.:: Lucas Szemszöge ::.
Több hónapja már annak, hogy felemlítem, hogy el akarok menni. Megtetszett az írás, és tudom hogy itthon nem lesz elég ötletem. Több története kell hallanom ahhoz, hogy valami ki tudjak belőlük hozni. Azért az iskolát befejeztem, legalább valamit.
- Tényleg el fogsz menni? - ült le az ágyamra Soffy.
- Igen, itt hagyom neked a szenilis szüleinket. - csuktam le a bőrönd tetejét. Soffy szó nélkül ráült, így be tudtam húzni. Oda húztam a másik táska mellé, majd magamhoz öleltem a sírdögálló húgom. Megigazítottam a kabátom, majd figyeltem a könnyes arcát.
- Ki fog engem megvédeni?
- Mondanám, hogy Nelson, de tudom, hogy ő fogja az áldozataid sérüléseit ellátni. - borzoltam össze a haját.
- Azt hiszem ebben ketten vagyunk. - nevetett fel végre - Hiányozni fogsz.
- Azt hittem örülsz, hogy megszabadulsz tőlem.
- Kicsit igen, de ki fog nekem falazni ha valami hülyeséget csinálok?
- Falazok én, de nem hiszem hogy be fogják venni ha azt mondom hogy itt vagy velem. - csíptem bele az arcába.
- Lucas. - jött be anya.
- Igen. - fordultam felé.
- Ésszel használd, ha megtudom, hogy valami hülyeséget csináltál vele, oda megyek és megtanítom veled, hogy még egyszer ne szórakozz anyáddal. - nyújtott át egy kék szalaggal átkötött egyszerű papír dobozkát.
- Hidd el nem lenne bátorságom rosszra használni, egy ilyen átadás után. - tettem le az ajándékot a bőröndre, majd magamhoz húztam anyát. Hallottam, ahogy próbálja egyenletessé tenni a lélegzetét, de sehogy nem sikerül neki.
- Mindig is azt hittem, hogy örökre a nyakamon maradsz. - veregette meg a vállam apa.
- Nekem is hiányozni fogsz. - fogtam vele kezet, majd közelebb húzott magához és megveregette a vállam.
Segítettek betenni a bőröndömet a kocsiba, majd Marley-nak kinyitották az anyós ajtaját. Anya ajándékát feltettem a műszerfalra. Majd megnézem, most inkább búcsúzkodok.
- Hé Cross. - kiáltottam oda a korlát támasztónak aki mosolygott.
- Tomlinson. - ugrott át a korláton, majd pár lépéssel előttem megállt.
- Minek örülsz te?
- Tomlinson család érzelmeket mutat. Ehhez nem hiszem hogy hozzá lehet szokni. - mondta, mire Soffy könyökkel bele akart vágni, de Nelson megedződött mellette, így időben eltudott lépni az ütés elől.
- Vigyázz rá. - biccentettem a húgom felé. Halkra vettem a hangom.
- Nem kell erre kérned. - rázta meg a kezem.
- Majd írok, élvezzétek, hogy nem vagyok itt. Ki tudja milyen hamar jövök vissza. - mondtam az ajtóba. Intettem egy utolsót, majd beültem.
Két óra alatt eljutottam Moreno Valley-be. Kerestem egy kávézót, majd leültem egy szabad asztalra. Elővettem a válltáskámból anyám ajándékát, mire Marley elterült mellettem a földön.
Kibontottam a szalagot, majd levettem a fedelét. Két jelvény volt benne, meg egy soroz üzenet.
"Megöllek ha tudom, hogy csak arra használod hogy csajokat szedj fel vele. Remélem tudod használni."
Nevetve ráztam meg a fejem, annyira rá vall, hogy még akkor is azzal foglalkozzon, hogy milyen a szerelemi életem, ha több óra választ el tőle. De ezzel a kis aprósággal sokat segített. Nem is akarok bele gondolni, hogy tudta ezeket megszerezni. De legalább nincs előttem akadály.
- Szia, hozhatok neked valamit? - állt meg mellettem egy fiatal lány, pólóján a kávézó lógója volt.
- Egy hosszú kávét, meg neki vizet. - mutattam az úti társamra, akit semmiféleképpen nem hagytam volna otthon.
- Azonnal. - írta fel a füzetjére, majd magamra hagyott.
Nem tudom, hogy mit fog hozni ez az új fajta élet, de érdekel hogy mi lesz. Jobb mint ülni és várni, hogy valami érdekes történjen. Most én megyek oda ahol valami érdekes történik.
- Mindig is azt hittem, hogy örökre a nyakamon maradsz. - veregette meg a vállam apa.
- Nekem is hiányozni fogsz. - fogtam vele kezet, majd közelebb húzott magához és megveregette a vállam.
Segítettek betenni a bőröndömet a kocsiba, majd Marley-nak kinyitották az anyós ajtaját. Anya ajándékát feltettem a műszerfalra. Majd megnézem, most inkább búcsúzkodok.
- Hé Cross. - kiáltottam oda a korlát támasztónak aki mosolygott.
- Tomlinson. - ugrott át a korláton, majd pár lépéssel előttem megállt.
- Minek örülsz te?
- Tomlinson család érzelmeket mutat. Ehhez nem hiszem hogy hozzá lehet szokni. - mondta, mire Soffy könyökkel bele akart vágni, de Nelson megedződött mellette, így időben eltudott lépni az ütés elől.
- Vigyázz rá. - biccentettem a húgom felé. Halkra vettem a hangom.
- Nem kell erre kérned. - rázta meg a kezem.
- Majd írok, élvezzétek, hogy nem vagyok itt. Ki tudja milyen hamar jövök vissza. - mondtam az ajtóba. Intettem egy utolsót, majd beültem.
Két óra alatt eljutottam Moreno Valley-be. Kerestem egy kávézót, majd leültem egy szabad asztalra. Elővettem a válltáskámból anyám ajándékát, mire Marley elterült mellettem a földön.
Kibontottam a szalagot, majd levettem a fedelét. Két jelvény volt benne, meg egy soroz üzenet.
"Megöllek ha tudom, hogy csak arra használod hogy csajokat szedj fel vele. Remélem tudod használni."
Nevetve ráztam meg a fejem, annyira rá vall, hogy még akkor is azzal foglalkozzon, hogy milyen a szerelemi életem, ha több óra választ el tőle. De ezzel a kis aprósággal sokat segített. Nem is akarok bele gondolni, hogy tudta ezeket megszerezni. De legalább nincs előttem akadály.
- Szia, hozhatok neked valamit? - állt meg mellettem egy fiatal lány, pólóján a kávézó lógója volt.
- Egy hosszú kávét, meg neki vizet. - mutattam az úti társamra, akit semmiféleképpen nem hagytam volna otthon.
- Azonnal. - írta fel a füzetjére, majd magamra hagyott.
Nem tudom, hogy mit fog hozni ez az új fajta élet, de érdekel hogy mi lesz. Jobb mint ülni és várni, hogy valami érdekes történjen. Most én megyek oda ahol valami érdekes történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése