.:: Lucas Szemszöge ::.
Telefonból teljes erőből elkezdett Tiffany egyik száma üvölteni. Igen szeretem magam marcangolni, hiába beszéltük meg vége, valahogy soha nem fogok rajta túl jutni.
Kidörzsöltem a szememből az álmot, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Miért nem mondtad el, hogy mit terveztek? Van fogalmad arról, hogy miket éltem át miközben beavattak arról, hogy miket találtatok ki. - köszönt kedvesen az egyetlen húgom.
- Kedvesebben elvégre én vagyok az egyetlen egy bátyád, aki mindenre rábólintott. Lehettem volna szemét és mondhattam volna, hogy kell a ház tulajdon jogának a fele.
- Köszönöm, de akkor is elmondhattad volna. Azt is a tudatomra hozhattad volna, hogy Nelson meg akarja kérni a kezem.
- Honnan tudod? - döbbentem le.
- Jókor voltam jó helyen, amúgy nagyapa faggatta és véletlenül meghallottam.
- Szerencsétlen nem lennék a helyében. Nem tudod meddig gondolkodott rajta, mire rájött, hogy mi lenne a legjobb. Szóval Soffy hagyjál.
- Jól van, de azért köszönök mindent. - szakította meg a hívást.
Vissza akartam dőlni az aktuális partnerem mellé, de ő a könyökére támaszkodott és a legcsúnyább pillantásával figyelt engem.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Ki az a Soffy?
- A húgom.
- Azt mondtad árva vagy.
- Én egyetlen egy szóval sem mondtam, hogy árva vagyok.
- De amikor találkoztunk azt mondtad, hogy nincs itt senkid csak a kutyád.
- Igen ebben a városba nincs senkim, nem az életbe.
- Miért nem mondtad hamarabb? - kelt fel és elkezdte a ruháit össze szedni.
- Most meg hova mész? - ültem fel.
- Elmegyek, azért feküdtem le veled, mert azt hittem, hogy árva vagy.
- Komolyan azt hitted hogy árva vagyok, és csak azért feküdtél le velem? - akadtam ki egyre jobban. Úgy érzem mintha belém tapostak volna, nem is egyszer. Szánalomból még soha nem feküdtek le velem, nem is tudom hogy erre mit reagáljak.
Nem állítottam meg, egyszerűen hagytam, hogy elsétáljon. Beálltam a zuhany alá, nem figyeltem arra, hogy meddig voltam alatta, csak leakartam magamról a szégyent mosni. Nem tudom, hogy a szégyen a legjobb szó rá, de az érzés azzal kapcsolatos.
Felvettem egy bokszert, kivettem a hűtőből egy üveg sört és leültem a kanapéra. Marley oda ugrott mellém, majd a fejét a combomra tette.
- Ketten maradtunk öregem. - paskoltam meg, majd egy hatalmast kortyoltam az italból.
A Tv-t kapcsolgattam végül megálltam valami stand up előadás volt. Még ez sem tudta feldobni a kedvem, folyamatosan azon járt az agyam amit mondott.
- Lehet Marley le kellene szoknom arról, hogy minden lányba Tiffany-t keresem. Talán az egy éjszakás kalandokról is leszokhatnák. - vakartam a hátát.
Egy órát próbáltam arra szánni, hogy egy kicsit is jobb kedve derüljek, de csak arra jutottam, hogy amint meg találjuk azt a gyilkost, aki a férfiakat macska sminket mázol, azonnal megyek el innen.
Még a hatalmas hullámok sem tudnak sokáig itt tartani. Remélem holnapra meg lesz a gyilkos, mert nem hiszem hogy jó pont a rendőr kapitánynál, hogy a lánya szerint árva vagyok. Remélem nem fogja megtudni.
Lekapcsoltam mindent, majd befeküdtem az ágyba. Egyetlen egy hű társam aki végig kitartott mellettem, most is oda jött hozzám. Átöleltem a nyakát és kellemes málnás illata álomba ringatott. Sokkal jobb mint egy nőt tartani, Kevesebb vele a baj, és több szeretett ad, mint várnánk.
- Most meg hova mész? - ültem fel.
- Elmegyek, azért feküdtem le veled, mert azt hittem, hogy árva vagy.
- Komolyan azt hitted hogy árva vagyok, és csak azért feküdtél le velem? - akadtam ki egyre jobban. Úgy érzem mintha belém tapostak volna, nem is egyszer. Szánalomból még soha nem feküdtek le velem, nem is tudom hogy erre mit reagáljak.
Nem állítottam meg, egyszerűen hagytam, hogy elsétáljon. Beálltam a zuhany alá, nem figyeltem arra, hogy meddig voltam alatta, csak leakartam magamról a szégyent mosni. Nem tudom, hogy a szégyen a legjobb szó rá, de az érzés azzal kapcsolatos.
Felvettem egy bokszert, kivettem a hűtőből egy üveg sört és leültem a kanapéra. Marley oda ugrott mellém, majd a fejét a combomra tette.
- Ketten maradtunk öregem. - paskoltam meg, majd egy hatalmast kortyoltam az italból.
A Tv-t kapcsolgattam végül megálltam valami stand up előadás volt. Még ez sem tudta feldobni a kedvem, folyamatosan azon járt az agyam amit mondott.
- Lehet Marley le kellene szoknom arról, hogy minden lányba Tiffany-t keresem. Talán az egy éjszakás kalandokról is leszokhatnák. - vakartam a hátát.
Egy órát próbáltam arra szánni, hogy egy kicsit is jobb kedve derüljek, de csak arra jutottam, hogy amint meg találjuk azt a gyilkost, aki a férfiakat macska sminket mázol, azonnal megyek el innen.
Még a hatalmas hullámok sem tudnak sokáig itt tartani. Remélem holnapra meg lesz a gyilkos, mert nem hiszem hogy jó pont a rendőr kapitánynál, hogy a lánya szerint árva vagyok. Remélem nem fogja megtudni.
Lekapcsoltam mindent, majd befeküdtem az ágyba. Egyetlen egy hű társam aki végig kitartott mellettem, most is oda jött hozzám. Átöleltem a nyakát és kellemes málnás illata álomba ringatott. Sokkal jobb mint egy nőt tartani, Kevesebb vele a baj, és több szeretett ad, mint várnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése