7. rész

.:: Lucas Szemszöge ::. 

Egész nap az őrsön voltam. Egyszerűen zseni vagyok. Nincsenek rám szavak, tudom hogy kell meglógni az iskolából.

– Jössz? – fordult felém anya.

– Hova? – néztem fel a telefonomból.

– Haza, talán? – válaszolt apa.

– Ja igen.

Amúgy jól nézett ki, hogy hárman voltunk három kocsival. Hárman négy felé. De nagy nehezen mindenki haza ért.

– Hol voltál ilyen sokáig? – csodálkozott apa miközben kinyitotta anyának az ajtót.

– Fel sem tűnik nektek, ha elhagyjátok a fejetek – dobta meg apát a telefonjával engem meg a táskámmal.

– Látod elvesznénk nélküled – ölelte meg apa anyát, majd adott a hajára egy csókot.

– Tényleg akinek megölték a nagynénjét vele mi van?

– Szobádban van, vagy is nem, mert valahova elment.

– Akkor én hol leszek?

– Drága húgod oda van a nagyapjához, mert behisztizett és szerinte, csak ő szereti ezért megfogta magát és átcuccolt – mondta anya.

– Szóval akkor mi a jelen fel állás? – tértem a lényegre.

– Mész a szobádba és elgondolkozol azon, hogy mit keres egy szarvas a hátsó kertbe – mondta apa.

– Hát tudod ez úgy volt... – vakartam a nyakam. – Reggel úgy keltem, hogy...

– Ne nézz madárnak, nem veszem be, hogy reggel ott volt – kezdett vörösödni apa feje az övöltözéstől.

– Pedig így volt. Szerinted minek akartam felhívni, azt a cirkuszt ami valójában nem is létezik? Biztos, hogy csak hobbiból, sőt tudok jobbat ott hagyom az iskolát és beállok a vándor cirkuszba tűznyelőnek – emeltem fel a a hangom.

– Most hagyjátok abba – szólt ránk anya.

– Nem – vágtuk rá egyszerre.

– De – csapott minket tarkón. – Csend én vagyok a főnök – zárta le a vitát.

– Azt már most elfelejtetted, hogy két hétig látod a napvilágot, csak, akkor, amikor iskolába mész – mondta apa.

– Nem érdekel visszamegyek, akkor majd én döntöm el, hogy mikor hova megyek.

– Senki nem megy sehova, max a szobájába – állt közénk anya.

Apa fújtatott mint egy gőzmozdony, majd berontott a szobájukba és bevágta maga után az ajtót. Mikor csapódott az ajtó én indultam meg, jó hangosan bevágtam, és rázártam az ajtót.

Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Dep nyugodtam legeli anya virágait. Ezt még nagyon megszívom. Hallottam, hogy kopogtak az ajtón, de nem akartam senkivel sem beszélni.

– Lucas – hallottam meg apa hangját.

– Igen.

– Nyisd ki!

– Nem, le akarok feküdni.

– Hat óra van, szóval valami jobb indokot találj ki – oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam, majd neki támasztottam a hátam az ajtó félfának.

– Mit szeretnél? – kulcsoltam össze a kezem a mellkasomon.

– Kész a vacsora.

– Nem vagyok éhes – vontam meg a vállam.

– Biztos nem jössz le?

– Nem elmegyek Joshoz, hogy elkérjem a házit.

– Nyolcra legyél itthon, mert szoba fogságba vagy.

– Miért is? – egyenesedtem ki.

– Egy hétig kerülted az iskolát. Tudod nincs ezzel baj, de ne az igazgatótól tudjuk meg, hogy átcsaptál iskola kerülővé.

– Nem vagyok iskola kerülő, de nem akarom azt hallgatni, hogy anyádék, hogy állnak a nyomozással? Apád elkapta már a gyilkost? Vagy a csoda kutyát csajt is tud keresni nem csak gyilkost? Köszönöm így nem megyek iskolába.

– Érdekes felfogás. Szar az élet, akkor nem csinálok semmit. Szerinted én szerettem iskolába járni. Nem, de még is kellett, szóval ezen nem lehet változtatni, sajnálom. - hagyott ott.

Felvettem a kulcsokat, majd egy pulóvert is magamhoz vettem és jó hangosan becsaptam az ajtómat, majd lementem. Beszálltam a kocsiba és meg sem álltam Josh házáig.

Nem kopogtam, mert tudtam hogy csak egyedül van otthon. Remélem, most nem hozott fel egyetlen egy csajt sem. Az elég gáz volt, amikor mondta nekem, hogy jöjjek át, majd egy csajjal az ágyban hancúroztak.

Bekopogtam az ajtaján, majd a fülem rátapasztottam. Semmi hang nem jött ki, ez jót jelentett. Vagy végeztek vagy még el sem kezdték, vagy nincs fent csaj.

Benyitottam a szobájába, majd azonnal be is vágtam, mert két pillanatnál tovább nem tudom nézni, vagy vissza jön a reggelim is.