88. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Nelson a karjaiba zárt, majd elaludt a vállamon. Felbökdöstem, mire elhúzott a kanapéig, majd ott leült. Odatelepedtem mellé, majd egy kicsit meglöktem, mire álmosan dőlt rá a vállamra. Felkeltettem, majd az ölemet megpaskoltam, mire belehajtotta a fejét. A hajával játszottam, ő meg hangosan vette a levegőt.
– Megmondtad neki? – kérdezte anya.
– Mit? – néztem rá értetlenül.
– Hogy hol voltál? – forgatta a szemét.
– Miért mondtam volna? – csavartattam a haját, mire úgy maradt haja.
– Te tudod – adott a homlokomra egy puszit, majd magunkra hagyott.
– Nem akarsz felkelni és felmenni? – suttogta a fülébe, majd adtam egy puszit a füle mellé.
– Nekem mindegy, csak aludni akarok – ásított, majd nyújtózkodva talpra tornázta magát. Odaálltam mellé és átöleltem a nyakát.
– Miért akkor vagyok hulla, amikor egyedül vagyunk itthon – takarta el a száját.
– Tudsz úgy valamit mondani, hogy ne kelljen ásítanod?
– Ha beszélsz róla, akkor csak megnehezíted a helyzetem – csókolgatta végig az arcom, közben a kezével magához hozott a csípőmnél fogva.
– Khm... elmentem – zavart meg minket anya. Szerintem ebből már sportot csinál. De nem olyan rossz mint apa, de jó nekem, hogy ilyen szeretettel megáldott szüleim vannak.
– Anya – kezdtem el hisztizni. Ez már nagyon jól ment, csak még semmit sem értem el vele.
– Már itt sem vagyok – emelte fel védekezően a kezét, majd eltűnt a bejárati ajtó mögött.
Nelson összekulcsolta a kezünket, majd megindultunk fel a szobámba. Elterült az ágyon, majd a derekamnál fogva oda húzott maga mellé.
– Mit mondott az orvos? – simította hátra a tincseit, így megpillanthattam okosan csillogó kék szeméit.
– Te küldted rám anyámat? – húztam össze a szemem, a homlokomat is ráncoltam.
– Nézd el nekem, kétségbe estem – simította el a ráncaimat a homlokomon. – Volt valami az orvosnál?
– Írt fel fogamzásgátlót...
– Remélem nem akarod szedni – dörgölte az orrát az enyémhez.
– Miért? – csodálkozom, de valahogy számítottam rá.
– Mert csak káros a szervezetedre, nem egészséges úgy gyógyszer szedni, hogy nincs semmi bajod.
– De... – egyszerűen nem értettem.
– Inkább lemondok a szexről, mint hogy ilyen szar pirulákat egyél.
Szerintem még a számat is eltátottam a döbbenetembe. Feltápászkodtam, majd megtartottam a testsúlyomat a kezemmel, és figyeltem a fekvő Nelsont.
– Még egyszer, szerintem nem értettem – ráztam meg a fejem mire hajamat elengedte a gumi.
– Nincs szex és nincs gyógyszer.
Kezeivel átölelte a derekam, és odahúzott a maga mellé. Felém fordult és egymás szemébe néztünk, és próbáltam megfejteni, hogy mi játszódhat le a fejébe.
– Annyira álmos vagy, hogy azt sem tudod mit beszélsz, vagy valamivel megitattak? – csavargattam az egyik kiálló hajtincsem.
– Nem teljesen magamnál vagyok, és tudom is mit beszélek – fogta le a kezem, így nem tudtam piszkálni a haját.
– Azt hittem nem tudsz meglepetéseket okozni, de sikerült. Remélem büszke vagy magadra.
– Igen, minden vágyom, hogy téged meglepjelek.
– Ebben nagyon jó vagy.
– Élvezem a veled való társalgást, de el fogok aludni miközben beszélek – fordította a fejét a párnába.
– Majd ha józan leszel, akkor előröl kezdjük ezt a beszélgetést.
– Akkor is ez maradt a véleményem.
Közelebb húzódott, majd a combomra hajtotta a fejét. Elvetettem a könyvet az éjjeli szekrényről, majd fellapoztam. Megsimítottam utoljára Nelson haját, majd bele temetkeztem a betűk világába.