolsó hónap van az akadémiából. Őszintén nem állok valami fényesen, és azt is tudom, hogy miért, Nelson. Minden szabad időnket együtt töltjük. Neki is romlott a jegye, de ő ki tudta magyarázni magát azzal, hogy túl sokat kell a kórházba lennie, ezért nem tud annyit tanulni. Nekem nincs ilyen szerencsém. Nekem vagy azért nincs időm tanulni, mert alszok, vagy Nelson-nal vagyok. A nap maradék részét, ami nagyon kicsi azzal töltöm, hogy iskolába vagyok és próbálok, valamit memorizálni, aminek közei is van az akadémiához.

Most is éppen a kórháztól tartok haza felé, már sötét van, szinte nem is látok semmit. Nagy nehezen bele találok a kulcslyukba. Lassan óvatosan csukom be az ajtót nehogy meghallja valaki, hogy csak most értem haza.

- Ülj le. - törte meg a settenkedő lépteim apa akaratos hangja, ami a nappaliba kényszerített.

Lehajtottam a fejem, és helyet foglaltam szembe vele.

- Hol voltál? - kért számon.

- Kórházba. - motyogtam.

- Az akadémiával mi van? Nem hallottam felőle semmit. Vagyis de ma reggel amikor a kapitány felhívott és közölte, hogy a lányomat mennyire nem érdekli az iskola.

- Nem is igaz.

- Akkor mi az igazság? Talán egy rendőr hazudik egy társának?

- Nem.

- Akkor Megan miért van az, hogy ki akar rúgni, mert olyan siralmasak a jegyeid. Esetleg szeretnél valamit mondani?

- Sajnálom. - néztem bele a szemébe.

- Most ez nem fog bejönni, nem hagyom, hogy tönkre tedd a kemény munkádat.

- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Lehet, hogy utálni fogsz.

- Mit akarsz tenni? - ijedtem meg.

- Még nincs vége a tanévnek nem találkozhatsz Nelson-nal.

- Ne. - estem teljesen kétségbe - Ezt nem teheted.

- De, minden nap fél órád van haza érni. Ha meg elkezded javítani a jegyeid, akkor talán hétvégén találkozhatsz vele, de addig semmiféleképpen.

- Ezt nem teheted velem. Miért tiltod meg, hogy találkozzak vele, szeretem.

- Én meg téged, nem hagyom, hogy tönkre tedd amit idáig végig csináltál. Irány a szobád reggel iskola.

Lehajtott fejjel mentem fel a szobámba. Leültem az ágyamra, elővettem a telefonom és hívtam.

- Ennyire hiányzok? - hallottam a hangját.

- Nem találkozhatunk.

- Mi most, te szakítani akarsz? - hallottam a hangján, hogy kétségbe esett.

- Nem, csak apám megtiltotta, hogy találkozunk, mert rontottam a jegyeimet.

- Hála istennek. - sóhajtott fel.

- Most örülsz, hogy egy hónapig, nem találkozhatunk? - akadtam ki, szerintem igen is jogosan.

- Ne érts félre, én annak örülök, hogy nem kidobtál.

- Nem tettem volna, majd beszélünk.

- Kitartást, én várok rád.

- Jó éjt.

- Neked is kedvesem. Szeretlek.

- Én is szeretlek. - tettem le a telefont.

Elterültem az ágyon, majd kényszerítettem magam, hogy elnyúljak a könyvért, amibe a jogszabályok vannak. Kinyitottam az elején és rájöttem, hogy miért nem nyitottam ki soha sem. Valami borzalmas, ami benne volt. Hajnalig tanultam, de szerintem semmit nem értem el vele. Az ágyon össze-vissza voltak dobálva a könyvek, papírok meg minden szar amit az iskolába adtak. Könyveket ölelgetve aludtam el.