80. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Nelson sétált be a nappaliba, majd leült az egyetlen szabad helyre, ami köztem és apa között volt. Fájdalmasan felsóhajtott, majd rádőlt a térdére és a homlokát masszírozta.

- Sokáig bírtad. - veregette meg apa a hátát.

- Milyen témával üldöztek el? - kérdezte Niall.

- Mire lehet rávenni egy pasit. Nem vártam meg, hogy ki mivel dicsekedik.

- Sajnos van mivel dicsekedniük. - sóhajtott fel fájdalmasan apa.

- Megéri egyedül élni. - nevetett fel Liam.

- Attól még Iza tud rólad mesélni. - vágott vissza Harry, mire Liam fájdalmasan felsóhajtott.

- Kurva életbe. - csapott bele a fotel karfájába.

- Majd szólj, hogy tartsunk neked egy kiselőadást, hogy megértsd pár dolgot. - mondtam Nelson-nak.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem egy egyszerű történet lesz. Mennyire legyek friss, hogy meg is értsem?

- Nagyon. - vágták rá egyszerre.

- Bevezetésnek elég annyi, hogy 2 nap múlva ne kérdez semmit Zoe-tól. Majd elfog neked mindent magyarázni Soffy. - mondta apa mire Nelson bólintott egyet.

- Gól. - kiabálta Liam.

- Mikor? Hol? Kilőtte? - tették fel egyszerre a kérdést, és fordultunk a Tv felé.

Mutatták újra a gólt. Nelson csak hátra vetette a fejét és lecsukta a szemeit.

- Fárasztó volt az éjszaka? - löktem meg, mire gyilkos tekintettel nézett rám. Először nem értettem ezután észre vettem apa gyilkos pillantásait.

- Csak nem szeretem a focit. - próbálta magát sikertelenül kivágni.

- Még számolunk. - mondta halkan, hogy más ne hallja. Erre Nelson egy hatalmasat nyelt.

Megráztam a fejem, majd felálltam. Az asztalról elvettem a poharamat, majd töltöttem magamnak kólát. Neki dőltem a falnak és ott kortyolgattam. Közben Tiffany-t figyeltem, aki hallgatta a többiek beszélgetését. 

- Nem unod még? - kérdezte oda sem fordulva.

- Nem, köszönöm jól szórakozok. Elvégre nem szeretsz mutatkozni velem nyilvánosan. Biztos árt a hírnevednek. - kezdtem el forgatni a kezembe a poharat - Vagy csak egyszerűen nem akartad össze törni a pici lelkem, mert most sikerült.

Szét néztem nem csalódtam most sem a családomba, meg a barátokba. Kukoricát pattogtattak és figyelték ahogy mi marakodunk. Nem, hogy kettesben hagynának, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. Nem ők élvezik, hogy mi szívjuk egymás vérét. De amint látom a Drágámat nem zavarja, akkor engem sem.

- Nem akartam, hogy elgyere.... - kezdett bele, de nem találta a megfelelő szavakat.

- Mi az, nehéz kitalálni, hogy mit hazudj?

- Faszt elegem van a hisztiidből. Nem azért nem akartam, hogy gyere, mert fontos a karrierem. Az, de nem ez volt az igazi indok.

- Hát akkor mi, valami jót találj ki, hogy el is higgyem.

- Turnéról volt szó.

- Milyen turné? - akadtam ki teljesen. Egyre jobb lesz a vita. A végén tényleg szakítunk, mert már nagyon úgy néz ki.

- Ami jövő hónapban lesz. Amiről semmi sem biztos. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot. Nyugat Amerikába lesz. De már említettem, mivel volt már róla szó, csak a dátum nem volt biztos. Na emlékszel rá, vagy csak azon jár az eszed, hogy szed le rólam a ruhát.

- Annyit mondtál, hogy jövőre lesz egy turné. - vágtam vissza neki, védve magam. Érzékenyen érintett, amit a végén mondott. Figyeltem mindig rá. Sok mindenre megkért, és szó nélkül megcsináltam. Szeretem, nem vagyok képes kihasználni.

- Januárba indulunk és olyan másfél hónap lesz.

- Erről is csak én nem tudok, gondolom.

- Nem, csak apa tud róla, mert nem akartam megint vitatkozni vele.

- Igen helyette velem fogsz vitatkozni, ez volt az eredeti terved is, vagy csak gyorsan kellett rögtönöznöd?

- Nem pont a próba után akartam elmondani, de nem tudtam, hogy be fogsz hisztizni. Ezért is nem akartam, hogy ott legyél mikor erről beszéltünk.

- Óóó már minden értek. - tettem, hogy megértem.

- Még mindig nem hiszel nekem? - kérdezte. Ha nem ismerném annyira nem tudnom, hogy mennyire is van kétségbe esve. Én is kétségbe vagyok esve. Nem akarom elveszíteni, de nem értem miért nem lehet nyíltam megmondani.

