6. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Már vagy egy hete kerülöm az iskolát. Eljátszottam a hattyú halálát az orvosnak, így élvezem a meghosszabbított nyári szünetem, lehet hogy volt közben pár nap amíg bent voltam az iskolában, de az nem vettem figyeltembe.
A napok nagy részében telefonálok a cirkusznak, hogy jöjjenek a fodrászukért. Már szinte mindenhova sapkában kellett mennem, hogy meg maradjon a hajam.

Anya egyik nap eljött és kifaggatott, hogy miért nem voltam hajlandó suliba menni. Mivel az igazgatónak eljárt a szája, pedig volt igazolásom. Pont az nap vittem be mikor Soffy hívott, hogy vigyem haza. Szerencséje volt.

– Kivel, és miért itt vagy, nem a tanterembe? – tette csípőre a kezét.

– Mert nem akarom hogy engem faggassak a gyilkosság miatt, főleg, hogy a osztályfőnökünk még mindig gyanúsított. Nekem kell úgy csinálnom, mintha nem tudnék semmit.

– Az nem megoldás ha menekülsz.

– Tudom, de mi mást tegyek, van elég bajon, nem kell a nyakamba egy hülye osztály is.

– Mikor költözöl vissza? – ült le mellém.

– Nem tudom, van még itt egy kis elintézni valóm.

– Ki vele most? – kapta rám azonnal a tekintetett.

– Nem.

– Lucas Malcholm Tomlinson – emelte fel a hangát, de most valahogy nem volt annyira félelmetes.

– Mi az? – tártam szét a kezem.

– Mit rejtegetsz? – nézett rá össze szűkült szemekkel.

– Semmit.

– Ha kiderül elbúcsúztatsz a szabadságtól.

– Vettem.

Megbeszéltük, hogy hétfőn suli után haza megyek. Szóval maradék időt egyedül tölthetem. Már csak pár apró baj volt a hétfővel. Mi lesz Dep sorsa ha nem jön érte a cirkusz?

Anyával történő beszélgetés szerdán volt. Csütörtök, péntek, szombat meg lementem a partra szörfözni. Josh mesélt, hogy mostani fogadás szerint nekem van a legnagyobb esélyem, hogy megfektettem az új csajt. Hát ez jó, úgy hogy nem is voltam az iskolába.

Vasárnap meg megpróbáltam rájönni mi legyen Dep sorsa. Végül arra jutottam, hogy ha itt hagyom akkor elpusztul. A cirkusznak nem kellett szóval, nem tudtam vele jobbat csinálni, csak elvinni haza.

Reggel arra keltem, hogy Dep bökdös az orrával. Ránéztem a telefonomra. Még volt fél órám, hogy megszólaljon az ébresztőm.

Nagy nehezen felkeltem, majd megindultam a fürdő felé. Ott rendbe tettem magam, majd mikor felkerült a szemüvegem csak figyeltem az álmos arcom. Nem kellett volna hajnalig fent lenni és xbox-on játszani.

Össze pakoltam minden cuccom, majd betettem a kocsiba. Béreltem egy ló szállított, majd nagy nehezen feltoltam rá Dep-et, majd Mex-et az anyós ülésre ültettem. Az első utam haza vezetett. Ott levezettem a fodrász, majd a hátsó kertben elengedtem. Remélem, hogy senkinek nem tűnik fel egy szarvas. Mit hazudok azonnal feltűnik nekik. Lószállítót vissza vittem, majd a rendőröshöz mentem.

– Helló – ültem fel anyám asztalára.

– Hát te? – nézett fel rám.

– Iskolába készülök.

– Nyolc óra – mutatott a falom lógó ocsmány órára.

– Készülök – vontam meg a vállam.

– Soha többet nem engedem meg neked hogy egyedül legyél.

– Juj akkor majd ha leköltözök jössz velem és fogod a kezem? – mosolyogtam mint valami idióta.

Anya a kezét a homlokomra tette, mikor rá jött, hogy teljesen egészséges vagyok fel támaszkodott az asztalra és szaggatottam vette a levegőt.

– Itt meg mi folyik? – jött be apa.

– Jaj képzeld el apuci, anyuci mindig fogni fogja a kezem nehogy elvesszek – tapsoltam.

– Még te sem voltál ennyire ütődött – tárta szét értetlenül a kézét.

– Mi? Jó, hogy nem rám kened, hogy ilyen ütődött lett.

– Pedig pont az csinálom.

Még jó egy órán keresztül vitatkoztak arról, hogy ki hibája amiért rám jött az öt perc. Én meg csak élveztem a műsort. Sokkal jobb mint a béna szappan operák.

Vitának anya telefonja vetett véget.

– Mrs. Tomlinson – vette fel. – igen tudok róla... családi okok miatt... nem adhatok ki információkat... viszlát.

– Ki volt? – lépett mellé apa, majd elkezdte a vállát nyomkodni.

– Diri – vonta meg a vállát. – megint felhívott, hogy mi van a nyomozással, meg szólt, hogy Lucas megint lóg.

– Nem is lógok, ülök – fontam össze a kezem.

– Nem tudom, hogy mit akarsz ezzel elérni, de ha abba hagyod akkor megkapod – alkudozott anya.

– Dehogy, sőt szobafogság – vágta rá apa.

– Nem, kiderítem – könyökölt fel anya és farkas szemez nézett velem.

– Ki kellene nyomozni, hogy hol van egy vándor cirkusz – vettem komolyra a formát.

– Minek neked vándorcirkusz? Be akarsz állni akrobatának? – ráncolta a szemét apa.

– Nem, csak akarok az igazgatójával beszélni, de ki tudjátok nyomozni.

– Ha van valami amiről elindulhatunk – fordult a gép fel anya.

– Itt egy állítólagos szám – nyújtottam oda a telefont.

– Most komolyan egy cirkuszt keresünk, nem egy gyilkos? – gördült oda apa a székével a kézében három kávéval.

– Látod – vette el anya tőle az egyik italt.