8. rész

.:: Lucas Szemszöge ::. 

Remegő kézzel nyúltam a telefonom után. Nem hittem még mindig a szememnek. Bíztam benne, hogy valami hülye vicc amivel meg akart ijeszteni, mert nem mondtam neki, hogy nem megyek iskolába. Már csinált hasonlót, de ilyen durvát még soha.

– Igen – vette fel anya.

– Ide tudnál jönni Josh házához? – kérdeztem remegő hangom.

– Mi történt?

– Csak gyere – tettem le a telefont.

Kimentem a ház elé és vártam, hogy valaki megjöjjön. Nem tudtam abba a házba bent maradni, még ha csak vicc is. Ez még poénnak is rossz.

– Szóval miért kellett ide jönnöm? – szállt ki a kocsiból.

– Emeleten jobbra az első ajtó – válaszoltam.

Anya előre ment utána meg én sétáltam és bíztam benne, hogy mire felérek kiderül, hogy az egész csak valami poén volt.

– Jézusom – kapott anya a szájához.

Szóval akkor nem csak álmodtam, hogy Josht és az egész családját lemészárolták a szobájába. Húgát, anyját, apját, meg őt is. Úgy bántak velük mint egy állattal.

Anya össze-vissza telefonált, majd nem kellett sok és apa is megjelent, majd egyre többen érkeztem meg az őrsről.

– Haza mész? – fordult felém, miközben oda nyújtott egy bögre kávét.

– Baj lenne ha maradnék?

– Igen, de úgy is maradsz, szóval mindegy – vonta meg a vállát.

Leültem a kanapéra, majd figyeltem a nyomozást. Mindent hallottam, sőt tudtam segíteni, mert rengeteget vagyok itt így ismerem a házat. Kaptam gumikesztyűt, hogy sehol ne hagyjak nyomot magam után.

– Lucas erről tudtál? – jött le anya egy nagy fadobozzal, ami masnik voltak, meg szívecskék.

– Mi van benne? – kérdeztem miközben elvettem.

Kinyitottam a dobozt, majd megtaláltam a képemet benne. Folyamatosan követett. Tudta minden lépésem, de nem is ez a legrosszabb hanem, hogy a képet több mint fele szívecskés keretben volt és a dobozra az volt írva, hogy szeretlek, miért nem vagy közénk való, utálom magam ezért aki vagyok.

– Kinél találtátok? – csaptam le a fedelét.

– Pontosan ez a levél mellett – nyújtott át egy zacskóban heverő lapokat. 

Kivettem belőle, majd olvasni kezdtem.

Kedves Lucas!

Nem tudom, hogy mondjam el amit el akarok mondani, de itt az ideje, hogy megtud ki is vagyok valójában. Te is sokáig titkoltad, hogy kik is a szüleid. Meg is értem. Nem lettem volna a helyedben ha megtudják, hogy kinek is vagy az egy szem fia. Nem hírességek Los Angelesben mindenki ismeri őket.

De most az sokkal fontosabb, hogy miért írom neked ezt a levelet. Elszeretném neked mesélni a találkozásunkat az én szemszögemből. El akarom mesélni milyen boldog voltam, hogy egymás mellé kerültünk még az első osztályba. Amikor oda ültél mellém, mert késve jöttél akkor valami furcsa érzés elkapott. Azt hittem ez azt jelenti, hogy mi barátok leszünk örökre, mint a filmekbe, de rájöttem, hogy nem. Sokkal többet jelent számomra. Amikor először oda fordultál felém, hogy köszönj, úgy éreztem magam mint egy szerelmes gyerek, csak akkor ezt még nem tudtam. Nem tudtam, hogy mi vagyok valójában, de mostanra tudom. De neked én soha nem kellenék mint pasi, neked csak egy barát vagyok, hisz téged a csajok indítanak be, amit nem értek. Hisz mind hisztitis és csak kihasznál. Én szeretlek tiszta szívemből, nem érdekelt, nem érdekel, hogy kik a szüleid, semmi sem csak te. 

Soha nem volt bátorságom, hogy megmondjam neked, de egyszer majd oda adom neked ezt a levelet. Majd ha leszek annyira bátor mint te. Bárkivel szembe szállsz, megverted a húgod volt pasijait, mert piszkálták. Behúztál egyet Stevennek amikor Amanthat hordta le mindennek. Rengeteg csaj áradozik rólad, te vagy a tökéletes pasi, de nem csak nekik.

Titokzatos vagy, sportos, jó tanuló ás bármire képes vagy ha valaki bajba van. Nem érdekel, hogy felnőtt vagy gyerek, te megmondod a magadét, csak hogy a szeretteid védjed.

Szerelmes vagyok beléd Lucas és nem tudom, hogy meddig tudom titkolni. Sokan rájöttek, hogy nem az vagyok akinek mutatom magam, nem tudom mi lesz a barátságunkkal ha kiderül, de ha nem lehetek veled akkor inkább megölöm magam.

Josh

7. rész

.:: Lucas Szemszöge ::. 

Egész nap az őrsön voltam. Egyszerűen zseni vagyok. Nincsenek rám szavak, tudom hogy kell meglógni az iskolából.

– Jössz? – fordult felém anya.

– Hova? – néztem fel a telefonomból.

– Haza, talán? – válaszolt apa.

– Ja igen.

Amúgy jól nézett ki, hogy hárman voltunk három kocsival. Hárman négy felé. De nagy nehezen mindenki haza ért.

– Hol voltál ilyen sokáig? – csodálkozott apa miközben kinyitotta anyának az ajtót.

– Fel sem tűnik nektek, ha elhagyjátok a fejetek – dobta meg apát a telefonjával engem meg a táskámmal.

– Látod elvesznénk nélküled – ölelte meg apa anyát, majd adott a hajára egy csókot.

– Tényleg akinek megölték a nagynénjét vele mi van?

– Szobádban van, vagy is nem, mert valahova elment.

– Akkor én hol leszek?

– Drága húgod oda van a nagyapjához, mert behisztizett és szerinte, csak ő szereti ezért megfogta magát és átcuccolt – mondta anya.

– Szóval akkor mi a jelen fel állás? – tértem a lényegre.

– Mész a szobádba és elgondolkozol azon, hogy mit keres egy szarvas a hátsó kertbe – mondta apa.

– Hát tudod ez úgy volt... – vakartam a nyakam. – Reggel úgy keltem, hogy...

– Ne nézz madárnak, nem veszem be, hogy reggel ott volt – kezdett vörösödni apa feje az övöltözéstől.

– Pedig így volt. Szerinted minek akartam felhívni, azt a cirkuszt ami valójában nem is létezik? Biztos, hogy csak hobbiból, sőt tudok jobbat ott hagyom az iskolát és beállok a vándor cirkuszba tűznyelőnek – emeltem fel a a hangom.

– Most hagyjátok abba – szólt ránk anya.

– Nem – vágtuk rá egyszerre.

– De – csapott minket tarkón. – Csend én vagyok a főnök – zárta le a vitát.

– Azt már most elfelejtetted, hogy két hétig látod a napvilágot, csak, akkor, amikor iskolába mész – mondta apa.

– Nem érdekel visszamegyek, akkor majd én döntöm el, hogy mikor hova megyek.

– Senki nem megy sehova, max a szobájába – állt közénk anya.

Apa fújtatott mint egy gőzmozdony, majd berontott a szobájukba és bevágta maga után az ajtót. Mikor csapódott az ajtó én indultam meg, jó hangosan bevágtam, és rázártam az ajtót.

Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Dep nyugodtam legeli anya virágait. Ezt még nagyon megszívom. Hallottam, hogy kopogtak az ajtón, de nem akartam senkivel sem beszélni.

– Lucas – hallottam meg apa hangját.

– Igen.

– Nyisd ki!

– Nem, le akarok feküdni.

– Hat óra van, szóval valami jobb indokot találj ki – oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd neki támasztottam a hátam az ajtó félfának.

– Mit szeretnél? – kulcsoltam össze a kezem a mellkasomon.

– Kész a vacsora.

– Nem vagyok éhes – vontam meg a vállam.

– Biztos nem jössz le?

– Nem elmegyek Joshoz, hogy elkérjem a házit.

– Nyolcra legyél itthon, mert szoba fogságba vagy.

– Miért is? – egyenesedtem ki.

– Egy hétig kerülted az iskolát. Tudod nincs ezzel baj, de ne az igazgatótól tudjuk meg, hogy átcsaptál iskola kerülővé.

– Nem vagyok iskola kerülő, de nem akarom azt hallgatni, hogy anyádék, hogy állnak a nyomozással? Apád elkapta már a gyilkost? Vagy a csoda kutyát csajt is tud keresni nem csak gyilkost? Köszönöm így nem megyek iskolába.

– Érdekes felfogás. Szar az élet, akkor nem csinálok semmit. Szerinted én szerettem iskolába járni. Nem, de még is kellett, szóval ezen nem lehet változtatni, sajnálom. - hagyott ott.

Felvettem a kulcsokat, majd egy pulóvert is magamhoz vettem és jó hangosan becsaptam az ajtómat, majd lementem. Beszálltam a kocsiba és meg sem álltam Josh házáig.

Nem kopogtam, mert tudtam hogy csak egyedül van otthon. Remélem, most nem hozott fel egyetlen egy csajt sem. Az elég gáz volt, amikor mondta nekem, hogy jöjjek át, majd egy csajjal az ágyban hancúroztak.

Bekopogtam az ajtaján, majd a fülem rátapasztottam. Semmi hang nem jött ki, ez jót jelentett. Vagy végeztek vagy még el sem kezdték, vagy nincs fent csaj.

Benyitottam a szobájába, majd azonnal be is vágtam, mert két pillanatnál tovább nem tudom nézni, vagy vissza jön a reggelim is.

6. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Már vagy egy hete kerülöm az iskolát. Eljátszottam a hattyú halálát az orvosnak, így élvezem a meghosszabbított nyári szünetem, lehet hogy volt közben pár nap amíg bent voltam az iskolában, de az nem vettem figyeltembe.
A napok nagy részében telefonálok a cirkusznak, hogy jöjjenek a fodrászukért. Már szinte mindenhova sapkában kellett mennem, hogy meg maradjon a hajam.

Anya egyik nap eljött és kifaggatott, hogy miért nem voltam hajlandó suliba menni. Mivel az igazgatónak eljárt a szája, pedig volt igazolásom. Pont az nap vittem be mikor Soffy hívott, hogy vigyem haza. Szerencséje volt.

– Kivel, és miért itt vagy, nem a tanterembe? – tette csípőre a kezét.

– Mert nem akarom hogy engem faggassak a gyilkosság miatt, főleg, hogy a osztályfőnökünk még mindig gyanúsított. Nekem kell úgy csinálnom, mintha nem tudnék semmit.

– Az nem megoldás ha menekülsz.

– Tudom, de mi mást tegyek, van elég bajon, nem kell a nyakamba egy hülye osztály is.

– Mikor költözöl vissza? – ült le mellém.

– Nem tudom, van még itt egy kis elintézni valóm.

– Ki vele most? – kapta rám azonnal a tekintetett.

– Nem.

– Lucas Malcholm Tomlinson – emelte fel a hangát, de most valahogy nem volt annyira félelmetes.

– Mi az? – tártam szét a kezem.

– Mit rejtegetsz? – nézett rá össze szűkült szemekkel.

– Semmit.

– Ha kiderül elbúcsúztatsz a szabadságtól.

– Vettem.

Megbeszéltük, hogy hétfőn suli után haza megyek. Szóval maradék időt egyedül tölthetem. Már csak pár apró baj volt a hétfővel. Mi lesz Dep sorsa ha nem jön érte a cirkusz?

Anyával történő beszélgetés szerdán volt. Csütörtök, péntek, szombat meg lementem a partra szörfözni. Josh mesélt, hogy mostani fogadás szerint nekem van a legnagyobb esélyem, hogy megfektettem az új csajt. Hát ez jó, úgy hogy nem is voltam az iskolába.

Vasárnap meg megpróbáltam rájönni mi legyen Dep sorsa. Végül arra jutottam, hogy ha itt hagyom akkor elpusztul. A cirkusznak nem kellett szóval, nem tudtam vele jobbat csinálni, csak elvinni haza.

Reggel arra keltem, hogy Dep bökdös az orrával. Ránéztem a telefonomra. Még volt fél órám, hogy megszólaljon az ébresztőm.

Nagy nehezen felkeltem, majd megindultam a fürdő felé. Ott rendbe tettem magam, majd mikor felkerült a szemüvegem csak figyeltem az álmos arcom. Nem kellett volna hajnalig fent lenni és xbox-on játszani.

Össze pakoltam minden cuccom, majd betettem a kocsiba. Béreltem egy ló szállított, majd nagy nehezen feltoltam rá Dep-et, majd Mex-et az anyós ülésre ültettem. Az első utam haza vezetett. Ott levezettem a fodrász, majd a hátsó kertben elengedtem. Remélem, hogy senkinek nem tűnik fel egy szarvas. Mit hazudok azonnal feltűnik nekik. Lószállítót vissza vittem, majd a rendőröshöz mentem.

– Helló – ültem fel anyám asztalára.

– Hát te? – nézett fel rám.

