67. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soffy hívott, hogy vegyem fel az iskolánál, mert vége van az évzárónak. Végül is sikerült neki nem lett a legjobb, de az élmezőnybe végzett. Apa nem mondta neki, de ő a legbüszkébb rá.

- Szóval hova vihetlek? - kérdeztem miközben beült.

- Haza, le akarom venni ezt a szerencsétlen ruhát.

- Délután mit csinálsz?

- Szerinted? - nézett rám értetlen tekintettel.

- Jó, akkor úgy kérdem, nem jöttük a csúszdaparkba.

- Talán, majd beszélek vele. - kezdte el kigombolni az ingét.

Otthon kitettem, azonnal megindultam Tiffany-ért. Bekopogtam mire Liam-mel találtam szembe magam. Mikor meglátott, vett egy hatalmas levegőt, majd beengedett.

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.

- Eddig jó voltam.

- Nem hiszem, hogy nem szeretsz. Hiszen tegnap is itt voltam, meg az előtte is meg.

- Tudom, adj úgy hatvan évet és elfogadom, hogy pont az én lányomat szemelted ki.

- Rendben, nekem mindegy. Tiffany?

- Fent van a szobájába, éppen az álmát valósítja meg.

- Ááá szóval zenél.

- Igen, de már nem is érdekel. - ment vissza a konyhába.

Felmentem a szobájába. Neki dőltem az ajtónak és figyeltem, ahogy a hangszerrel egyre jobb és jobb dalokat alkot.

- Új dal? - léptem mögé.

- Megijesztettél. - tette a kezét a szívére.

- Sajnálom. - csókoltam meg a nyakát.

- Amúgy meg igen, akarunk csinálni egy klipet. De nincs hozzá jó dal. Majd lesz valami.

- Szóval akkor megyünk?

- Igen, csak össze pakolok.

Leültem az ágyra és figyeltem, ahogy össze-vissza rohangál. Valamit bele tesz a táskájába, majd kiveszi, mert mégsem jó. Legvégén felvette a fürdőruháját, meg rá egy nyári ruhát.

- Végre. - sóhajtottam fel.

- Ide szóltál volna hamarabb, akkor már rég kész lettem volna mire ide érsz.

- Majd legközelebb így csinálom.

Elköszönt az apjától, majd végre beült mellém a kocsiba.

- A többiek már tuti ott vannak. - morogtam.

- Ne várd, hogy pillanatok alatt pakoljak be.

- Vettem észre.

- Ne legyek ezért is én a hibás.

- Nem vagy. - nyomtam jobban meg a gázpedált.

Igazam lett. Mire mi is oda értünk már mind ott voltak. Tiffany meg Nelson teljesen kétségbe volt este.

- Mit nézek annyira? - kérdeztem tőle.

- Négy ugyan olyan kocsi van egymás mellett, szinte kísértetiesen egyenlő távolsággal. Szóval ez zavar. Hogy tudjátok megkülönböztetni?

- Rendszám kezdőbetűje. - mutattam rá.

- Miért M?

- Malcolm, L már foglalt volt.

- Tomlinson-ok én már rég fel adtam, hogy megértsem őket. - vágta rá Nelson azonnal.

Bementünk, a lányok azonnal lefeküdtek napozni, anya meg apa elmentek a wellnes részlegbe. Nelson Soffy mellett volt és valamiről beszélgettek.

- Nem jössz be? - kiáltottam oda Tiffany-nak.

- Nem, jó itt nekem.

Nem foglalkoztam azzal, hogy neki mi jó. Kiugrottam a vízből, majd fölé hajoltam. Mérgesen nézett rám, de én nagyon jót szórakoztam rajta. Felkaptam, majd berohantam vele a vízbe. Össze-vissza kapálózott, de nem tudott kiszabadulni a szorításomból.

- Utállak. - nyomott a víz alá.

- Tudom. - csókoltam meg.

66. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már fél hónapja nem láttam Nelson-t. Néha beszéltem vele, meg titokban haza kísért, vagy az iskolába. De az, akkor is kevés idő nekem.

Ma is egy ilyen ritka nap, amikor haza tudott kísérni.

- Nem jössz be, anya meg apa nincs itthon. - mondtam már az ajtóban.

- Ezer örömmel. - adott egy csókot.

Többször körül néztem, biztosra menjek nem jöttek hamarabb haza. Van kemény két óránk, hogy kettesbe legyünk.

Átöleltem a derekát, majd lábbal belökte az ajtót. Lejjebb húzta a ruhám pántját, majd végig csókolta a csupasz bőröm.

- Milyen finom málna illatod van. - szagolt bele a hajamba.

Végig csókolgatta a fülem mögött az érzékeny bőr, a kezével közben feljebb húzta a pólómat. Neki dőltem és a kezemmel a hajába túrtam, hogy még közelebb legyen hozzám.

Csodálatos romantikus pillanatunkat, egy ajtó csapás szakította félbe. Lucas nem lehet, mivel Tiffany-val van Liam-nél. Tegnap vissza költözött, ezért ott lesz vele egész nap. Legalább megbarátkozik Liam a gondolattal, hogy Lucas lesz a menye egyszer, majd, talán, bár kitudja?

Szóval kizárásos alapon apa lehet, mert anya ér haza utoljára, ez egy íratlan szabály náluk. Mostanság minden este mielőtt haza menne elnéz az apjához, hogy mi van vele, kezd már nagyon öregedni.

- Megjöttem. - hallottam meg a hangját, ezzel tudtomra is hozta, amit tudok.

- Menj a fürdőbe. - adtam neki egy csókot, majd belöktem.

Kiszedtem a könyveim, majd úgy csináltam mintha nagyon érdekelni, amit éppen olvasok.

- Szia. - nyitotta ki az ajtót.

- Szia. - néztem fel rá a legártatlanabb mosollyal.

- Nelson-nak ideje haza menni. - bökött a fürdő felé.

- Miről beszélsz? Haza jöttem és azóta tanulok. - játszottam a sértődöttet.

- Ruha, fejjel lefelé tartod a könyvet, majd a táskája a széken van. - sort fel három indokot.

Jobban megnéztem a kezembe lévő könyvet, és akkor vettem észre, hogy tényleg fordítva tartom.

- Két perc. - ment ki, de az ajtót nem csukta be volna még véletlenül se maga után.

- Pedig jó ötletnek tűnt. - sóhajtottam fel.
- Igen, még két hét, kibírjunk.

Odahúzott magához, majd két keze közé fogta az arcomat. Lassan és óvatosan csókolt, minden másodpercét ki akarta annak a rövid időnek használni amit a búcsúzásra kaptam.

- Szerelmesek ideje elválni. - dőlt neki apa az ajtónak.

- Szia. - mosolygott rám - Viszlát. - biccentett apa felé aki viszonozta, de nem kísérte ki.

- Miért keseríted meg az életem?

- Mert az apád vagyok, és ez a kötelességem.

- De miért csak én?

- Tévedsz, nem csak te.

- Lucas miért találkozhat Tiffany-val. Őt miért nem tiltod el?

- Mert téged sokkal jobban féltelek. Anyád meg Lucas-t félti. Neki ő tart szent beszédet.

- Nekem sokkal rosszabb.

- Sajnálom kicsim, de mind érted teszem. - ült le mellém, oda húzott magához, és a karjaiba zárt.

- Olyan rossz, hogy nem láthatom. - töröltem le egy könnycseppet.

- Tudom, hogy most utálsz ezért, de inkább most utálj engem mint később magadat, hogy miért nem csináltad végig amit elkezdtél. Két hét, sikerülni fog. Mutasd meg mire vagy képes, ne csak nekem, hanem mindenkinek az akadémiába. - adott a fejemre egy puszit, majd egyedül hagyott a szobámba.

Két hétig semmi esély rá, hogy láthatom Nelson-t. Kénytelen leszek azzal foglalkozni, hogy az év végi vizsgák jól sikerüljenek. Apámból azt is kinézem, hogy eltilt nyárra a pasimtól, mert rossz jegyeket hoztam. Nem akarom, hogy ebben igazam legyen.

65. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Gyötrelmes fájdalom volt kivinni Tiffany cuccait a szobámból. Nem tudtam rá venni, hogy maradjon. Hiányzott neki az apja, meg az is mondta, hogy amikor először találkoztunk, akkor ki akartam dobni, szóval most magától megy el.

Megígérte, hogy minden szombaton itt lesz, de ha helyesen akarok fogalmazni, akkor inkább kikönyörögtem.

Betettem a kocsiba a cuccait, majd kinyitottam neki az ajtót. Becsúsztam mellé, majd indítottam a kocsit. Sebességbe tettem, a kezem a combjára csúsztattam, és simogattam. Ő rátette a kezét az enyémre. Megfogtam a kezét, az ajkaimhoz emeltem, majd egy csókot adtam rá. Felkuncogott közben meg megrázta a fejét.

Ahogy megérkeztünk Liam valami csajjal beszélgetett az ajtóba. Egy szőke kurvához tudnám hasonlítani. Liam ránk kapta a fejét, majd segített kipakolni. Bemutatta az új barátnőjét, majd a csaj lelépett. Ránézésre az utca sarokra küldtem, de amikor megszólalt akkor nyilván való volt, hogy onnan is jött.

Leakartam lépni, de Tiffany felhúzott a szobájába.

- Ígérd meg, hogy ha apám meg az új nője kikészít, akkor vissza mehetek.

- Bármikor, akár most is. Amúgy ha az segít nekem sem a kedvencem, ránézésre sem.

Még maradtam egy órát, de haza kellett mennem, mert anya telefonált, hogy beszélni akar velem. Otthon a ház kihalt volt. Soffy még nem ért haza, apa meg szerintem követi, manapság szokta figyelni, hogy játssza ki a szabályokat. Amúgy nem csak azért csinálja ezt a nem találkozhatnak a szerelmesek, hogy Soffy-nak jobb jegyei legyenek. Teszteli Nelson-t kitart mellette, vagy meghátrál a nehézségektől. Kihallgattam a beszélgetésüket, amikor anyával beszéltek erről. Anya szerint hagyni kellene őket, de apa meg azon gondolkodok, hogy tudja távol tartani az orvosjelöltet a lányától. Értem én, hogy félti, de a józan észnek is vannak határai. Bár anyámat ismerve nem fogja hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak.

Addig jár rá a nyakadra, míg magadtól bele nem egyezel. Pont mint nálam. Nem hagy békén azzal, hogy egyetemre menjek. Szerintem ez miatt is hívott haza.

Nem csalódtam benne amikor a konyhában várt, rengeteg papírral körül véve, meg nyitott laptoppal. Semmi jóra nem számíthatok.

- Nem akarok elmenni. - kezdtem azonnal.

- Később megbánod, de legalább olvasd el milyen szakokat találtam neked.

Kinyújtottam a kezem, mire bele nyomott egy frissen nyomtatott papírköteget. Egyik szak sem fogott meg, amit kereset.

- Mi akarsz lenni?

- Nem tudom.

- Mi akarsz lenni? A szíved legmélyén. Mire vágy?

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.

- Ne gondolkozz, csak bökd ki ami legelőször az eszedbe jut. Milyen szerepbe tudnád magad elképzelni.

- Színész, producer. Akármilyen filmes szakma. - mondtam ki mire én is meglepődtem.

Kettőt, hármat kattintott, majd oda adta a gépet, hogy én válasszam ki hova is akarok menni. Sokáig olvasgattam a lehetőségeket, és egyre jobban megtetszett a saját ötletem.

- Mit csinálsz? - ült le mellém Soffy.

- Egyetemet nézek.

- Mi leszel? - nézett rá a képernyőre - Producer? Tudsz parancsolgatni, szóval van esélyed. Majd hívj meg az első filmed vetítésére. Érdekel mit fogsz forgatni. - kelt fel közben megveregette a vállam.

- Az életed elég zűrös, tuti siker lenne. - kiabáltam utána, de sajnos nem kaptam semmilyen pikáns, csípős hozzá szólást.

64. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már csak az utolsó hónap van az akadémiából. Őszintén nem állok valami fényesen, és azt is tudom, hogy miért, Nelson. Minden szabad időnket együtt töltjük. Neki is romlott a jegye, de ő ki tudta magyarázni magát azzal, hogy túl sokat kell a kórházba lennie, ezért nem tud annyit tanulni. Nekem nincs ilyen szerencsém. Nekem vagy azért nincs időm tanulni, mert alszok, vagy Nelson-nal vagyok. A nap maradék részét, ami nagyon kicsi azzal töltöm, hogy iskolába vagyok és próbálok, valamit memorizálni, aminek közei is van az akadémiához.

Most is éppen a kórháztól tartok haza felé, már sötét van, szinte nem is látok semmit. Nagy nehezen bele találok a kulcslyukba. Lassan óvatosan csukom be az ajtót nehogy meghallja valaki, hogy csak most értem haza.

- Ülj le. - törte meg a settenkedő lépteim apa akaratos hangja, ami a nappaliba kényszerített.

Lehajtottam a fejem, és helyet foglaltam szembe vele.

- Hol voltál? - kért számon.

- Kórházba. - motyogtam.

- Az akadémiával mi van? Nem hallottam felőle semmit. Vagyis de ma reggel amikor a kapitány felhívott és közölte, hogy a lányomat mennyire nem érdekli az iskola.

- Nem is igaz.

- Akkor mi az igazság? Talán egy rendőr hazudik egy társának?

- Nem.

- Akkor Megan miért van az, hogy ki akar rúgni, mert olyan siralmasak a jegyeid. Esetleg szeretnél valamit mondani?

- Sajnálom. - néztem bele a szemébe.

- Most ez nem fog bejönni, nem hagyom, hogy tönkre tedd a kemény munkádat.

- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Lehet, hogy utálni fogsz.

- Mit akarsz tenni? - ijedtem meg.

- Még nincs vége a tanévnek nem találkozhatsz Nelson-nal.

- Ne. - estem teljesen kétségbe - Ezt nem teheted.

- De, minden nap fél órád van haza érni. Ha meg elkezded javítani a jegyeid, akkor talán hétvégén találkozhatsz vele, de addig semmiféleképpen.

- Ezt nem teheted velem. Miért tiltod meg, hogy találkozzak vele, szeretem.

- Én meg téged, nem hagyom, hogy tönkre tedd amit idáig végig csináltál. Irány a szobád reggel iskola.

Lehajtott fejjel mentem fel a szobámba. Leültem az ágyamra, elővettem a telefonom és hívtam.

- Ennyire hiányzok? - hallottam a hangját.

- Nem találkozhatunk.

- Mi most, te szakítani akarsz? - hallottam a hangján, hogy kétségbe esett.

- Nem, csak apám megtiltotta, hogy találkozunk, mert rontottam a jegyeimet.

- Hála istennek. - sóhajtott fel.

- Most örülsz, hogy egy hónapig, nem találkozhatunk? - akadtam ki, szerintem igen is jogosan.

- Ne érts félre, én annak örülök, hogy nem kidobtál.

- Nem tettem volna, majd beszélünk.

- Kitartást, én várok rád.

- Jó éjt.

- Neked is kedvesem. Szeretlek.

- Én is szeretlek. - tettem le a telefont.

Elterültem az ágyon, majd kényszerítettem magam, hogy elnyúljak a könyvért, amibe a jogszabályok vannak. Kinyitottam az elején és rájöttem, hogy miért nem nyitottam ki soha sem. Valami borzalmas, ami benne volt. Hajnalig tanultam, de szerintem semmit nem értem el vele. Az ágyon össze-vissza voltak dobálva a könyvek, papírok meg minden szar amit az iskolába adtak. Könyveket ölelgetve aludtam el.

63. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

Pénteken még be kellett mennem. Szombaton, amikor anyám hívott haza rohantam, hogy meggyőződjön róla, hogy otthon vagyok. Felkellett őket hívnom Skypon, mert nem hittek nekem. Jó tényleg igazuk volt, de attól még megbízhatnának bennem. Mostanában kezdtem el hazudni. Soffy-t bemutattam Olivia-nak, aki nagyon örült, hogy nem vagyok olyan hülye, gyökér, mint a szüleim meg a húgom. Én vagyok a kedvence az köztudott tény. Estig itt maradtunk, a kanapén összebújtunk és Olívia sütijeit ettük, meg forró teát kortyolgattunk. Este meg túl éltük az apját, mert teljesen hulla volt. Egész nap bent voltak és valamilyen papírmunkát csináltak. Szóval, még rám sem néztek, csak kanapén feküdtek. Ez volt tegnap, ma meg, még csak most ébredezek, lehet úgy dél környékén az idő. 

- Fent vagy? - nézett le rám Soffy.

- Igen. - nyújtózkodtam, majd  magamhoz öleltem a lábát.

Annyira fáradt voltam, pedig csak hajnalig tanultam az anatómiát, vagy mást. Későn volt nem emlékszem rá tisztán.

- Minek tanultál annyi ideig?

- Mert kell.

- Jól van, inkább vegyél fel egy nadrágot aztán gyere. - bújt ki az ölelésemből, majd felvette a köntösét, és megindult kifelé.

Felvettem egy melegítő nadrágot, majd utána mentem

- Legyen kínai. - ismertem meg Soffy hangját.

- Nem eszek nyers halat, én pizzára szavazok. - válaszolt neki a bátya.

- Nem jó, túl zsíros, holnap klipet akarunk forgatni. - panaszkodott a barátnője.

- Majd én fitten tartalak. - pontosan akkor mondta Lucas, mikor én leértem a lépcsőn, láttam is ahogy a szemöldökét húzgálja.

- Nem érdekelnek a részletek. - fogta be a fülét Soffy, én meg mellé ültem.

- Mi ez, lusta nap? - suttogtam a fülébe, majd magam mellé húztam.

- Igen minden hónapban egyszer. - adott egy puszit az arcomra.

- Legyen mexikói. - szóltam fel.

- Nekem jó. - értette egyet velem Tiffany.

- Az csípős. - panaszkodott Lucas meg az anyja.

- Külön is lehet kérni.

- Jó, legyen mexikói, válasszátok ki mit kértek megrendelem.

Soffy anyja oda adott egy étlapot, mindenki ráírta, bekarikázta, keretezte, hogy mit akart enni. Leadta a rendelést, majd vissza totyogott a mamuszában a nappaliba.

- 30 perc és itt a kaja.

A tv-re figyelt mindenki, valamilyen sorozatot nézhetek. Nem nagyon érdekelt. Sokkal jobban érdekelt Soffia mellettem. Figyeltem az apját, nehogy megpillantson minket, de őt teljesen lekötötte a sorozatot. Soffy-t belehúztam az ölembe. Végig csókoltam a nyakát, a kezemmel meg erősen tartottam, nehogy elmeneküljön előlem.

- Megláthatnak. - suttogta a fülembe.

- Nem érdekel. - csókoltam bele a fülébe.

Megrázta a fejét, próbálta eltüntetni a füléből a sípolást. Kénytelen voltam elengedni, mert megérkezett a kajánk. Az anyja, mint a villám ugrott fel, és vette át a rendelést. Az apja, meg szétosztott a dobokat.

- Minden vasárnap így telik? - kérdezem miközben kibontom a a tacot.

- Minden hónapba legalább egyszer, Z ötlete vagy is mi inkább utánoztuk. - válaszolt Louis.

- Igen, régen sem voltam hajlandó csinálni semmit legalább havonta egyszer, úgy mond szabadságra mentem utána a Lucas és Soffy, majd legvégül Louis is elkezdett lustálkodni.

- Lusta család. - vonta meg a vállát Lucas, és feltette a lábát az asztalra.

Zoe lerúgta onnan, majd odalökött neki egy lábtartót. Lucas megforgatta a szemét, majd feltette a lábát. 

- Nem lusta csak energia takarékos, meg úgy sincs időm pihenni. Manapság sokan gyilkolnak.

- Szabadnap? - kérdeztem.

- Valami olyasmi, meg úgy mond egy kellemes családi nap. Ha meg nyugdíjas leszek akkor meg egész évben ezt csinálom.

- Majd megunja.

- Akkor majd sétálok. - legyintette le.

62. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Ahogy Nelson elment én úgy mentem fel a fürdőbe. Engedtem magamnak egy nagy kád forró vizet. Tettem bele levendulás fürdősót, majd nyakig elmerültem benne. Lucas-nak írtam egy smst, hogy ha haza érnek, akkor kopogjon be. Az alatt az idő alatt amíg áztattam magam a forró vízben bele kezdtem egy könyvbe, amit már rég meg vettem, csak soha nem volt időm elolvasni.

- Lent van és apa felügyeli, szóval siess. - hallottam meg a bátyám hangját, az erőteljes kopogással társulva.

Pillanatok töredékén múlt, hogy el tudtam kapni a könyvet, így szerencsére megúszta szárazon. Leengedtem a vizet, rekord idő alatt megszárítkoztam, hajamra meg egy törölközőt csavartam. Felöltöztem, amilyen gyorsan csak tőlem tellett. Leszaladtam a képcsőn és igen furcsa látvány térült elém.

Azt vártam, hogy apa esetleg fojtogatja, vagy legalább fenyegeti. Nelson az egyik sarokban kuporog és az életéért könyörög. Lehet, hogy kicsit nagyon nagy a fantáziám, de ismerem apámat. Tudom, hogy képes lenne megcsinálni.

De ennyit a rémképeimről, ami a nappaliba fogadott az annyi volt, hogy együtt nevettek valamin. Meg kellemesen társalogtak.

- Itt meg mi folyik? - léptem oda hozzájuk.

- Elmeséltem, hogy ejtetted el, három éves a tortát, egyenese Lucas arcába.

- Mutatott képet is. - nézett rám diadal ittasan Nelson.

- Komolyan? - estem kétségbe.

- Teljesen, nem szoktam viccelni. - húzta ki magát apa.

- De anya múltkor mesélte, hogy mit akartál a kapitányságon csinálni. - néztem rá gonosz mosollyal.

- Nem most akartatok felmenni? - mutatott a lépcső irányába.

- De. - megfogtam Nelson kezét, majd felhúztam a szobámba.

Becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra, és odahúztam magam mellé. Felém mászott, így elfeküdtem az ágyon. Végig csókolta a nyakam, majd végre az ajkaimra is rátalált. Kezei a ruhám alatt vándoroltak, óvatosan simogatta a bőröm. Én a körmeimet húztam végig a pólóján keresztül. Leszedtem a pólóját, mire megakadt a kezem egy kis dobozba. Bepánikoltam, eltoltam magamtól, majd fel ültem.

- Már el is felejtettem, ezt neked hoztam. - adott oda egy gyógyszeres dobozt.

- Ez mi?

- Görcsoldó.

- Minek? - nyeltem egy nagyot.

- Megjött nem? - csodálkozott.

- Honnan jöttél rá?

- Láttam, ahogy kettesével szeded a gyógyszert, meg az óvatos mozdulatok.

- Csak ebből.

- Igen, orvos vagyok.

Felbontottam, és értetlenül néztem rá, hogy miért van benne két különböző gyógyszer.

- Két fontos dolog. - vette el tőlem - Szedsz fogamzásgátlót?

- Nem. - vörösödtem el, egy kicsit megnyugodtam, hogy ez a kérdés még egy orvost is zavarba hozhat.

- 12 óránkét vedd be. A sötétebbet kell este, az más ható anyagú. Kilenc környékén ajánlom. - adta vissza.

- Nem akartam megmondani. - ismertem be.

- Pedig igazán megmondhattad volna. Meg hidd el én megértem, meg ne nézz már ilyen hülyének, hogy magamtól nem jövök rá az apró jelekből.

Nem mondtam semmi, lehajtottam a fejem és a hajam piszkáltam. Megfogta a kezem, mire kénytelen voltam ránézni.

- Ezért nem jöttél?

- Igen, meg apa megtudta. Fejmosást kaptam, meg még anyával is összeveszett. Soha nem veszekedtek, annyira mint ma egész nap, még biztos, hogy fognak erről vitatkozni. Annyira jól meg vannak, rossz látni, hogy miattam vitatkoznak.

- Amúgy azt vártam, hogy valami szentbeszédet tart, de semmi csak mesélt rólad.

- Jobb ha nem tudom mit.

- Pedig szerintem eszméletlenül cuki lehettél, ahogy a macidat a karod alá csapva, megy egy pokrócot a hátadra kötve akartad megmenteni a világot.

- Ezt is elmeséltem. - temettem a kezembe az arcomat.

- Igen, meg azt is mesélte, hogy amikor villámlott mennyire féltél.

- Mást ugye nem mesélt?

- Nem csak ezt a hármat.

- Van isten. - sóhajtottam fel.

- Neked legalább emlékeznek a gyerekkorodra. Ha anyámat megkérdezném, hogy mit csináltam egy évesen annyit mondani, hogy ő nem ér rá, kérdezzem meg később. Apám meg ő honnan tudja.

- Semmire nem emlékeznek?

- Ott sem voltak. Olívia volt velem végig. Nem értek rá egy gyerekre. - eldöntöttem az ágyon, majd oda feküdtem mellé. A keze levándorolt a hasamra, majd elkezdte simogatni.

- Olyan jó levendula illatod van. - kezdte el csókolgatni a nyakam.

A lábammal átöleltem az ő alsó végtagját, a fejem a vállára hajtottam, majd apró, értelmetlen rajzokat firkáltam az ujjammal a felső testére. Ő meg az alhasamat masszírozta.

- Gyorsan lezuhanyzok. - adott egy puszit a hajamra.

Kibujt az ölelésemből, majd táskájához sétált. Bement a fürdőbe és hallottam ahogy megnyitja a csapot.

Anya bekukucskált az ajtón, majd rendesen be is jött. Felém tartott egy bögrét, amit nagy örömmel vettem el tőle.

- Nelson? - csodálkozott.

- Zuhanyzik. - böktem az ajtó felé.

Bevettem a gyógyszert amit adott, majd elkezdtem kanalazni az italt, ami nem is nevezhető annak, mert annyira sűrű. De olyan  jó.

- Jól vagy? - tette a kezét a homlokomra.

- Igen, hozott valami csodagyógyszert. - adtam oda neki, mire valamit elolvasott rajta, majd letette az éjjeli szekrényemre. - Meg bevált a levendulás olaj.

- Az biztos módszer, megyek hátha apád már lenyugodott. Holnap bemész?

- Nagyon rosszul vagyok. - tettem a kezem a hasamra.

- Apádnak add be.

- Kérlek, ha még ezt is kérném tőle, lehet hogy el fog küldeni a francba.

- Miért vagyok ilyen kedves? - ment ki.

Mintha össze beszéltek volna, Nelson pont akkor jött ki egy melegítő alsóba. Levágta magát mellém, majd magához ölelt.

- Mi ez? - dugta bele az ujját.

- Csoda csoki.

- Finom. - akarta újra bele dugni, de nem engedtem neki.

Kivettem egy kanállal, majd felé tartottam. Az egész bögrét így ittuk, vagy is inkább ettük meg. Egész este össze bújva beszélgettünk, a Tv-t csak háttér zajnak kapcsoltuk be.

61. rész

.:: Nelson Szemszöge ::.

- Be tudnánk menni a kórházba? - fordultam a sofőröm felé.

- Persze. - vette célba az új állomást.

Ahogy megérkeztem gyorsan kiugrottam, Lucas meg a kocsiban várt. Megkerestem Dr. Edison termét, majd kopogással rontottam be. Szerencsére nem éppen az egyik új nővérrel ismerkedett. Ő maga mondta el, sőt mindenki tudja.

- Nelson? - csodálkozott - Nem a csajoddal vagy.

- Kellene...

- Koton nincs itt, a patikusnál keresd.

- Nem recept kell.

- Á, megjött neki. Szar helyezett. - vett elő a papírjait, majd elkezdte kitöltögetni.

Oda adta, én meg készültem a patikusokra. Nyílt titok, hogy anyámék milyen szemetek, s még nyíltabb titok, hogy egy hétre elmennek. De az már mindenki tovább komplikálta, hogy én meghívtam Soffy-t magamhoz. Mindenki ezen csámcsog.

- Talán kellene egy óvszer, vagy talán több? - kérdezte a patikus.

- Nem receptet váltok. - adtam oda neki a papírt.

- Megjött neki. Nincs szerencséd, talán az utolsó nap, reménykedj.

Oda adta a gyógyszert, meg egy kotont. Eltettem a pénztárcámba legbelsejébe.

- Tedd el, soha nem tudni.

Dobozt eltettem a zsebembe, majd megkerestem Lucas kocsiját. Beültem mellé, és már indultunk is haza. Nálunk csak Olivia volt otthon. Amikor mondtam neki, hova akarok menni meg ígérte, hogy fedezni fog. Sőt mindenki a kórházba, az iskolába most úgy sem kell mennem. Most jól jön, hogy anyámék sokkal vesztek össze. Emlékszek az első nap ferde szemmel néztek rám, meg összesúgtak a hátam mögött. Szóval az első pár hónap nagyon szar volt, és szépen fogalmaztam. Dr. Edison úgy mondva felkarolt, talán vele is a legjobb a kapcsolatom. Ahogy felkarolt, akkor kezdtek elfogadni. Szóval év végére rá jöttek, hogy én nem a szüleim vannak. Meg megtudtam, hogy anyáék lecsukták a kedvenc főnöküket. Kétlem, hogy anyáméknak van valahol barátjuk. Sokáig nem értettem, hogy miért, de most már látom.

Összeszedtem a cuccaim, majd bele dobáltam egy táskába.

- Nelson, egy patkány megtámadott. - hallottam lentről, egy lányos sikítást.

Lerohantam, szemem elé tárult, ahogy Lucas a konyha asztalon állt és egy seprűvel próbálja elijeszti a hülye húgom pudliját, közben meg Olivia akarja elvenni tőle a takarító eszközt.

- Fairy, menj a helyedre. - szólta rá, de meg ugyan úgy harapdálta a seprű fejét - Takarodj, a helyedre.

Végre elment és Lucas le tudod mászni az asztalról, de a seprűt védekezően maga elé fogta.

- Mi volt ez az izé? Ugatott, de úgy nézett ki mint egy félig borotvált patkány.

- A Húgom elkényeztetett kutyája, de tőlem mehetünk.

- Nem akarok még egyszer azzal a borotvált pudli patkány keverékkel találkozni.

Még egyszer tőből le akarta harapni Lucas lábát, de ő gyorsan rácsapta az ajtót. Szinte láttam az arcán a megkönnyebbülést, amikor beülhetett a kocsiba. Ahogy haza ért magához ölelte Marley-t.

- Végre egy kutya, ami normális. - mondta, mire csak a fejem ráztam.

- Fel ment, de te itt meg fogod várni. - mondta Soffy apja, mire csak bólintottam.