.:: Soffy Szemszöge ::.
Kiharcoltam, hogy ma ne kelljen bemennem. Nem akartam felkelni a kanapéról. Kényelmes, meg találtam végre egy pózt amiben nem görcsöl a hasam.
- Nekem nem tetszik az ötlet. - adta oda a bögrémet anya.
- Nem érdekel. - ültem fel fogcsikorgatva.
Anyának van egy csoda receptje az olyan napokra, amikor megjön. Csoda csokinak neveztem el. Olyan mintha csokit innák, meg áll benne a kanál. Nem tudom, hogy csinálja, mert nem mondja el a receptet. Majd a végrendeletéve meg fogom tudni.
- Én ebben nem veszek részt. - ment ki apa.
- Pedig a te ötleted volt. - kiabált utána Lucas.
- Miért olyan nehéz megmondani az igazat. Orvos megérti.
- Akkor is. - álltam ki az igazam mellett.
Mintha tudta volna, hogy róla volt szó, megszólalt az ajtó feletti csengő, majd már jött is be rajta a vendégem.
- Szia. - ült le mellém - Meg akartalak lepni azzal, hogy eléd megyek, de amikor vagy 10 perce nem jöttél, akkor felhívtam a bátyád és mondta, hogy nem is mentél, mert rosszul vagy.
- Kicsit, megfáztam. - kortyoltam bele az italomba.
- Utálom apámat. - csapta be maga után az ajtót Tiffany.
- Ideg nyugtató csoda csokit? - kérdezte anya.
- Ki ne hagy minket. - kiabálta utána apa, meg Lucas.
Nelson teljes figyelmét rám szentelte. A száját rátette a homlokomra, mire ráncok keletkeztek az övén.
- Mi az? - szorítottam össze a fogam.
- Nem vagy megfázva. - jelentette ki, és diadal ittasan hátra dőlt.
Anya megjelent egy tálca bögrével, mindenkinek adott egyet, majd felült a fotel karfájára. Amúgy szépen össze gyűlt a kis család. A három személyes kanapét elfoglaltam, Nelson-nak dőlve. Lucas és Tiffany meg a kétszemélyes beszélik ki Liam-met, hogy miket vágott a fejéhez. Amúgy kibékültek, csak nem teljesen. Már beszélnek ez haladás. Apa meg anya a fotelbe foglalat helyet. Alex a helyén volt, és Marley meg Lucas lábánál pihent.
- Akkor nem fogsz eljönni? - suttogta a fülembe.
- Nem hiszem, apa megtudta.
- Nem lehet rávenni, hogy engedjen el?
- Kétlem, nem láttad milyen vér szemet kapott, amikor megtudta, de ha akarod megkérdezheted tőle. Amúgy meg szerintem abba még talán bele menne, hogy te gyere.
- Feltétlenül meg fogom tőle kérdezni, ha nem fog úgy rám nézni, hogy azonnal kitöri a nyakam.
- Akkor majd úgy 20 év múlva.
- Majd ha kevésbé néz félelmetesen. - nyelt egy nagyot.
- Apa Nelson itt maradhat? - néztem farkas szemet apával.
Több percen csend következet. Mondanám, hogy mindenki vissza fojtott lélegzettel figyelte az eseményeket, de akkor hazudnék. Senki nem szólalt, de nem foglalkoztak velünk.
- Rendben. - szűrte a fogai között.
- Köszi. - akartam felkelni, de mikor a hasamba nyílalt a fájdalom meggondoltam magam.
Lucas felé néztem, mire felsóhajtott, majd felkelt.
- Gyere doktor úr, elviszlek a cuccaidért.
Apa odaült mellém, mire magamhoz öleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe.
- Csak kilenc hónap múlva meg ne bánjam. - kaptam halkan a választ.
- Nem fogod ígérem.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Mert nem akartam veled vitatkozni. Meg talán azért is, mert féltem, hogy nem engeded meg. Inkább, mert féltem.
- Legközelebb mond el. - adott egy puszit a hajamba - Akkor gondolkozok rajta egy kicsit mielőtt nemet mondok.
- Ígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése