74. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Otthon nem nagyon merek tartózkodni. Pár napja felhoztam, hogy Tiffany-val azon gondolkodunk, hogy összeköltözzünk. Én hülye el is mondtam anyámnak. Azóta is ezen vitatkoznak apával. Vagy is csak szerintem, mert hallani nem hallom. Soffy sem tudd semmit, szóval csak tippelünk. De az biztos, hogy van valami, mert beszélni sem beszélnek egymással.

Szóval az átlagosnál sokkal többet szoktam az iskolába lenni. Most is csak azért megyek el innen, mert Tiffany mondta, hogy van egy ügy ami tuti tetszene. Főleg, hogy most egy gyilkosságot kell írnom, de valami igazán érdekest, amit akár meg is lehetne filmesíteni.

Leparkoltam a épület előtt, és furcsálltam, hogy Soffy kocsija is itt van. Meg pár idegenek is a dolgozók parkolójában.

Köszöntem az új titkárnőnek. Mosolyogva visszaintegetett, csak megráztam a fejem és ott hagytam. Remélem nem fog követni. Volt egy amelyik teljesen rám szált. Nem volt valami mókás.

Beszálltam a liftbe, mellém egy ismeretlen öregembert szállt be. Morgolódott valamin, de nem foglalkoztam vele.

Két hete fejezték be bűnügyi osztály felújítását. Legmodernebb gépekkel szerelték fel, valami egyezség vagy mi miatt. Nem is ez a lényeg, hanem hogy az egész emelten Steve irányít mindent, ráadásul hologramot is szereztek be. Valami eszméletlenül menő.

Meg kicsípték az egész helyet. Új bútorokat szereztek be, meg az egész emeletet kifestettek. Amikor meghallottam, hogy mi a neve a színnek, 10 percig azon röhögtem. Értem én, hogy fantázia név, de valami sokkal jobbat is kitalálhattak volna, mint makaó kakaós fenyőspárga. Én csak világos barnának hívnám, bár az gondolom túl egyszerű.

Léptem volna ki a liftből, amikor az öreg koma megfogta a kezem, és visszahúzott.

- Minek jössz ide? - kért számon.

- Mert akarok? - kérdeztem vissza.

- Csak akkor léphetnek be ide, ha kihallgatják.

- Maga mit akar itt? - kérdeztem vissza.

- Nem tartozom neked magyarázattal, ha nincs itt semmi dolgod, akkor hagyd el az emeletet.

Megadóan fel emeltem a kezem, kiszállt. Mire vissza fordult, már ott hagytam. Berohantam anyáék irodájába, majd kifulladva lerogytam a székre.

- Akarom tudni? - nézett fel a gépéről apa.

- Egy öreg faszi nem akart beengedni. Meg kellett lógni előle.

- Öreg koma? Nem volt senki bejelentve. - fordult vissza a gépéhez.

- Amúgy van valami jó ügy, ami segíthet nekem. - dörzsöltem a kezem.

- Van egy, de csak a szokásos pszichopata, aki megölte az összes környéken élő macskát, össze gyűjtötte és behordta a házba. A felesége, hatalmas macska rajongó, szóval amikor meglátta öngyilkos lett. A férfit még keressük. Szóval ezzel nem tudom mit tudsz kezdeni. Ez inkább az állatvédőké.

- Kell lennie benne egy csavarnak, valami miatt Tiffany ide hívott.

- Hát voltak ettől sokkal érdekesebb ügyeink. Azokkal sokkal többre mentél volna. Amúgy meg Tiffany itt sem volt. Még Liam sem. Gondolom a drágád kijátszott, hogy ide gyere, és beszélj velem.

- Nem hiszem. - próbáltam meg hazudni.

- Komolyabban, egyenletesen a levegőt, és egy kezdőnél próbálkozz.

- Rendben, majd megfogadom a tanácsod.

- Mi miatt akart ide csábítani Tiffany?

- Gondolom azért, hogy megbeszéljem veled, hogy mit gondolsz a kiköltözésről.

- Mint már anyádnak is mondtam, majd ha meg tudsz állni a saját lábadon. Addig nem is akarok róla hallani.

- Rendben, anyával erről vitatkoztatok?

- Egy ideje erről megy a vita, de ez is eldőlt.

Tiffany kopogott be az ajtón. Apa kiszólt neki, mire bejött a sötét irodába. Bűnözőként nem lennék itt szívesen, de gondolom ezzel ők is így vannak.

- Tiffany pont rólad volt szó. De menni akartunk, esetleg van kedved velünk tartani? - kérdezte apa.

- Persze.

Apa fel állt, én is vele akartam menni, de nem tudtam elhagyni az ajtót.

- Apa. - kezdtem el ráncigálni a bilincset.

Apa átölelte Tiffany vállát, és megindultak kifelé.

- APA. - kiabáltam utána, de semmit nem értem el vele.

Visszaültem a székre, és elkezdtem ráncigálni bilincset. Az asztalon próbáltam valamit kulcsot keresni, vagy akármit, amivel ki tudom magam szabadítani. De semmi a gépen kívül nincs itt semmit. Bejelentkeztem a saját fiókomba, majd küldtem egy e-mailt Soffy-nak, hogy azonnal jöjjön ide, egy kulccsal. Tudom, hogy az épületbe van, szóval bízok benne, hogy hamar itt lesz.

- Azt hittem, hogy csak viccelsz. - tartotta vissza a nevetését.

- Nem, szóval örülnék, ha kiszabadítanál?

Kinyitotta a zárat, mire elkezdtem masszírozni a kezem. Tiszta piros lett a csuklom, ahol hozzá ért a vas a bőrömhöz.

- Miért is lettél idekötve?

- Fogalmam sincs, de van egy olyan érzésem, hogy ez még egy régi adósságot törlesztett.

- Vagy csak simán megszívat. De megyek vissza, mert nekem órám van. Valami katasztrófa. Ki akart oktatni, hogy kell használni a gépet. Bekapcsolni sem engedte a rendszer neki. Én segítettem. Utálom a tanár, ez van meg kell szokni.

Liftnél szerencsére nem futottam össze az öreg faszival, aki nem akart beengedni. Otthon egyedül voltam Marley társaságába. Együtt fetrengtünk a kanapén, és bámultuk az unalmas műsorokat.