– Iskolába készülök.

– Nyolc óra – mutatott a falom lógó ocsmány órára.

– Készülök – vontam meg a vállam.

– Soha többet nem engedem meg neked hogy egyedül legyél.

– Juj akkor majd ha leköltözök jössz velem és fogod a kezem? – mosolyogtam mint valami idióta.

Anya a kezét a homlokomra tette, mikor rá jött, hogy teljesen egészséges vagyok fel támaszkodott az asztalra és szaggatottam vette a levegőt.

– Itt meg mi folyik? – jött be apa.

– Jaj képzeld el apuci, anyuci mindig fogni fogja a kezem nehogy elvesszek – tapsoltam.

– Még te sem voltál ennyire ütődött – tárta szét értetlenül a kézét.

– Mi? Jó, hogy nem rám kened, hogy ilyen ütődött lett.

– Pedig pont az csinálom.

Még jó egy órán keresztül vitatkoztak arról, hogy ki hibája amiért rám jött az öt perc. Én meg csak élveztem a műsort. Sokkal jobb mint a béna szappan operák.

Vitának anya telefonja vetett véget.

– Mrs. Tomlinson – vette fel. – igen tudok róla... családi okok miatt... nem adhatok ki információkat... viszlát.

– Ki volt? – lépett mellé apa, majd elkezdte a vállát nyomkodni.

– Diri – vonta meg a vállát. – megint felhívott, hogy mi van a nyomozással, meg szólt, hogy Lucas megint lóg.

– Nem is lógok, ülök – fontam össze a kezem.

– Nem tudom, hogy mit akarsz ezzel elérni, de ha abba hagyod akkor megkapod – alkudozott anya.

– Dehogy, sőt szobafogság – vágta rá apa.

– Nem, kiderítem – könyökölt fel anya és farkas szemez nézett velem.

– Ki kellene nyomozni, hogy hol van egy vándor cirkusz – vettem komolyra a formát.

– Minek neked vándorcirkusz? Be akarsz állni akrobatának? – ráncolta a szemét apa.

– Nem, csak akarok az igazgatójával beszélni, de ki tudjátok nyomozni.

– Ha van valami amiről elindulhatunk – fordult a gép fel anya.

– Itt egy állítólagos szám – nyújtottam oda a telefont.

– Most komolyan egy cirkuszt keresünk, nem egy gyilkos? – gördült oda apa a székével a kézében három kávéval.

– Látod – vette el anya tőle az egyik italt.

5. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam felvettem a ruháimat majd megindultam az iskolába senkivel nem akartam találkozni a házból. Mivel nekem nincs kocsim, mint a kedvenckének ezért gyalog voltam kénytelen menni. Túl sok mindent el akartam kerülni így kénytelen voltam a legrövidebb úton menni, hogy senki se vegyen észre. Ahogy az iskolába az első utam a terembe vezetett, majd leültem a padomra és elővettem az egyik könyvet mintha tanulnék. Próbáltam azt a látszatot kelteni, miszerint nagyon érdekel az amit éppen olvastam.

– Látlak cica nem kell elbújni – lökte meg a kezem Bruford.

– Nem érdekelsz hagyj békén – vágtam hozzá a könyvem.

– Ugyan cica, tudom hogy te is akarod.

– Nem, és ez az utolsó alkalom, hogy szépen megkértelek, hogy kopj le.

– Még megbánod, hogy nem hódoltál be előttem – dobta le a könyvet az asztalra, majd a helyére ment.

Nap többi részében meghúztam magam, szünetekben meg Lucas próbáltam elérni. Egyetlen egyszer sem vette fel a telefont. Apának nem mondhatom el, mert szégyenlem amit tettem.

Az utolsó óráról elkéredzkedtem pár perccel előbb, hogy felhívjak valakit aki haza visz azonnal.

– Igen? – szólt bele egy álmos hang.

– Értem tudnál jönni.

– Igen.

– Siess – tettem le a telefont, majd arrébb álltam, hogy a kivonuló tömeg ne vegyen észre.

Teljesen neki simultam a falnak, levegőt is alig vettem.

– Cica – ölelt meg Bruford hátulról, majd nyálas csókokat adott a nyakamra.

– Engedj el.

– Nem, nem most mi szépen teszünk egy kört az új autómmal, extra nagy hátsó résszel, hogy kényelmesebben elférjünk – markolt bele a seggembe.

Gyomorszájon vágtam a könyökömmel majd megindultam amilyen gyorsan csak tudtam. Közben a telefonomba kikerestem Lucas számát. Remélem segít.

