.:: Lucas Szemszöge ::.
Valami eszméletlenül kényelmetlen a kanapén feküdni. Nem is tudom, hogy a hátam vagy a nyakam fáj jobban. Reggel szerencsére a hó már nem szakadt, így el tudtam menni egy közeli boltba. Szereztem péksüteményeket, majd bekopogtam a szobámba. Halk mocorgást hallottam, ezért be mertem nyitni. Shelly az ágyon ült és Marley-t simogatta.
- Jó reggelt. - köszöntem, közben oda léptem az ágyhoz.
- Szia. - simított végig a jobb karján, közben végig a paplant bámulta.
- Van lent reggeli, le jössz? - nyújtottam felé a kezem.
Bólintott, majd a segítségem nélkül kikelt az ágyból és pár lépés távolságot tartva követett lefelé. Konyhába kihúztam neki a széket és a kezemmel felkínáltam, de inkább a másik helyre ült le.
- Kávét, teát, kakaót, gyümölcs levet? - támaszkodtam neki a pultnak.
- Gyümölcslé. - suttogta.
Kitöltöttem neki egy pohárral, majd oda adtam egy hatalmas tál különféle péksütivel megpakolva. Felültem a pultra, majd ott szürcsöltem a kávémat. Megfigyeltem, hogy mennyire nagy rá a pólóm, meg az is feltűnt, hogy a jobb kezét nem annyira használja. Mintha csuklójával lenne valami.
Nyomkodtam a telefon, többször rá akartam nyomni Tiffany számára, de nem volt bátorságom. Amikor megittam a kávémat, megettem pár darab pogácsát. Marley a neki kiöntött kaját megette és most Shelly-től próbál még pár falatot kunyerálni. Minden bátorságomat összeszedtem és megnyomtam a zöld gombot, közben megy figyeltem ahogy Shelly az italát kortyolgatja.
- Tiff? - szóltam bele, amikor már nem csöngött ki.
- Luc? - hallottam a hangján, hogy nem érti miért hívtam.
- Még New York-ba vagy?
- Igen, és gondolom te is?
- Pontosan, és szeretnék tőled egy szívességet kérni.
- Mi lenne az?
- Tudunk ma találkozni lehetőleg minél hamarabb nem éppen telefon téma. Csak barátként, elvégre úgy váltunk el, és ebbe a városba csak téged ismerlek.
- Van szabad három órám, elég?
- Igen, csak mond, hogy mikor találkozzunk és hol?
- Van 15 perced Greenwich Village-hez gyere.
- Igenis. - nyomtam ki a telefont.
Felmentem a szobába kerestem magamnak tiszta ruhát. Vettem egy gyors zuhanyt, felöltöztem. A kulcsokat, pénztárcát eltettem a zsebeimbe.
- El kell mennem, majd jövök. Az ajtót bezárom, Marley itt marad, hogy ne legyél egyedül. - hajoltam be a konyhába.
- De...
- Eszedbe se jusson elmenni, sietek. - zártam be magam után a bejárata ajtót.
Steve elvezetett a meg adott helyre. Tiffany már ott állt, össze húzott kabátba. Alig lehetett a hatalmas tömegben kivenni. Mindig volt valaki előtte így ő nem vett észre engem. Odaálltam mögé, majd megkocogtattam a vállát, mire ijedtében oda ugrott. Amikor meglátott meglökött.
- Miért kellek én, meg mi a hasznom belőle?
- Tudom mennyire oda vagy a cipőkért, kapsz egy párt.
- Na halljam, hogy mit tehetek érted.
- Egy érdekes történet, minden tegnap kezdődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése