.:: Nelson Szemszöge ::.
- MI? - kerekedtek ki a szemeim - Mióta? - vettem mély levegőt.
- Tíz napja. - fúrta bele az arcát a mellkasomba.
- Valaki tudja rajtam kívül? - simogattam a haját.
- Nem, és nem is akarom, hogy más megtudja.
- Ha ezt szeretnéd.
Beljebb húzódtam, majd hátulról öleltem át a derekát. Kapcsolgatta a Tv-t, majd egy sorozat ismétlésén állt meg. Én nem figyeltem rá, fejben teljesen máshol jártam. Azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Nem voltak a terveim között, hogy apa leszek, főleg úgy, hogy a csajom anyjáéknál lakom.
Mintha érezték volna, hogy róluk van szó. Nyitódott az ajtó, én meg óvatosan kimásztam Soffy mögül, aki már alig volt ébren.
- Nem akarsz véletlenül felmenni? - guggoltam elé.
- Lusta vagyok. - fordult el tőlem.
Térde alá nyúltam, majd a másik kezem a derekára tettem, egy gyors mozdulattal felemeltem. Megkapaszkodott a nyakamba. Nem foglalkoztam az apja rosszalló pillantásaival. Felmentem vele az emelte, majd letettem az ágyra.
- Ide bújsz? - húzódott arrébb.
- Még tanulnom kell, de utána igen. - vettem el az ágyról a könyvemet.
- Jó. - ásított.
Lerohantam a lépcsőn, majd leültem a konyhába. Hála istennek senki nem volt ott. Próbáltam a tanulásra figyelni, de nem ment, mindig vissza tértem a beszélgetésünkre. Nem akarok még apa lenni. Annyiféleképpen elképzeltem az életem, de egyikbe sincs az, hogy ez egyetem elvégzése előtt pelenkákat cserélgetek. Nem köszönöm én ezt nem kérem. Bár ha terhes lesz, akkor nem tudom mi lesz még. Egyszerűen nem értem, hogy lehet terhes, amikor védekeztünk, vagy ennyire szerencsétlenek vagyok. Valamelyik nap anyám talált meg, hogy engem elraboltak, és fogva tartanak, de ő kiszabadít. Hát csak röhögtem rajta, majd otthagytam, remélem azért utánam nem jött. Most meg lehet, hogy Soffy terhes. Miért büntet engem a világ?
- Minden oké? - kérdezte Louis.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ennyire szar az orvosi egyetem? - ráncolta a homlokát Zoe.
El kell mondanom neki, elvégre ekkora terhet nem tudok egyedül cipelni. Tudom, hogy Soffy meg fog érte haragudni, de amilyennek megismertem az anyját neki mindent el lehet mondani. Nem szerintem Zoe sokkal többet tud neki segíteni mint én. Tőlem csak a kétségbe esést kaphatja el semmi mást.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem tőle.
- Nem elég neked a lányom, még a feleségem is akarod? - kérdezte tátott szájjal Louis.
- Elég a lányod.
- Akkor jó. - ment ki.
- Szóval mit szeretnél? - ült le velem szembe.
- Nem is tudom, hogy mondjam el, főleg hogy nem nekem is kellene, sőt semmi közöm nem lenne hozzá. - kezdtem el piszkálgatni a könyv lapjait.
- Egyszerűen körítés nélkül? - kérdezte.
- De rohadt nehéz. - nyúltam el az asztalon.
- Akkor beszéljen belőled az orvos. - próbált segíteni.
Vettem egy mély levegőt, majd kimondtam, amit nem ebben a korban szerettem volna mondani, nem ilyen stílusba, de legfőképpen nem egyedül - Az ön lánya lehet, hogy terhes. - fújtam ki a bent tartott levegőt.
Zoe kiejtette a kezében lévő kávésbögrét, ha jól tudom pont a kedvence, és a földön szilánkosra tört és a fekete folyadékkal egy pacával keveredett össze.
- Mi történt? - rontott be Louis.
- Semmi, csak figyelmetlen voltam. - legyintette le a férjét, mire kiment - Gondolom nem akarja elmondani. Szóval találjak ki valamit?
- Az jó lenne. - támasztottam a fejem.
- Annyi gondot okoztok nekem. Ne kerülj a szemem elé. - hessegetett a kezével.
Felvettem a könyvemet, majd kiosontam Louis mellett. Felrohantam a lépcsőn, majd a könyvemet a földre dobtam. Odafeküdtem Soffia mellé, majd adtam az arcára egy puszit.
- Mi az? - pislogott rám.
- Jössz velem zuhanyozni? - húzogattam a szemöldököm.
- Nem. - fordult át a másik oldalra.
Megfogtam a derekánál fogva, majd a karjaimba vettem és megindultam vele a fürdő felé. Hála istennek nem ellenkezett, csak röhögött. A fürdőbe felültettem a kád szélére, megindítottam a vizet, majd elkezdtem leszedegetni róla a ruhákat, közben meg csókolgattam az egész testét.
- De semmi szex. - morogta a számba.
- Majd meglátjuk. - zártam el a csapot.
Ki jelenthetem, hogy az ő szava szent, vagy ő hordja a nadrágot. Nem tudom, hogy mi, de teljesítettem a kérését, most is meg szinte mindig.
Mintha érezték volna, hogy róluk van szó. Nyitódott az ajtó, én meg óvatosan kimásztam Soffy mögül, aki már alig volt ébren.
- Nem akarsz véletlenül felmenni? - guggoltam elé.
- Lusta vagyok. - fordult el tőlem.
Térde alá nyúltam, majd a másik kezem a derekára tettem, egy gyors mozdulattal felemeltem. Megkapaszkodott a nyakamba. Nem foglalkoztam az apja rosszalló pillantásaival. Felmentem vele az emelte, majd letettem az ágyra.
- Ide bújsz? - húzódott arrébb.
- Még tanulnom kell, de utána igen. - vettem el az ágyról a könyvemet.
- Jó. - ásított.
Lerohantam a lépcsőn, majd leültem a konyhába. Hála istennek senki nem volt ott. Próbáltam a tanulásra figyelni, de nem ment, mindig vissza tértem a beszélgetésünkre. Nem akarok még apa lenni. Annyiféleképpen elképzeltem az életem, de egyikbe sincs az, hogy ez egyetem elvégzése előtt pelenkákat cserélgetek. Nem köszönöm én ezt nem kérem. Bár ha terhes lesz, akkor nem tudom mi lesz még. Egyszerűen nem értem, hogy lehet terhes, amikor védekeztünk, vagy ennyire szerencsétlenek vagyok. Valamelyik nap anyám talált meg, hogy engem elraboltak, és fogva tartanak, de ő kiszabadít. Hát csak röhögtem rajta, majd otthagytam, remélem azért utánam nem jött. Most meg lehet, hogy Soffy terhes. Miért büntet engem a világ?
- Minden oké? - kérdezte Louis.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ennyire szar az orvosi egyetem? - ráncolta a homlokát Zoe.
El kell mondanom neki, elvégre ekkora terhet nem tudok egyedül cipelni. Tudom, hogy Soffy meg fog érte haragudni, de amilyennek megismertem az anyját neki mindent el lehet mondani. Nem szerintem Zoe sokkal többet tud neki segíteni mint én. Tőlem csak a kétségbe esést kaphatja el semmi mást.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem tőle.
- Nem elég neked a lányom, még a feleségem is akarod? - kérdezte tátott szájjal Louis.
- Elég a lányod.
- Akkor jó. - ment ki.- Szóval mit szeretnél? - ült le velem szembe.
- Nem is tudom, hogy mondjam el, főleg hogy nem nekem is kellene, sőt semmi közöm nem lenne hozzá. - kezdtem el piszkálgatni a könyv lapjait.
- Egyszerűen körítés nélkül? - kérdezte.
- De rohadt nehéz. - nyúltam el az asztalon.
- Akkor beszéljen belőled az orvos. - próbált segíteni.
Vettem egy mély levegőt, majd kimondtam, amit nem ebben a korban szerettem volna mondani, nem ilyen stílusba, de legfőképpen nem egyedül - Az ön lánya lehet, hogy terhes. - fújtam ki a bent tartott levegőt.
Zoe kiejtette a kezében lévő kávésbögrét, ha jól tudom pont a kedvence, és a földön szilánkosra tört és a fekete folyadékkal egy pacával keveredett össze.
- Mi történt? - rontott be Louis.
- Semmi, csak figyelmetlen voltam. - legyintette le a férjét, mire kiment - Gondolom nem akarja elmondani. Szóval találjak ki valamit?
- Az jó lenne. - támasztottam a fejem.
- Annyi gondot okoztok nekem. Ne kerülj a szemem elé. - hessegetett a kezével.
Felvettem a könyvemet, majd kiosontam Louis mellett. Felrohantam a lépcsőn, majd a könyvemet a földre dobtam. Odafeküdtem Soffia mellé, majd adtam az arcára egy puszit.
- Mi az? - pislogott rám.
- Jössz velem zuhanyozni? - húzogattam a szemöldököm.
- Nem. - fordult át a másik oldalra.
Megfogtam a derekánál fogva, majd a karjaimba vettem és megindultam vele a fürdő felé. Hála istennek nem ellenkezett, csak röhögött. A fürdőbe felültettem a kád szélére, megindítottam a vizet, majd elkezdtem leszedegetni róla a ruhákat, közben meg csókolgattam az egész testét.
- De semmi szex. - morogta a számba.
- Majd meglátjuk. - zártam el a csapot.
Ki jelenthetem, hogy az ő szava szent, vagy ő hordja a nadrágot. Nem tudom, hogy mi, de teljesítettem a kérését, most is meg szinte mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése