.:: Soffy Szemszöge ::.
~ Egy Hónap Múlva ~
Felnyitottam a laptop tetejét, majd hátra dőltem a széken és böngésztem a neten.
– Parancsolj – hozta be anya a kávémat.
– Köszi.
Anya leült velem szembe az asztalához én meg apa asztalánál foglalok helyet a kapitányságon.
Egy ideje nem megyünk sehova, mert úgy nézz ki, hogy valaki ki akarja irtani a családunkat.
Anyát majdnem fejbe lőtték. Minimétereken múlott. Apa nem volt ennyire szerencsés. Őt eltaláltok a jobb lábánál. Szóval most ott fekszik az intenzíven Lucas mellett aki még mindig nem ébred fel a komából, de legalább javult az állapota.
– Mikor megyünk be a kórházba? – néztem fel a gép mögül.
– Lerendezem Mrs. Evan gyilkosát és mehetünk.
– Nem, hogy már megvan?
– De csak papírok még nincsenek kész.
– Értem.
Egy órát még kénytelen voltam nézni a szemetet ami a neten terjeng. Annyi hülyeséget összehordanak, hogy már fáj mindenkinek. De a legjobban a divat buzik és a pláza cicák idegesítenek. Miért nem őket ölik meg.
Mikor végzett mindennel bezárta az ajtókat, majd megindultunk a kórház felé.
– Szia apa – léptem be a kórterembe.
– Sziasztok lányok – mosolygott ránk.
Anyával váltottak egy gyors csókot, engem meg magához ölelt és adott egy puszit a homlokomra.
– Mi történt ma?
– Megjött Tiffany DNS eredménye – mondta anya ami nekem is új volt.
– Van rokon jelölt? – ráncoltam a homlokom.
– Igen. Az anyja egyedül nevelte. Soha nem tudta, hogy ki az apja. Nem is volt sehol feltüntetve. De szemmel látható a hasonlóság így elvégeztettek egy DNS tesztet.
– És? – sürgetettjük apával.
– Meg van Tiffany apja – mondta mosolyogva.
– Akkor enyém a szoba – szólalt meg mögülünk egy rekedt hang.
Mind a hárman oda fordultunk. Nem hittem, hogy ennyire örülök, hogy valaha látom Lucas.
Én voltam az első aki magához ölelte, majd anya. Láttam a szemében az öröm könnyeket.
– Miről maradtam le?
– Lábon lőttek és a húgod zseni – mondta apa.
– Azt mindig is tudtam róla – mosolyodott el lustán.
– Megoldotta Josh halálának ügyét – mondta anya, mire Lucas azonnal rám kapta a pillantását.
– Várj a legjobbat nem is tudod – emeltem fel a mutató ujjam.
– Mi lenne annál jobb mint lecsukni, aki ezt csinálta.
– Az, hogy kiderülni, hogy a levél csak azért volt, hogy teljesen összeomolj. Hazugság. Steven találta ki, hogy még jobban fájjon a halála.
– Megölöm – akart felkelni, de túl gyenge volt.
– Fiatal úr itt maradsz, mert mindjárt jön az orvos – fogta vissza anya.
Az orvos bejött, majd elvégzett pár vizsgálatot Lucason. Mivel jók az eredményei ezért holnap után már haza is jöhet. Már alig várom.
Elmeséltem Lucasnak, hogy vele fogok érettségizni, mert nem akarok többet abban az iskolában szenvedni, mert ott csak cél kereszt vagyok. Minden elmeséltük neki ami az egy hónap alatt történt. Nem is tudtam hirtelen, hogy hol kezdjem el.
Fájdalmas búcsút vettük a család férfi tagjaitól, majd haza mentünk. Otthon anya összeütött egy gyors vacsorát, majd felvonultam a szobámba. Tiffany már ki is pakolt. Olyan mintha soha nem lakott volna itt.
– Lucas felébred.
– Tényleg? – fordított oldalra a fejét.
– Igen – adtam neki egy kekszet.
Bementem a fürdőmbe vettem egy megnyugtató zuhanyt, majd piszimbe bújtam és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése