30. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Reggel egyedül ébredtem ruha nélkül az szoba padlóján. Felvettem a bokszerem, majd ahogy megtaláltam a farmerom azt is magamra kaptam. A szobában egyedül voltam, de a többi ruhámat nem találtam meg.

Ahogy kiléptem a folyosó meglepően nagy rend fogadott. Csak pár pohár volt szétdobálva, meg volt pár ruha darab ami magányosan állt. Az én pólóm még mindig nincs meg.

Ahogy leértem a nappaliba a szívinfarktus kerülgetett. Tele volt minden konfektivel, meg szalaggal, poharakkal és minden party kellékkel. Meg persze több üres üveg szétdobálva, meg pár női fehérnemű. A pingpong asztal fel van állítva és tele volt sörös poharakkal. Erre emlékszem, mert én én ötletem és Scott-ot hívtam ki, de nyertem. Más sem maradt meg az estéről.

Leakartam dőlni a kanapéra, mert szörnyen fájt a fejem. Ahogy elfeküdtem feljajdult a kanapé.

Leugrottam róla, mire Soffy került elő, csak nem vettem észre a pokróctól.

– Mi történt? – fogta a fejét.

– Buli volt – vontam meg a vállam.

– Azt tudom, de te mit keresel itt?

– Miért ne lennék itt.

– Mert Amandaval voltál egész este, sőt kézen fogva mentetek fel a szobába, mert teljesen össze voltál törve.

– Mitől voltam letörve? – ültem le mellé.

– Hogy Scott és Tiffany teljesen egymásba gabalyodtak.

– MI? – néztem rá hatalmas szemekkel, most már nem vagyok másnapos.

– Tuti, hogy most is együtt vannak – paskolta meg a vállam.

– Ugye tudod, hogy ez nem segít – néztem rá.

– Tudom, de ha ez vigasztal, nem csak neked esik szarul.

– Te is? – néztem rá, mire csak bólintott egyet.

– Szar mi? – kérdezte, mire bólintottam.

– Ez van, nem lehet mindenki szerencsés, de takarítsunk ki, mert nem akarom, hogy ez legyen életem utolsó napja.

– Szerintem csak kiherélnek – vonta meg a vállát.

– Inkább a halál.

– Pasik – kell fel.

Kerestünk szemetes zsákokat, majd mindent bele dobáltunk, de megtaláltam a pólómat, de tiszta Whisky volt a szaga alapján, így inkább maradtam ruha nélkül.

– Vedd fel ezt – dobott egy ruhát Soffy.

– Kié? – tartottam a kezembe a tiszta darabot.

– A volt pasimé, azt hitte, hogy két szép szó és az ágyba kötünk ki.

– Szóval nem? – kérdeztem rá.

– Nem, fogok pár szép szó után szét tenni a lábam.

– Ne is tedd – öleltem magamhoz, majd adtam a hajára egy puszit.

– Furcsa ezt egy pasi szájából hallani.

– Megverem az aki megbánt, ne lepődj meg ilyeneken, meg ne legyél olyan mint az osztályom többi tagja.

– Mert ők milyenek.

– Csak hívni kell őket.

– Ilyen az osztályod, még nem vettem észre rajtuk.

– Mert még nem láttad, hogy mit is csinálnak valójába, amúgy meg lehet hogy rosszabb is, mert az egyik börtönbe van, mert megölte a másikat, szóval került őket.

– Jó – hagyott ott, majd elkezdte az üvegeket gyűjteni.

Minden szemetet kivittünk, mire a két turbékoló pár végre lejött elégé lenge öltözetbe.

– Ne mondj semmit, amit később megbánhatsz – súgta a fülembe.

– Megpróbálom – morogtam, majd szétszakítottam egy párnát idegességembe.

– Kitartás.