66. rész

.:: Soffy Szemszöge ::.

Már fél hónapja nem láttam Nelson-t. Néha beszéltem vele, meg titokban haza kísért, vagy az iskolába. De az, akkor is kevés idő nekem.

Ma is egy ilyen ritka nap, amikor haza tudott kísérni.

- Nem jössz be, anya meg apa nincs itthon. - mondtam már az ajtóban.

- Ezer örömmel. - adott egy csókot.

Többször körül néztem, biztosra menjek nem jöttek hamarabb haza. Van kemény két óránk, hogy kettesbe legyünk.

Átöleltem a derekát, majd lábbal belökte az ajtót. Lejjebb húzta a ruhám pántját, majd végig csókolta a csupasz bőröm.

- Milyen finom málna illatod van. - szagolt bele a hajamba.

Végig csókolgatta a fülem mögött az érzékeny bőr, a kezével közben feljebb húzta a pólómat. Neki dőltem és a kezemmel a hajába túrtam, hogy még közelebb legyen hozzám.

Csodálatos romantikus pillanatunkat, egy ajtó csapás szakította félbe. Lucas nem lehet, mivel Tiffany-val van Liam-nél. Tegnap vissza költözött, ezért ott lesz vele egész nap. Legalább megbarátkozik Liam a gondolattal, hogy Lucas lesz a menye egyszer, majd, talán, bár kitudja?

Szóval kizárásos alapon apa lehet, mert anya ér haza utoljára, ez egy íratlan szabály náluk. Mostanság minden este mielőtt haza menne elnéz az apjához, hogy mi van vele, kezd már nagyon öregedni.

- Megjöttem. - hallottam meg a hangját, ezzel tudtomra is hozta, amit tudok.

- Menj a fürdőbe. - adtam neki egy csókot, majd belöktem.

Kiszedtem a könyveim, majd úgy csináltam mintha nagyon érdekelni, amit éppen olvasok.

- Szia. - nyitotta ki az ajtót.

- Szia. - néztem fel rá a legártatlanabb mosollyal.

- Nelson-nak ideje haza menni. - bökött a fürdő felé.

- Miről beszélsz? Haza jöttem és azóta tanulok. - játszottam a sértődöttet.

- Ruha, fejjel lefelé tartod a könyvet, majd a táskája a széken van. - sort fel három indokot.

Jobban megnéztem a kezembe lévő könyvet, és akkor vettem észre, hogy tényleg fordítva tartom.

- Két perc. - ment ki, de az ajtót nem csukta be volna még véletlenül se maga után.

- Pedig jó ötletnek tűnt. - sóhajtottam fel.
- Igen, még két hét, kibírjunk.

Odahúzott magához, majd két keze közé fogta az arcomat. Lassan és óvatosan csókolt, minden másodpercét ki akarta annak a rövid időnek használni amit a búcsúzásra kaptam.

- Szerelmesek ideje elválni. - dőlt neki apa az ajtónak.

- Szia. - mosolygott rám - Viszlát. - biccentett apa felé aki viszonozta, de nem kísérte ki.

- Miért keseríted meg az életem?

- Mert az apád vagyok, és ez a kötelességem.

- De miért csak én?

- Tévedsz, nem csak te.

- Lucas miért találkozhat Tiffany-val. Őt miért nem tiltod el?

- Mert téged sokkal jobban féltelek. Anyád meg Lucas-t félti. Neki ő tart szent beszédet.

- Nekem sokkal rosszabb.

- Sajnálom kicsim, de mind érted teszem. - ült le mellém, oda húzott magához, és a karjaiba zárt.

- Olyan rossz, hogy nem láthatom. - töröltem le egy könnycseppet.

- Tudom, hogy most utálsz ezért, de inkább most utálj engem mint később magadat, hogy miért nem csináltad végig amit elkezdtél. Két hét, sikerülni fog. Mutasd meg mire vagy képes, ne csak nekem, hanem mindenkinek az akadémiába. - adott a fejemre egy puszit, majd egyedül hagyott a szobámba.

Két hétig semmi esély rá, hogy láthatom Nelson-t. Kénytelen leszek azzal foglalkozni, hogy az év végi vizsgák jól sikerüljenek. Apámból azt is kinézem, hogy eltilt nyárra a pasimtól, mert rossz jegyeket hoztam. Nem akarom, hogy ebben igazam legyen.