.:: Lucas Szemszöge ::.
Egy kerek éve, hogy megindultam otthonról. Ma meg végre megérkeztem New York-ba. Talán azért akartam ide jönni, mert Tiffany is itt van. Mondta hogy ide költözik. Az egész utazzuk át az államokat mind miatta volt. Miatta meg az miatt, hogy még mindig nem tudtam magam túl tenni rajta. Próbáltam az egy éjszakás kalandokkal, nem értem el vele semmit. Sőt fel is hagytam amikor Floridába a csaj csak azért feküdt le velem, mert azt hitte hogy árva vagyok és megsajnált.
Próbálom kicsit elszigetelni magam a családomtól is. Nekik most minden cukormáz meg mézes madzag. Nelson megkapta a sürgősségi osztályon a munkát, össze költözött egy bazi nagy házba Soffy-val. Anyám kivételével mindenkit nyugdíjaztak, a csapatból. Szóval négyen össze ülnek is söröznek, igazi pasis napokat tartanak. Anya meg az újoncokat kínozza, köztük Soffy-t. Amúgy senki nem tudja hogy bármilyen rokoni kapcsolat van közöttük, de így is szívják a vérét, mert csak ő az egyedüli lány. Nekik minden össze jött, csak Nelson szüleivel nem tudtak semmilyen békét kötni. Egy ideje próbálkoznak, ezért is nem volt még esküvő. De minden ki van találva, csak ugrasztani kell az embereket.
Annyira el akartam jutni New York-ba, de legközelebb nyárra kell időzítenem ezt az idő pontot. Nincs is rosszabb annál amikor Marley-t le kell fárasztani, de a hó már a térdemig ér a parkba. Így is a tenisz labdát, nem dobon hanem egy ütőm. Így messzebb megy.
Már nem éreztem a karomat, szóval vártam, hogy Marley vissza jöjjön és tudjunk menni a házba amit béreltem. Míg vártam csináltam egy mini hóembert, ami azonnal össze dőlt ahogy elvettem onnan a kezem.
- Komolyan Marley mi a francokat tart ilyen sokáig ide hozni egy rohadt labdát? - rúgtam bele a hóember maradékába, majd a keresésére indultam. Telefonon kikerestem a nyakörvén lévő bilétába beszerelt nyomkövetőt, majd megindultam.
Megtaláltam végre a kutyámat és büszke vagyok rá, csajozott. Ott ült egy csinos lány ölébe, miközben labda a szájába lógott, és a csaj a fülét vakarta. A lány nem figyelt rám, teljes figyelmét Marley-nak szentelte. Oda ültem mellé, mire rám kapta a tekintetét és arrébb húzódott ijedten.
- Nem harapok. - emeltem fel védekezően a kezem.
- Sajnálom nem akartam. - hajtotta le a fejét.
- Én ijesztetlek meg, nekem kellene bocsánatot kérnem. - paskoltam meg Marley fenekét.
- Te kutyád? - kérdeztem, de nem nézett rám.
- Igen, vártam hogy vissza jöjjön, de ezek szerintem az én társaságom már nem annyira jó. Lucas. - nyújtottam felé a kezem, de nem fogadta el.
- Shelly. - mondta a kezemnek.
- Mit keresel kint a parkba? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Szeretek ide kijönni. - vonta meg a vállát, de Marley kényeztetését nem hagyta abba.
Az arcát nem láttam teljesen mivel a barna göndör haja takarta. Kezei vékonyak voltak, fekete kesztyűje meg ott volt mellette. Fekete hosszú kabát van rajta, ami látszódik, hogy nagyon sokat hordta, de a csizmája újnak tűnt.
- Esetleg Shelly lenne kedved egy késői ebédhez?
Rám kapta az arcát. Hatalmas kék szemei voltak, ami mélyen ült a csontos arcán. Az ajkai szinte a bőre színével egyezik. Az arcán látszódik, hogy sokat fogyott manapság. Biztos valami hülye diétába kezdett.
- Nem hallottam az igent. - mosolyogtam a lehető legkevesebben, mire egy hatalmasat nyelt - Még Marley is jöhet ha őt jobb társnak tartod.
- Legyen. - bólintott.
Felkeltem a padról, majd a kezem nyújtottam neki, de nem fogadta el. Kezembe forgattam az ütőt. Marley meg közöttünk jött és az oldalt kilógott a nyelve. Kocsi hátuljába be dobtam az ütőt, meg a labdád.
- Közelbe van egy nagyon jó gyors kajálda, vagy valami mást szeretnél enni?
- Jó a gyors kaja. - bólogatott.
- Mi a kedvenc színed?
- Fehér.
- Kedvenc filmed?
- Nem szoktam filmeket nézni.
- Esetleg könyved?
- Bármit elolvasok. - tette zsebre a kezeit.
- Mi a teljesen neved?
- Shelly Anderson. Ha már ennyire érdekel, te ki vagy? - húzta össze a szemeit és engem figyelt.
- Lucas Malcolm Tomlinson. - nyitottam ki előtte az ajtót - Mit szeretnél?
- Nekem mindegy. - vonta meg a vállát.
- Akkor ülj le Marley-val egy szabad asztalhoz és megrendelem a kaját. - mutattam a kezemmel egy asztalra. Bólogatott, és megindult Marley-vel.
Oda mentem a pulthoz, és vártam hogy sorra kerüljek. Míg oda értem kitaláltam, hogy neki egy jó nagy adat steakot sült krumplival, míg én magamnak hamburgelt fogok kérni hagyma nélkül. Ha meg nem tetszik neki amit választottam tudunk cserélni.
- Uram a kutyája nem tartózkodhat itt. - mondta nekem a pultos.
- Rendőrkutya, lányt akarom kihallgatni egy gyilkosság miatt. - mutattam fel a jelvényt - Bízok benne, hogy barátságosabb környezetben el tudja mondani, hogy mit látott. Nagyon felkavarta ezért is van itt a kutya, jobban oldódik a társaságába.
- Sajnálom nem tudtam. Mit kérnek? - nézett a gépére.
- Hamburgert hagyma nélkül, meg steakot sült krumplival. Meg egy tál vizet
- Pár perc és viszem az asztalhoz.
Odaadtam a kaját árát a két kólát meg a kezembe fogtam. Leültem Shelly mellé, mire ijedtében arrébb húzódott.
- Ennyire ijesztő vagyok? - tettem a kezemet a szívemre.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Mindenért bocsánatot kérsz?
- Sajnálom, rossz szokás.
- Mesélj valamit magadról.
- Inkább te az én életem unalmas, nem történik benne semmit, kérlek.
- Az utolsó egy évemben történt valami. Miután elvégeztem az egyetemet hivatalosan is forgató könyv író lettem és járom a hatalmas országot, hogy különböző bűntényeket, gyilkosságokat ismerjek meg. 10 állam kivételével mindegyikbe voltam.
- Megengedik, a szüleid mit szólnak hozzá?
- Persze, és anyám az elején nem viselte valami jól. Szerencsétlen húgom nyakára mászott, szóval elköltözött a jövendőbelijével.
- Van testvéred?
- Igen, Soffy. Egy évvel fiatalabb, de van amikor azt hiszi, hogy ő az öreg és a bölcs. Szeret nekem tanácsokat osztani, de nem szoktam sokra menni vele.
Beszélgetés abba maradt, mivel megérkezett a kajánk. Shelly elfogadta a steakot. Csendben ettük meg a kajának, a szomszédok hangját lehetett hallani, vagy azt hogy Marley brutykál a vízbe.
- Azért mesélhetsz magadról, nem hiszem hogy unalmas lehet. - mondtam az utolsó falat lenyelése után.
- Tényleg unalmas életem van, nem hiszem hogy bárkit is érdekelhet.
- Azért tegyél egy próbát.
- Londonból költöztünk ide... - szavakat a telefonom csörgése fojtotta bele.
- Malcolm. - szólta bele.
- Gyilkosság a hatodik utcában található R&R irodaház előtt. Mondták hogy szóljak.
- Azonnal ott vagyok. - nyomtam ki a telefont, majd vissza süllyesztettem a készüléket a zsebembe - El kell mennem, hív a munka, haza vigyelek?
- Nem kell, nem lakok messze haza tudok sétálni. - állt fel.
- Esetleg a számod megkaphatom, hogy találkozzunk még?
- Tegnap elhagytam a telefonom, sajnálom.
- Akkor hogy találkozunk?
- Minden szombaton itt szoktam lenni. Általában ugyan ilyenkor. Nagyon szépen köszönöm a késői ebédet. - sétált ki az ajtón.
- Akkor egy hét múlva a parkba. - mondtam már a hátának, de nem hiszem, hogy hallott belőle semmit.
Hagytam pár dolcsit az asztalon, majd Marley kíséretében kiléptem a szakadó hóba. Utálom a havat, én Los Angelesi kölyök vagyok, ott nem esik a hó. Kiskorom vittek el minket anyámék síelni. Inkább homokból építek embereket mint hóból.
Marley előtt kinyitottam az ajtómat, mire át ült az anyós ülésre. Akkor vettem észre, hogy a szájában egy kesztyű van. Olyan fekete mint ami Shelly-né volt.
- Remélem azért hoztad mert ott hagyta. Nem tenni jót ha lopnál rendőr kutya létedre, bár attól hogy igazi a papírod nem vagy az. Attól a látszatot meg kellene tartani. - veregettem meg a fejét, majd a kesztyűt feldobtam a műszerfal és az üveg közé.
- Steve nyomoz le nekem mindent Shelly Anderson-ról. És mutasd a legrövidebb utat a gyilkossághoz.
- Arról amiről most kapott telefont?
- Igen. - indítottam a kocsit.
Próbálom kicsit elszigetelni magam a családomtól is. Nekik most minden cukormáz meg mézes madzag. Nelson megkapta a sürgősségi osztályon a munkát, össze költözött egy bazi nagy házba Soffy-val. Anyám kivételével mindenkit nyugdíjaztak, a csapatból. Szóval négyen össze ülnek is söröznek, igazi pasis napokat tartanak. Anya meg az újoncokat kínozza, köztük Soffy-t. Amúgy senki nem tudja hogy bármilyen rokoni kapcsolat van közöttük, de így is szívják a vérét, mert csak ő az egyedüli lány. Nekik minden össze jött, csak Nelson szüleivel nem tudtak semmilyen békét kötni. Egy ideje próbálkoznak, ezért is nem volt még esküvő. De minden ki van találva, csak ugrasztani kell az embereket.
Annyira el akartam jutni New York-ba, de legközelebb nyárra kell időzítenem ezt az idő pontot. Nincs is rosszabb annál amikor Marley-t le kell fárasztani, de a hó már a térdemig ér a parkba. Így is a tenisz labdát, nem dobon hanem egy ütőm. Így messzebb megy.
Már nem éreztem a karomat, szóval vártam, hogy Marley vissza jöjjön és tudjunk menni a házba amit béreltem. Míg vártam csináltam egy mini hóembert, ami azonnal össze dőlt ahogy elvettem onnan a kezem.
- Komolyan Marley mi a francokat tart ilyen sokáig ide hozni egy rohadt labdát? - rúgtam bele a hóember maradékába, majd a keresésére indultam. Telefonon kikerestem a nyakörvén lévő bilétába beszerelt nyomkövetőt, majd megindultam.
Megtaláltam végre a kutyámat és büszke vagyok rá, csajozott. Ott ült egy csinos lány ölébe, miközben labda a szájába lógott, és a csaj a fülét vakarta. A lány nem figyelt rám, teljes figyelmét Marley-nak szentelte. Oda ültem mellé, mire rám kapta a tekintetét és arrébb húzódott ijedten.
- Nem harapok. - emeltem fel védekezően a kezem.
- Sajnálom nem akartam. - hajtotta le a fejét.
- Én ijesztetlek meg, nekem kellene bocsánatot kérnem. - paskoltam meg Marley fenekét.
- Te kutyád? - kérdeztem, de nem nézett rám.
- Igen, vártam hogy vissza jöjjön, de ezek szerintem az én társaságom már nem annyira jó. Lucas. - nyújtottam felé a kezem, de nem fogadta el.
- Shelly. - mondta a kezemnek.
- Mit keresel kint a parkba? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Szeretek ide kijönni. - vonta meg a vállát, de Marley kényeztetését nem hagyta abba.
Az arcát nem láttam teljesen mivel a barna göndör haja takarta. Kezei vékonyak voltak, fekete kesztyűje meg ott volt mellette. Fekete hosszú kabát van rajta, ami látszódik, hogy nagyon sokat hordta, de a csizmája újnak tűnt.
- Esetleg Shelly lenne kedved egy késői ebédhez?
Rám kapta az arcát. Hatalmas kék szemei voltak, ami mélyen ült a csontos arcán. Az ajkai szinte a bőre színével egyezik. Az arcán látszódik, hogy sokat fogyott manapság. Biztos valami hülye diétába kezdett.
- Nem hallottam az igent. - mosolyogtam a lehető legkevesebben, mire egy hatalmasat nyelt - Még Marley is jöhet ha őt jobb társnak tartod.
- Legyen. - bólintott.
Felkeltem a padról, majd a kezem nyújtottam neki, de nem fogadta el. Kezembe forgattam az ütőt. Marley meg közöttünk jött és az oldalt kilógott a nyelve. Kocsi hátuljába be dobtam az ütőt, meg a labdád.
- Közelbe van egy nagyon jó gyors kajálda, vagy valami mást szeretnél enni?
- Jó a gyors kaja. - bólogatott.
- Mi a kedvenc színed?
- Fehér.
- Kedvenc filmed?
- Nem szoktam filmeket nézni.
- Esetleg könyved?
- Bármit elolvasok. - tette zsebre a kezeit.
- Mi a teljesen neved?
- Shelly Anderson. Ha már ennyire érdekel, te ki vagy? - húzta össze a szemeit és engem figyelt.
- Lucas Malcolm Tomlinson. - nyitottam ki előtte az ajtót - Mit szeretnél?
- Nekem mindegy. - vonta meg a vállát.
- Akkor ülj le Marley-val egy szabad asztalhoz és megrendelem a kaját. - mutattam a kezemmel egy asztalra. Bólogatott, és megindult Marley-vel.
Oda mentem a pulthoz, és vártam hogy sorra kerüljek. Míg oda értem kitaláltam, hogy neki egy jó nagy adat steakot sült krumplival, míg én magamnak hamburgelt fogok kérni hagyma nélkül. Ha meg nem tetszik neki amit választottam tudunk cserélni.
- Uram a kutyája nem tartózkodhat itt. - mondta nekem a pultos.
- Rendőrkutya, lányt akarom kihallgatni egy gyilkosság miatt. - mutattam fel a jelvényt - Bízok benne, hogy barátságosabb környezetben el tudja mondani, hogy mit látott. Nagyon felkavarta ezért is van itt a kutya, jobban oldódik a társaságába.
- Sajnálom nem tudtam. Mit kérnek? - nézett a gépére.
- Hamburgert hagyma nélkül, meg steakot sült krumplival. Meg egy tál vizet
- Pár perc és viszem az asztalhoz.
Odaadtam a kaját árát a két kólát meg a kezembe fogtam. Leültem Shelly mellé, mire ijedtében arrébb húzódott.
- Ennyire ijesztő vagyok? - tettem a kezemet a szívemre.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Mindenért bocsánatot kérsz?
- Sajnálom, rossz szokás.
- Mesélj valamit magadról.
- Inkább te az én életem unalmas, nem történik benne semmit, kérlek.
- Az utolsó egy évemben történt valami. Miután elvégeztem az egyetemet hivatalosan is forgató könyv író lettem és járom a hatalmas országot, hogy különböző bűntényeket, gyilkosságokat ismerjek meg. 10 állam kivételével mindegyikbe voltam.
- Megengedik, a szüleid mit szólnak hozzá?
- Persze, és anyám az elején nem viselte valami jól. Szerencsétlen húgom nyakára mászott, szóval elköltözött a jövendőbelijével.
- Van testvéred?
- Igen, Soffy. Egy évvel fiatalabb, de van amikor azt hiszi, hogy ő az öreg és a bölcs. Szeret nekem tanácsokat osztani, de nem szoktam sokra menni vele.
Beszélgetés abba maradt, mivel megérkezett a kajánk. Shelly elfogadta a steakot. Csendben ettük meg a kajának, a szomszédok hangját lehetett hallani, vagy azt hogy Marley brutykál a vízbe.
- Azért mesélhetsz magadról, nem hiszem hogy unalmas lehet. - mondtam az utolsó falat lenyelése után.
- Tényleg unalmas életem van, nem hiszem hogy bárkit is érdekelhet.
- Azért tegyél egy próbát.
- Londonból költöztünk ide... - szavakat a telefonom csörgése fojtotta bele.
- Malcolm. - szólta bele.
- Gyilkosság a hatodik utcában található R&R irodaház előtt. Mondták hogy szóljak.
- Azonnal ott vagyok. - nyomtam ki a telefont, majd vissza süllyesztettem a készüléket a zsebembe - El kell mennem, hív a munka, haza vigyelek?
- Nem kell, nem lakok messze haza tudok sétálni. - állt fel.
- Esetleg a számod megkaphatom, hogy találkozzunk még?
- Tegnap elhagytam a telefonom, sajnálom.
- Akkor hogy találkozunk?
- Minden szombaton itt szoktam lenni. Általában ugyan ilyenkor. Nagyon szépen köszönöm a késői ebédet. - sétált ki az ajtón.
- Akkor egy hét múlva a parkba. - mondtam már a hátának, de nem hiszem, hogy hallott belőle semmit.
Hagytam pár dolcsit az asztalon, majd Marley kíséretében kiléptem a szakadó hóba. Utálom a havat, én Los Angelesi kölyök vagyok, ott nem esik a hó. Kiskorom vittek el minket anyámék síelni. Inkább homokból építek embereket mint hóból.
Marley előtt kinyitottam az ajtómat, mire át ült az anyós ülésre. Akkor vettem észre, hogy a szájában egy kesztyű van. Olyan fekete mint ami Shelly-né volt.
- Remélem azért hoztad mert ott hagyta. Nem tenni jót ha lopnál rendőr kutya létedre, bár attól hogy igazi a papírod nem vagy az. Attól a látszatot meg kellene tartani. - veregettem meg a fejét, majd a kesztyűt feldobtam a műszerfal és az üveg közé.
- Steve nyomoz le nekem mindent Shelly Anderson-ról. És mutasd a legrövidebb utat a gyilkossághoz.
- Arról amiről most kapott telefont?
- Igen. - indítottam a kocsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése