67. rész

.:: Lucas Szemszöge ::.

Soffy hívott, hogy vegyem fel az iskolánál, mert vége van az évzárónak. Végül is sikerült neki nem lett a legjobb, de az élmezőnybe végzett. Apa nem mondta neki, de ő a legbüszkébb rá.

- Szóval hova vihetlek? - kérdeztem miközben beült.

- Haza, le akarom venni ezt a szerencsétlen ruhát.

- Délután mit csinálsz?

- Szerinted? - nézett rám értetlen tekintettel.

- Jó, akkor úgy kérdem, nem jöttük a csúszdaparkba.

- Talán, majd beszélek vele. - kezdte el kigombolni az ingét.

Otthon kitettem, azonnal megindultam Tiffany-ért. Bekopogtam mire Liam-mel találtam szembe magam. Mikor meglátott, vett egy hatalmas levegőt, majd beengedett.

- Hogy vagy? - kérdeztem tőle.

- Eddig jó voltam.

- Nem hiszem, hogy nem szeretsz. Hiszen tegnap is itt voltam, meg az előtte is meg.

- Tudom, adj úgy hatvan évet és elfogadom, hogy pont az én lányomat szemelted ki.

- Rendben, nekem mindegy. Tiffany?

- Fent van a szobájába, éppen az álmát valósítja meg.

- Ááá szóval zenél.

- Igen, de már nem is érdekel. - ment vissza a konyhába.

Felmentem a szobájába. Neki dőltem az ajtónak és figyeltem, ahogy a hangszerrel egyre jobb és jobb dalokat alkot.

- Új dal? - léptem mögé.

- Megijesztettél. - tette a kezét a szívére.

- Sajnálom. - csókoltam meg a nyakát.

- Amúgy meg igen, akarunk csinálni egy klipet. De nincs hozzá jó dal. Majd lesz valami.

- Szóval akkor megyünk?

- Igen, csak össze pakolok.

Leültem az ágyra és figyeltem, ahogy össze-vissza rohangál. Valamit bele tesz a táskájába, majd kiveszi, mert mégsem jó. Legvégén felvette a fürdőruháját, meg rá egy nyári ruhát.

- Végre. - sóhajtottam fel.

- Ide szóltál volna hamarabb, akkor már rég kész lettem volna mire ide érsz.

- Majd legközelebb így csinálom.

Elköszönt az apjától, majd végre beült mellém a kocsiba.

- A többiek már tuti ott vannak. - morogtam.

- Ne várd, hogy pillanatok alatt pakoljak be.

- Vettem észre.

- Ne legyek ezért is én a hibás.

- Nem vagy. - nyomtam jobban meg a gázpedált.

Igazam lett. Mire mi is oda értünk már mind ott voltak. Tiffany meg Nelson teljesen kétségbe volt este.

- Mit nézek annyira? - kérdeztem tőle.

- Négy ugyan olyan kocsi van egymás mellett, szinte kísértetiesen egyenlő távolsággal. Szóval ez zavar. Hogy tudjátok megkülönböztetni?

- Rendszám kezdőbetűje. - mutattam rá.

- Miért M?

- Malcolm, L már foglalt volt.

- Tomlinson-ok én már rég fel adtam, hogy megértsem őket. - vágta rá Nelson azonnal.

Bementünk, a lányok azonnal lefeküdtek napozni, anya meg apa elmentek a wellnes részlegbe. Nelson Soffy mellett volt és valamiről beszélgettek.

- Nem jössz be? - kiáltottam oda Tiffany-nak.

- Nem, jó itt nekem.

Nem foglalkoztam azzal, hogy neki mi jó. Kiugrottam a vízből, majd fölé hajoltam. Mérgesen nézett rám, de én nagyon jót szórakoztam rajta. Felkaptam, majd berohantam vele a vízbe. Össze-vissza kapálózott, de nem tudott kiszabadulni a szorításomból.

- Utállak. - nyomott a víz alá.

- Tudom. - csókoltam meg.