.:: Lucas Szemszöge ::.
Gyötrelmes fájdalom volt kivinni Tiffany cuccait a szobámból. Nem tudtam rá venni, hogy maradjon. Hiányzott neki az apja, meg az is mondta, hogy amikor először találkoztunk, akkor ki akartam dobni, szóval most magától megy el.
Megígérte, hogy minden szombaton itt lesz, de ha helyesen akarok fogalmazni, akkor inkább kikönyörögtem.
Betettem a kocsiba a cuccait, majd kinyitottam neki az ajtót. Becsúsztam mellé, majd indítottam a kocsit. Sebességbe tettem, a kezem a combjára csúsztattam, és simogattam. Ő rátette a kezét az enyémre. Megfogtam a kezét, az ajkaimhoz emeltem, majd egy csókot adtam rá. Felkuncogott közben meg megrázta a fejét.
Ahogy megérkeztünk Liam valami csajjal beszélgetett az ajtóba. Egy szőke kurvához tudnám hasonlítani. Liam ránk kapta a fejét, majd segített kipakolni. Bemutatta az új barátnőjét, majd a csaj lelépett. Ránézésre az utca sarokra küldtem, de amikor megszólalt akkor nyilván való volt, hogy onnan is jött.
Leakartam lépni, de Tiffany felhúzott a szobájába.
- Ígérd meg, hogy ha apám meg az új nője kikészít, akkor vissza mehetek.
- Bármikor, akár most is. Amúgy ha az segít nekem sem a kedvencem, ránézésre sem.
Még maradtam egy órát, de haza kellett mennem, mert anya telefonált, hogy beszélni akar velem. Otthon a ház kihalt volt. Soffy még nem ért haza, apa meg szerintem követi, manapság szokta figyelni, hogy játssza ki a szabályokat. Amúgy nem csak azért csinálja ezt a nem találkozhatnak a szerelmesek, hogy Soffy-nak jobb jegyei legyenek. Teszteli Nelson-t kitart mellette, vagy meghátrál a nehézségektől. Kihallgattam a beszélgetésüket, amikor anyával beszéltek erről. Anya szerint hagyni kellene őket, de apa meg azon gondolkodok, hogy tudja távol tartani az orvosjelöltet a lányától. Értem én, hogy félti, de a józan észnek is vannak határai. Bár anyámat ismerve nem fogja hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak.
Addig jár rá a nyakadra, míg magadtól bele nem egyezel. Pont mint nálam. Nem hagy békén azzal, hogy egyetemre menjek. Szerintem ez miatt is hívott haza.
Nem csalódtam benne amikor a konyhában várt, rengeteg papírral körül véve, meg nyitott laptoppal. Semmi jóra nem számíthatok.
- Nem akarok elmenni. - kezdtem azonnal.
- Később megbánod, de legalább olvasd el milyen szakokat találtam neked.
Kinyújtottam a kezem, mire bele nyomott egy frissen nyomtatott papírköteget. Egyik szak sem fogott meg, amit kereset.
- Mi akarsz lenni?
- Nem tudom.
- Mi akarsz lenni? A szíved legmélyén. Mire vágy?
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
- Ne gondolkozz, csak bökd ki ami legelőször az eszedbe jut. Milyen szerepbe tudnád magad elképzelni.
- Színész, producer. Akármilyen filmes szakma. - mondtam ki mire én is meglepődtem.
Kettőt, hármat kattintott, majd oda adta a gépet, hogy én válasszam ki hova is akarok menni. Sokáig olvasgattam a lehetőségeket, és egyre jobban megtetszett a saját ötletem.
.gif)
- Mit csinálsz? - ült le mellém Soffy.
- Egyetemet nézek.
- Mi leszel? - nézett rá a képernyőre - Producer? Tudsz parancsolgatni, szóval van esélyed. Majd hívj meg az első filmed vetítésére. Érdekel mit fogsz forgatni. - kelt fel közben megveregette a vállam.
- Az életed elég zűrös, tuti siker lenne. - kiabáltam utána, de sajnos nem kaptam semmilyen pikáns, csípős hozzá szólást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése