32. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

– Add a telefond – mondta anya és közben nyújtotta a kezét.

– Minek neked a telefonom? – adtam oda neki.

– Csak kell és kész – dugta össze a gépet a telefonommal.

Valamit nyomkodott rajta, majd elvette Soffy telefonját is. Sajátjával és apával is csinált valamit. Visszaadta, majd apával teljese figyelmet szentelte a gépnek.

– Mit csinálsz? – hajoltam közelebb hozzá.

– Biztonsági rendszert.

Megvontam a vállam, majd felmentem a szobámba. Nem nagyon érdekelnek az ilyen dolgok. Ha ki tudok menni a házból, akkor nem is zavar.
– Ti meg mit csináltatok? – kérdeztem miközben neki dőltem az ajtómnak.

– Nevelem – nevetett fel.

– Mire, hogy öljön meg miközben alszok.

– Igen, arra – nevetett fel, majd letette az ágyról.

– Mesélj, hogy mi történt a bulin, mert nem mindenre emlékszek.

– Amikor megláttad, ahogy együtt vannak teljesen kétségbe estél és felhívtad Amandát, hogy...

– Igen azt hiszem, hogy innentől tudom, hogy mi történt.

– Szerintem beszélj vele – veregette meg a vállam.

– Lehet hogy elmegyek hozzá – gondolkodtam.

– Az jó lenne.

– Majd jövök – hagytam ott.

Lerohantam a lépcsőn, majd felvettem a kabáton, és megindultam a garázs felé.

- Anya, apa leléptem, majd jövök – kiabáltam, de választ nem kaptam.

Kinyitottam az garázs ajtót és szembe találtam magam anyával meg apával, ahogy szerelnek. Vagy is apa szerel anya meg hátra dől és a laptopon nyomkodott valamit.

– Mit csináltok? – néztem értetlenül.

– Biztonsági rendszer – ült be a kocsimba, majd indította. Bent valamit állítgatott, majd oda adta nekem a kulcsot.

– Minek ennyi biztonsági rendszer.

– Hidd el hamarosan tudni fogod – fordultak a másik kocsihoz.

Nem, jobb ha nem tudom meg. Itt igaz az a mondás, hogy a tudatlanság kincs.

Írtam Amandanak egy smst hogy szeretnék vele beszélni. Visszaírta, hogy otthon van.

Indítottam a kocsit, majd megindultam a virágbolt felé. Vettem egy csokor fehér rózsát, majd a cukrászdába egy szelet málnás tortát, mert ez a kedvence.

Kopogtam, és vártam hogy ajtót nyisson. Mikor kinyílt az ajtó a legbarátságosabb mosolyomat próbáltam magamra erőltetni.

– Gyere be – köszönt.

– Tartozok egy magyarázattal.

– Azt látom – vette el tőlem a csokrot, majd vízbe tette.

– Egy barom voltam, sajnálom, amit csináltam.

– Szerelmi bánat? – veregette meg a vállam.

– A lány, akit totyogós korom óta szeretek összejön a legjobb barátommal. Lehet ennél szerencsétlenebb szerelmi éltem.

– Süti segít – adott oda egy villát.

– Kösz, hogy nem vágsz minden a fejemhez, hogy milyen szemét vagyok.

– Én is vigaszt kerestem, szóval nem foglak ezért letolni, nem kell félned.

– Köszi, igazi barát vagy.

– Te is ott voltál, amikor apám ránk támadt.

– Azért a kettő között van egy kis különbség. Végül is ott csak beszélgettünk, nem ágyba vittelek.

– Ismerd el, hogy jobb volt mint beszélgetni – mondta mire azonnal oda kaptam felé a fejem.

– Igen az volt.

– De csak egyszeri – vágta rá azonnal.

– Te tudod – húzogattam a szemöldököm.

– Tomlinson – sóhajtott fel.

– Köszönöm, büszke is vagyok a nevemre, de mint minden Tomlinson előnyösön távozik, szóval most megyek. Még beszélünk – öleltem meg.