– Nem vagyok messze, következő kanyar és az utcában vagyok – vágta rá azonnal.

– Ezt megkeserülőd – fogta meg a derekam Bruford.

A kocsija felé kezdett el lökdösni. Ahogy beültetett, azonnal vissza is zárta, majd ő is beszállt, újra lezárta a kocsit, hogy még véletlenül sem tudtam menekülni.

– Kérlek – nyöszörögtem.

– Felejtsd el. Engem egyetlen egy lány sem fog felültetni. Csak akkor van vége a kapcsolatunknak, ha megfektetlek. Így gondolkozz – mondta mire felhúztam a térdem és átöleltem.

Folyamatosan a középső tükröt néztem hátha látom Lucas-t vagy akárkit aki megmenthet.

Hirtelen bevett egy éles kanyart. Majd tudatosult bennem, hogy tegnap ő követett. Ugyan ez a kocsi jött mögöttünk.

Féltem, pedig én idáig semmitől nem féltem. Sőt sokkal bátrabb voltam mint bárki más az osztályban, de most nekem is inamba szállt a bátorság. Azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy Lucas nem hagy cserben. Az sem érdekelt, hogy szól anyának vagy valakinek, csak mentsenek meg ez az örült elől.

Megállította a kocsit, majd hátra mászott és engem is maga után húzott.

Próbáltam védekezni, vagy legalább megütni, de semmit nem értem el vele, csak sokkal jobban feldühítettem. Letépte rólam a ruhámat, így csak fehérneműben voltam. Rajta meg már semmi nem volt.

Nem én vagyok a család ártatlan báránya, de még soha senkivel nem feküdtem össze és nem így képzeltem azt, hogy elvesztem a szüzességem.

Felkészültem a legrosszabbra, mikor üveg csörömpölést hallottam, következő hang egy zár kattanás volt, majd kinyílt az ajtó. Brudford eltűnt, csak egyedül voltam a kocsi hátuljában.

Hatalmas pofonokat kapott a bátyámtól, közben meg mindennek lehordta.

Lucas oda lépett hozzám és egy pokrócot terített rám. Meleg volt, de én még is dideregtem, félelemtől.

– Gyere – emelt fel, majd beültetett a kocsi anyós ülésére.

Az út alatt nem mondott semmit. Amikor haza értünk, magamra szorítottam a pokrócot, majd úgy mentem be a házba. Alex azonnal oda jött hozzám, mire egy kicsit jobb kedvem lett.

– Soffy – fogta meg a vállam.

– Igen? – fordultam felé, miközben egy nagyot nyeltem.

– Legalább nekem mond el.

Leültem a kanapéra, majd próbáltam megfegyelmezni magamba az érzelmeket.

– Brudforddal még nyáron jöttem össze. Az egyik buliba. Az elején kedves volt, majd egyre jobban nyomult. Megtudtam, hogy megcsalt ezért szakítani akartam vele, de nem engedte. Azt mondta, hogy addig nem megyünk szét még le nem fekszek vele.

– Mond el anyának vagy apának – ölelt meg.

– Nem fogom.

– Hidd el megértik. De én megyek, mert nem akarom elbukni a 100-os – kacsintott.

– Nem hiszem el, hogy még mindig csináljátok.

– Pedig jó móka.

– Tönkre teszitek az életüket.

– Nem. Ez nem egy béna film vagy könyv amiben kiderül, hogy miről is fogadtak. Ez az élet itt meg a fogadások szent és sérthetetlen dolgok amiről csak a pasik tudhatnak.

– Szóval pasi vagyok?

– Nem, csak nem szeretek hazudni – vonta meg a vállát. – Meg leszel egyedül?

– Igen, és Lucas köszönöm.

– Bármikor – adott egy puszit a homlokomra, majd Mex-szel az oldalán elment.

Bezárkóztam a szobámba, majd minden erőm össze szedtem, hogy olyat tegyek amit még soha; tanuljak.

4. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Ma is ugyan olyan ébresztőt kaptam, mint tegnap. Egy szarvas nyalogatta a lábam. Mex meg mellettem feküdt.

– Menj már kifelé! – kapálóztam össze vissza a lábammal idegességembe.

Nem, hogy az tette volna amit kértem, nem inkább elkezdte a hajam rágcsálni. Megfogtam a szarvát, majd elkezdtem kifelé húzni, nagy nehezen kitoltam a hátsó kertbe.

