12. rész

.:: Soffy szemszöge::.

– Csak gratulálni tudok – jött oda anya a rácsokhoz.

– Nem így terveztem – vontam meg a vállam.

Kinyitotta az ajtót, majd kisétáltam rajta és vártam a legrosszabbat.

– Miért?

– Csak, de ettől sokkal fontosabb dolgom is van. Nem így kalkuláltam be a napomat.

– Tudod mit fogsz csinálni? – kérdezte mire megráztam a fejem. – Szépen haza mész és egy hónapig csak iskolába mész.

– Jó – hajtottam le a fejem.

– Nyomás – bólintott a fejével.

Bementem anya meg apa irodájába, majd vártam. Bár nem tudtam, hogy mire, de gyalog nem fogok megindulni.

– Gyere kisasszony – nyitott be apa.

Követtem apát, miközben a táskámat magamhoz szorítottam. Féltem, hogy apa oltja le a fejem, hogy mit képzeltem magamról csak arra vár, hogy kettesben maradjunk. Amikor beszálltam a kocsiba felé fordultam és próbáltam a legaranyosabb arcom bevetni. Remélem most sikerült, apa sokkal gyengébb mint anya.

– Apa? – suttogtam halkan.

– Igen – nézett rám.

– Tehetünk egy kitérőt? – pislogtam hatalmasakat.

– Mit szernél ott?

– Van egy meglepetésem Lucas-nak.

– Jó, de anyád meg ne tudja – kacsintott.

Lediktáltam neki a két címet, majd hátra dőltem a kocsiba és figyeltem az utat.

– Különben, miért is akartad feltörni azt a házat?

– Mert láttam bent valamit amit furcsának tartottam, és ajtót nem nyitottak – hazudtam.

– Aham. Valójában?

– Hát őőőő – kezdtem el vakarni a fejem.

– Egy kicsit bővebben.

– Hát kíváncsi voltam – próbáltam meg.

– Vagy elmondod nekem, vagy rád küldöm anyádat.

– Ez nagyon meggondoló ajánltat, de nézd ott van a ház – mutatta rá, mire elismerően bólintott.

Megállt, én berohantam, mindent lerendeztem, majd bementem a mellette lévő boltba és ott is lerendeztem a rendelésem.

Beültem felpakolva a kocsiba, mire apa a szemét forgatta.

Tudom, hogy milyen rossz most neki, szóval minden módon segíteni akarok neki. Ő is mindig ott volt amikor valami bajom van. Akármikor szólok neki eljön értem, de remélem most már nekem is oda adják a kocsit, mert már több hónapja meg van a jogsim, de a családom szerint rosszabbul vezetek mint egy idegbeteg. 

Ahogy haza érkeztünk láttam, hogy Lucas és Tiffany a konyhában takarítanak. Letettem a kanapéra az ajándékom, majd rohantam a rég nem látott bátyámhoz.