43. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Mivel az ügy meg lett oldva, megakartam ünnepelni, és nem úgy mint anyáék szokták. Ami a semmit tevés. Meg is beszéltem a lányokkal, hogy menjünk el egy buliba, nem annyira rajongtak az ötlettől, ők inkább arra voltak kíváncsiak, hogy miért maradtam ki egy hétig az iskolából. Mert a tanár csak annyit mondott, hogy családi okok miatt, de ők mérget mertek volna venni rá, hogy amikor voltak az őrsön én ott ültem az asztalnál. Szerencsére le tudtam beszélni őket, erről az ötletről. Őket is lázba hozta a gondolat, hogy elmenjünk és szórakozzunk.

Lucas büszke lehetne rám, pont úgy csinálok mint ő. Részegre iszom magam, hogy megszabaduljak a problémáimtól. Elmenekülök előle. Most is itt ülök egy üveg Whiskyvel és nem érdekel semmi. Már több, mint három pasival táncoltam, de egyik sem maradt sokáig. Lányok elmentek, mert találtak estére egy partnert. Dina kivételével, ő a barátjával ment.

A hátamon éreztem, hogy valaki folyamatosan figyel. Próbáltam nem tudomást venni róla, de nagyon idegesített. Hátra fordultam, mire elkapta a fejét, és a falat kezdte el tanulmányozni. Visszafordultam, de nem ittam többet, mert lehet hogy képzelődök. Éppen indultam volna, amikor leült mellém a titkos figyelőm. 

– Nelson – mutatkozott be.

– Soffy – biccentettem felé. Közben megfigyeltem a kék szemét, amiben mintha aggódást láttam volna. Ideges volt, ezt onnan tudtam ahogy beletúrt a nem túl rövid hajába, ami fekete volt. 

– Miért vagy ennyire letört? 

– Nem vagyok letölt – öntöttem ki egy pohárba az italt.

– Akkor miért ülsz itt egyedül, és iszol? – vette el tőlem a poharat.

– Az az enyém volt – fontam össze a kezem.

– Szerintem meg éppen eleget ittál.

– Ki vagy, hogy megmond?

– Senki, csak inkább mesélj magadról.

– Egy szerencsétlen vagyok – fejeltem le az asztalt. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, így tudtam figyelni.

– Nem vagy szerencsétlen – mosolyodott el angyalian.

– De az vagyok, hidd el, nekem nincs egy csepp szerencsém se – motyogtam az asztalba.

– Felejtsd el ezt a hülyeséget, és gyere táncolni.

Felnéztem rá, majd hátra csaptam a hajam, hogy lássak is. Pár kosza tincset a fülem mögé tűrt. Kezét nyújtotta, gondolkodás nélkül elfogadtam, hagytam hogy a táncparkettre húzzon. 

Pörgős számok szóltak, de minket nem érdekelt. Átkarolta a derekam, én meg a nyakát és lassan mozogtunk a saját zenénkre, amit csak ketten hallottunk. Mi saját dalunk.

Elvesztem a csodás kék szemeibe, ami figyelte minden mozdulatom. Erősen tartott, nehogy valami bajom essen. Ráhajtottam a fejem a vállára, mire a szívverése gyorsabb lett.

Senki nem törődött velem így. Csak a családom, de ők nem helyettesíthetik ez a fajta törődést. Úgy érzem magam mintha most erre a rövid időre valakinek fontos lennék.

Csodálatos romantikánknak a telefonom vetett véget, szerencsére nem hallotta meg a hangos zenétől, csak én éreztem ahogy remeg a zsebembe.

– Keresnek – suttogta bele a fülembe.

– Nem fontos – hagytam rá.

– Nem akarlak senkitől sem elrabolni. Beszélj vele nyugodtan, én nem megyek sehova – kacsintott.

Lányok voltak, csak az érdekelte őket, hogy Barbara kulcsa nálam maradt, vagy csak megint szerencsétlen volt és elhagyta. Az utóbbi.

– Itt vagyok – mentem vissza.

– Hiányoztál – ölelt magához, majd adott az arcomra egy puszit.

– Csodálatos volt az este, de mennem kell.

– Veled megyek.

– Kocsival vagyok.

– Ennyit ittál és vezetni akarsz? – esett kétségbe. Mintha most jelentettem volna be, hogy gyilkos vagyok. Nem is tudnám leírni az arcán uralkodó döbbenet.

– Steve, majd haza visz, azért van.

– Nem tudom ki az a Steve, de nyugodtabb lennék ha tudnám, hogy épségben haza értél.

– Nem lesz semmi bajom.

– Gyere el hozzám. Ígérem egyetlen egy ujjal sem nyúlok hozzád – pislogott ártatlanul, hatalmasakat.

– Rendben – sóhajtottam, elvégre mi bajom lehet. Úgy is szerencsétlen vagyok. Meg részeg és egyetlen egy tiszta gondolatom nincs. Most látnának meg anyámék és letagadnák, hogy ismernek.

– Köszönöm – nyújtotta a karját, amit azonnal el is fogadtam.

Legrosszabb esetben is csak megöl. Legalább nem leszek akkor már szerencsétlen. Bár élő sem leszek, de ez csak kisebb dolgok, amik részegen nem érdekelnek.