Mikor felpillantottam az órára már meg sem próbáltam iskolába menni. Délután kettő. Ebből balhé lesz, bezárnak az egyik frissen elfogott bűnöző mellé.

Mikor meggyőződtem róla, hogy az asztalt jó helyre toltam, és a hajrágcsáló így nem tudott bejönni felöltöztem, majd kocsiba szálltam, Mex kíséretében; irány Los Angeles szíve, hogy valami értelmes magyarázatot találjak ki arra, hogy miért nem voltam suliban.

– Arra kérünk minden kedves hallgatónkat aki látta Dep-et a szarvast kérjük vigye el a rendőrségre.

Már majdnem elértem a célom, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

– Szia Soffy, mit szeretnél? – kérdeztem.

– Értem tudnál jönni – mondta remegő hangon.

– Persze, hol vagy?

– Az iskolánál, siess – tette le a telefont.

Nem hajtottam túl gyorsan, de azért nem féltem a lábam rá tenni a gázpedálra. Ahogy megálltam az iskola előtt Mex-et hátra küldtem Soffy már szállt is be a kocsiba.

– Szóval miért is én jöttem érted? – kérdeztem miközben a gázra léptem, soha nem engem szokott megkérni, hogy vigyem vagy éppen hozzam el, mindig apát.

– Mert anyáék nem érnek rá.

– Valójában? – tértem a lényegre.

– Nem olyan fontos, de ha anya megtudja akkor egy életre szoba fogságba kerülök.

– Milyen pasit szedtél össze?

– Lényegtelen – vörösödött el az arca.

– Hova vigyelek?

– Haza.

Az út további részében nem beszélgettünk. Én a mögöttem jövőt figyeltem, mert furcsa volt, hogy mindig arra kanyarodik amerre én.

– Hova megyünk? – dőlt oldalra Soffy, ahogy a kocsi kanyarodott.

– Teszünk egy kis kitértül, csatold be magad – mondtam majd bevettem még egy éles kanyart.

– Te megbolondultál – nyúlt az öv után.

– Nem, de követnek minket – mutattam a tükörbe, mire hátra fordult, majd vissza és jót nevetett.

– Tudod, hogy reggel anya vett egy kocsit, hogy ez a tied legyen. Nem tudtad?

– Nem, honnan tudtam volna, nem is voltam iskolába.

– Nézzenek oda a minta diák lebukott, kitalálom anyáék még nem tudják.

– Percek kérdése. Amúgy hogy jön ide ahhoz, hogy követnek hogy anya vett egy új kocsit?

– Ugyan ilyen kocsija van.

– Szóval szerinted ő követ minket? – pillantottam felé, majd hátra néztem.

– Igen.

Előkerestem a telefont, majd tárcsáztam anyám számát, első kicsöngetés után felvette.

– Hallgatom miért nem voltál mi iskolába? – köszönt apa.

– Ez most nem annyira fontos, anya kocsija hol van?

– Ott nálad.

– Nem az új.

– Ja az itt parkol a kapitányság előtt, miért ?

– Lényegtelen, ja meg tudnál szerezni egy ló szállítót?

– MI VAN?

– Majd később elmondok mindent, most le kell ráznom egy nem kívánt vendéget.

– Van ott valaki melletted?

– Igen Soffy.

– Add oda – ahogy mondta én már adtam is a telefont.

Innentől semmi másra nem figyeltem, csak arra, hogy a legváratlanabb kanyarokat vegyem be és rázzam le a mögöttünk hajtó kocsit.

– Látod a rendszámát? – kérdezte Soffy, majd hátra is fordult, hogy ő is megtudja nézni.

– Nincs fent a rendszám.

– Melyik utcában vagy?

– Négy perc és a kapitányság előtt fogunk elhaladni – mondtam miközben bekanyarodtam abba az utcába.

Miközben több mint százzal elszáguldottam az utcán láttam hogy mindenki ki állt és figyelte a mögöttünk lévő kocsit.

– Lucas rázd le kettő balkanyarral, majd egy hirtelen jobbrával és gyere vissza – adta az utasítást Soffy.

Mindent úgy csináltam ahogy mondta így le tudtam rázni. Visszamentem az őrsere, majd ott leparkoltam.
– Jól vagytok? – ölelte meg minket anya.

– Igen, ha azt nem nézzük hogy fáj a jobb lábam.

– Miért engedtük meg hogy vezessen? – kérdezte apa, de senkitől nem kapott választ. – Szóval miért is nem volt iskolában? – szegezte nekem a kérdést, mire hatalmasat nyeltem, miért nem várhattak addig amíg kitalálok valami jó kifogást. – Meg minek kell neked egy ló szállító? – kérdezte, mire még nagyobb bajba voltam.

– Hát tudod... – kezdtem el vakarni a tarkóm.

– Az igazat Malcolm! – vágott a szavamba anya. Ebből nem jövök ki jól, csak akkor hívott a második nevemen ha hatalmas bajban voltam.

– Elaludtam – bíztam benne hogy hisznek nekem, közben meg bevettettem a könyörgő nézésemet, hátha anyát meg tudom gyengíteni. Apánál még soha nem vált be.

– Ajánlom, hogy igazad legyen – ment be apa.

– Szóval valójában mi volt? – kérdezte anya.

– Későn feküdtem le, mert elmentem vásárolni, majd lefeküdtem és felkeltem kettőkor.

– Soffy, hogy került az autóba? – itt van végem anyának nem tudok hazudni, de egyszer megpróbáltam egy életre megbántam, hogy azt mondtam neki, hogy valamelyik haveromnál vagyok és nem az igazat, inkább hallgatnom kellett volna, hogy 16 évesen nem kellene leinnom magam, mint azt az oltást, mert hazudtam.

– Felhívott, hogy vegyem fel, majd láttam hogy követnek és ennyi. De megyek, mert ha volt ma valami akkor azt el kell kérném.

– Leigazoltam a hiányzást, de legközelebb ne forduljon elő.

– Rendben, köszi – adtam egy puszit a homlokára, majd beszálltam a kocsiba. Mex vissza jött az első ülésre, majd kidugta a fejét. Nem hajtottam az utcákon mint valami örült, csak szép kényelmesen. Megálltam Josh házánál, majd Mex-et hátra hagyva léptem az ajtóhoz, hogy csöngessek. Mrs. Davies nyitott ajtót.

– Jó napot, Josh itthon van? – kérdeztem.

– Fent van a szobájába – engedett be.

Ahogy beléptem hatalmas kupi várt, már meg sem lepődök rajta ő meg a számítógépen játszott.

– Jé, rend van az ágyadon talán valami csajt vársz? – cukkoltam.

Azonnal álló helyzetbe ugrott, majd lepacsizott.

– Mi volt veled ember, hogy nem jöttél ma?

– Semmi elaludtam, majd elvittem a húgom, meg üldöztek autóval, ja és van kocsim.

– Elmegyek rendőrnek – simogatta a borostáját. – Amúgy vissza térve arra, hogy csajt várok, jó lenne. Jött egy új lány valami dögös kis csajszi. Senkivel nem beszél és egy évvel fiatalabb tőlünk.

– Még is velünk jár?

– Igen, de nem tudom, hogy miért, de nem is nagyon érdekel. Szívesen megfektetném. Sőt már mennek a fogadások is, hogy ki csipi fel leghamarabb.

– Steven lesz – vontam meg a vállam.

– Új hús jön és téged nem hozz lázba, te beteg vagy?

– Majd ha látom a csajt, akkor megmondtam, hogy én is beszállok vagy nem.

– Szállj be, mert már hatan rád fogadtak.

– Úgy, hogy ott sem vagyok?

– Senkit nem zavart – vonta meg a vállát. – Amúgy miért jöttél?

– Lecke.

– Ja nem volt semmi.

– Komolyan kell a lecke.

Megmondta, hogy mit vettek az órán, majd én elköszöntem tőle és beszálltam a kocsiba. Mikor megérkeztem a nyaralóhoz megnéztem, hogy Dep ott van-e még hátul. Adtam neki vizet, füvet tudott legelni, szóval ő le volt rendezve. Megpróbáltam többször is felhívni a cirkuszt, de nem értem el vele semmit. Beállítottam a telefont, majd egy gyors zuhany után Mex-el az oldalamon aludtam le, túl sokat voltam ma már fent.

3. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Reggel arra keltem, hogy valami nyalogatja a lábam. Megkerestem a telefont, majd mikor meggyőződtem róla, hogy csak hat óra van. Nyújtózkodtam egyet, majd felkeltem. Elmentem a fürdőbe. Sokat áztattam magam a víz alatt. Nem tudom, hogy ki az a titokzatos új húgom, de remélem nem marad sokáig. Nekem kell vigyázni Soffy-ra nem kell még egy. Derekamra csavartam egy törölközőt, majd miközben a hajam dörzsöltem, hogy megszáradjon kiléptem a fürdőből.

Ki léptem a fürdőből, a váratlan vendég találtam szembe magam. Amikor megláttam hogy mi rágcsálja a lepedőmet szavakkal nem tudnám leírni, hogy mi ment végig a fejembe.

Kifutott a hátsó kertben és ott körözött, mint valami örült.

Gyorsan felvettem a ruhámat, majd kimentem a hátsó kertbe. Ki nem tud menni, mert magas a kerítés, meg a tenger is itt van. De nem az érdekelt hanem, hogy került egy SZARVAS LA. nyugati részére ahol szinte madarak is alig maradnak meg.

Engedtem egy vödör vizet, majd bezártam kétszer is az ajtót. Még egy széket is neki támasztottam. Valahogy be jött, nem tudom mikor vagy egyáltalán hogyan, de nem akarom, hogy újra előforduljon.

Mivel a házba semmi nem volt ezért kocsiba szálltam Mex kíséretével, majd megindulta a központ felé. Bekapcsoltam a rádiót, majd úgy róttam az utakat.

– Kedves hallgatók, eléggé érdekes dolog történ a mi kicsi szerény városunkba – kezdett bele az egyik rádiós.

– Pontosan olyan ami még nem volt – folytatta a társa aki nő.

– Az egyik cirkuszból megszökött egy állat.

– De nem kell félni nem tigris és az oroszlánok is helyükön vannak.

– Hanem egy szarvas.

– Szóval arra kérünk mindenkit, hogyha találkozok egy szarvassal akkor hívja a 57/895/66/55 számot.

Majd ha haza érek akkor majd felhívóm őket. Remélem addig kibírják a szarvasuk nélkül.

Bementem az őrsere ott hagytam Mex-et, majd megindultam a kedvenc pékségem felé. Ott kértem a szokott reggelimet, majd megindultam az egyetlen sulim felé.

– Ember neked mióta van kocsi? – tátotta el a száját Josh.

– Nem az én kocsim.

– Akkor kié?

– Anyámé.

– Elmegyek rendőrnek. - simította a nem létező szakállát.

– Miért is? – ráncoltam a homlokom.

– Ilyen kocsija van anyádnak apádnak is van egy kocsija, akkora házatok van, meg még egy tenger melletti nyaraló. Szóval rendőr leszek.

Ha tudná, hogy nem onnan van a pénz hanem a titkos családi vállalkozásából. A nyaralót nagyapa vette nekünk, szóval már megbukott. Pókerból meg a maffia ügyekből van a pénz nem azért mert papírt töltenek és hullákat nézegetnek.

Kezdődött az óra ezért abba hagyta az áradozás arról, hogy milyen jó lenne rendőrnek lenni.

Az órák olyan lassan teltek, hogy a többiek nem tudtak mit csinálni magukkal. Volt aki aludt volt aki firkált, volt aki meg csak irkált. Én figyeltem, hisz nem akarom elrontani az életem.

– Hova mész? – kérdezte Josh.

– Őrsre – vonta meg a vállam, majd beszálltam a kocsiba.

– Nincs kedved elvinni? – nézett rám hatalmas szemekkel.

– Gyere – sóhajtottam fel.

Haza vittem, majd megindultam anyámék felé. Ott nem volt senki csak nagyapa.

– Miért nem vagy iskolába? – nézett rám össze szűkölt szemekkel.

– Mert vége – tártam szét a kezem.

– Akkor jó – fordult vissza a papírjaihoz.

Mex nem volt itt, szóval megindulta a házunk felé. Ott kinyitottam az ajtót és Mex azonnal kirohant.

– ANYA, APA MEGJÖTTEM! – kiabáltam.

– Már mész is? – kérdezte anya miközben átölelt.

– Igen.

– Voltál ma iskolába?

– Igen.

– Ettél valamit.

– ANYA! – szóltam rá.

– Oké tudom – emelte fel a kezét. – Szia.

– Holnap mikor leszel bent a rendőrségen.

– Reggel, miért?

– Semmi csak kérdeztem. Szia.

Ott hagytam őt, majd beszálltam a kocsiba, Mex az anyós ülésre ült és onnan dugta ki a fejét. Mikor vissza értem tárcsáztam a számot. Senki nem vette fel. A szarvas meg még hátul volt. Hagytam ez üzenetet, hogy nálam van a szarva.

Elmentem a közeli boltba, majd vettem pár dolgot, hogy legyen valami a hűtőbe. Vettem egy gyors zuhanyt, majd befeküdtem az ágyba. Remélem nem lesz szarvas reggel amikor felkelek.