- Nem. - bólintottam.

Felvettem a kabátomat, majd megindultam kifelé. Meglepődtem amikor Tiffany elém vágott. Becsapta előttem az ajtót. Morogva kinyitottam, majd még hangosabban becsaptam. Beültem a kocsi, és azonnal semmibe vettem az irányt. Nem akartam haza menni.

Ennyi mára elég volt a társaságból. Egyedül akarok lenni, az én szerencsétlen életemmel. Vele megértetem magam, ő is olyan szar helyzetben van mint én.

79. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Az ebéd érdekesen telt. Lucas és Tiffany folyamatosan marakodtak. Tőlük volt hangos az ebédlő. Louis meg beült mellém. Folyamatosan engem nézett.

- Apa. - könyörgött neki Soffy, de Louis meg sem hallottam.

- Szóval miért tűntetek el tegnap? - kérdezte tőlem Louis.

Szed össze az összes bátorságod és szólj vissza neki. Nem fog még megölni, van időd elbúcsúzni Soffy-tól. Sőt lehet, hogy élve megúszom.

- Hagytuk, hogy tudjatok békülni. - vettem fel egy kis mosolyt.

Itt volt egy kisebb kínos néma csend. Soffy felnyögött, amikor meghallotta a válaszom. Nem mutattam ki, hogy mennyire várom a válaszát, Soffy arcán látszódik a kétségbe esés, nem is próbálja meg leplezni.

- Ez jó beszólás volt. - törölgette a szemét Lucas keresztapja, Harry.

- Én nem aludnék a helyedben. Képes és álmodba ki fog nyírni. - mondta a felesége Iza. 

- Nem előbb felébresztem. Úgy sokkal viccesebb. Tud könyörögni az életéért. - kacsintott Louis, mire nyeltem egy nagyot.

- De lehet, hogy akkor meg legyőzlek. Titokban karatézok. - hazudtam folyékonyan. Erre a beszólásra többen felnevettek. Egyre jobban oldódok ebben a baráti társaságba, ahova csak úgy bele csöppentem. 

Jót szórakoztak a kis szócsatánkon, de nem csak ők, hanem Louis is. Talán nem fog annyira utálni ezentúl. Van még remény. 

- Kedvellek kölyök. - bokszolt bele a vállamba.

- Na most már hiszel nekem? - kérdezte Soffy mosolyogva.

- Nem. - zártam meg a fejem.

- Tényleg? - csodálkozott.

- Igen. - adtam az arcára egy cuppanós puszit. Tényleg haladunk, Louis nem akart megölni, mert hozzá értem a lányéhoz. Régen még azt sem lehetett. 

- Még erről tárgyalunk. - suttogott remélve, hogy más nem hallja meg.

- Persze édesem. - böktem meg az orrommal a füle mögötti érzékeny terültet.

Harry felugrott, majd átment a nappaliba. Minden hím nemű egyed el ment meccset nézni. Én nem hódoltam be a fajom nemének szokásaival.  

A nagy asztal egyik oldalán pad volt. Itt ültünk mi Soffy-vel a többiek meg a másik oldalt. Hátat fordítottam Soffy-nak, majd a lábamat áttettem a másik oldalra. Soffia lába közé fogta a padot, neki dőlt a hátamnak. Az állát feltette a vállamra. Kezével meg átölelte a derekamat, én rátettem a kezem az övére. 

- Mi miatt vesztetek össze? - kérdezte Tiffany-tól Niall feleség, Rose.

- Jönni akart velem az egyik próbára. Elmondtam neki a szabályokat, amiket mindenki elfogadott csak ő nem. Behisztizett és elment. - mondta el egy szuszra a történtet. 

- Nem akarsz kémkedni, hogy ők mit mondanak? - suttogta a fülembe Soffy.

- Tudni akarom, hogy mi történt. Érdekel, hogy milyen hazugságot talált ki. - figyelt fel ránk Tiffany.

- Nem leszek kém. - ráztam meg a fejem.

- Nincs meg hozzá a tapasztalatod. Az első adandó alkalommal kinyírnak. - mondta Zoe.

- Megnyugtató. - sóhajtottam fel fájdalmasan.

- Csak egy kicsit. - kezdte el a piszkálni a hajam Soffy.

- Nem. - ráztam meg nemlegesen a fejem.

- Akkor elmondom mit csináltál valamelyik nap. - mondta mire a többiek azonnal felfigyeltek.

- Nem azt nem teheted, megígérted. - estem kétségbe.

- Nem nem ígértem meg. 

- Ezt nem teheted. - fordultam teljesen felé.

- De megtehetem. - közelebb hajolt, majd bele suttogta a fülembe. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy gonoszul mosolyog.

- Mit csináltattál vele, hogy ennyire nem akarja, hogy elmond. - kérdezte az anyja, többiek meg helyeslően bólogattak.

Soffy kinyújtotta a kezét, majd megmozgattam az általam kifestett szürkés körmeit. Bele temettem a tenyerembe az arcomat és vártam mit fognak a fejemhez vágni. 

Egy biztos még egyszer nem fog ilyenre rávenni. Sok hülyeségre rá vett és rá is fog tudni venni, de erre még egyszer nem fog. Túlságosan is megalázó rám nézve.

- Irigyellek. - hallottam meg Tiffany hangját, mire értetlenül felnéztem. Senki nem foglakozott velem, mintha ott sem lennénk.

- Tudom. - adott egy gyors csókot, majd felkönyökölt az asztalra.

- Ezt nem bocsátom meg egy könnyen. - suttogtam a fülében. 

- Meg fogsz. - simította meg a térdem, majd visszafordult. Arról beszélgettek, hogy ki mire tudja rávenni a pasiját, férjét. Inkább meccset nézek, mint papucs bemutatót hallgatok. 

78. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

- Ébredj, mert Lucas keresett. - kezdett el böködni Soffia.

- Még egy kicsit. - húztam jobban magamra a paplant.

- Apa itt van. - mondta.

Nekem nem kellett több. Felugrottam, magamhoz igazítottam a paplant takarja, hogy nincs rajtam semmi. Szemmel kerestem az apósomat, de nem láttam senkit. Csak Soffy, aki rajtam röhögött.

- Nem volt szép. - néztem rá a lehető legcsúnyábban, majd visszadőltem.

- Nem akartál felkelni, szóval radikális dolgokhoz kellett folyamodnom.

- Lehettél volna kedves, akkor is felkelek.

- Majd máskor úgy foglak ígérem. - adott egy szűzies csókot.

- Minek megyünk vissza. Tölthetnénk édes kettesbe is ezt a szép napot. - tettem a kezem a derekára, és közelebb húztam magamhoz.

- Sajnos délben meg kell jelennem. Mivel nekem is jó pofiznom kell, ezért neked is. Ennyi az ok, szóval ébredj. - kezdett el bökdösni az orrával.

- Hova kell menned?

- 18. születésnapja lesz Lucas keresztapjának a fiának, Marcel-nek.

- Minek kell oda mennem.

- Mert nekem ott kell lennem, szóval jössz te is.

- Valamit kérek cserébe. - húztam rá teljesen magamra.

- Beengedlek a szobámba, szóval jössz és kész. Ha meg nem akarsz jönni, akkor ajánlom figyelmedbe a kanapét a nappaliba.

- Nem hiszem, hogy képes lennél kitenni a szobádból. Túlságosan is szeretsz ahhoz.

- Egészséges, ha egy kapcsolatban nincsenek folyton együtt. Mielőtt megkérdezed egy bizonyított tény. - akart lemászni rólam.

Visszahúztam magamra, kezemmel erősen a derekára fontam. Az arcát belefúrta a nyakamba, majd elkezdett csókolgatni. Közben valamit motyogott, de nem értettem.

- Azért válaszolhatnál.

- Nem halottam. - öleltem át a lábammal az övéit.

- Megyünk?

- Még egy kicsit dédelgetlek, utána megfordul a fejem, hogy esetleg elindulhatunk.

15 percig szorongattam, vagy csókolgattam. Megpróbáltam róla leszedni a ruhát, de nem jártam sikerrel. De arra rá tudtam venni, hogy együtt menjünk zuhanyozni. Visszavettük a régi ruháinkat. Gyorsan kellett indulnunk, mert 11 óra volt. 12-re a város másik felében kellene lenünk.

Konkrétan úgy estünk be a házba. Gyorsan átöltöztünk és már indultunk is. Pár pirosan átmentünk, meg a sebességhatárt sem tartotta be a sofőr. De pont 12-re ott voltunk. Szinte lihegtünk, de nem lepődtek rajta. Pár idegen volt, akik a nyomozók feleségei lehettek, és a kölykeik. Páran sütivel kínáltak. Megtörtént a nagy egyoldalú bemutatkozás, mert engem mindenki ismert, én meg senkit. Megtudtam ki a születésnapos, a társaság legfiatalabb tagja, aki elég érdekes teremtmény. Zoe nyakába liheg és folyamatosan arról beszél, hogy mennyire szereti. Meg szakítson Louis-sal, mert ő sokkal ő sokkal jobban szereti.

- Nekem furcsa csak, hogy anyádnak egy 18 éves udvarról? - suttogtam Soffy fülébe.

- Szerintem is, 9 éves kora óta próbálja anyám szívét elrabolni. Elején elején kínos volt. Most meg csak meg tovább és nem foglalkozik vele. Látványosan mutatja ki, hogy apámat szereti és nem hajlandó megválni tőle. De legalább apával kibékültek. Megérte egy napra kimaradni.

- Igen, más miatt is. De legalább apád nem fog folyamatosan figyelni. - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

- Nem is álmodj róla. - kiabált oda nekem.

- Komolyan? - estem kétségbe.

- Igen. - pacsizott le a mellette ülővel.

- Ne is foglalkozz vele. - suttogta Soffy a fülembe.

- Nehéz, amikor szinte folyamatosan követ.

- Mondtam, hogy nem utál téged. Saját szájából hallottam, hogy kedvel.

- Apádtól jobban félek. Sajnálom, de jobban félek tőle.

77. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Elmentünk egy közeli pizzázóba, majd onnan azonnal a nyaralóba. Bár nem értem miért hívjuk nyaralónak, amikor nyáron szinte soha nem vagyunk ott. De ez mindegy, ez  a neve és kész.

- Ez ki háza? - szállt ki a kocsiból, utána szét nézett a környéken.

- Családi. - kezdtem el keresni a kulcsokat a kocsi kesztyűtartójába. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megtaláltam.

Steve beparkolt magától, nekem csak a megfelelő kulcsot kellett megtalálnom.

- Nincs lyukérzéked. - tette rá az állát a fejemre.

- Ja, te vagy a lyukak királya. - zártam ki az ajtót.

- Már azt hittem soha nem jutunk be. - kezdett el befelé tolni.

- Mi lett veled? Talán a te agyadban vájkáltak ma?

- Nem, csak tudatosult bennem a tény, miszerint édes kettesbe leszünk egész este. - csúsztatta a kezét fel a pólóm alatt.

- Igen édes kettesbe fogunk aludni. - karoltam át a derekát.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Végre kettesbe vagyunk, nem kell attól tartanom, hogy apád ki fog herélni, mert rossz mozdulatot teszek. Valamelyik nap megfenyegetett, hogy kiköltöztet a nappaliba, mert zavarlak a tanulásba.

- Mondom, hogy már nem utál. Hallottam a saját két fülemmel, ahogy azt mondja, hogy kedvel. Miért olyan nehéz elhinni?

- Mert tegnap fenyegetett meg ha elveszem a szüzességed, akkor meg fog ölni.

- De látod még mindig élsz. Egy idő után észre sem veszed a fenyegetéseit.

- Reggel megyek le békésen álmosan. Odafordul felém azt mondja, hogy le fog lőni, de én meg sem hallom, csak megyek tovább a kávéhoz. 
- Pasik. - forgattam meg a szeme, ezután otthagytam.

Konyhába nem volt szinte semmi, csak pár apróság. Főztem két kávét. Nem esett olyan jól. Hiányzott belőle a tej. Nelson mint örök szerencsétlen az első korttyal leöntötte magát. Levette a pólóját, majd a szék karfájára dobta.

Felhúztam a térdemet, az államat rátámasztottam és onnan figyeltem, ahogy sétál. Hatodik érzék, vagy csak túl féltűnően bámultam. Visszafordult és éretlenül nézett rám.

- Mit nézel?

A széket kifordította, majd lovagló ülésben felült rá. Háttámláján összekulcsolta a kezét, ezután az állát feltette rá, majd onnan figyelt engem.

- Téged. - adtam a leleményes választ. 

- Azt gondoltam, hogy nem a csillárt figyeled. - sóhajtott fel.

- Pedig milyen szép. - kezdtem el nézni.  

Megforgatta a szemét, majd odajött pontosan elém. Megfogta a kezembe lévő bögrét, majd letette az asztalra. Összekulcsolta kezünket, utána felhúzott a székből.

- Melyik a te szobád? - suttogta bele a fülembe.

- Balra a második ajtó az emeleten. - haraptam meg a fülcimpáját, mire egy hatalmasat nyelt.

- Gyakrabban is békülhetnének anyádék. - húzott felfelé.

- Szokta, csak akkor nem menekülünk el. Gondolom ez most sokkal rosszabb lesz. Régen azon vesztek össze, hogy elfejtetted ezt, te meg nem csináltad meg amire kértelek. Ezt ők este meg is beszélték. De olyan soha nem volt, hogy 3 kerek napig haragban voltak. Nem bírták ki egymás nélkül. Emlékszem anya milyen depresszió lett, akkor amikor apát meglőtték. Még még emlékszek arra, amikor anyának lett amnéziája. Rövid ideig, kiesett neki pár év, másnapra meg balesete utáni idő. Apa teljesen összeroppant érzelmileg. Több hónapig kísérgette anyát minden hova, hogy nehogy valami baja legyen. Ha elment és nem szólt azonnal hívta, mert féltette. Most is furcsállom, hogy ilyen sokáig bírják.

- Hogy ismerkedtek meg? - kérdezte miközben felkacsolta a villanyt a szobába.

- Apa meg akarta menteni, de későn  ért oda. Addigra leütötte a pasit aki zaklatta. Anya megpróbálta lerázni, de apám hazáig kísérte. Állítása szerint egy ilyen ritka és csodás teremtményt nem hagyhatja, hogy egyedül sétáljon. Így megtudta hol lakik, majd reggel az első útja a pékségből odavezetett. Nem ment el addig amíg anya bele nem egyezett egy randiba. Majd a randiról haza felé tartva egy hullába botlottak és ez volt az első közös ügyük. 

- Milyen romantikus, de nekem a mi találkozásunk tetszett.

- Egy szerencsétlen részeg lány, aki bárki ágyába bedőlt volna, aki meghallgatja a szíve baját. Ebbe mi a jó?

- TE. - döntött el az ágyon.

76. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soffy írt egy sms-t, hogy ne akarjak haza menni úgy az elkövetkező három órába. Nem akarom tudni, hogy miért, mit tervez Nelson-nal. Boldog tudatlanság.

- Mit csinálunk? - haraptam bele az utolsó szelet pizzába.

- Én megyek el, felveszünk egy dalt.

- Veled mehetek, kiadták parancsba, hogy ne menjek haza. Na lécci. - próbáltam elővenni a legcukibb nézésem. Számat legörbítettem és nagyokat pislogtam.

- De ha megszólalsz, vagy valami elrontasz kiteszem a szűröd, de akkor ne is kerülj a szemem elé egy ideig.

- Ígérem jól fogok viselkedni. - ettem meg az utolsó falatot.

- Egy rossz mozdulat és ki foglak herélni.

- Nem hiszem. - keltem fel. Adtam a fejére egy puszit, majd lerendeztem a számlát.

Kinyitottam neki az ajtót, elvette a telefonom. Lenémította, majd visszaadta. Értetlenül néztem rá, de nem vette a fáradságot, hogy elmagyarázzon bármit is. GPS be beírta a címet, majd nem beszélgettünk.

Egy hatalmas stúdió előtt parkoltam le. Bezártam a kocsit, majd oda léptem Tiffany mellé. Miközben befelé mentünk, elmesélte mindent, ami ma várható lesz. Ne lepődjek meg semmin. És kihangsúlyozta, hogy én vagyok a néma barátja, majd a legvégén beszélhetek. Meg köszönni köszönhetek, de mást ne.

- De miért? - kérdeztem, mert rosszul esett, hogy így kezel.

- Mert szeretném.

- Tudod, ha zavar, ha ott vagyok, akkor mond meg. Lehet, hogy kevésbé esne szarul.

- De nem azért...

- Mindegy megérkeztünk, majd ha hajlandó vagy velem mutatkozni, akkor hívj.

Mondani akart valami, de nem volt rá alkalma. Hívták telefonon, ezért menni kellett. Sajnálattal nézett rám, majd megszorította a kezem, és bement. Vissza mentem a kocsihoz.

Azonnal elhajtottam, majd csak tetem pár kört a városba. Haza nem mehettem, mert Soffy megtiltotta, az őrsre meg nem akarok vissza menni. Örültem, hogy kiszabadultam onnan. Bár inkább ott ülök magányomba és kínomba, mint az egyik parkolóba.

Bús komoran indultam fel felé az emeletre. Nem volt kedvem a lifttel menni, jobb nekem most egy kis mozgás.

- Mi az Lucas, úgy nézel ki, mintha egész világ problémáját te cipelnéd? - kiáltott oda nekem keresztapám.

- Nem asszony elküldött, nem éppen szép szóval, sőt inkább megsértet. - gondoltam jobban bele.

- Hát az szar helyzet. - veregette meg a vállam.

- Kösz, ezzel most fel dobtad a helyzetem. Apa anya? - néztem körül.

- Elmentek. - röhögött.

- Akkor ezért nem szabad haza mennem.

- Igen, az egész beszélgetésünket kihallgatta a húgod. Apádnak rendesen is főt a feje. - röhögött rajta.

- Milyen kedves vagy, de megyek.

- Hova mész?

- Keresek valami jó ügye, kell egy jó bűnügyi részt írnom egy sorozatba. Gondoltam kihasználom az előnyöm.

- Minek kell írnod egy ilyen izét?

- Pályázat, a legjobbnak bekerülhet Tv-be. Meg akkor meg van a negyed éves jegyem. 

- Akkor sok szerencsét. - veregette meg a vállam.

Bementem anyáék irodájába, majd kihúztam a széket és vártam, hogy Steve rendszere felálljon. Kivetítette az összes anyagot, majd szűkítettem gyilkosok indokai szerint. A komplikáltabb összetettebbeknek elküldtem az anyagait az otthoni gépemre. Pár megfogta a fantáziámat lehetne belőlük jó szaftos történetet írni.

Sajnos túl hamar végeztem így kénytelen volta nem azon gondolkodni, hogy Tiffany-ni miért mondta azokat nekem. Most vagy szégyell a barátai előtt, vagy fogalmam sincs mi baja lehet.

Megráztam a fejem és inkább a feladatomra koncerttálam.

Kerestem ceruzákat, meg papírt a fiókba, majd elhatároztam, hogy meg írom legalább a vázlatát.

Amikor csavarokat akartam kitalálni semmi nem jutott az eszembe. Kiejtettem a számból a ceruzát, meg a kezemből is. Rádőltem a papírra és szidtam magam.

Annyira bele merültem a saját magam pokolra küldésébe, hogy megszunnyadtam.

Konkréten  este a takarító keltett fel, hogy most már ideje mennem. Lezártam a rendszer, majd álmosan megindultam haza, hogy ott is aludjak tovább. 

75. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Komolyan régen annak örültem, hogy a kapitányságon van órám, de most. Amióta átvette Mr. Montgomery valami katasztrófa. A koma öregebb, mint maga az épület. Megpróbál okosnak tűnni, de nem érti, hogy miért nem megy a számítógép. Az elején még segítettem neki, de a végén meguntam. Jobb nézni ahogy szenved. Nekem is kell valamin szórakoznom.

Bár elrontja a mókámat. Amikor ilyen óráim voltak régen, akkor annyit kellett csinálnom, hogy semmi. Odamentem apához vagy anyához. Esetleg Harry-hez és segítettem neki. De ezzel a vén trottyal azt sem lehet. Mert oda csak felügyelettel léphetünk be. Felügyelem én magam, nem kell segítség hozzá.

Lucas-ba is belekötött, azt csodálom, hogy még elviselik. Miért nem rúgják ki az olyan tanárokat, akit senki nem szeret. Legalább az ajtó nincs rendesen becsukva így hallom, hogy milyen ügyekről van szó. 

- Megmondtam neki, szerintem meg is értette. Te elmondtad? - hallottam meg apa hangját.

- Persze, és szó nélkül belement. - válaszolt neki Liam.

- Fiúk addig örüljetek, amíg a kölyöknek az a legnagyobb baja, hogy neki is kell egy olyan cipő, mint a másiknak. - panaszkodott apa.

- Már megint mit csináltak? - kérdezte Niall.

- Most csak Lucas. - sóhajtott fel fájdalmasan.

- Nagy baj lehet. - értett egyet vele Harry.

- Összeakar költözni Tiffany-val. - mondta gyorsan Liam.

- Zoe-t ismerve kiakadt. - szisszent fel Niall.

- Három napja csak tőmondatokba beszélünk. Most is azért nem jött be, mert én indultam el hamarabb. - panaszkodta apa.

- Komolyan majdnem 25 év kellett, hogy összevesszetek, akkor is a gyerek miatt. - gondolkodott hangosan Harry.

- Emlékeztetnélek arra, hogy volt már egy vitánk a gyerek miatt. Még az előtt mielőtt Lucas egy pajzán gondolat lett volna. De akkor egy nap alatt lement a vita, de most már harmadik napja tart. - panaszkodott apa.

- Nem, hogy mennél haza, még Soffy itt van, Lucas meg Tiffany-val pizzazik. Úgy is nálunk lesznek, megígértem nekik, hogy nem sietek haza. - szinte láttam, ahogy Liam forgatja a szemét.

- Mennék én, hidd el. De megkért a volt tanárom, hogy menjek már be, mondjak pár szót. - lepődtem meg az új híren.

- Kérd meg a lányod, úgy is bele megy, főleg ha csak egy kicsit hasonlít rád. - ajánlotta Niall.

- Szerintetek nem próbáltam? Öreg és még fél fülére süket is. Azt mondta, hogy ő nem a lányom, mert nekem csak fiam van, szóval tartsam csak meg én a kiselőadást. Elvégre én vagyok ennek az osztálynak a kapitánya. Vagy is félég meddig. De megyek is, annál hamarabb végzek. Bár kettesbe úgy sem tudok lenni az asszonnyal, hogy megbeszéljem vele. Elvégre Nelson odaköltözött, mert otthonról meglépett, hogy Soffy-val legyen együtt. Valamelyik nap az összes cuccát áthozta. Most már végleges. - sóhajtott egy hatalmasat.

- Nem azt mondtad, hogy már megkedvelted a gyereket? - kérdezte Harry.

- Meg, de ilyenkor olyan rossz. Ki tudok kettőt tenni a házból, de ott van egy harmadik. - panaszkodott teljes bele éléssel apa.

- Tudod megmondanád a lányodnak, hogy menjenek el, szerintem elmennének. - próbálkozott Liam.

- Mit mondjak nekik. Hé Soffy nincs kedved elmenni, úgy két három órára, békülős szex lenne anyáddal. Ja és vidd már magaddal Nelson-t. Mint ha magam hallanám ahogy anyámnak kuncsorgok, hogy hagyjon már békén. - nevetett saját magán.

- Menjetek el. Nincs most semmi, ami miatt feltétlenül maradnotok kellene. - ajánlotta fel Harry.

- Előbb kerüljünk beszélő viszonyba. - adta meg az első feltételt apa.

- Tudod, hogy meg lehetne..... - kezdett bele Liam.

- Nem azt már megcsináltuk, még egyszer nem. Majd megpróbálok vele beszélni. Az lesz a legjobb, és a legegyszerűbb. De tényleg megyek, vagy soha nem szabadulok meg a csoporttól. - nyitott be az ajtón apa.

Rámakapta a szemét, majd szinte azonnal összerakta a fejében, hogy mi is történt. Jó volt nézni, ahogy pillantásával könyörög. De közben meg a tanárom beszél hozzá. De szerintem semmi nem fogott fel belőle amit hallott.

- Engedj el, és lesz kedvem elmenni úgy két három órára. Ja és magammal viszem Nelson-t. - dobtam be az aduászt.

Mindenki minket figyelt, de csak röhögve bólintott, majd oda fordult a lányokhoz, akik élvezték, hogy végre nem az unalmas tanárt kell hallgatni. Boldogan mentem ki a szobából, majd megindultam a lift felé. Benyomtam a földszint gombját, és már vettem elő is a telefonom.

- Hol vagy? - kérdeztem köszönés nélkül.

- Könyvtár, most akarok indulni. - válaszolt.

- Maradj ott ahol vagy. Megyek érted, ne merj elmozdulni.

- Oké, de megtudhatom, hogy mi ez az egész?

- Majd személyen el mondom, de tudtad, hogy apám megkedvelt.

- Azt mondta, hogy utál, és már nem azért, de ebben jobban hiszek neki.

- Hát ha meghallod, milyen beszélgetést hallgattam ki, akkor hinni fogsz nekem.

- Várlak. - bontotta a hívást.

Mire befejeztem a beszélgetést, már lent is voltam. Előkotortam a táskámból a kocsikulcsot, majd beültem. Indítottam a kocsit, és célba is vettem a könyvtárat. Amikor megálltam a hatalmas öreg épület mögött, elkiáltotta magát, felemelte a kezét, majd beugrott a kocsiba.

- Szóval agyadra ment a tanulás? - kérdeztem tőle.

- Mondhatni, de ha az biztat, csak egy kicsit. - odafordult hozzám, majd adott egy puszit az arcomra - Milyen volt az őrsön lenni, ahol szinte mindig vagy?

- Rossz, és szépen fogalmaztam. Aki megmutatta a helyet, állítólag apámat is tanította.

- Talán megismert? 

- Nem szerinte apámnak csak fia van, de nekem kedvezett ma a szerencse, meg egy balfasz, aki nem csukta be az ajtót.

- Kíváncsian várom. - dörzsölte a kezét.

74. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Otthon nem nagyon merek tartózkodni. Pár napja felhoztam, hogy Tiffany-val azon gondolkodunk, hogy összeköltözzünk. Én hülye el is mondtam anyámnak. Azóta is ezen vitatkoznak apával. Vagy is csak szerintem, mert hallani nem hallom. Soffy sem tudd semmit, szóval csak tippelünk. De az biztos, hogy van valami, mert beszélni sem beszélnek egymással.

Szóval az átlagosnál sokkal többet szoktam az iskolába lenni. Most is csak azért megyek el innen, mert Tiffany mondta, hogy van egy ügy ami tuti tetszene. Főleg, hogy most egy gyilkosságot kell írnom, de valami igazán érdekest, amit akár meg is lehetne filmesíteni.

Leparkoltam a épület előtt, és furcsálltam, hogy Soffy kocsija is itt van. Meg pár idegenek is a dolgozók parkolójában.

Köszöntem az új titkárnőnek. Mosolyogva visszaintegetett, csak megráztam a fejem és ott hagytam. Remélem nem fog követni. Volt egy amelyik teljesen rám szált. Nem volt valami mókás.

Beszálltam a liftbe, mellém egy ismeretlen öregembert szállt be. Morgolódott valamin, de nem foglalkoztam vele.

Két hete fejezték be bűnügyi osztály felújítását. Legmodernebb gépekkel szerelték fel, valami egyezség vagy mi miatt. Nem is ez a lényeg, hanem hogy az egész emelten Steve irányít mindent, ráadásul hologramot is szereztek be. Valami eszméletlenül menő.

Meg kicsípték az egész helyet. Új bútorokat szereztek be, meg az egész emeletet kifestettek. Amikor meghallottam, hogy mi a neve a színnek, 10 percig azon röhögtem. Értem én, hogy fantázia név, de valami sokkal jobbat is kitalálhattak volna, mint makaó kakaós fenyőspárga. Én csak világos barnának hívnám, bár az gondolom túl egyszerű.

Léptem volna ki a liftből, amikor az öreg koma megfogta a kezem, és visszahúzott.

- Minek jössz ide? - kért számon.

- Mert akarok? - kérdeztem vissza.

- Csak akkor léphetnek be ide, ha kihallgatják.

- Maga mit akar itt? - kérdeztem vissza.

- Nem tartozom neked magyarázattal, ha nincs itt semmi dolgod, akkor hagyd el az emeletet.

Megadóan fel emeltem a kezem, kiszállt. Mire vissza fordult, már ott hagytam. Berohantam anyáék irodájába, majd kifulladva lerogytam a székre.

- Akarom tudni? - nézett fel a gépéről apa.

- Egy öreg faszi nem akart beengedni. Meg kellett lógni előle.

- Öreg koma? Nem volt senki bejelentve. - fordult vissza a gépéhez.

- Amúgy van valami jó ügy, ami segíthet nekem. - dörzsöltem a kezem.

- Van egy, de csak a szokásos pszichopata, aki megölte az összes környéken élő macskát, össze gyűjtötte és behordta a házba. A felesége, hatalmas macska rajongó, szóval amikor meglátta öngyilkos lett. A férfit még keressük. Szóval ezzel nem tudom mit tudsz kezdeni. Ez inkább az állatvédőké.

- Kell lennie benne egy csavarnak, valami miatt Tiffany ide hívott.

- Hát voltak ettől sokkal érdekesebb ügyeink. Azokkal sokkal többre mentél volna. Amúgy meg Tiffany itt sem volt. Még Liam sem. Gondolom a drágád kijátszott, hogy ide gyere, és beszélj velem.

- Nem hiszem. - próbáltam meg hazudni.

- Komolyabban, egyenletesen a levegőt, és egy kezdőnél próbálkozz.

- Rendben, majd megfogadom a tanácsod.

- Mi miatt akart ide csábítani Tiffany?

- Gondolom azért, hogy megbeszéljem veled, hogy mit gondolsz a kiköltözésről.

- Mint már anyádnak is mondtam, majd ha meg tudsz állni a saját lábadon. Addig nem is akarok róla hallani.

- Rendben, anyával erről vitatkoztatok?

- Egy ideje erről megy a vita, de ez is eldőlt.

Tiffany kopogott be az ajtón. Apa kiszólt neki, mire bejött a sötét irodába. Bűnözőként nem lennék itt szívesen, de gondolom ezzel ők is így vannak.

- Tiffany pont rólad volt szó. De menni akartunk, esetleg van kedved velünk tartani? - kérdezte apa.

- Persze.

Apa fel állt, én is vele akartam menni, de nem tudtam elhagyni az ajtót.

- Apa. - kezdtem el ráncigálni a bilincset.

Apa átölelte Tiffany vállát, és megindultak kifelé.

- APA. - kiabáltam utána, de semmit nem értem el vele.

Visszaültem a székre, és elkezdtem ráncigálni bilincset. Az asztalon próbáltam valamit kulcsot keresni, vagy akármit, amivel ki tudom magam szabadítani. De semmi a gépen kívül nincs itt semmit. Bejelentkeztem a saját fiókomba, majd küldtem egy e-mailt Soffy-nak, hogy azonnal jöjjön ide, egy kulccsal. Tudom, hogy az épületbe van, szóval bízok benne, hogy hamar itt lesz.

- Azt hittem, hogy csak viccelsz. - tartotta vissza a nevetését.

- Nem, szóval örülnék, ha kiszabadítanál?

Kinyitotta a zárat, mire elkezdtem masszírozni a kezem. Tiszta piros lett a csuklom, ahol hozzá ért a vas a bőrömhöz.

- Miért is lettél idekötve?

- Fogalmam sincs, de van egy olyan érzésem, hogy ez még egy régi adósságot törlesztett.

- Vagy csak simán megszívat. De megyek vissza, mert nekem órám van. Valami katasztrófa. Ki akart oktatni, hogy kell használni a gépet. Bekapcsolni sem engedte a rendszer neki. Én segítettem. Utálom a tanár, ez van meg kell szokni.

Liftnél szerencsére nem futottam össze az öreg faszival, aki nem akart beengedni. Otthon egyedül voltam Marley társaságába. Együtt fetrengtünk a kanapén, és bámultuk az unalmas műsorokat.